2022. április 27., szerda

Gáspár András Gáspár: Héjnélküli & Kathryn Evans: Több mint én

"Apa! Apa! Az őrzők elfogták anyát!"

*

Csak a sötétség teheti boldoggá az embert – aki lát, iriggyé, elégedetlenné válik, és háborúba keveredik másokkal. E szerint az ősi tanítás szerint élik életüket egy bennszülött törzs tagjai egy eldugott szigeten. Minden csecsemő arcára a szemet elfedő bőrhéjat varr a sámán. A héj a biztonság, a héjat egy életen át óvni kell – nem szabad, hogy végzetesen megsérüljön. Amikor a törzsfőnök házasságra készülő lányát, Dyamit ez a szerencsétlenség éri, megdöbbentő dolgokat tapasztal. Hogyan titkolja el a törzs vezetői elől, hogy lát? Hogyan adja szerelme és barátai tudtára, mekkora vakságban élnek? Vajon elkerülheti-e, hogy ő is arra a szörnyű sorsra jusson, ami a szigetre tévedő idegenekre és a héjsérült bennszülöttekre vár? 
A Föld 2 záróvizsga szerzőjének új, fordulatos kalandregénye.




Véleményem:

Gáspár András Gáspár neve a Héjnélküli előtt eddig elkerült, de nem tudom, hogy miért, mert nagyon érdekes dolgokat vet fel regényében, és az biztos, hogy nagyon ért ahhoz, hogyan is szólítsa meg a közönségét, és sarkallja őket arra, hogy egy ültő helyben kiolvassák a Héjnélküli c. regényét. A kötetet leginkább úgy tudnám a legpontosabban leírni, mint egy igazán kalandos, gyors lefolyású, összeszedett ifjúsági regény, ami gondolkodóba ejt. Néhol igaz, hogy durva vagy éppen meghökkentő, viszont végig őszinte én nem hazudtolja meg önmagát. 

Maga a megálmodott világ felettébb érdekes, és látszik, hogy volt benne munka rendesen, hiszen nemcsak karakterileg erős ez a történet, hanem a vázát és a cselekményét nézve is. Igazi kalandregény a javából, ami odaszegez az oldalakhoz és nem ereszt. Nem gondoltam volna, hogy majd ennyire tetszeni fog, mivel elsőre eléggé furcsának tűnt a történet fülszöveg alapján, viszont miután belekezd az ember nem tudja elengedni, és muszáj beleesni a "csak még egy fejezetet" csapdájába.

A kötet arra helyezi leginkább a hangsúlyt, hogy mi történik akkor, ha kitörve a megszokásokból mi magunk fedezzük fel a világot, és nem engedjük, hogy mások irányítsanak. Főszereplőnk, Dyami egy igencsak bátor, de annál inkább makacsabb narrátor, aki mellett nem lehet unatkozni, s aki gondoskodik arról, hogy ez a kötet feledhetetlen élmény maradjon. Mindemellett izgalmas, feszültséggel teli és felettébb különc kötet ez, ami hol elborzaszt, hol pedig tovább növeli a már így is szokatlan és érdekes hangulatot.

Én szerettem ezt a kötetet, viszont a durvább részek miatt nem biztos, hogy egy érzékenyebb lelkű is annyira el tud veszni a történetben, mert nem egy helyen meghökkentő vagy éppen kegyetlen a Héjnélküli. A legnagyobb erénye a történet kidolgozottsága és újszerű hatása mellett az, hogy nagyon gyorsan lehet vele haladni, és repít minket előre a cselekmény. A fordulatokról nem is beszélve, ami miatt csak úgy kapkodod a fejed. Összességében tetszett ez a kicsit sem szokványos disztópikus világ, ami nagyon is időtálló, és ami nem egy helyen elgondolkodtat. Ugyanúgy megkapjuk a szokványos kapcsolatokat, viszont egy olyan tálalásban, amivel eddig még nem találkoztam. 

Meghökkentő, elgondolkodtató, de annál inkább fontosabb regény a Héjnélküli. Néhol ugyan kusza, de ez hozzátartozik ahhoz a világhoz, amit a szerző megalkotott és elénk tárt. Nincs benne cicoma, és olyan fontos dolgokra világít rá, mint a látás képessége és ennek a megbecsülése. Ha egy elgondolkodtató, de könnyen olvasható kötetre vágytok,, legyen a Héjnélküli, amit levesztek a polcról. Sokkal több figyelmet érdemelne, mint amit eddig kapott. Olvassátok és fogadjátok be a mondanivalóját!! 


*


Lehet, hogy mind szörnyszülöttek vagyunk? Teva élete látszólag normális: suli, haverok, pasi. Otthon azonban félelmetes titkot rejteget. Tizenegy másik Tevát. A lélegzetelállító történet tizenhat éves főszereplője egyszerre küzd a felnőtté válással és családja nyomasztó örökségével. Miféle kísértetekkel osztozunk a múltunkon? Hányféle szerepet játszunk? Lehetünk-e önmagunk? Evans egy egészen különleges lány sorsán keresztül teszi fel a mindannyiunk életének mélyén ott feszülő kérdéseket.



Véleményem:
Egy kötet, amivel a többség tud azonosulni. Általános tini problémákat sorakoztat fel, ugyanakkor az élet sötétebb oldalát is megmutatja mindezt egy igencsak érdekes felvetésben. Bevallom eleinte nagyon zavaros volt minden, és nem is biztos, hogy a kötet végére minden a helyére került, de semmire nem cserélném el azt az élményt, amit a Több mint én adott. Szerintem nem olvastam még ehhez foghatót, és nem is biztos, hogy ezek után szeretnék. Maga az alap érdekes, ugyanakkor kusza, nagyon oda kell figyelni, és könnyen el lehet veszni a sorok között. Nem egyszer kellett visszaolvasnom, hogy megértsem mi is történik, ki is van a középpontban.

A felnőtté válást mutatja meg egy egészen szokatlan perspektíván keresztül. Minden egyes lépcsőfokot alaposan kielemez, a sajátosságokat hűen ábrázolja, és próbál minél pontosabb képet adni arról, hogy mi is történik egy tinilány fejében, miközben kislányból nővé érik. Érdekes megközelítés, még érdekesebb tálalásban. Úgy látszik ma ilyen különleges könyvekről írok, mert a Héjnélküli, és a Több mint én is különleges a maga szokatlan, de kifejező valójában.

A felnőtté válás mellett önmagunk megtalálásáról is szól a kötet, minden gyötredelmével együtt. Nem egy felemelő, szórakoztató kötet, annál inkább egy elgondolkodtató, tényeket megközelítő segítség önmagunk elfogadása, és arra, hogy nemcsak a testünk és a lelkünk változik, hanem mi magunk is a vágyainkkal együtt. Amit néhány éve nagyon szerettünk volna azt nem biztos, hogy most is szeretnénk. Gondoljunk itt csak a könyvekre, kinek ne lenne olyan áhított sorozata, amit nagyon akart olvasni, aztán amikor évekkel később odajutott, hogy elkezdi elveszett a lelkesedés és már más érdekelte. A változás természetes, és így is van rendjén.

A szerző nemcsak az énre figyel, hanem a környezetére, és ugyanúgy előtérbe helyezi a baráti és a szülői kapcsolatokat is. A mi lesz velünk ha nagyok leszünk vagy épp a társ megtalálása is előkerül, és úgy érzem, hogy a legfontosabb támpontokat, mozzanatokat megeleveníti a kötet és bővebben körbejárja az adott "problémát". Ahogy halad előre úgy hozakodik elő ezekkel, és minden egyes szakaszhoz próbál társítani valamit, ami miatt még kézzelfoghatóbb a változás.

Összességében ez is egy megosztó kötet, valakinek vagy bejön vagy nem. Nekem személy szerint érdekes olvasmány volt, igaz nem minden részt vett be a gyomrom, és a lezárás sem olyan lett, mint amire én számította, de kalandos, kicsit elvont, ugyanakkor izgalmas olvasmány a Több mint én. Erős 4 csillagot adnék rá, mert lefoglalt, és egyedi volt, de nem tartozik azok közé a könyvek közé, amiket magamtól levennék a polcról. Kicsit ki is léptem vele a komfortzónámból, aminek örülök, mert 2022-ben célom több olyan könyvet olvasni, ami a nem megszokott fantasy, romantikus történet.
"Ha ez a helyzet, kizárt, hogy én legyek az egyetlen ember a Földön, aki ilyesmivel küzd, nem igaz? Biztosan van más is, és ha van, ha léteznek hozzám hasonlók, akkor fönn vannak a neten. Minden fönn van a neten."

"Érdekes, hogy a trollok akkor is megtalálnak, ha senki más nem."

"Eljött az idő, hogy életre keljek."

"Milyen érzés volna úgy menni reggel suliba, hogy nem az jár a fejemben, ő vajon merre mehet, nem azt nézem, hol vár rám?"



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Az alábbi linkekre kattintva megrendelhetőek a kötetek! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...