Georgette Heyer: A híres Sophy

"A főkomornyik első pillantásra megismerte méltóságos asszonya egyetlen élő fivérét, mint arról később kevésbé jó megfigyelő hírében álló beosztottjait tájékoztatta."

*

A ​BRIDGERTON CSALÁD RAJONGÓI NE HAGYJÁK KI! 

Amikor a rettenthetetlen Sir Horace Stanton-Lacyt üzleti ügyei Dél-Amerikába szólítják, leányát, Sophiát testvérére, a Berkeley Square-en élő Elizabeth Rivenhallra bízza. Sophy a kontinensen tett körutazás után mindjárt meginvitáltatja magát rokonai körébe. Lady Ombersley beleegyezik, hogy befogadja Sophyt, de senki sem számít arra, hogy a leány viharként csap le a városra és foglalja el azt. 

A gyönyörű, vidám, impulzív, megdöbbentően szókimondó Sophy berobban az elegáns londoni társaságba, szétzilálja a konvenciókat és a hagyományokat, akár a szélvész egy marék szalmát. Talpraesett, kalandvágyó és teljességgel fáradhatatlan – aligha az a szelíd leány, akire Rivenhallék számítottak. A jószívű Lizzy néni megbotránkozik, Sophy arrogáns és zord unokabátyja, Charles Rivenhall, az Ombersley-vagyon örököse pedig megfogadja, hogy megszabadítja a családját a minden lében kanál rokontól: kiházasítja. 

Azonban az élettel teli és el nem nyomható Sophy máskor is került már kényes helyzetbe. Végtére is évek óta távol tartja az opportunista nőszemélyeket özvegy édesapjától. Ennek ellenére a rokonainál töltött idő akár élete legnagyobb kihívása is lehet. A leányban utánozhatatlan módon elegyedik a bőbeszédűség és a kecsesség. Eltökéli, hogy rá jellemző, szabados módszereivel mindnyájuk problémáit megoldja. 

Georgette Heyer, az egyik legismertebb és legkedveltebb történelmiregény-szerző több mint ötven könyvet írt, 1974-ben, hetvenegy évesen hunyt el.

Amióta megnéztem a Bridgerton sorozat második évadát újra történelmi romantikus lázban égek. Emiatt természetes volt, hogy el fogom olvasni azt a könyvet, aminek már a fülszövegében is benne van, hogy a sorozat rajongói ne hagyják ki, és tényleg ne, mert Sophy személye felbolygatja a világot és romokat hagy maga után. Eloise biztosan rajongana és felnézne rá, s már emiatt is különleges A híres Sophy, hiszen Eloise Beidgerton csak kevés nőre néz fel igazán. Úgy éreztem olvasás közben, hogy belecsöppentem egy olyan történetbe, ahol a káosz és a szeleburdiság kéz a kézben együtt jár, de minden egyes sorát imádtam. Sophy hihetetlen egy karakter, és alapjaiban határozza meg a kötet cselekményét a jelenléte. Nem az a szokványos történelmi romantikus, amihez szokva vagyunk, de minden egyes sorával szerethető.

A híres Sophy egy felettébb szórakoztató, romantikus, vicces jelenetekben gazdag karakter vezette történet. Ez az első Heyer regényem, de már itt átjött az a stílus és könnyedség, amivel a szerző megörvendeztetett minket. Tökéletes kikapcsolódást nyújtó, bekuckózós olvasmány, aminél megszűnik körülöttünk a külvilág zaja, és mi is visszacsöppenünk 1950-be, amikor is a történet íródott. Heyer a maga komikus, briliáns stílusával igazi régimódi történetet tár elénk, ahol a nőies vonalak, a habos-babos máz, és a világ eszméi csapnak össze. Már az első fejezet után tudtam, hogy szeretni fogom, s habár nem olyan légies a stílusa, mint egy Julia Quinn regénynek, a történelmi romantikusok kedvelői nagyon fogják szeretni. Sophy egy igazi üde színfoltja a műfajnak a maga könnyed, és drámai személyiségével. Nemcsak kedvelhető, vagy éppen bosszantóbbnál bosszantóbb karakterek tűnnek fel, hanem a szerző azt is megmutatja, hogy milyen az, ha valami nem a forgatókönyv, az elvárások. és az akkori normák szerint történik. Sophy minden szabályt felrúg, nem az az engedékeny hölgy, akit irányítani lehet, hanem egy igazi úttörő, akinek megvan mindenről és mindenkiről a véleménye, és nem fél bepiszkítani a kezét sem. Erős, ugyanakkor cserfes és cselszövésekkel teli élete az utolsó sorokig szórakoztat és elragad.

Ha azt mondom, hogy imádtam olvasni, akkor az nem fejezi ki eléggé, hogy mekkora kedvenc is lett. Bevallom az első fejezet annyira nem ragadott meg, de miután Sophy feltűnt a színen nem tudtam ellenállni, és eltűntem a történelmi romantikus aknamező végtelenjében. Már maga a fülszöveg is sejteti, hogy bizony egy nem mindennapi történettel van dolgunk, és ennél nem is lehetne jobban jellemezni, minthogy A híres Sophy nemcsak a társadalmi normákat vágja sutba, hanem a kor ideáljait is megtagadja. Nemcsak szórakoztat, de nevetésre is késztet. Nem győztem mosolyogni, és alig vártam, hogy egyre többet és többet tudjak meg a történetből.

A karakterek sokszínűsége mellett, a gondolkodásmód, a cselszövések és a pártalálás, mások életébe való beavatkozás kerül előtérbe, s éppen emiatt lesz oly komikus, s oly szerethető ez a regény. Lehetne polgár pukkasztónak is tituálni a regényt, és a maga korában az is lenne, de nem a mai világban. Előre haladást, szellemességet és fejlődőképességet mutat. Megmutatja, hogy nem minden a báj, s sokszor elég a megfelelő szavakat elérni, hogy célba érjünk. Nem titok, hogy Sophy nem a szépségéről híres, ugyanakkor a szellemessége és az a természetesség, ami körüllengi palástolja a gyengeségeit.

Heyer egy olyan történetet tár elénk, ahol a hősnő erős, szembe megy a normákkal, és nem fél férfiak által elvárt feladatokkal kikapcsolni magát. Ha őszinte akarok lenni, sokkal közelebb tudtam érezni magamhoz, mint pl. Miss Wraxtont, aki hiába követi az elvárt viselkedést, mégis szörnyen unalmas karakternek találtam. Valahol családregény is, hiszen Sophy mellett Rivenhallék is hatalmas szerepet kapnak, és az ő életükbe is betekintést nyerhetünk.

Maga a cselekmény hamisíthatatlanul élénk és szórakoztató, ugyanakkor néhol melankólikus is, és nagyon angol. Lefesti mindazt, amitől egy történelmi romantikus azzá válik, ami, miközben sorra hozza a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb jeleneteket. Örültem, hogy nem egy újabb regency romance került a kezeim közé, amiben nincs egyediség, mert elég sok minden elmondható A híres Sophy-ról, de az nem, hogy követné a szabályokat, és kiszámítható lenne. Sophy egy igazán intelligens, kicsit őrült nőszemély, akinek mindig van valami a tarsolyában.

Mindemellett úszik a problémákban, a megoldandó helyzeteben, s nem egy helyen szövevényes, mégis kalandos, és felettébb gáláns regény. Egy percre sem unalmas, de igaz, hogy helyenként lassú, így ha még nem olvastál az írótól és érdekel, hogy egyáltalán neked való e a stílusa, akkor mindenképp ezzel kezd, mert ad egy átfogóbb képet arról, hogy mit is várj el Heyertől, és a munkásságától. Örülök, hogy ez lett az első regényem tőle, hiszen Sophy különleges, ami kiemeli a kor hölgyei közül. Úgy gondolom, hogy veszíteni semmiképp sem veszíthet az ember, ha megismeri A híres Sophy történetét, hiszen épít, gondolkodóba ejt, és nem utolsó sorban minden elvárásodat ledönti.

Ha érdekel titeket, hogyan is veszi Sophy kezébe a sorsát, fittyet hányva a szabályokra, akkor ne hagyjátok ki ezt a kötetet. Nemcsak okos, pillanatok alatt átlátja más emberek helyzetét és érzelmeit, hanem figyelmes is, és mindent elkövet annak érdekében, hogy boldogság és szeretet vegye körül. A regény ennek ellenére a saját boldogságára épül, arra hogy férjet találjon magának, de vajon mások segítése mellett önmagára is lesz ideje? Teljesen másra számítottam, mégsem tudom azt mondani, hogy nem vagyok elégedett, mert sokkal viccesebb, sokkal szerethetőbb ez a kötet, mint azt gondolná az ember. Egy sablon sztorira számítunk, de amit kapunk az minden csak nem sablonos. Felüdülő változatosság egy cseppnyi szarkazmussal, és egy jó nagy adag talpraesettséggel. Viszont van egy szál a kötetben, ami annyira érzékeny témát boncolgat, hogy én ezt átírtam volna, és lehetőség szerint körültekintőbb lettem volna, főleg 1950-ben, amikor minden más volt, és az életben is teljesen más számított normálisnak, mások voltak az értékrendek, és a sztereotípiák nagyobb mértékben romboltak. Ajánlom azoknak, akiknek már elege van az engedelmes, báli ruháktól hemzsegő, estélyekre járó kisasszonyokból, és kíváncsiak milyen is az, ha a báli ruhát lovaglóruhára és lovaskocsira cseréli a szóban forgó hősnő. Ha a Bridgertonban Eloise a kedvenc karaktered, akkor imádni fogod Sophy Stanton-Lacyt!!

" - (...) Kérem szépen, keressen számomra megfelelő férjet! Egyáltalán nincsenek nagy elvárásaim, és megelégszem, ha a partnerem akár a legcsekélyebb mértékben is erényes."

" - Ez érdekes kijelentés, hölgyem. Ismerős a mondás: Embert barátjáról. Lehetséges, hogy az ember arról is megismerhető, milyen táncokban hajlandó részt venni?"

"Sophy szokásához híven nyílt tekintettel mérte végig a beszélőt. Tetszett neki, amit látott. A férfi a harmincas évei elején járt, nem lehetett éppenséggel jóképűnek mondani, ám kellemes arcát nevető, szürke szeme az átlag fölé emelte. Elég magas volt, széles vállú, és kitűnően lovaglócsizmába illő lába volt."

" - Így talán jobb is, hogy Eugenia nem merte szóba hozni ön előtt a dolgot, ugyanis egészen megbotránkozott volna, ha ön a pokolba küldi. Mindig úgy beszél, mint az apja, ha kijön a sodrából, Sophy?"

" - Sophy - szólt Mr. Rivenhall, aki az autokratikus hang után fenyegetőt ütött meg -, ha fel meri nyergelni az én Mennydörgőmet, megfojtom, a testét pedig a Serpentine vizébe hajítom!"

Köszönöm szépen a Gabo Kiadónak a recenziós példányt!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)