Emily Hart: A zabolátlan (A korona lovagjai 3.)

"Edward Craven, Redcliff gróf másodszülött fia sohasem szerette az egyenes utat."

*

Edward Craven különleges megbízatással tér vissza a napóleoni háborúkból, amelyet közvetlenül a miniszterelnöktől kapott. Rövid úton annak az embernek az alkalmazásában találja magát, aki eget-földet megmozgatott azért, hogy előkerítse őt. Csakhogy Redcliff grófjának zabolátlan öccse nem szokott megfutamodni a kihívások elől. 

Sophie Valentine, Ashford grófjának rejtegetett lánya egyedül éli az életét vidéki birtokukon, és közben fényűző bálokról álmodozik. Egy nap egy titokzatos idegen jelenik meg az otthonában, akiről azonnal tudja, hogy nem az, akinek mondja magát. Mégis, ahelyett, hogy felfedné a férfit apja előtt, egymaga szeretné kideríteni, ki ő valójában. 

Vajon Edward le tudja leplezni Ashford ténykedését, mielőtt kiderülne a titka? És Sophie képes lesz szembeszállni az édesapjával egy olyan férfiért, akinek a kiléte is hazugság?

Emily Hart az egyik kedvenc történelmi romantikus történeteket papírra vető írónőm. Nemcsak izgalmasak és kalandokban gazdagok a kötetei, hanem légiesek, jól összeszedettek, és igazi élmény beléjük veszni. Már az első két részt is szerettem, de ezt a harmadikat, A zabolátlant egyenesen imádtam. Innen is köszönöm szépen az írónőnek a lehetőséget, hogy olvashattam Edward és Sophie történetét. Minden várakozásomat felülmúlta, és sokkal többet adott ez a rész, mint amit vártam tőle. Nem véletlenül szeretem annyira A korona lovagjai sorozatot, és ezalatt a rész alatt is sikerült újra bebizonyítania az írónőnek azt, hogy van mit a tejbe aprítania. 

Már az előző részekben is találkozhattunk Edward karakterével, és már akkor megfogott benne valami, emiatt is vártam annyira, hogy megírja az írónő a történetét, és megmutassa, hogy mit is eszelt ki a számára. Egy percig nem csalódtam, hiszen minden megvan a kötetben, ami Edward Craven karakterére oly jellemző. Veszély, vérontás, erkölcsi kérdések, és újabb tények és titkok feltárása. Párhuzamosan játszódik az első két résszel, így mindenképp azt javaslom, hogy ha elkezditek A korona lovagjai sorozatot, akkor csakis sorrendbe haladjatok, mert itt minden apró utalásnak hatalmas jelentősége van, és nem tudhatod, hogy mikor fog ez a kis apróság valami hatalmassá kinőni magát. Nem egy jelenet lehet ismerős, ugyanakkor ez mosolyt is csal az arcokra, hiszen régi ismerősként, bizalmasként fogad, és egy óriási pluszt is ad ezáltal. Az összefüggések és a kronológiai sorrend is páratlan, és pont emiatt az összeszedettség miatt lesz annyira lenyűgöző ez a kötet. Minden részletre emlékszik, és amik az előző részekben nem kerültek kibontakozásra, azok most újra napvilágot látnak, és megmutatják az eseményeket Edward szemszögén keresztül, hogy mi is történt valójában. Már az elején tudtam, hogy érdemes volt kézbe vennem, mert hihetetlenül kikapcsol, és a kis "easter egg"-ek mosolyt csalnak az arcokra. Emellett tökéletesen illik Edwardhoz ez a nem éppen szokványos, de annál inkább izgalmasabb történet.

Maga a kötet karakter és cselekmény központú, a legnagyobb hangsúlyt a különböző szálak összeérése, és a nagyobb kép kialakítása adja. A kalandok és a váratlan események visznek előre, és ezek is rázzák fel a kötetet. Amellett, hogy történelmi romantikus, kalandregény is, egy nagyobb céllal a háttérben, ami minden egyes résszel egyre jobban kikristályosodik előttünk. Edward egy igencsak szórakoztató, ugyanakkor erkölcsileg megkérdőjelezhető karakter, aki miatt olyan kérdéseket vet el az írónő, mint vajon meddig érdemes elmenni a céljaink érdekében? 

Mikor elég, vagy éppen mikor túl sok, amit teszünk? Meddig lehet elmenni a vérontással? Mikor térünk le a kijelölt útról, és mikor jövünk rá arra, hogy mi is az, amit tennünk kell amiatt, hogy ne csak elhamarkodott döntéseket hozzunk, hanem racionálisan is átgondoljuk a helyzetet? Vajon mikor lesz a jóból egyszer csak rossz? És mi az az esemény, mozdulat, ami levitt minket a helyes útról? Amellett, hogy kikapcsolódást nyújt, komolyabb vizekre is evez A zabolátlan.

Sophie ennek pont az ellentétje. Ő a fény az alagút végén. A jelzőfény, aki segít megtalálni a helyes utat, és aki mindig erős, még akkor is, ha kilátástalan a helyzete. Szeretném azt mondani, hogy én is hasonlóképp cselekedtem volna, mint Sophie, de ő még nálam is kiegyensúlyozottabb és kedvesebb, ami nem feltétlen mindig jó. Kicsit Hamupipőkés is a történet szála, ugyanakkor van benne egy adag Merida is. Habár nem a legideálisabbak a körülményei, próbál mindenből a maximumot kihozni, és még így is a boldogságra törekszik. Minden tiszteletem az övé. Erős, ugyanakkor ártatlan lélek, aki tökéletes ellentéte a zabolátlan Edwardnak. 

Az ellentétek vonzzák egymást, és Emily Hart azt is megmutatja, hogy mennyire. Nem a romantikára helyezi a hangsúlyt ebben a részben, de jelen van, és  nem marad észrevétlen. Sejtelmes, lassan folyó patakként kebelez be, és megmutatja, hogy nem mindig arra van szükség, hogy tele legyen romantikusabbnál romantikusabb jelenetekkel, hiszen néha a tettek jóval többet mondanak, mint egy-egy kimondott szó. Imádtam, hogy nem volt túl sok, és az a kevés, amit kaptam pont elég volt ahhoz, hogy csillapítsa az étvágyamat. Az írónő megmutatta, hogy minimálisan is meglehet jól oldani a romantika kérdését. S ha őszinte akarok lenni, Edwardhoz pont ez illet. Tökéletes volt!!

Maga a cselekmény, mint már említettem akcióban gazdag, kicsit véres, ugyanakkor halad szépen előre és nem fél brutálisnak lenni sem. Edward részei kicsit sejtelmesebbek voltak, mint Sophie-éi, ugyanakkor ez a kettősség hozza meg csak igazán a kötet sikerét. Végig azt érezteti, hogy érdemes kivárni, mert a végén lesz a nagy bumm, és tényleg így van. Az elejétől építkezik, tégláról téglára épül fel, az alapot már az első két részben lefektette, és ahogy haladunk úgy ad egyre többet és többet hozzá. Ami kérdés felmerülhet arra megadja a kellő választ, és nem hagy parlagon minket. 

Úgy érzem, hogy minél többet olvasok erről a világról, annál inkább a rabja leszek és igaz, hogy nem az a tipikus történelmi romantikus regény, mégis megfog és nem ereszt. A kalandos cselekmény és a merész, illetve húzós szituációk csak még inkább az oldalakhoz tapasztanak, és így a kötet befejezte után csak azt tudom mondani, hogy A korona lovagjai sorozat minden egyes új résszel egyre jobb és jobb lesz. Jelenleg ez a kedvencem, aztán ki tudja mi lesz, ha megjelenik a negyedik rész, és kapok egy újabb dózist.

Imádtam, viszont kicsit csalódott is vagyok, mert még nem jelent meg a következő rész, és nem tudom folytatni. Másrészt, ha valami ennyire jó, miért kell várni? Vannak azok a sorozatok, ahol igazi szenvedés megvárni a soron következő kötetet, mert kicsinál a várakozás, A korona lovagjai sorozat is pont ilyen. Akik egyszer elkezdték, azoknak addig nincs megállás, amíg meg nem kapja mindenki a maga történetét, és amíg a nagyobb kép is kap egy szép lezárást, és minden kérdésünkre, még azokra is, amiket nem tettünk fel, megkapjuk a választ. 

Ha egy olyan sorozatot kerestek, ami függőséget okoz, akkor ez az!! Hihetetlenül izgalmas, a karakterek érdekesek és a maguk nemében egyedülállóak, míg a történet vezetése pazar és szórakoztató. Ami a karaktereket illeti, ennél a résznél jobban belemélyülünk a belső vívódásokba, és a morális kérdésekbe. Azt érzem, hogy sokkal nagyobb hangsúly került arra, hogy ne csak a történet szempontjából állják meg a helyüket, hanem önmagukban is. Nemcsak a jót, hanem a rosszat is papírra vetette, és a kettő közötti átmenetet is. Jobban belemélyedt a lélek tanulmányozásába, és abba, hogy sokkal többrétű és sokkal összetettebbek legyenek a karakterek. Sophie a jin és a jang egyik oldala, míg Edward a másik, amik egyedül is megállják a helyüket, viszont kétség kívül összetartoznak, és együtt az igazán erősek. A sejtelmes, csipetnyi romantika megfűszerezi és felemeli a szerelmüket, és megmutatja, hogy áldozatok árán is, de a szerelem utat tör magának. A legerősebb embert is képes megtörni, és arra ösztönözni, hogy jobb legyen. Összességében nagyon szerettem ezt a részt, naphosszat el tudnék beszélgetni róla, annyira imádtam olvasni. Izgalmas, lassú lefolyású, átgondolt, élvezetes történet ez, amiben az érzelmek és a romantika is szerepet kap.

"Hogy mi volt a másik ok? Nos igen, egyetlen férfi sem hagyhatja szó nélkül, ha meg akarják ölni. Edward mindig az a fajta volt, aki elébe ment a dolgoknak, mert nem szeretett várni. Ha jönni akar a megváltó halál, Edward Craven készen állt rá. És ha már be kell következnie, legalább egy nemes ügyért történjen."

"Újabb rejtéllyel találta magát szembe. Egy fehércseléddel, aki utasít egy komornyikot, fényes nappal teázgat a szalonban, és aki kerüli a személyével kapcsolatos kérdéseket."

"A kedves tekintete sokkal inkább barátságos volt, és oly zabolátlanság áradt belőle, mint a lovakból, amelyeket még nem törtek be. Egy pimasz csirkefogó. Mint a kovács kisfia, aki mindig süteményt csen a piacon. Egyszerűen nem lehetett rá haragudni."

" - Sophie - suttogta Mr. Grady a lány nyakhajlatába. - Mondd meg nekem, hogy lehetséges az, hogy egyszerre a mennybe emelsz, miközben bűnre csábítasz? Holott még rád gondolnom is vétek."

"De nem teheti. Nem ránthatja őt magával a pokol legmélyebb bugyraiba. Ezt az ártatlan teremtést soha. Arra nem lenne képes."

" - Te vagy az életemben a reményt adó gyertyaláng, amely kivezet a sötétségből - mondta halkan, miközben tekintetét a lány arcán vándoroltatta."

Köszönöm szépen az írónőnek a bizalmat és a lehetőséget!! 🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)