Tom Felton: Túl a varázslaton - Egy mardekáros vallomásai

"Kiterítem a lapjaimat: nem ez életem legbüszkébb pillanata. Sőt, anyám nem is tud erről. Nagyon sajnálom, anyu."

*

Az esetlen kis „csenő manóból” karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. 

Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét. Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. 

Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után. 

Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!

Mielőtt elkezdeném ezt az értékelést, jó ha tudsz néhány dolgot rólam, ami segít megérteni, miért is volt akkora hatással rám ez a kötet. Gyerekkorom óta rituálé nálunk, hogy apuval karácsonykor Harry Potter filmeket nézünk. Már kiskoromban is Draco volt a kedvencem. Ez az érdekes, hányavetett sorsú fiú, aki mindenkivel szemétkedik, fennhordja az orrát, és úgy alapjáraton arra játszik, hogy megutáld. Aztán, ahogy felnőttem, már nemcsak Draco Malfoy volt kedvenc, hanem Tom Felton is. Hihetetlenül tehetséges színész, önzetlen és nemcsak a HP filmek miatt. 

Ezért számomra nemcsak egy önéletrajz egy híres színészről, hanem jóval több is ennél. Újra felébredt a rajongásom, amit mostanában parkolópályára állítottam, hiszem néha az ember lányának is pihennie kell, de hála a kötetnek bebizonyosodott az, amit eddig is tudtam: Tom egy nagyszerű ember, nem lehet nem imádni, és a sajátos humorával vezet végig minket ezen a memoáron. Lépjetek be ti is a mágia világába, és engedjétek, hogy Tom megmutassa ő hogyan is élte át ezeket az éveket. Hogy lett a kis Tomból Draco Malfoy. Továbbá jó, ha tudjátok, hogy nemcsak potterhead vagyok, de Mardekáros is, ami miatt biztos elfogultnak fogok tűnni, de nem tudom úgy olvasni ezt a kötetet, mint egy kívülálló. Mint egy mugli, ha úgy tetszik, akinek semmi tudása nincs a varázsvilágról. Tom javarészt a Harry Potter világával kapcsolatos élményeit meséli el, de nem tényszerűen, hanem a szíve-lelke benne van. Az elejéről kezdődik a történetünk a kicsi Tommal, aki még csak próbálgatja szárnyait, és aki több mindenbe is belekezd. Ismerős, ugye? Szemtanúi lehetünk az első szerepének, az élményeinek, annak, hogy egy kisfiú hogyan is látja a filmek, a forgatás és híres színészek világát. 

Minden egyes fejezet egy-egy élményt eleveníti fel, amik szinte minden egyes új sorral mosolyt csalnak az ember arcára, és az biztos, hogy képtelenség nem kikapcsolódni olvasás közben. Olyan érzésem volt, mintha én is ott lettem volna Tom mellett, és együtt éltük volna át az eseményeket. Igazi kis rosszcsont fiú volt, aki mindig valami rosszban sántikált, közben meg csak normalitást szeretett volna csempészni az életébe. Talán kicsit csalódott is lettem volna, ha kiderül, hogy Tom túl jófiú, és nem hasonlít egy cseppet sem Dracora. 

De, fontos, hogy el tudjuk különíteni a karaktert a színésztől, és Tom is erre próbál rávezetni minket. Hiába alakítja ő a híres Mardekáros Draco Malfoyt, a való világban egy igencsak kedves és önzetlen férfivá érett. Draco Malfoy nem Tom Felton és Tom Felton sem Draco Malfoy. Hanem egy csupaszív ember, akit vétek nem ismerni. Eddig is rajongtam érte, de a Túl a varázslaton segített egy magasabb szintre emelni ezt a természetes rajongást. 

Remélem senki nem fog meglepődni, de az elvárásoknak megfelelően imádtam, és örülök, hogy lehetőségem volt elolvasni. A kezdetek óta figyelemmel kísértem a kötet sorsát, és örülök, hogy mi magyar olvasók is részesei lehetünk a varázslatnak. Tom végig őszintén, a maga fanyar humorával, kendőzetlenül mesél. Szinte olyan, mintha leültünk volna teázni, és felidézte volna nekem a kezdeteket, az első nagyobb szerepeket, na meg a nem olyan fényes és felemelő részleteket is. Végig őszinte, és egy percig sem próbál ferdíteni a valóságon. Talán pont épp ezért annyira kedvelhető és szívet melengető a Túl a varázslaton.

Ez a memoár nemcsak Tomról szól, hanem a családjáról, a filmes világról, a barátairól, a munkatársairól. Arról, hogy miket kellett átélnie azért, hogy ő lehessen Draco Malfoy (gondolok itt a hidrogénezett hajra, és a különös iskolás éveire). Nemcsak a színészekkel közös emlékek elevenednek meg, hanem Tom mugli élete is. A testvérei, az anyukája, sőt még a nagypapája is. (Nagyban emlékezetet az én nagypapámra, ami miatt szívbe markolt ennek a bölcs embernek a jelenléte.) 

Ahogy haladunk az időben úgy változik meg Tom szemszöge és élményei is. Egy kisfiú lelkesedésével kezdünk, majd egy kamasz bohókás énjével folytatódik a megemlékezés, de aztán egyre inkább sodródunk egy olyan irányba, ami darabokra töri a szívünket. Az utolsó fejezetek nem a felhőtlen boldogságé, mégis őszintén beszél a függőségről és a mentális egészségről. Minden hivatás stresszes valamennyire, de talán mi közemberek nem látjuk eléggé a valóságot a színészvilággal kapcsolatban, hiszen mindennek szépnek és jónak kell lennie, nem igaz? Hát Tom lerántja a leplet, és megmutatja a rideg valóságot. 

A vidámabb részeket szépen felváltja a valóság zord arca, és bizony összetör minket Tom életének alakulása. Ezek a sorok keményebbek, mélyebben érintenek, de ott a fény az alagút végén, és tudjuk, hogy végül minden jóra fordul. Érzelmekben gazdag, erős kötetet kaptam egy felettébb szerethető színésztől, kulisszák kis csokrát a HP filmek forgatásáról és örömteli pillanatokat. Érzelmek milliói cikáznak a sorok között. Hol meglepődünk, hol tágra nyílik a szemünk, megtelik szeretettel a szívünk, és újra felcsillan a rég elfeledett gyerekkorunk, s ha elég szerencsések vagyunk együtt nőttünk fel a Harry Potter filmekkel. Habár fiatalabb vagyok, mint a szereplőgárda, de azért az én életemben is fontos szerep jutott a könyveknek, illetve a filmeknek. A lelkem egy darabkája, amit senki sem vehet el tőlem.  Ha szerettétek a filmeket, netalántán ti is rajongtatok Draco Malfoy karakteréért, vagy éppen a Mardekár házat erősítik, ne hagyjátok ki Tom Felton önéletrajzi regényét sem. Igazi kuriózum a varázsvilág rajongóinak. Légy részese te is Tom karrierjének beindulásának, és éld át vele az emberpróbáló, döntésre sarkalló helyzeteket is.

"És bár az ifjú Tom Felton nem volt egy Draco Malfoy, azért éppen szentnek sem nevezném. Lehet, hogy ennek köszönhettem magát a szerepet is. De ennek megítélését az olvasóra bízom."

"A jelenethez minden gyerek kapott egy állatot. Nekem egy kis ágon gubbasztó gekkó jutott. Az állatgondozók egy darab horgászzsinórral tekerték körül a testét, hogy ne tudjon elszaladni, és világosan megmondták, hogy ne fogjam meg a farkát."

" - És tényleg megcsináljuk? - kérdeztem, kezemben a tangával, miközben vagy száz tinédzserkorú statiszta figyelt.

- Ezt tényleg megcsináljuk.

- Most?

- Most."

"Emmától rengeteg érdekes leckét tanultam az évek során. A legfontosabbak ezek voltak: ne kövessem mindig a nyájat, soha ne becsüljem alá egy nő erejét, és bármi történjék, továbbra is hápogjak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)