Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg (Tommy és Tuppence 4.)

 "Mr. és Mrs. Beresford a reggelizőasztalnál ült."

*

Tommy nagynénje, Ada néni nem sokkal Tommy és Tuppence látogatása után meghal az idősek otthonában. Hagyatéka között van egy festmény is, amely egy rejtélyes vidéki házat ábrázol. 

Tuppence-nek ismerős ez a ház, de nem tudja, honnan – talán a vonat ablakából látta? –, és míg a férje néhány napra elutazik az államvédelmi szövetség éves megbeszélésére, ő elhatározza, hogy megkeresi a különös házat. 

Az ártatlannak induló nyomozás váratlan fordulatot vesz, melynek szenvedő alanya Tuppence. Időközben Tommy is visszatér, és a felesége nyomába ered, hogy együtt fejtsék meg, ki mozgatja az idősek otthonában történt különös események szálait, melyek egyelőre megmagyarázhatatlan kapcsolatban állnak a festményen megörökített házzal.

Folytatom az Agatha Christie tanulmányaimat, és egy eddigi ismeretlen páros nyomában én is belevágok a rejtély kibogozásába. Az biztos, hogy nem ez lesz az első és utolsó találkozásom Tommy-val és Tuppence-szel, mivel nagyon megkedveltem őket ebben a kötetben. Merőben eltérnek Poirot és Miss Marple karakterétől, de pont ez a szép bennük. Más tapasztalataik vannak, másképp állnak hozzá a rejtélyekhez, s amíg Tuppence a vakmerő, addig Tommy szépen kiegészíti őt. Agyafúrt, kapcsolati hálóval rendelkező kedvelhető karakter. Nem tudom, hogy az előző Tommy és Tuppence regényben, hogy volt, de itt jóformán Tuppence indítja be a cselekményt, és javarészt az ő kalandjainak lehetünk szemtanúi.

Ahogy A Halloween és halál alatt, így itt sem jöttem rá a gyilkos kilétére, és talán a krimis szál itt egy hangyányival összetettebb, kicsit kaotikus, de szépen követhető. Azon viszont senki ne lepődjön meg, ha a végére nem az lesz a megoldás, mint amit elképzelt. Agatha Christie mesterien szövi a szálakat, és addig nem is ad igazi rejtélyt, amíg kellőképp be nem melegedünk.

A történet egy idősek otthonában kezdődik, de egy csendes vidéki faluban ér véget, mégis ez a két helyszín tökéletes összhangban van, és úgy alakítják a cselekményt, hogy az megfeleljen az AC regényeknek. Minden egy festménnyel kezdődik, de a mögötte lévő sztori jóval nagyobb ennél. Egy kerek egész történetet ad, amit egy véletlen egybeesés, vagy leginkább kíváncsiskodás eredménye.

Viszonylag egy gyorsan haladós sztorival van dolgunk. Azt vettem észre, hogy AC könyveit mindig rekordidő elolvasni, hiszen bőven elég rájuk egy nap, ha van ideje az embernek rászánni egy-egy órácskát. Arra az időszakra tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Tommy és Tuppence adok-kapjai, illetve a gyors észjárásuk mindenképp pozitív, építik a cselekményt, és közben a kalandoknak hála egy tágabb képet ad nekünk. Az ő kalandjaik talán kissé veszélyesebbek, de ugyanúgy könnyű elveszni bennük.

A Balhüvelykem bizsereg egy érdekes, csattanóban gazdag ízig-vérig krimi, már-már detektívregény, amit a hóbortos öreglányok mentalitása övez. Tuppence egy haláli asszony, aki mellett nem lehet unatkozni, de azért Tommy is megéri a pénzét. Tetszett a párosuk, és remélem, hogy a többi regény is fog tetszeni, amikben ők nyomoznak.

Természetesen, mert hát miért is oldottam volna meg egyedül az esetet, most sem tudtam rájönni a "tettesre", pedig végig ott volt a szemem előtt, csak én nem vettem észre a fától az erdőt. Agatha Christie szépen elrejtette a nyomokat, és ahogy haladunk a történetben, úgy ad hozzá egyre többet, úgy építi fel lépésről lépésre az ügyet, és a megoldást, ami vészesen közeleg egy nagy csattanó ígéretével. Az utolsó fejezet alatt csak úgy libabőrőzött a karom.

Összességében elmondhatom, hogy első ismerkedésem a két ikonikus AC karakter párossal sikerrel zárult, s habár nem lettünk társak a rejtély, a titok felderítésében külső szemlélőként így is élveztem minden egyes részletet. Azt külön ki kell emelnem, hogy nagyon jót tesz Agatha Christie regényeinek az, hogy nincsenek túlírva, túlbonyolítva, és a fejezetekkel is lehet haladni. Pörgős, nem ülepszik le, emellett izgalmakban és veszélyben sincs hiány.

" - Mégis mi történne vele?
- Ebbe nem szeretek belegondolni. De nyomon vagyok. Prudence Beresford, magándetektív leszek. Emlékszel, amikor Blunt Nyertes Nyomozói voltunk?"

" - Nem madár az - mondta Tuppence. - Valami más is beleeshetett a kéménybe. Nahát - mondta elámulva. - Egy baba. Egy gyerek játék babája."

" - Szükségünk van önre, uram - mondta Tommy.
- Remélem is - helyeselt a vezérőrnagy. - Fogatlan bulldog vagyok, de ugatni azért még tudok. Hogy van Mrs. Tommy? Rég nem láttam."

" - Anyádra lehetetlen vigyázni - mondta Tommy. - Legalábbis eddig még senkinek sem sikerült. Még neked sem, Deborah, ha már itt tartunk. Pont úgy, mint a háború alatt, amikor a nyakába vette a világot, és mindenfélébe beleütötte az orrát, amihez semmi köze sem volt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)