Laura Thalassa: A Strange Hymn - A Szirén Éneke (Az Alkusz 2.)

"Szárnyak. Szárnyaim vannak."

*

Callypso ​Lillis, a szirén és az Éjszaka Királyának lelki társa kiszabadult Karnon, az őrült király karmaiból és bizarr börtönéből. Ám a rémálom itt nem ért véget. Callie magán viseli a fogságban töltött idő fizikai nyomait, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy a Lélektolvaj még mindig szabadon kószál. 

Amikor egy árnyünnep a Flóra Királyságába szólítja Callie-t és társát, Desmond Flynnt, a nyomozásukat ott folytatják. Ám a birodalom ragyogó fényei és káprázatos virágai között sokkal sürgetőbb problémákkal találják szembe magukat. 

A hatalmas árnycsarnokoknál nem létezik könyörtelenebb hely a világon, és nincs annyi alku, ami megmenthetné Callie-t a királyi intrikától. A tündérek veszélyes játékot játszanak. Egyesek szerelemre vágynak, mások bosszúra vagy szexre, de akadnak olyanok is, akik kimondhatatlan szörnyűségekre. Egy dolog azonban biztos: senki nem az, aminek látszik. Még Des sem, aki minden egyes újabb titokkal egyre sejtelmesebbé válik. 

Ám a Flóra Királyságának is megvannak a maga titkai, a vérző fáktól a megbélyegzett rabszolgákon át a felszívódó katonákig. Valami készülődik a növények földjén, és ha Callie nem vigyáz, ez a veszedelem elpusztít mindent és mindenkit, akit Callie szeret. Sőt, talán őt magát is…

Mit is mondhatnék ezután a második rész után? Fenomenális volt!! Desmond Flynn vegyél feleségül!! Készen állok az Éjszaka Királyságába költözni. Ha kell 5 perc, összepakolok és mehetünk. Komolyra fordítva a szót, már az első részt, A Rhapsodicot is szerettem, na de ez a második rész mindent vitt. Nagyobb a tét, nagyobb a jutalom is, és sokkal kiforrottabb, mint az első kötet. Azt éreztem, hogy egyszerre két könyvet is olvasok, hiszen hiába közepes terjedelmű, így is nagyon sok minden történik. 

Történetünk ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Az elején segít nekünk visszaemlékezni arra, hogy mi is történt a Rhapsodic alatt, majd bedob minket a mély vízbe, azaz Des markába. Nem panaszkodom, ne értsetek félre. Imádtam volna Callypso lenni, még a veszély ellenére is, ha mellettem a férfi Des. Azt érzem, hogy Az Alkusz sorozat az új ACOTAR számomra. Egyszerűen a függője lettem, és nincsenek szavak arra, hogy mennyire a hatása alá vont. A Szirén Éneke él, és minden egyes levegővétellel egyre jobban kitárja magát előttünk. Nemcsak izgalmakban, veszélyben, cselszövésben, titkokban és talányokban gazdag, hanem pikáns és szexi jelenetekben is, arról nem is beszélve, hogy árad belőle egy olyan hangulat, ami végig azt mantrázza, hogy engedd, hogy elbűvöljön. Nemcsak Callie képes a bűvöletre, hanem A Szirén Éneke is. Az első oldaltól az utolsóig érdekes, hiszen mindig történik valami. Ha kell, akkor az írónő a megalkotott világot fejti ki jobban, bemutatja a királyságokat (Éjszaka, Flóra), a működésüket, az Éjszaka Királyságának különböző szigeteit, közben formálja Callie karakterét, és nem hagyja, hogy megrekedjen egy szinten. Megmutatja, hogy nemcsak egy szirén, vagy rabszolga, attól függ, hogy kinek a nézőpontját nézzük. Innen is üdvözlöm a cseppet sem kedves Flóra Királynőt, aki tehet egy szívességet. Emellett olyan helyzetekbe is sodorja Az Alkusz párját, amik nemcsak embert próbálóak, hanem sorsdöntőek is.

A kötet az elején már hozta a Rhapsodic alatt megszokott hangulatot, azt a varázst, amit Laura Thalassa oly mesterien beleszőtt a regényébe. Hol varázslatos, hol fordulatos, hol pedig egetrengetően édes vagy éppen forró. Nem egyszer féltem attól. hogy lángra kapnak az oldalak. Akárcsak Des, úgy A Szirén Éneke is sokoldalú, és többféle megközelítésben láthatjuk. Láthatjuk a gyengébb oldalát, és a durvább, rendesen odavágósat is.

Ilyen egy folytatás, ami nem ülepszik le az első soroknál. És ilyen egy folytatás, ami megérdemli a szeretetet és a rajongás legelvetemültebb formáját is. Talán az évem egyik legnagyobb kedvence lett. A Divine Rivalst nem előzte meg, de nagyon szorosan ott áll mögötte a képzeletbeli ranglétrán. A spicy részek egyszerűen isteniek, és a 'vegyél el Desmond' rész nagyban ezeknek a jeleneteknek köszönhetőek, na meg annak, hogy igazi védelmező, aki nem fél kiállni a társa mellett, és eget-földet megmozgatni miatta.

Míg az első részben inkább az urban fantasy vonal érvényesült, addig itt inkább a Másvilág, és ennek a felépítése. Nem mondanám, hogy ez meglepett, hiszen az első kötet után sejteni lehetett, hogy az írónő váltani fog, és úgy igazán belefog abba, hogy megmutassa nekünk azt a világot, amit elképzelt és megálmodott. Egyedül egy térkép hiányzott nekem ebből a csodából, ami még jobban megkoronázhatta volna az élményt. De így sem panaszkodom, mert Laura Thalassa egy istennő, aki előtt nem létezik lehetetlen.

Ha már szóba került a világ felépítése muszáj pár szót ejtenem róla. Egy teljesen új világot épített fel kvázi a semmiből az írónő, amit a saját stílusa és ízlése szerint alakított addig, amíg meg nem kapta a tökéletes egyveleget. Van benne egy jó nagy adag sötétség, a Flóra Királysága miatt Shadowhunters tv sorozatos tündér feelingem volt, amit imádtam. A csavarok miatt fogtam a fejem, és nem tudtam hova nézzek.

Szó szerint az orromnál fogva vezetett, de az a helyzet, hogy ez a sorozat bármit csinálhat velem, én tuti, hogy engedni fogom. Des és Callie újból megmutatták, hogy igazi könyves álompár, akikért lehet izgulni, és akik kitűnnek a többi könyves karakter közül. Callypso egy igazi badass csaj, aki megy a saját feje után, aki makacs, mint egy öszvér, de ez Desmondra is igaz, aki emellett túlféltő, védi a területét, és egy cseppet sem finomkodó erőteljes alak. 

Tökéletes boyfriend material, már ha bejön nektek a fehér haj, és a temperamentumosabb természet. Nekem igen, szóval innen is köszönöm szépen az írónőnek, hogy megalkotta Desmond Flynn karakterét. Nem lehetek elég hálás érte. Ő és Callie együtt mindent letarolnak, ahova lépnek ott botrány, és veszély egymás után követi a másikat, de pont miattuk annyira eseménydús és letehetetlen olvasmány. 

Nehéz megugrani egy első könyv sikerét, de én úgy gondolom, hogy az írónőnek sikerült, sőt... Végig azt éreztem, hogy ahogy haladunk előre úgy kerül egyre több minden a felszínre, és a szép kis téglák végül kiadták az egész képet, amitől konkrétan leesett az állam. Az utolsó kb. 60 oldal olyan sebességgel robog, hogy nem tudtam mibe kapaszkodjak. Az utalások végre célt és értelmet nyertek, én meg itt ülök és kapkodom az állam a földről, mert nem egyszer leesett, és időm sem volt észhez térni, jött a következő nagy meglepetés, ami miatt újból keresgélhettem. S habár egy esemény körül forognak a szálak, a Napforduló jó ürügyként szolgált arra, hogy elvonja a figyelmünket, és a legváratlanabb pillanatokban csapjon le ránk. Minden oldalról fenyegetés és veszély leselkedett Callie-re, és általa ránk is, s amikor azt hittem volna, hogy már nem tud meglepni az írónő, akkor bebizonyította, hogy hiába tud romantikus, vagy pikáns részeket írni, ugyanúgy ért ahhoz is, hogy brutális és kegyetlen legyen. Ha már unjátok a tömeg fantasyt, olvassátok el Az Alkusz sorozatot, mert ez garantáltan nem az. Az meg csak hab a tortán, hogy mennyire csodásak is a magyar borítók, és milyen tökéletesen megmutatják a Callie testén végbemenő változásokat. Eleinte nem rajongtam értük, de beláttam, hogy mennyire is passzolnak! Olvassátok és szeressétek ti is Az Alkusz sorozatot!

"Előrerepül, majd elegáns ívben bedől jobbra; hatalmas szárnyai vészjóslón csillognak a holdfényben. Ha eddig azt hittem, hogy káprázatos férfi, az meg sem közelíti ezt. Des maga a varázslat, és valahogy, a sors furcsa fintora folytán én is részese lehetek ennek a csodának."

"Ha Des egy város lenne, ő lenne Barbos. A fények, a káosz, a bűnözés, a szex, az izgalom. Mindez a természete része."

"Lehet, hogy ő maga a szárnyas halál, de engem megmentett."

"Én vagyok a sötétség, üzeni a tekintete, és te vagy az én szépséges rémálmom. És ezt senki nem fogja elvenni tőlünk."

" - Parázstól a hamuig, hajnaltól alkonyatig, most és mindörökké, légy az enyém, Desmond Flynn - suttogom az ajkának ugyanazokat a szavakat, amelyek először elszakították tőlem."

"Én vagyok valaki más rémálma, ismételgetem magamnak.
Oké, az a valami más valószínűleg a következő macaron, ami szembejön velem, de hé, valahol el kell kezdeni."

"Napfordulós elképzelés: erre a hétre mindenki félreteszi a civódásait, kézen fogva sétálgatunk, és befonjuk egymás haját.
Napfordulós valóság: mindenki legalább egyszer közel kerül ahhoz, hogy kinyiffantsák."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)