Christina Lauren: Kalandtúra Wilder-módra

"Lily Wilder csizmája alatt recsegett a sima kavicsokkal beszórt út, míg a pajtától a ház felé haladt, és közben szemügyre vette a helyet, amelyet a világon a legjobban szeretett."

*

A ​Nem mézes hetek és A lelkitárs-egyenlet szerzőitől 

Lily Wilder mű-kincsvadászatokra viszi a turistákat Utah állam vörössziklás kanyonjaiba. Ebből éppenséggel megél, de esélye sincs visszavásárolni a szeretett ranchot, amit apja sok évvel ezelőtt eladott. 

A pénzszűke miatt nem mondhat nemet, amikor szedett-vedett baráti társaságával az a férfi bukkan fel, hogy részt vegyen egy kincsvadásztúrán, akibe régen szerelmes volt. 

Lilynek voltaképp nincs is ellenére, hogy kivigye a fickót a semmi közepére – és aztán ott hagyja a francban. Leo Grady viszont mást sem akar, csak újra felvenni a fonalat első és egyetlen szerelmével. Lily ebben sajnos nem partner: egyértelműen értésére adja, hogy Leo csak mint túravezetőre számíthat rá. 

Ahhoz, hogy a szerelmük még egy esélyt kapjon, a túrán egy csomó mindennek balul kell kiütnie. Vajon mégis igaz a kincset övező legenda? 

Lilynek és Leónak össze kell fognia, hogy kihúzzák a bajból a társaságot – és eközben Lily nemtörődöm apjának múltjával és a kettejük közös múltjával is szembe kell nézniük.

Szereted a kincskeresést? A kalandokat? A veszélyt? Mindig is érdekelt a vadnyugat, a préri és a cowboyok élete? Nem rettensz meg a kihívásoktól sem? Szereted, ha érzelmek, sőt szerelem bontakozik ki a sorok között? Olvastál már Christina Laurentől, és tetszett? Akkor a Kalandtúra Wilder-módra a neked való regény!! Nemcsak izgalmas, letehetetlen, hanem egy olyan szegletbe is betekintést ad, amit eddig csak a filmekben láthattál.

Bevallom, amikor elolvastam a fülszöveget, egyből az Outer Banks sorozat jutott eszembe, főleg a kincskeresés miatt, és ha ennek a sorozatnak szereted a hangulatát, akkor úgy hiszem, hogy a Kalandtúra Wilder-módra is tetszene. Az első fejezet egy amolyan bevezető, minden kezdete, ahol megismerheted a fiatal Lilyt és Leót, de nem ennyiből áll a regény. Ez csak egy kis ízelítő, mert a Kalandtúra Wilder-módra akkor indul be igazán, amikor a túra helyét átveszi a kincskeresés izgalma, és az ezzel társuló veszély. Már az első fejezetek után érezni lehet azt a légkört, ami végig a markában tart, és az utolsó sorokkal sem fog elereszteni. A szerzőpáros nagyon ért ahhoz, hogy megmutassa, tudnak újat mutatni. Eddig mind a 3 már magyarul megjelent regényüket szerettem, de a Kalandtúra Wilder-módra alatt éreztem azt, hogy igen, ez nekem maga a szerelem. Imádom a kincskeresést, és ha jobban belegondolok, még nem igazán olvastam olyan könyvet, amiben a karakterek egy vagy létező, vagy nem létező kincs után kutattak volna. Egyszerűen imádtam! Imádtam a farmot, azt az életet, amit Lily élt, és a kalandtúra minden egyes mozzanatát. Néhol kicsit veszélyes, de a karakterek kárpótolnak mindenért.

Utah, a túraútvonalak, a festői táj, a vörös sziklás táj bakancslistás, így nagyon megörültem, hogy habár képzeletben, de én is ott lépkedhettem a szereplőkkel, főleg Lilyvel és Leóval. Az ő szerelmük korán ért véget, de esélyt kapnak a folytatásra, avagy újrakezdésre. Alapjáraton nem vagyok a second chance romance kedvelője, de a szerzőpáros megmutatja, hogy lehet maradandót alkotni az enemies to lovers buborékon túl is.

Christina Lauren most sem packázik velünk, és ott ahol tud meglep, bedob egy csavart, vagy ha az kell, akkor felnyomja a fűtést. Nemcsak azért forró a Kalandtúra Wilder-módra, mert tűz a nap, hanem Lily és Leo miatt is. Annyira, de annyira drukkoltam nekik. Mind a kettejükben kialakult egyfajta gát a múltjuk miatt, de ahogy haladunk előre úgy bizonyítja be a két írónő, hogy semmilyen gát nem szabhat határt az érzelmeknek és a beteljesületlen szerelemnek.

A lelkitárs-egyenlet és a Nem mézes hetek is különleges, de a Kalandtúra Wilder-módra alatt éreztem azt igazán, hogy ez a kötet valami egészen más. Kezdetben egy nyugis, komolytalannak látszó történetet kapunk, de ahogy haladunk előre úgy válik egyre feszültebbé, egyre komolyabbá. Már nemcsak egy kaland a cél, hanem a túlélés, és a kincs megtalálása. Indiana Jonesi precízitással vágunk bele a veszélybe, és az utolsó sorokig kiélezett helyzetben találjuk magunkat.

Ami a legjobban tetszett a kötetben az a karakterek mellett a táj, a kincskeresésben rejlő veszélyek, és az, hogy mindig tudott a két írónő csavarni egyet a sztorin, ami miatt azt éreztem, hogy habár közel a cél, nem biztos, hogy olyan könnyű lesz elérni azt. Viszont kétség kívül egy izgalmakban gazdag, western feelingű adrenalimbombát kaptam. Az elejétől a végéig imádtam, és azt kívántam bárcsak sose érne véget. Együtt éltem át Lilyvel a viszonytlátás sokkját, vele együtt nyitottam ki a szívem és zártam bele Leót.

Az említett karakterek nem mindig viselkednek felnőtt módjára, de ezt annak a javára írom fel, hogy ők maguk sem tudták, hogy is kéne viselkedniük. A kisvárosi lány újra találkozik a nagyvárosi fiúval, aki addigra kocka zseni, és akinek több mindent is tartogat az élet, míg Lilynek csak úgy osztogatja a pofonokat. Nem könnyű, mégis Lily egy erős női karakter, aki állja a sarat, és nem riad vissza a valóságtól, és annak lehetetlen feladataitól sem. Összességében ez lett az eddigi kedvenc Christina Lauren kötetem. A külsője megfog, míg a tartalma elvarázsol. Olyan érzés olvasni a Kalandtúra Wilder-módrát, mintha én is ott lennék Lily és Leó mellett a vörös sziklás tájon, együtt élnénk át az életveszélyes, hajmeresztő helyzeteket, és együtt hoznánk meg a mindent eldöntő kérdéseket. Barátság, árulás, első szerelmek, múltbéli sérelmek, a kincs ígérete és a hegyvidékes táj veszélyei leselkednek azokra, akik kézbe veszik és elmerülnek a történetben. A rejtvények, a térképek és a kirakós kis darabjai egymásra épülve adják ki a teljes képet, ami elvezet a Kalandtúra Wilder-módra igazi kincséhez. Ha szereted a nem szokványos történeteket, de szükséged van érzelmekre és a természeti értékeket sem veted meg, olvasd el a legújabb magyarul megjelent Christina Lauren regényt. Ígérem nem fogod megbánni!

"Lehet, hogy Duke Wilder született kalandor volt, de az a régi Lily hamarabb hagyta volna, hogy élve eltemessék a Wilder-farm pajtájának talaja alá, mint hogy másnak engedje át az irányítást. Soha az életben nem távozott volna onnan önszántából."

" - Ez a kilátás a Labirintusra. Csak óvatosan! - figyelmeztette Lily kinyújtott karral. - Ha lezuhansz, itt biztos halál vár."

" - Nem hinném, hogy az idő hátralevő részében nagy szikraesőre lehetne számítani kettőnk között. 

- Miről beszélsz? Pár napja is ott ültetek kettesben. Csillagok, tábortűz, sátrak. Magát írja meg a sztori."

"Olyan hirtelen érte a megvilágosodás, hogy egy pofon erejével ért fel, és ott, a semmi közepén, egy névtelen, lepukkant kocsma rozzant zenegépe előtt elhatározta, hogy ezúttal nem fogja olyan könnyen elengedni Lilyt. Ha csak egyetlen százalék esély van is rá, hogy vissza tudja szerezni, meg fogja próbálni."

" - Egyszer hagytalak elveszni - mondta aztán halkan. - Szerinted vagyok olyan hülye, hogy másodjára is elkövetem ezt a hibát?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)