Sylvia Day: Túl közel (Fekete liliom 1.)

"Még a parti mozgalmas káoszában is érzem egy kiemelkedően fontos személy jelenlétét - a munkaadóm feleségéét, aki már sok-sok éve halott."

*

Nem ​hihetsz mindegyiknek, de bízhatsz egyáltalán bármelyikben? A megözvegyült Kane Black még mindig nem tud elszakadni néhai feleségétől, Lilytől. Kiüresedett a gyászban… mígnem Manhattan utcáin meg nem lát egy nőt a felesége utánozhatatlan szépségével. Kane beköltözteti őt luxuslakásába, a sötét és pazar gazdagságba, ahol a széltől is óvja. 

A fojtogató légkört áthatja Lily emléke. Aliyah, Kane anyja nem bízik fia új párjában. „Lily” befolyása a férfira veszedelmes méreteket ölt, márpedig ezen a trónon csak egy királynő ülhet. Amy, Kane sógornője csalás és árulás áldozata, ezért egyre mélyebbre merül gyilkos haragjába. 

Túl nagy árat fizetett, de most kiköveteli, ami neki jár. Három nő, akiket az eltemetett titkok kapcsolnak össze és egy férfi láncol le. Egy férfi, aki fenntartások nélkül elfogadja, hogy rég halott és hőn szeretett felesége visszatért hozzá. Kane boldogabb, mint valaha, és bármit kész megtenni, hogy ez így is maradjon. Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz, és túl nagy a tét. 

A New York Times és Sunday Times bestsellerszerző Sylvia Day egy olyan regénnyel tér vissza a magyar olvasóközönséghez, ahol a történetet a váratlan fordulatok határozzák meg. Buja gótikus regény, perzselő érzékiséggel megfűszerezve.

Évekkel ezelőtt már olvastam az írónőtől az Idegen a férjem c. regényét, amit szerettem, s habár történelmi romantikus regényről van szó, kíváncsian vártam, hogy egy számomra teljesen másik közegben mit tud alkotni Sylvia Day. Nem számítok rutinos olvasónak, ami a munkásságát illeti, viszont így is el tudom mondani, hogy egy igazán különleges élményben lehetett részem a Túl közelt olvasva. Duológiákat mindig szívesen veszek a kezembe, hiszen haladósak, nem kell sokat várni 2 rész között, és mindig sikerül lezárniuk úgy a cselekményt, hogy ne kívánjon az ember folytatást. Az is hatalmas érv mellettük, hogy hajlamos vagyok félbehagyni hosszabb sorozatokat, de a Fekete liliom meggyőzött, hogy lehet tömören és velősen is fogalmazni ahhoz, hogy fenntartsa az ember figyelmét. Ezekután biztos vagyok abban, hogy fogok még olvasni az írónő tollából.

Több dolog is felhívta a figyelmemet a Túl közelre. Először is meg kell említenem, hogy ha valamihez odacsapják a gótikus címkét, akkor én tuti, hogy elolvasom. Borzalmasan érdekelt, hogy mégis a gótika hogyan is párosul az erotikus regényekhez. Sok mindenre számítottam igazából, hogy hogyan is fog megjelenni a kötetben, csak épp az nem jutott eszembe, ahogy az írónő megoldotta. Nagyon rejtélyes, femme fatale lett, azt kell hogy mondjam. Nem voltak nagy elvárásaim, de azokat szépen megugrotta a történet. A gótika mellett a borító és a Goodreaden "értékelések" tették fel az i-re a pontot, miszerint kell az életembe Sylvia Day történet. Alapjáraton nem szoktam véleményeket olvasni, de ha valamire sokat kell várni, akkor az a legkevesebb, hogy meg is érje, és az írónő rajongói, illetve olvasói nem panaszkodhatnak. Mindenből kapunk egy kicsit, ad bele vágyakat, terveket, érdekes nézőpontokat, egy ismeretlen világot, csillogást, a csillogás mögött rejlő igazi arcot, ambíciót, titkokat és egy jó nagy adag talányt, mert az a helyzet, hogy a kötet első 100 oldalát nem értettem. Kusza volt, egyik szemszögből ugrottunk a másikba, és nem hagyott időt arra, hogy otthonosan tudjak mozogni Kane világában, ugyanakkor a kezdeti nehézség után csak úgy szárnyalunk. Azt érzem, hogy Sylvia Day beledobott a mélyvízbe, és hagyta, hogy egyedül érjek partot.

Emellett a sajátos, szabados, üde és nyílt írásmódjával meggyőzött, hogy néha ki kell lépni a komfortzónámból és NA erotikus regényeket is célszerű beiktatnom a mindennapjaimba. Hol buja, hol közönséges, de tele van fülledt hangulattal és arcpirító részletekkel. Nem mondom azt, hogy első regénynek tökéletes választás, de pontosan megmutatja azt a színvonalat, amit elvárhatunk az írónőtől.

A helyszín Manhattan, a színvilág már-már fekete-fehér egy kis színnel keverve. A lilom szimbólum nemcsak az egyik karakteren köszön vissza, hanem a regény legváratlanabb pillanataiban bukkan fel. Szó szerint virágba borítva ezáltal a cselekményt, és felvirágoztatva a komorabb hangulatot. Zseniális, ahogy bele lett szőve a liliom, mint motívum, és ahogy végig érezteti a jelenlétét.

Nem vagyok valami gyors olvasó, de azt érzem, hogy pillanatok alatt sikerült befalnom, amit nem bánok, mert kifejezetten jólesett a lelkemnek. Kimozdított a sok fantasy világából, és újat mutatott. Tudom, hogy említettem, hogy az ismerkedésünk nem indult felhőtlenül, de a karakterek százszázalékosan kárpótoltak. Ennyi hátbaszúrós, ármánykodós karakterrel is rég volt dolgom. 

Kane az elején kész talány, aztán ez a végére sem változik, de legalább tudom, hogy mit várhatok tőle. Egyszer azt éreztem, hogy bízhatok benne, aztán a következő oldalon felütötte a fejét a kétely, és már nem mertem se benne, se másban megbízni. Csak olvastam és olvastam, várva a következő fejezeteket, amik újabb és újabb részleteket tártak fel előttem a Fekete liliomból.

A szerelmi szálak, illetve a titkok viszik igazán előre a cselekményt, ami hol hagyja, hogy a homályban tapogatózzunk, hol pedig világos, mint a nap. Egyszerre elképesztő és hihetetlen, de az biztos, hogy nem fog unatkozni az ember, ha a kezébe veszi a Túl közelt. Én nem tettem, és van egy olyan érzésem, hogy ha szereted a különlegesebb regényeket, akkor te sem fogsz.

Emellett muszáj megemlíteni, hogy mennyire szókimondó is Sylvia Day regénye. Szókimondó, és feszültségben tart. Nemcsak a romantikára helyezi a hangsúlyt, hanem egyfajta homályban is tart. Mindenki gyanús, mindenki titkol valamit, és alig várod, hogy lehulljon az a bizonyos lepel. Az biztos, hogy ez a feszültség fog a sírba tenni. Tövig rágtam a körmöm, és alig vártam, hogy újra meglepjen az írónő.

A karakterekről nem akarok sok mindent elárulni, hiszen az a kötet egyik szépsége, hogy te magad tapasztalod ki, alkotsz véleményt, és hagyod, hogy befolyásoljanak a Kane családjához tartozók. Talán annyit elárulhatok, hogy a legtöbbjük nem lett kedvenc, de hálisten nem is erre épít SD, hanem arra, hogy egyfajta mozgásban tartson, és ösztönöz, hogy figyelj, ne lankadjon a figyelmed. Bevallom nem erre számítottam ettől a kötettől. Azt vártam, hogy majd egy erotikus regényt kapok, ami részben meg is valósult, másik részben meg jóval többet ad ennél. Nemcsak Lilly a hangsúlyos, hanem a család, a vállalkozás és a magánélet egysége is. Kérdéseket vet fel, s nemhogy megválaszolná ezeket, a kérdések egyre inkább gyarapodnak. Összességében egy erős, nőktől hemzsegő kötet a Túl közel, akiknek mind-mind megvan a maga véleménye, a célja, és nem félnek tenni is érte. Emellett Kane, a férfi áll mindezek középpontjában, és az ő titokzatos aurája ösztönzi cselekvésre a hölgyeket. Biztos vagyok benne, hogy fogom folytatni, már csak azért is, mert tudnom kell, hogy zárul a Fekete liliom duológia.

"A szerelem és a szépség elhalványul. A fogadalmak értéktelenek. A vér az élet. A gyermekeim még fiatalok, de hamarosan meg kell tanulniuk ezeket a leckéket."

"Mély, rekedtes nevetésed visszhangzik a lelkemben és megérinti azt a sötét, csendes helyet, aminek létezéséről előtted nem is tudtam. Bármit mondasz vagy teszel, mindennél hevesebb lángra lobbant az érzés, hogy megérintetted a lényem velejét."

"Már te sem vívsz belső harcot. Ez a szerelem varázsa, nem igaz? Az engedély, hogy önmagunk lehessünk, tudva, hogy a másik szemet huny a hibáink felett."

"– Te vagy nekem a levegő, mely éltet. Senki sem mondhat vagy tehet semmit – még te sem –, ami megváltoztathatná, amit irántad érzek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)