Laura Thalassa: Rhapsodic - Az Éjszaka Királya (Az Alkusz 1.)

"Véres a kezem, vér csorog a lábujjaim között, vércseppek pöttyözik a hajam. Vér fröcsög a mellkasomon, és rémületemre a vér ízét érzem az ajkamon is."

*

Callypso ​Lillis egy szirén, aki az elmúlt hét év során egy fekete gyöngyökből álló karkötőt gyűjtögetett a csuklójára. Minden gyöngy egy-egy mágikus adósságlevél olyan szívességekért, amiket megvásárolt. Csak a törlesztés vagy a halál oldja fel őket. 

Mindenki tudja, hogy akinek szívességre van szüksége, az az Alkuszhoz fordul segítségért. Ő az a férfi, aki bármit képes megszerezni… persze jó áron. És azt is mindenki tudja, hogy előbb vagy utóbb behajtja a kölcsönt. 

Az egyik ügyfelétől viszont még soha nem kért fizetséget. Egészen mostanáig. Amikor Callie a szobájában találja az éjszaka ravaszul vigyorgó és csillogó szemű királyát, azonnal világossá válik számára, hogy a dolgok hamarosan megváltoznak. Az Alkusz először csupán egy félszeg csókot követel tőle. Mindössze egyetlen gyöngyszemnyit. És ígéretet a folytatásra. 

Az Alkusz számára több ez egy rég elfeledett románc felélesztésénél. Mert mostanában valami titokzatos és fenyegető dolog zajlik a Másvilágban. Egymás után tűnnek el az árnyharcosok. Csak a nők térnek vissza. Mozdulatlanul fekszenek üvegkoporsójukban, mellükön egy-egy gyermekkel. És persze ott vannak a rabszolgák között suttogott titkok a gonoszról, aki állítólag felébredt. 

Ha az Alkusz meg akarja menteni a népét, szüksége lesz a szirén segítségére, akinek évekkel ezelőtt összetörte a szívét. Csakhogy a felébredt gonosz is rajong a különleges teremtményekért. Pont az olyanokért, mint Callie.

Kedves írónők! Kérlek ne hozzatok létre újabb és újabb szőke, netalántán szőke és tetovált férfi karaktereket, mert ez szerény személyem elleni bűncselekmény, már-már kínzásnak minősül. És igen, a fehér hajú karakterek is idetartoznak. Komolyra fordítva a szót, Laura Thalassa sorozatát már nagyon régen kinéztem magamnak, nemcsak azért, mert érdekes volt a fülszöveg, hanem azért is, mert a szirének, illetve a sellők a gyengéim. Imádok olvasni róluk. Kiapadhatatlan források, akikről nem lehet eleget tudni.

Magyarul az Anassa Kiadó hozta el, akiktől már olvastam a Csak egy szörnyeteget, ami hatalmas kedvenc lett, így Az Éjszaka Királyát is nagyon vártam. Minőségi a fordítás, jó érzés elmerülni benne és örülök, hogy végre magyarul is megjelent. Van ebben a sorozatban valami, ami miatt azt érzi az ember, hogy nem kaphat eleget belőle, és ezzel én is így vagyok. Az Éjszaka Királya Az Alkusz sorozat első része, ami nekem kicsit Tüskék és rózsák udvara illetve, a sötétség miatt pedig Addie LaRue láthatatlan élete feelinget adott. Maga a világnak a felépítése már az első oldalak után meggyőzött, és tudtam, hogy szeretni fogom. Igazi romantasy a javából, ami a sorozat előrehaladtával lesz egyre izgalmasabb és izgalmasabb. A világ nemcsak egy elképzelt birodalomban játszódik, hanem a mi világunkban is. Urban fantasy egy kis csavarral. A történet eleje könnyen emészthető, és hagy időt arra, hogy megszokd a stílust és a világ felépítését. Emellett nemcsak a jelenre fókuszál, hanem a múltra is, úgy hogy közben fejezetről-fejezetre építi fel. Az eleje sokkoló, megadja a kellő hangulatot, de igyekszik, hogy minél több oldalát meg tudja mutatni nekünk. Nemcsak a szirének oldalát, hanem más természetfeletti lényét is. Hála Des jelenlétének a tündérek is megjelennek, és valami miatt nekem Des olyan, mint Tamlin és Rhysand szerelemgyereke egy csipetnyi Azriellel megbolondítva.

Tamlin a megjelenése, Rhys a jelleme és a kisugárzása, míg Azriel az árnyékok miatt. Instant szerelem lett már az elejétől kezdve. Ezért is sajnálom, hogy nem váltottszemszögű a történet, és nem élvezhettem a gondolatait, illetve érzéseit első kézből. De így másodkézből sem panaszkodhatok, azt kell, hogy mondjam. Des megéri a pénzét, és azt is, hogy várjunk rá. Ha hét évet, akkor hét évet.

Őszintén ki ne szeretne egy jóképű tündérről olvasni, aki erős, impozáns és emellett hatalmas denevérszerű szárnyai vannak? A szárnyak és az agancsok a gyengéim, de jelen esetben csak a szárnyakért tudok rajongani. Az meg, hogy meg is indokolja az írónő, hogy mikor és miért válnak láthatóvá, omg!! Valaki hozza a hidegvízes vödröt, mert szükség van rá!! A Rhapsodic minden, amit egy kezdő kötettől várna az ember: kellően felcsigáz ahhoz, hogy már most akard a folytatást, ne akarj, és ne is tudj mást olvasni. 

A karakterek az elsőszámú aduászai a regénynek. Callypso Lillis nem akármilyen szirén egy nem akármilyen múlttal. Ahogy a fejezetek elején vissza-visszatérünk a múltba úgy fáj egyre jobban a szívem a kicsi Callie-ért, és azt éreztem, hogy legszívesebben jól megölelgetném, úgy hogy nem vagyok oda az ölelésekért, de Thalassa nem hagyja, hogy védtelen maradjon, mivel egy erős, badass nőt formál belőle, aki nem fél kiállni önmagáért, és bármikor rávesz bárkit arra, hogy azt tegye, amit ő akar. 

Úgy nagyjából a kötet háromnegyedéig tartja magát és küzd Callie, de onnantól kezdve azt éreztem, hogy egyre jobban gyengül, és nagyon érdekel, hogy hova is fog futni ez a szál. Ha olvastátok remélem tudjátok, hogy mire gondolok. Mellette Des, az akiről beszélni kell. Kezdjük azzal, hogy elég bosszantó tud lenni a szó legjobb értelmében, ugyanakkor tele van titkokkal, szeret kínozni minket, és még élvezi is. Igazi kis szemét, akinek aranyból van a szíve, és akinél igaz a mondás, hogy a zord külső érző szívet takar. Desmond Flynn egy kétlábon járó csábítás!! 

A Rhapsodic nemcsak egy újabb fantasy, mivel van benne minden, ami ahhoz kell, hogy a rabja legyél. Nagyon nagyon tetszett, és azt érzem, hogy ha nem lett volna ennyire az érzelmekre fókuszálva, akkor kevésbé jött volna át a mondanivalója, de szerencsére nem így lett. Igazán akciódús, pörgős regény, de ahol kell ott lelassul, és hagyja, hogy az érzelmek irányítsák mind a cselekményt, s mind a történet alakulását. Egy olyan szerelem elevenedik meg előttünk, ami kicsit tiltott is, de közben meg nagyon édes. 

Imádtam, ahogy látszólag a semmiből bukkantak újra elő az érzések, közben meg mindig ott voltak, csak jó mélyen eltemetve. A 7 évvel ezelőtti események must have pillanatok ahhoz, hogy igazán át tudjuk érezni Callie és Des érzéseit. Eszméletlen közöttük a kémia, tökéletesen kiegészítik a másikat, és csak úgy lángolnak az oldalak. Érzelmekben duskál, de azért a spicybb jeleneteket sem veti meg, de azért én több chili paprikás jelenetet rejtettem volna el benne. Ezzel szemben Laura Thalassa az érzelmekre és a kötődésre fókuszál. 

Amit a legjobban szeretek ebben a világban, Des és Callie mellett az az, hogy mindig tudott meglepetést okozni, és a legérzelmesebb pillanatok után is képes volt izgalmat, vagy épp nehéz témát csempészni a sorok közé. 4 részes a sorozat és mi ebből a nagyobb képből kaptunk egy szeletet, egy ízelítőt, ami még közel sem elég ahhoz, hogy értsük a teljes képet, de ahhoz mindenképp, hogy ne tudjunk aludni, és végig azon töprengjünk, hogy mi lesz még. Az elején nem hittem volna, hogy majd ennyire fog tetszeni, de ez lett. Azt viszont kénytelen vagyok bevallani, hogy már most csaltam egy kicsit, és beleolvastam a második részbe. Nem bírtam megállni. De ideje felkötni a kisgatyót, mert a java csak még most következik. Még annyi mindent nem tudunk, ott van a Másvilág, na meg a többi királyság, a rejtélyről és a gonosz jelenlétéről nem is beszélve. Ha szeretnétek egy kalandos, de annál inkább pörgős romantasyt olvasni, ne hagyjátok ki a Rhapsodicot, Az Éjszaka Királyát, mert Des képes olyat mutatni, amivel még nem volt dolgod, Laura Thalassa tarsolya pedig egy kifogyhatatlan fantáziával megalkotott feketelyuk, amiből bármelyik pillanatban kiugorhat a következő csavar és rejtély.

" - Több igazság van a szavaidban, mint hinnéd, kerub. Te kényszerítettél rá, hogy elhagyjalak. Hét év várakozás hosszú idő, különösen egy magamfajta alaknak. Csak egy apró figyelmeztetés: soha többé nem hagylak el."

" - Lehet, hogy paráznék, ha nem kislányos lófarokban hordanád a hajadat - vágok vissza, és megérintem hófehér tincsei végét.
Elkapja a csuklómat.
- Nem vall túl jó modorra kigúnyolni egy tündért. Köztudott, hogy hamar megsértődünk. - A fenyegetés ellenére a szeme izgatottan felcsillan."

" Az már egyszer biztos: az árnyak szívtelen rohadékok, de a stílusérzékük verhetetlen."

"Még szép, hogy szégyenkezem. Ki a fene akarja beismerni a pasinak, aki kitépte a szívét, hogy "hellóka, még mindig gyereket akarok tőled"?"

" - Ne mondd, hogy téged is átváltoztatott! Nehogy ki merd ejteni a szádon! Emlékszem, mennyire megrémített téged már a gondolat is. Mert ha így tett, a fekete kisjézusra esküszöm, hogy megnyúzom azt a szőrös szarzsákot, és kabátot csinálok a bundájából. Világos?"

" Desmond Flynn egy olyan seb a szívemen, ami sosem gyógyult be."

"Des a holdfényem."

" - Valamit jobb, ha tudsz az árnyakról - veti oda a válla fölött. - A szárnyunk csak akkor jelenik meg, ha harcolni vagy dugni akarunk."

"Az álom és a kis halál földje. Ez elég sötéten és varázslatosan hangzik... ami lényegében Des dióhéjban."

"Végre megértem, miért vonz magához annyira az Alkusz. Ismeri Callie-t, az áldozatot, Callie-t, a gyilkost és Callie-t, az összetört kislányt, aki alig képes irányítani a saját életét. Látta mindezt, és mégis itt van, a hajamat simogatja, és halkan duruzsolja a fülembe:
- Semmi baj, kerub. Már elment, biztonságban vagy."

" - Én vagyok a legveszélyesebb lény ott kint. És ha bármi megpróbál akár csak egy ujjal is hozzád érni, velem találja szemben magát."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)