A fél vesémet odaadtam volna ezért a kötetért, amikor először találkoztam Blake Riley-val. Még most is övé, na meg már a szívem is. Blake egy olyan nagy gyerek, aki a megfelelő nő mellett képes komoly lenni, de emellett egy szerethető plüssmedve, aki ott áll mögötted, és támogat. Imádtam. Szerintem eddig nem olvastam olyat a két írónőtől, ami ne nyerte volna el maradéktalanul a tetszésemet. Egyszerűen nem tudnak rosszat írni. Pont múlt héten fejeztem be Kennedy Briar U sorozatát, de tartotta bennem a lelket, hogy ott várt a polcomon a PNC első része. Most, hogy ezt is kiolvastam egy hatalmas űr tátong bennem. Blake Riley minden értelemben levett a lábamról, és még erősebben él bennem az a gondolat, hogy nekem is kell egy nagyra nőtt hokis.
Blake egy nagyon szórakoztató karakter. Nem egyszer nevettem fel hangosan miatta, vagy csalt mosolyt az arcomra. Igazi boldogsághormon a Good Boy, azaz a Jófiú, és Blake az a személy, aki a jó hangulatért felelős. Sarina és Elle már nem egy, és nem két hokist álmodott meg, de még így is kiemelkedik Blake a többiek közül. Akárcsak a családja ő is hangos, folyton beszél, és nagyon nehéz ellenállni neki. Maga a két lábon járó kísértés, aki már hozzászokott ahhoz, hogy mindig megkapja, amit akar, de mi van akkor, ha most az egyszer meg kell küzdenie azért, amit szeretne?
A Good Boy róla és Jessről szól, aki szintén ismerős lehet nektek, ha pedig esetleg nem akkor olvassátok el Jamie és Wes történetét, mert kimaradtok a jóból. Náluk cukibb és összeillőbb pár nincs, mondjon bárki bármit. Ahol ők megjelennek ott csak hozzátesznek a színvonalhoz, akkor is, ha nem ők a főszereplők. Egyik kedvenc LMBTQ párosom. De térjünk vissza, Jessre, hiszen a Good Boy akármennyire is szeretném nem Wesmie-é, bár nem nagyon tiltakoznék, ha kapnának egy újabb kötetet. *csizmás kandur szemekkel néző fej*
Jess egy karakán lány, aki minden egyes bukkanót kudarcként él meg, és nem hisz eléggé önmagában ahhoz, hogy meglássa azokat az értékeket és embereket körülötte, akik csak segíteni akarnak neki, és mellette állni. Hatalmas rajta a nyomás, és azt érzi, hogy nem tudja mit akar az élettől, el van veszve, és keresi a saját útját, ami a hivatása és az életcélja felé vezeti, amiben végre boldog lehet, és ami miatt úgy érezheti magát, hogy már nem a család feketebáránya, és a szülei is büszkék lehetnek rá.
A kötet legfontosabb mondanivalója is Jesshez kapcsolódik, miszerint bízz magadban, és ne félj egy olyan útra lépni, ami boldoggá tesz. Nem baj, ha 26 évesen találod ki, hogy mit szeretnél. Az a lényeg, hogy élvezd és boldog legyél abban, amit csinálsz. Ha ez egy új pálya, akkor egy új pálya. Ha pedig egy szexi hokis, akkor nincs mit tenni, el kell fogadni a sorsunkat, és hagyni, hogy ez a vicces, de hatalmas szívvel megáldott játékos megmutassa mennyire is akar minket. És nem, egyáltalán nem szerettem egy kicsit is bele Blake-be. Nem leszek az, aki minden héten újabb könyves álompasit tesz képzeletben a listájához.
Na jó, kit akarok átverni? Persze, hogy Blake Riley is landolt ezen a bizonyos listán. De őszintén, ki hibáztatna érte? Már a kötet elején, Wesmie esküvőjén, ami mellesleg nagyon megható volt és csordultig telt a szívem, is éreztem, hogy nem fogok csalódni és pontosan azt fogom kapni Blake és Jess párosától, amit várok. Fergeteges hangulatot, örömkönnyeket, nevetést és egy bolondos medvét, aki bármikor képes plüssmacivá változni, na meg kanos kisnyúllá is, akinek csak egyvalami jár a fejében.
Remélem azzal nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az eddigi általam ismert EK világból ez a kötet a legspicybb, és itt vannak a legizgatóbb jelenetek. Annyi érzelem, vágy, szexuális feszültség és ki nem mondott gondolatok perzselik a hangulatot, hogy az nem igaz. Az elejétől a végéig kísér minket, akkor sem engedi el a kezüket, amikor azt hinnénk, hogy már ennél jobb nem lehet, és akkor mutatja meg, hogy de. A Good Boy egy újabb hokis csoda, amit bátran ajánlok a hockey romance rajongóinak.
A karakterek és a hangulat mellett a cselekmény nemcsak humorban, és vicces jelenetekben gazdag, de mentes a drámáktól (a The Play és a The Dare után kellett a lelkemnek a kevesebb dráma), de azért itt is vannak meglepő fordulatok, és nem egyszer facsarodik össze a szívünk. Nem szoktam megkönnyezni a könyveket, amiket olvasok, de egy bizonyos jelenetnél nemcsak a kőkemény hokisoknak lett könnyes a szeme, hanem bizony nekem is, ami hozzáteszem nem fair, mert basszus, hogy kellett volna könnyek nélkül kibírjam?!
A Good Boy a végsőkig az őrületbe kerget, és az utolsó sorokkal sem hagy magadra. A hangulat felemelkedő, néhol vannak kilengések, de elmondható, hogy a boldogság, a bolondság és Blake hülyeségei határozzák meg a kötet 90%-át. Arról nem is beszélve, hogy úgy igazán csak Torontóban indulnak be az események, addig cicázunk és találgatunk, hogy mi és hogyan lesz. A kezdetleges huzavona és a cukkolás nagyon jót tesz a történetnek, beindítja a gépezetet, és megolajozza a végkimenetelt.
" - Nem etetjük meg a cicust, és nem tesszük be a virslit a mikróba, vagy akárhogy is nevezed a dolgot. Nem, és kész. Ez nem az ismétlések hétvégéje."
"Egy egyéjszakás kaland persze, belefér. Az meg is volt. De semmi értelme megismételni, miközben tudom, hogy nem lenne közös jövőnk ezzel a pasival."
"Jess és én nem vagyunk együtt, és soha nem is leszünk, mégis úgy érzem, hogy miszlikbe aprítanám az újoncot, amiért akár csak viccelődött azzal, hogy felhívja."
" - Bébi... ha én nem dughatlak meg, akkor más sem dughat meg téged. Pláne O'Connor nem. Ha csak egy ujjal is hozzád ér a srác, kikötözöm a jégpálya hálójához, és rajta fogom gyakorolni a kapás-lövést."
"Ha valaha is megint meg fogok bízni egy nőben, akkor neki lesz a legtöbb pontja a ranglistán."
" - Nahát! Szóval őszintének kell lenned vele. Hogy tudná megadni neked, amit akarsz, ha nem is tudja, mi az? Ja, és ha az a fajta pasi vagy, aki szereti a látványos gesztusokat, akkor ez most jó alkalom lenne rá. Te olyan látványos gesztusos srácnak tűnsz."
"Aki ennyire okos és fantasztikus, mint Jess, nem szabadna aggódnia semmin. Megérdemelné, hogy mindent ezüsttálcán nyújtsanak oda neki. Mert egy királynő. Akkor én lennék a királya? Ja, ez jól hangzik. I. Blake."
" - Csak a csillagokig, bébi. Mindig a csillagokat kell célba venni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése