Agatha Christie: Halloween és a halál (Hercule Poirot 36.) (Ariadne Oliver 7.)

"Mrs. Ariadne Oliver barátnőjénél, Judith Butlernél vendégeskedett, és az egyik délután elmentek segédkezni egy este tartandó gyerekzsúr előkészületeiben."

*

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad – Poirot zsenialitása.

Azon kevesek egyike vagyok, akik még nem olvastak a krimi királynőjétől, de ez most megváltozott. Első regényemnek a Halloween és a halált választottam, már csak azért is, mert közel áll hozzám a Halloween, mint ünnep és úgy gondoltam, hogy jó lesz kezdésnek. Izgatottan vágtam bele, drukkoltam, hogy szeressem, mert nagyon jókat hallottam már az írónőről és a regényeiről. Elöljáróban annyit, hogy nem csalódtam, és fogom még AC regényt olvasni. A Helikon kiadó sorozatát pedig tervezem beszerezni. Sok-sok történet és halál vár még rám, de már most érzem, hogy jó lesz. :)

Semmilyen ismerettel nem rendelkezem sem Agatha Christieről, sem pedig a karaktereiről. Abszolút nem tudtam semmit. Max annyit, hogy láttam a Halál a Níluson c. filmet, de nem igazán nyerte el a tetszésemet, főleg Poirot volt idegesítő benne, de szerencsére ez nem igaz a Halloween és a halálra. Felettébb élvezetes, titkokkal terhes krimi. Arra számítottam, hogy majd jobban bele lesz szőve az ünnep, de leginkább az elején van jelentősége, így bátran bele lehet kezdeni akár nyáron is. 

Agatha Christie élénk tár egy megoldásra váró esetet, szépen az elejétől felépíti és hátradőlve a székén várja, hogy megoldjuk a bűntényt, és haladjunk tovább a következőre. Nem egy nagy terjedelmű mű, viszont pont ez a szép benne, hogy együltő helyben ki lehet olvasni, és pont addig kapcsol ki, amíg nyomozol, és próbálod felderíteni a halálesetet. Nem egy lassan haladós olvasmány, sokkal inkább az a fajta, amikor szinte kipörgeted a kezedben az egészet, és mire felócsudsz már meg is oldottad. Tudod ki a gyilkos, ismered az indítékot és minden apróság a helyén van. 

Persze, nekem fogalmam sem volt, hogy ki a tettes és mi az indíték, de ahogy szépen levezeti a miérteket, klappol minden. Megmozgatja az agytekervényeket, és arra ösztönöz, hogy keresd az összefüggéseket és ne higgy el mindent, amit a karakterek mondanak. Az eszeddel gondolkodj, és ne hallgass a szívedre. Több olyan dolog is napfényre kerül, ami eleinte olyan, mintha nem kapcsolódna az ügyhöz, aztán kiderül, hogy mindennek megvan a helye és az is, hogy miért pont most került felszínre. A történet egy elejtett hazugsággal kezdődik, egy hencegéssel, ami egy kislány életébe kerül. A helyszín egy Halloweeni összejövetel, a gyilkos kiléte nem ismert, viszont ott van előttünk minden, amire szükségünk van az ügy megoldásához. Adottak a bűncselekmény szereplői, már csak ki kell bogozni az indítékot, és át kell látni a nagyobb egész képet. Szerintem jól tettem, hogy ezzel a kötettel kezdtem, az meg, hogy régebbi esetet is felemleget, csak még jobban meggyőzött, hogy olvasnom kell még Agatha Christie tollából. Nem véletlenül hívják a krimi koronázatlan királynőjének. Azt hiszem egy új szerelem van születőben.

Maga a történet ahol kell ott csavaros, tele van részletekkel, olyan apróságokkal, amiről nem is tudod, hogy fontosak egészen addig, amíg szembe nem ötlik, hogy hoppá, lehet jobban kellett volna figyelni. Így kezdőként még nem tudtam mire is figyeljek oda, de így is nagyon élvezetes olvasni a Halloween és a halált. Viszont rövid, a fejezetek sem túl hosszúak, s ezek csak még inkább hozzátesznek ahhoz, hogy gyorsan és tempósan lehessen haladni vele.

A karakterek érdekesek voltak, nem lett mindenki a szívem csücske, de jó jel, hogy Hercule Poirot nem volt idegesítő, kotnyeles. Jól átadta azt a szerepet, amit ráruházott az írónő, és tetszett benne, hogy az egyértelmű bizonyítékokat sem dögölte egyből az orrunk alá. Látszik, hogy tényleg azt akarta, hogy mi rakjuk össze az ügyet, mielőtt lelövi az egészet, és megoldja. Igazi magánnyomozóként viselkedett, hiszen ahol kellett ott titokzatos volt, de néha egy-egy csontot is eldobott, hogy segítse az ügy megoldását.

Amellett, hogy ad egy kellemes nyomozós délutánt, kemény kérdésekkel is foglalkozik. Gondolok itt az emberi hitványságra, a pénzsóvárgásra, és a gátlások nélküli meggondolatlan tettekre. Nemcsak a gyarló embert mutatja meg, hanem a becsvágyót is, akiben semmi becsület, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, és bármit megtenne a céljai elérése érdekében. Ha jól tudom, van belőle film is, tökéletes esti kikapcsolódás lesz a regény után az már biztos.

Akárcsak a regény, úgy az írónő is végig az orromnál fogva vezetett, de cseppet sem bánom. Elvéreztem, nem sikerült megoldanom a rejtélyt, de legalább megpróbáltam. Remélem a következő csavaros, rejtélyes, titkokkal terhes történetet már egy csuklómozdulatból kivágom. Összességében nagyon tetszett, és örülök, hogy ezzel a résszel kezdtem. Felcsigázott, és most még többet akarok. Mind Poirot, s mind Mrs. Oliver nagyon szimpatikus volt, de főleg Mrs. Oliver, aki maga is egy krimi író. Kétség kívül feldobta a történetet a jelenléte. 

" - Aki egyszer rendőr volt - mondta Hercule Poirot -, rendőr is marad. Az többé nem képes pusztán a civil fejével gondolkodni. Én már csak tudom. Én is a rendőrségnél kezdtem annak idején."

" - Hihetetlen, hogy ebben a házban meggyilkoltak valakit. Nem olyan háznak tűnik."

" - Úgy gondolom, hogy az érdektelen embereket nemigen szokták meggyilkolni. Egyy gyilkosság motivációja általában vagy a haszonszerzés vágya, vagy a félelem, vagy a szerelem. Vagy az egyik, vagy a másik, de mindenképpen kell valami, amiből kiindulhat az ember..."

" - (...) Jobban törődik a ruháival meg a bajuszával meg a küllemével meg az öltözködésével, mint a kényelemmel. Pedig a kényelem nagyon fontos dolog. Sőt ötvenéves kor után, úgyszólván, az egyetlen, ami számít."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)