Hogy én mennyire imádom Cassandra Clare Árnyvadász univerzumát! Egész évben arra vártam, hogy ez a ✨csoda✨ végre magyarul is megjelenjen, és a szokásokat tartva karácsonykor bele is kezdhessek. Imádtam minden egyes sorát, és talán egy picivel jobban is szerettem, mint a trilógia első részét. Hogy tud Cassie minden egyes új könyvével egyre jobb és jobb lenni? A Vasláncban megkaptam azt, amire az Aranyláncban vágytam. Együtt harcoltam és bohóckodtam a karakterekkel, én is London utcáit jártam, és csak úgy minden előjel nélkül elvesztem ebben a világban.
A cselekmény eleinte kicsit lassan indul be, de úgy is nézhetjük, hogy ez a történet boldog pillanatai, mert utána jönnek a bonyodalmak, a csavarok, a megdöbbentő események és az adrenalin, ami végigkísér a végéig. Tele van energiával, akciódús jelenetekkel, titkokkal, elhallgatott érzésekkel, vágyakozással, testvériséggel, barátsággal, a családdal és azzal a szeretettel, ami Jamest és Cordeliát körbeveszi. Külön-külön is érdekes karakterek, de együtt megolvasztják a szíveket, és elpuhulunk tőlük. Nem egyszer olvastam úgy a közös jeleneteiket, hogy szívecskék lebegtek a lelki szemeim előtt.
Úgy fejeztem be az első részt, hogy már szinte kiabáltam James-szel, hogy vegye le azt a kurva karkötőt. Na, ez ebben a részben is folytatódik, és nem egyszer léptem volna be legszívesebben a sorok közé, hogy letépjem róla, aztán amikor ez megtörtént, omg valaki hívja a tűzoltókat. * Chili emoji * Persze, nem tartott sokáig, mert Cassie megforgatta bennem a Cortanát, és aztán darabokra zúzta az álmom. A miscommunication tönkretett, és basszus, hogy lehet valamit így befejezni??
Éltem-haltam az arranged marriage-ért, a legnagyobb drukkere lettem, ugyanakkor valahol keserédes is. Tele van érzelmekkel, elfojtással, szívszaggató részekkel, és nem egy helyen éreztem azt, hogy sanyargat minket az írónő, rendesen kínoz, elnyújtja a biztos halált, hogy aztán még inkább lesokkoljon minket. Érzelmek hadát éltem át a Vaslánc olvasása közben, és viaskodtam magammal. Eddig ez a legjobb CC regény, amit olvastam, persze csak a Lady Midnight után. Emmát nem csalom meg.
Cassie nemcsak a történetet viszi előre, hanem a karakterek helyzetét és életét is. Nemcsak James és Cordelia a fontos, hanem Lucie és Jesse is. Itt halkan megjegyzem, hogy többször keltett bennem reményt, mint amit el tudok viselni, és nagyon nagyon mérges vagyok azért, hogy még mindig húzza ezt a szálat, és nem hagyja, hogy az én drágáim megéljék a szerelmüket. Olyan tökéletesek együtt, én meg annyira szeretem őket, hogy az már szinte fáj.
Matthew az Aranyláncban nekem annyira nem emelkedett ki, na de itt. Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be mindenkinek a mi meg nem értett Matthew Fairchildunkat, aki sokkal több mindent hord magában, mint amit láttatni enged. Miatta kicsit szerelmi háromszöges is Az utolsó órák, de nem olyan durván, mint A Pokoli szerkezetek. Thank God! Nem hiszem, hogy még egy huzavonát és érzelmi megsemmisülést el tudna viselni a lelkem.
A történet a karakterek mellett nagyon erős. Szerteágazó, mindig történik valami, és ha kell, ha nem de megmutatja, hogy mennyi erő is lakozik benne. Emellett a barátságra, a családra, és egy nagyobb képre is összpontosít, ami még mindig nem teljesen tiszta előttünk, de még így is jóval többet mutat magából, mint az Aranylánc alatt. Grace sem egy számító kis..., mint eddig. Cassie neki is szépen megírta a cseppet sem szép, inkább szomorú és kétségbeejtő háttérsztoriját. Sajnáltam, de attól még utálom.
" - Hát, tudod, hogy tartja a mondás - felelte James. - A legjobb pasik vagy házasok, vagy Néma Testvérek."
"Gyakran az évődés és a nevetés volt a legjobb része: Cordelia már azelőtt is szerette barátként Jamest, hogy másképpen szerette, s ekkor elevenedett fel benne, miért."
" - Nem érted - mondta Jesse. - Amikor veled vagyok, elképzelem, hogy dobog a szívem, pedig már hét éve nem dobog. Olyan sokat adsz nekem, én pedig semmit sem tudok adni neked - kapott fel egy maroknyi papírt Lucie íróasztaláról. - Győzködtem magam, hogy semmit sem érzel irántam. Semmi többet, mint amit egy... egy festmény vagy fénykép iránt éreznél olyasvalakiről, aki élt és lélegzett egykor. Ha hazudtam magamnak, akkor ez az én hibám. Az egész. És muszáj véget vetnem neki."
" - Egyáltalán nem! Az égvilágon semmi illendő nincs semmilyen összejövetelben, ahol Anna Lightwood a házigazda. De a partijai pont ettől olyan jók."
" - Egy szellem szerelmes lesz egy élő lányba, és egy poros padláson emészti magát, miközben a lány éli az életét. De túl tudom élni, Lucie. Csak tragédia lenne a számodra."
" - Meglátod majd, Grace - húzta mosolyra pengevékony száját Tatiana. - A szerelem fájdalmat szül, ha viszont óvatosan bánsz vele, akkor arra is használhatod, hogy sebet ejts."
" - Vidd el a kardot a Néma Testvérekhez. Nézzék meg. Nem fogom elvenni a Cortanát, Cordelia. Te vagy a kard jogos tulajdonosa."
" - Jesse, én árnyvadász vagyok, nem holmi mondén lány, akit meg kell óvnod a csőcseléktől."
" - Te viszont még azokban a pillanatokban sem tűnsz boldognak, amikor Grace-szel vagy. Nem tűnsz boldognak, amikor róla beszélsz. A szerelemnek boldogságot kellene hoznia, legalább az elképzelésnek, hogy milyen lesz majd az életetek, amikor együtt lesztek. Milyen lesz vele a jövőd? Mondd el nekem, mit gondolsz erről."
" - Rád gondoltam - ismételte James. - Olyan volt, mintha ott lettél volna, velem. Láttam az arcodat. A hajadat... - csavarta az ujjai köré az egyik tincset Cordelia arcánál, aki érezte a fiú kezének melegét. - És már nem féltem többé. Tudtam, hogy képes leszek hazatérni, miattad. Hogy te majd visszavezetsz. Te vagy az én állócsillagom, Daisy."
🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése