Bella Ellis: Ördögi csontok (A Brontë nővérek nyomoznak 2.)

"Charlotte el sem tudott volna képzelni szebb helyet a tavaszi pompájában viruló Haworthnél és a környező tájnál."

*

„Emlékezz ​a halálra!” – Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája 

A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult, elérkezettnek látják az időt, hogy a való világban játszódó bűnügyi történetek helyett inkább a regényeikre összpontosítsanak, ám ekkor egy megdöbbentő felfedezésről hallanak. 

Az otthonukhoz közeli és meglehetősen rossz hírű Top Withens-farmház kéményében egy gyermek csontjaira bukkantak. A nővérek azonnal az ügy nyomába erednek, és ahogy többet megtudnak a ház lakóinak előéletéről, rémisztő megállapításra jutnak: talán nem is csak egy áldozat halálát kell felderíteniük. 

A szálak egy árvaházba és a boszorkányság okkult szertartásainak világába vezetnek. Bármennyire is elborzasztják őket a nyomozás fejleményei, nem hátrálhatnak meg, hiszen nem sokkal a sötét hold előtt újabb fiatal fiú tűnik el a kisvárosból. 

Bella Ellis ezúttal is fantasztikus időutazásra csábítja az olvasóit, amelyben a Brontë család valós életrajzi vonatkozásai mellett a romantika gótikus jellemzőit vegyíti a klasszikus bűnügyi történetek elemeivel úgy, hogy az nem csak a krimi kedvelőinek nyújt kikapcsolódást.

Nem bírtam sokáig, hiszen már bele is vetettem magam A Brontë nővérek nyomoznak második részébe, pedig nem olyan rég olvastam az elsőt, és általában várni szoktam két rész között, de úgy látszik, hogy Bella Ellis könyvei nagyon addiktívak és addig nem hagynak nyugodni, amíg az összes létező részt fel nem faltad. Ha az első résznél, Az eltűnt hitvesnél azt mondtam, hogy imádtam, akkor az Ördögi csontokat még ennél is jobban szerettem. Gótikusabb, sötétebb és veszélyesebb világot kapunk, ahol az ördög lesben áll, és nem tétlenkedik. Éles váltás ez az első részhez képest, mégis lenyűgözött. Végre találtam egy olyan sorozatot, aminek a kötetei nem hosszúak, kielégítik a kíváncsiságomat, és közben még szórakoztatnak is.

Az Ördögi csontok egy babonákkal és boszorkánysággal teli kötet, ahol rituálék és emberi áldozatok jelennek meg. Sötét a maga nemében, és pont emiatt olyan szerethető. Emellett tele van titkokkal és egy megoldásra váró rejtéllyel. Hasonló a felépítése, mint Az eltűnt hitvesé annyi különbséggel, hogy ebben a második részben hellyel-közzel tudják a Brontë nővérek, hogy mit is csinálnak. Egy kicsivel még jobban kinyílnak előttünk, és megmutatják a bravúros elméjüket, azt hogy milyen okosak is a kor normáihoz képest, és hogy micsoda egyéniségek. Míg az első rész alatt simán összekevertem őket, addig ezalatt a rész alatt ez lehetetlenség volt, hiszen belém ívódtak, és képtelenség nem megkülönböztetni őket. Emily és Anne az erő, míg Charlotte a finomra hangolt eszköz, ami segít nekik előrébb jutni. Branwell a szilárd szikla, a férfi, aki nem hagyja hogy a világ rabigába hajtsa túlontúl okos és a normáknak ellentmondó húgait, akik nem hátrálnak meg a veszély első jelénél sem, és a végsőkig képesek elmenni, hogy pontot tegyenek egy-egy ügy végére. Nemcsak ők, hanem a kor is precízen van ábrázolva. Látszik a kutatómunka, és az igényesség benne, hiszen akár igaz is lehetne mindaz, amit az írónő papírra vetett. Végig az az érzés járt át, hogy talán más emberekkel, de meg is történhetett az Ördögi csontok cselekménye.

Ez a második rész amellett, hogy komorabb és sötétebb, ami a hangulatot illeti, egyben hátborzongatóbb is. Fő elemei a boszorkányság és egy titok, ami éveken át kísért. Emiatt sokkal mélyebb és számomra élvezhetőbb volt, mint Az eltűnt hitves. Ha kellett megborzongtam, de az biztos, hogy egy percig sem vágytam arra, hogy legyen vége, sőt úgy érzem, hogy túlságosan is hamar ért véget, és hiába volt a szövevényes nyomozás, hiába tettünk pontot a végére, még nagyon is olvastam volna tovább.

Ahogy Az eltűnt hitvesben, úgy az Ördögi csontokban is lényegretörő, információkkal gazdagított és ugyancsak furfangos történetet kaptunk tele baljóslatú jelenetekkel, és olyan eseményekkel, amik alapjaiban rengetik meg a kötetet. Már nemcsak az a kérdés, hogy megtaláljuk e a keresett személyt, hanem az, hogy életben lesz e még. Továbbá a múlt is végig ott lebeg felettünk, és várja, hogy megkapja a méltó lezárást.

Minden a csontokkal kezdődik, és azzal is ér véget, de nem úgy ahogy azt gondolnánk. Az írónő elvetve hozza felszínre az újabb és újabb bizonyítékokat, majd aztán szépen tévútra is vezet minket. Viszont egy bizonyos résztől lehet sejtetni, hogy ki is áll a csontok hátterében, így ebből a szempontból kikövetkeztethető, ugyanakkor rejtélyes is marad, mert hiába találjuk ki a csattanót, ha nem tudjuk a teljes képes és hézagok maradnak a tudásunkban.

A kötet az elejétől a végéig izgalmas és kalandos. Hozza a már megszokott formáját, és még annál is többet. Nemcsak a  Brontë nővérek fejlődnek, nőnek fel a feladathoz, hanem maga a cselekmény is. Látszik a fejlődés, és nemcsak a karaktereket illetően, hanem a történetben is. Kiforrottabb és valamivel összetettebb, mint Az eltűnt hitves. Sokkal több a sötét folt, a megoldásra váró titok, és végig ott lebeg a fejünk felett egy sötét légkör, ami bármikor beszippanthat.

Azt mondtam, hogy nem olvasok krimit, de számomra a történelmi ihletésű, Angliában játszódó krimik kivételek, mivel szeretek a 19. századról olvasni, és van egy bizonyos hangulata, légköre az ilyen köteteknek, amire nem tudok, és nem is akarok nemet mondani. Aki egyszer kezébe vesz egy ilyen regényt biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy a rabja lesz, mint én. Bella Ellis történelmi krimijei isteniek, élvezet elveszni bennük és a nyomozós szál is szórakoztató, nem ülepszik le a közepén, hanem végig pörög, és viszi előre a cselekményt.

Összességében én nagyon szerettem ezt a részt is, és alig várom, hogy még több Brontë nővérek kalandban legyen részem. Bella Ellis szépen ír, és a karaktereit is hűen alakítja. Nem hagy senkit egymaga garázdálkodni, ha kell elengedi a kezüket, de a kellő helyen a helyes irányba tereli őket. Az Ördögi csontok eddig a sorozat legjobb eleme számomra, és a sötétebb hangulat ellenére is élvezetes a cselekmény, ami amellett, hogy olvasmányos, eléggé megborzongató és a szellemi aktivitást sem veti meg. Emiatt hol komorabb a hangulat, vagy éppen sejtelmes, de az biztos, hogy nagyon is jól áll A Brontë nővérek nyomoznak sorozatnak. Charlotte, Anne és Emily is olyan karakterek, akik egyetlen egy nyom alapján képesek felgöngyölíteni egy ügyet legyen az akármilyen kusza és ördögi. Szerettem bennük, hogy képesek megállni a helyüket egy férfiak uralta világban, és attól sem rettennek vissza, hogy kezükbe vegyék a dolgok alakulását, és elébe menjenek az eseményeknek. Nemcsak eszesek, de a morális értékük is a helyén van, legyen akármilyen embert próbáló is a helyzet. Ha szereted a 19. századi Angliában játszódó, gondolkodós/nyomozós regényeket, akkor az Ördögi csontok neked való. Minden egyes oldallal egyre izgalmasabb és izgalmasabb, ha kell elhalmoz talányokkal és titkokkal, de ha arra van szükség, akkor tálcán kínálja az újabb rejtélyeket, hogy azért se legyen olyan egyszerű megoldani az aktuális esetet. :)

" - Egy cseppet sem vagyok jól - felelte Tabby. - Mert találtak valamit... méghozzá ördögi holmit. Egy holttest került elő, és attól félek, hogy ha senki nem tesz semmit ebben az ügyben, akkor mindent, amit csak ismerünk és szeretünk, el fog nyelni a gonosz!"

" - Úgy beszélsz, mintha mi lennénk Shakespeare boszorkányai - jegyezte meg Charlotte halvány mosollyal, amely arra utalt, hogy nem volt teljesen ellenére a hasonlat."

" - Nehéz megtalálni az egyensúlyt a gonosz távoltartása és megfelelő fűszerezés között - mormolta Emily Marthának."

" - Amikor a szabadkőműveseknél voltam, hallottam pár szóbeszédet - jegyezte meg Branwell, ferdén megrángatva a szemöldökét. - Nem a páhollyal kapcsolatban, az teljesen tisztességesen működött, de volt egy csapat úr, akik megalkották a Pokol Tüze Klubot, és kifejezetten hedonista tevékenységnek hódolnak."

" - (...) Az igazi nyomozók minden követ megmozgatnak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)