Ayana Gray: Beasts of Prey - Indul a vadászat (Indul a vadászat 1.)

"Baba szerint éjfél után csak rossz történhet, de én nem így látom."

*

A sors veszélyes szövetségbe forraszt két tinédzsert, akik az otthonukat fenyegető halálos szörny levadászására készülnek - ám közben még a bestiánál is halálosabb titkokat fednek fel.

Azt a mindenit! Ez volt az első pánafrikai fantasy, amit olvastam és nagyon szerettem. Az első meglepetés akkor ért, amikor kinyitottam a könyvet, mivel egy csodaszép térkép tárul a szemünk elé, ami nemcsak szépen van kidolgozva, és minden egyes apró részletre odafigyel. Olyan jó gyönyörködni benne. A kötet felépítése, illetve tagolása is szépen lett megoldva, és a különböző részeket elválasztó oldalak is ékei a Beasts of Preynek. Külön tetszik, hogy a kiadó meghagyta az eredeti címet és ezáltal nekem sokkal hangsúlyosabb és szembetűnőbb, mintha csak annyi lenne, hogy Indul a vadászat. Nem tudom, hogy trilógia vagy sorozat lesz e belőle, viszont az biztos, hogy én még akarok olvasni az írónőtől, mert nagyon megszerettem ezt a regényét, és alig várom, hogy még többet tudjak meg a megálmodott világról.

A varázslat mindenhol ott van csak hinni kell benne. Akár ez is lehetne a kötet jelszava. Egy olyan YA fantasy történetet kaptam, ahol a kultúrának, a mítoszoknak és a mágiának nagy szerep jut. Emiatt már az elejétől kezdve egészen varázslatos a történet, és issza az ember minden szavát. Én személy szerint nagyon szeretek különböző kultúrákról, illetve ezek hiedelmeiről és babonáiról olvasni. A Beasts of Prey alatt meg is kaptam azt, amire vágytam. Nagyon különleges, és nemcsak azért, mert egy olyan kultúrára építi fel az írónő a cselekményét, ami egy létezőnek az alapja, hanem azért is, mert gördülékeny és könnyen befogadható a szöveg. Egyfelől a mágia, másfelől a dzsungel titokzatossága viszi előre a cselekményt. Még nem olvastam ehhez foghatót sem, így nem is csoda, hogy teljesen megnyert magának. Azért azt be kell vallanom, hogy az elején szkeptikus voltam, de konkrétan daráltam a szöveget, tudnom kellett, hogy mi történik. Isteni volt, ahogy a különböző szálak összeértek, és kiadták a nagyobb egészet. Nem elég, hogy két szálon fut a cselekmény, de ehhez jön még egy harmadik is, ami megkoronázza az egészet. Nemcsak Adiah, hanem Koffi és Ekon is mind hozzájárul, illetve építi a Beasts of Prey cselekményét.

Az első néhány fejezet igazi bevezetőként szolgál, megmutatja a fő karaktereket és azt, hogy kik ők, honnan jöttek, és Adiah kivételével figyelemmel kísérhetjük az életükben bekövetkező változásokat és próbatételeket. A fülszöveg sem árul el sok mindent Adiah karakteréről, így én sem fogok, viszont nagyon érdemes odafigyelni rá. Nemcsak egy múltbéli lány árnya, hanem annál jóval több, és miatta jön el a kötet legfontosabb fordulópontja is. Ő az, aki a háttérben meglapulva várja, hogy elkápráztasson, és megmutathassa, hogy bizony még nincs minden veszve.

Ekon, a Hatok Fiai leendő tagja, akin nemcsak hatalmas a nyomás, hanem aki kicsit más is, mint a többiek. Egy fekete fiú, aki jót akar cselekedni, és aki kész változást hozni a rend életébe, vagy éppen felforgatni azt. Eleinte kis esetlen, de aztán szépen kibontakozik, és az erkölcsi, vagy éppen morális akadályok sem térítik le annyira az útjáról, végig ott lebeg előtte a cél, még akkor is, ha a régi vágyak és a dicsőség bekopogtat, hogy felbolygassa az így sem könnyű életét.

Koffi az Éjszakai Cirkusz egyik alkalmazottja, aki minden lehetőséget megragad, és aki emiatt nagyon szimpatikus. Helyén van a szíve, és még a kemény, dolgos évek sem vesznek el a fényéből. Végig kitart a legzordabb pillanatokban is, és a végsőkig hűséges. Néhol ő is esetlen, de mindenképp illik az Indul a vadászat cselekményéhez. Miatta biztos nem lesz lapos a történet, mert gondoskodik róla, hogy ne legyen az, ugyanakkor egy igazán erős, talpraesett karakter is. 

Maga a kötet cselekménye szépen építkezik egymásra, a karakterek viszik előre a történetet, minden egyes fejezettel hozzáadnak valamit és lényegében egy kalandos, néhol veszélyes, mágiával átitatott regényt kaptam. Vannak benne lények, mitológiából származó jelenések és egy cseppnyi romantika is. Várom, hogy ez jobban kiteljesedjen, mert a szikra megvolt, már csak a tűzre van szükség, hogy max fokon éghessen az is a veszély és az adrenalindús események mellett.

A történet szerint két fekete fiatal megy a dzsungelbe különböző okok miatt, de mire kiérnek belőle már egészen más hajtja őket. A mozgatórúgó maga a mágia és a múlt megismerése. Egy olyan esemény, ami alapjaiban rengette meg a kötet világát, és ami a kötet jelenére is hatással van. Annyira nem megy bele az írónő a miértekbe, viszont én reménykedem abban, hogy a második részben jobban kifejti ezt, mert a Beasts of Prey alatt még csak a felszínt kapargatjuk. 

Emellett a kötet két idősíkon játszódik, három karakter szemszögén keresztül. Nem elég, hogy Lkossa népe kerül előtérbe, de arra is rávilágít az írónő, hogy milyen különbségek vannak a szerencsések és a kevésbé szerencsések között. Megmutatja a sziget szegényebb rétegét, és azokat is, akik a béke őrei, akiknek az a feladata, hogy rend legyen, hogy semmi se tudja tizedelni a lakosságot, legyen az dzsungelbéli lény, vagy maguk az emberek. Úgy érzem, hogy már most az első rész alatt elég sok mindent kaptam a könyvtől, és még több minden vár rám a folytatásban. Kezdő kötetnek szerintem pont jó volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet, nagy vonalakban megismerje az ember a cselekményt és még többet akarjon belőle. A pánafrikai kultúra miatt mindenféleképpen különleges és érdekes a kötet, már csak azért is, mert az írónő egy olyan világot alkotott meg, ami izgalmas, fantasztikus és káprázatos. Ha szeretitek az erős karaktereket, a grumpy x sunshine, illetve ellenségekből szövetségesek zsánert és szívesen megismernétek egy veszélyes, de annál inkább gyönyörűbb világot, akkor olvassátok el Ayana Gray első könyvét, amivel berobbant a könyves piacra, és éljétek át ti is a csodát, még a Netflix sorozat előtt.

"Meghozta a döntést: az értelmet választotta az érzelem helyett. Összeszorult a gyomra, ahogy levetette magát a falról a csillagok közé, s közben azért imádkozott, hogy fogják fel zuhanását."

" - A vadászatba - bólintott a fiú. - Veled akarok menni, hogy segítsek megölni a shetanit. - A fiú még egyszer végigmérte. - Mert ezt tervezed, nem?"

" - Az emberek csak azt felejtik el - folytatta Ugo testvér -, hogy a mongúz sokkal bölcsebb, mint bárki gondolná. Szívós, ellenáll a mamba mérgének, és... - Még egyszer bólintott. - Fürgébb."

" - A Hatok Fiai minden fél órában, minden harminc percben őrjáratot indítanak a Nagy Dzsungelnél. Ehhez kell időzítenünk, hogy közvetlenül a járőrök elhaladása után érjük el a határvidéket, ami azt jelenti, hogy két perc harminckilenc másodperces lemaradásban vagyunk."

"Nem kell a legnagyobb vagy a legveszélyesebb harcosnak lenni, mondta egyszer a vén mester, amíg te vagy a fürgébb."

" - Azért a sebhelyeknek is megvan a maguk szépsége - kockáztatta meg. - Emlékeztetnek rá, milyen próbákat álltunk ki és vészeltünk át."

"A rémálmok prédára lesnek, mint a vérengző fenevadak, de szétfoszlanak a nap fénye alatt."

" - Olyan vagyok, mint te. Sokkal inkább, mint gondolnád. Én... tudom, milyen, amikor félreértenek, és legszívesebben elbujdokolnál. Néha az a legegyszerűbb, ha elmenekülünk az ijesztő dolgok elől, igaz?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)