Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás

 "A velencei Santa Lucia állomás lépcsőjén rohantam felfelé, pár perccel azelőtt, hogy a vonat elindult volna nélkülünk."

*

Ebben ​a romantikus komédiában egy Párizsban rekedt lány ráébred, hogy a téves út időnként épp a megfelelő irányba terel bennünket. Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. 

Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog. Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. 

Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. 

Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…

Amióta megláttam, hogy jön magyarul is ez a kötet, azóta el akartam olvasni. Újabban nagyon megszerettem a contemporary romance műfaját, ami lényegében kortárs szerelmi történeteket jelent, amik akár veled is megtörténhetnek. Közös jellemzőjük, hogy bohókásak, humorosak és egyáltalán nem komolyak. Tipikusan olyan regények, amiket jó érzés levenni a polcról, és teljes mértékben ellazítanak, amíg olvasod.

A párizsi csatlakozás is egy ilyen könnyed történet, ahol bármi megtörténhet. A szerelem városában, azaz Párizsban játszódik, és kicsit bohókás, szerelmes, de nagyon kedvelhető. Maga az alaptörténet azzal kezdődik, hogy Hannah Párizsban reked, mert éjszaka kettéválik a vonat, amin utazik, persze ő erről semmit nem tud és így kerül a Franciaország fővárosba. Szerintem akik vonatoznak, azok legalább már egyszer szálltak rossz vonatra, vagy tovább mentek, mint kellett volna. Velem is megtörtént már ez, így teljes mértékben át tudtam érezni a pánik hangulatát és a kétségbeesettséget, amit Hannah e kalamajka miatt érzett. Azt hiszem nála pechesebb és szerencsétlenebb karakter is ritkán van. Hihetetlen helyzetek keresztezik útját, minden elképzelhető balszerencsétlenség megtalálja. Ehhez hozzáadódik a nem túl magabiztos, szeleburdi énje is, és már garantálható, hogy jól fogunk szórakozni A párizsi csatlakozás alatt. Én legalábbis így tettem. Nem egy megerőltető regény, annál inkább tényleg egy szórakoztató kalandra invitál, és pont azt adja, amire szükséged van, nem többet és nem kevesebbet. Néhol kiszámítható ugyan, de ez nem vesz el az értékéből. Sőt... Pont emiatt éreztem azt, hogy én is a szereplője vagyok a regénynek, és alakíthatom a karakterek sorsát. Emellett egy jó nagy adag szerelem is fűszerezi a sorokat, természetesen slow burn romance, szóval várnunk kell a kiteljesedésig a végéig, de A párizsi csatlakozás pont emiatt kedvelhető, mert először tárja elénk a bonyodalmat, és csak utána adja meg a megérdemelt jutalmat.

Még nem jártam Párizsban, vagy ha már itt tartunk, akkor Franciaországban sem, viszont hála a kötetnek olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék. Éreztem a számban a finomabbnál finomabb falatokat, magam előtt láttam az épületeket és a látnivalókat. Együtt száguldottam Léoval a motoron, és együtt sopánkodtam Hannah-val. Éreztem az esőcseppeket az arcomon, és alig vártam, hogy a kis városnéző túránk újabb helyszínére érjünk.

Végig Hannah a narratívánk, ugyanakkor nemcsak róla, hanem Léo-ról is szól A párizsi csatlakozás. Léo ugyanúgy, ahogy Hannah a kettéváló vonat áldozata, aki szintén Amszterdamba tart, de míg Hannah egy esküvőre, addig Léo küldetése egy ideig titok. Az viszont nem, hogy eleinte nagyon unszimpatikus karakter volt, már csak azért is, mert bunkó és arrogáns. De aztán szépen megmutatja magát, és mi is kicsit beleszeretünk ebbe a francia pasiba, aki mindig tudja hol kell megállni, ha finomakat akarunk enni és inni.

A kötet legnagyobb mondanivalója, hogy ne ítéljünk első látásra, illetve nem minden a látszat. Legyünk azok, akik vagyunk, ne csak a felszínt kapargassuk, és igenis álljunk ki saját magunkért, ne hagyjuk, hogy mások oldják meg a problémáinkat, és ne felejtsük el, hogy végső soron rajtunk múlik, hogyan is alakul az életünk. Nem minden az első benyomás, van hogy nehezebben nyílik meg az ember, de érdemes mindenkinek esélyt adni, hiszen sosem tudhatjuk, mit is hagyunk ki, ha nem látjuk meg azt, ami a másikban ott lakozik, csak arra vár, hogy a megfelelő ember megtalálja.

Hannah szórakoztató személyisége és Léo határozottsága tökéletesen kiegészítik egymást. Főhősnőnk a vonat miatt nem teljesen egy napot tölt Párizs városában, mégis annyi mindent felfedez, s közben cseppet sem érezzük azt, hogy rohanunk. Az írónő minden egyes helynek jelentést ad, és arra ösztönöz minket, hogy mi is látogassuk meg a szerelem fővárosát. Nemcsak az iszonyat finom forrócsoki miatt, hanem a hangulata és az élmények miatt is megéri.

Te mit tennél, ha Párizsban találnád magad teljesen egyedül, de egy vonzó idegen felajánlja, hogy elszórakoztat (no smut), amíg indul a vonatod? Persze, hogy igent mondasz neki, és új ingerekkel vértezed fel magad. Mit tennél, ha telefon és minden egyéb elektronikai eszköz nélkül magadra maradnál, és még több óra, mire elhagyhatod a várost? Persze, hogy felfedezed. Hannah is ezt teszi, és közben nemcsak önmagát ismeri meg jobban, hanem azt is, hogy tulajdonképpen mire is vágyik az élettől.

A párizsi csatlakozás egy olyan könnyed kötet, ami önmagunk megtalálásáról szól, ami az első sortól az utolsóig formálja a karaktereit, és megmutatja, hogy mi minden lakozik a mélyben. Ami elsőre tökéletesnek tűnik nem biztos, hogy az. Lehet az csak egy álca, ami repedezik, de annyira elvagyunk a saját kis buborékunkban, hogy nem látjuk az intő jeleket. Hannah párja, Simon, avagy Si, ahogy az írónő hívta a kötetben egy látszólag minden lány álma pasi, akinek jó munkája van, akinek tehetős a családja és emellett jóképű is, de biztos, hogy ez a valóság? Hannah szépen lassan rájön, hogy túl szép, ahhoz hogy igaz legyen. Eleinte nem volt problémám Si-jal, viszont a végére eléggé idegesítő karakter lett. Viszont miatta végre Hannah meglátja, hogy mit is akar, és úgy alakítja a sorsát, amerre a szíve húzza. Szerettem ezt a könnyed történetet, és az sem zavart, hogy kiszámítható volt a befejezése. Kellett ez a párizsi kaland a lelkemnek. Az alap és maga a konfliktus is szépen épül, a karakterek jól ki vannak dolgozva és összességében úgy érzem, hogy az írónő kihozta a maximumot A párizsi csatlakozásból. Ha ti is elvesznétek, és felfedeznétek a francia fővárost, akkor olvassátok el Lorraine Brown debütáló regényét.

"Emlékszem, próbáltam lazának tűnni, mintha rendszeresen előfordult volna, hogy randizni hívnak a metrón. Nemcsak úgy nézett ki, mintha egy filmforgatásról lépett volna ki, hanem egyenesen egy Richard Curtis romkom egyik jelenetét teremtette maga köré."

" - Mi jót csináltál? - kérdezte barátságosan, sisakját a hónalja alá fogva.

- Az elmúlt harminc percben, mióta utoljára találkoztunk? Vicces, de nem sok mindent - vetettem oda. Mégis mit gondol, mit csináltam?"

" - Szeretném megmutatni neked a városomat, Hannah. És bebizonyítani, hogy pont olyan gyönyörű, amilyennek mondják."

" - Megleptél, Hannah! - kiáltotta. - Lehet, hogy nem is félsz annyira mindentől, mint gondoltam."

" - Attól miért lesz belőled valami, ha összeköltözöl a barátoddal? - kérdezte őszinte értetlenséggel.

Hát nem nyilvánvaló?

- Nos, ez a felnőtté válás egyik lépése, nem? Találsz valakit, szerelmes leszel, és tervezgetni kezded a jövőt. Ezt várják el az emberek, nem igaz?

Léo láthatólag kételkedett ebben."

" - Tudod, általában nagyon zárkózott tud lenni. Eleinte senkit nem szokott közel engedni magához - magyarázta, és megnyitotta a csapot, majd vizet fröcskölt az arcára."

" - Hiányoztál - szólaltam meg. Elég furcsa volt kimondani, de úgy döntöttem, ha mar ott vagyok, teljesen őszinte leszek vele az érzéseimet illetően. Minden egyes gondolatomat megosztom vele."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)