Courtney Summers: Sadie

"Üdvözlet a coloradói Cold Creek városából! Lakossága: nyolcszáz fő."

*

Sadie-nek ​nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni. 

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest. 

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne. 

Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről. 

Ha tetszett a 13 okom volt, neked való. Ha még megrázóbbat is elbírsz, mindenképp vidd magaddal!

Basszus, nagyon nehéz megszólalni a Sadie után. Felkavaró, megborzongató kötet. Olvastam már az írónő This is Not a Test zombis könyvét, de ez ahhoz képest fényévekkel másabb. Ég és föld a kettő. Sokkal komolyabb, valósabb és megrázóbb. Egy olyan bűncselekményt helyez a középpontba, amiről úgy gondolom nem beszélünk eleget. Lelkileg nagyon megterhelt, és hiába írja azt a kötet, hogy 14 éves kortól, én biztos nem adnám oda egy 14 évesnek, hogy olvassa el. Felnőttként is felkavaró élmény volt olvasni, nemhogy tini fejjel. Szerintem nincs az az életkor, amikor ne lenne az.

Meg vagyok hökkenve, el vagyok borzadva, és darabokban a lelkem. Nehéz írni a kötetről, mert olvasni sem volt könnyű. Többször borzongtam meg alatta, mint egy fagyos éjszakán. Több érzelmet váltott ki belőlem, és olyan szinten mélyre vágott, hogy az nem igaz. Ritkán olvasok ennyire kísérteties és gyomorforgató történetet, nem azért, mert csak a jót és a szépet akarom látni, hanem azért, mert nehéz. Viszont úgy gondolom, hogy aki kézbe veszi Courtney Summers regényét, azokban örök nyomot fog hagyni. Sadie-t nem lehet elfelejteni, elnyomni, mert az igazság ígyis úgyis felszínre fog kerülni, ha nem előbb, akkor utóbb. Maga a kötet felépítése is sokat segít, hiszen nemcsak Sadie a narratívánk, hanem egy podcast beszélgetésnek is szemtanúi lehetünk, ahol az érintettek szólalnak fel, és próbálják összerakni a képet, azt hogy mi is történt valójában, és Sadie miért szökött el, miért tűnt el a föld színéről. Végig versenyt futunk az idővel, és ahogy haladunk előre úgy kerülnek elő a gyomorforgató részletek, a bűntettek, és az elborult elme gusztustalansága. Nem egy helyen lettem rosszul olvasás közben, és kivett belőlem mindent ez a kötet. Teljesen leszívott lelkileg, és összezuhantam miatta.

Fájt olvasni, ugyanakkor nem akartam abbahagyni, végig ott kellett, hogy legyek Sadie-vel és azokkal a lányokkal, akiknek már fiatalon meg kellett tapasztalnia az élet árnyoldalát. Nem vagyok nagy thriller rajongó, a nemi erőszak témája is viszolygást vált ki belőlem, egyszerűen csak rosszul leszek tőle, de az a helyzet, hogy tudnom kellett, hogy a bűnös elnyeri e a méltó büntetését, és szenvedni fog e azért, amit tett.

A Sadie egy olyan thriller, ahol a részletek kiforrottak, minden egyes oldallal egyre jobban gyűlnek és gyűlnek, de időt hagy nekünk ahhoz, hogy kirakjuk a kirakós darabjait, és a helyére kerüljenek a dolgok. Ugyanakkor ahogy előkerülnek a bizonyítékok, úgy hasad meg egyre inkább a szívünk, és borzadunk el. Egyáltalán nem könnyű olvasmány, mégis úgy hiszem, hogy megéri elolvasni. Ha másért nem, akkor azért, hogy lássuk milyen szerencsések is vagyunk valójában, és milyen borzalmas dolgok történnek az életben.

Darabokra cincál, és nem akar hazugságokkal traktálni. Egy percig sem akarja elhitetni veled, hogy ennek a történetnek lehet boldog befejezése, hiszen az élet sem mindig boldogság és csupa öröm. A Sadie egy brutálisan kegyetlen, mégis elgondolkodtató írás, ami könnyeket facsar ki belőled, és ami végig fogja a kezed, hogy aztán elengedhesse és azt mondhassa, ő elmondta, amit akart, már csak rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. 

Nagyon megrázott, sokkolt és egyértelmű, hogy 2022-ben ez a kötet viszi nálam a pálmát. Sadie egy olyan karakter, aki sokáig tűr, aztán amikor már úgy érzi, hogy mindent elvesztett elindul egy olyan utazásra, aminek nem lehet jó vége. Vadászatot indít a bűnök ellen, és nem fél akár az életét is feláldozni a kishúga üdvéért, aki a szeme fénye és akiért bármit megtenne, akiért elmenne a végsőkig, akkor is, ha ezzel együtt az ő élete is véget ér. 

A kötet nyitott, nem mondja ki a végén sem, hogy mi Sadie sorsa, mégis tudjuk. Vagy azt reméljük, hogy életben van és tiszta lappal újrakezdi, vagy azt, hogy végre a húgával lehet, és már senki sem tudja bántani őket. A podcast beszélgetések szépen kielemzik, feltárják előttünk az események lehetséges láncolatát, és segítenek pontot tenni egy szörnyűséges ügy végére. Egy olyan ügy végére, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie. 

Az írónő az élet, a fiatal élet árnyoldalát mutatja be, ahol mindennap küzdeni kell, ahol fel kell áldozni magunkat a másikért, mégis teljes mértékben átjön a testvéri szeretet, és a kötet igazi mozgatórúgója, ami nem a bosszú, hanem az, hogy ne csak Sadie, de Mattie is végre megnyugodhasson, és békére leljen magában, legyen ez a földön vagy a földön túli életen. Kegyetlen, igazi mestermű, amit kézbe kell venni!! A Sadie egy igazán megrázó, és páratlan történet, de nem egyedülálló, mert a kiskorúak ellen elkövetett nemi erőszak ugyanúgy jelen van a való világban is, mint a kötet lapjain, és pont emiatt szívszorító olvasmány. Az írónő nyersen, tényekkel tárja elénk a kötet cselekményét, és attól sem riad vissza, hogy durva és túlontúl valóságos legyen. Úgy éreztem végig magam, amíg a Sadie-t olvastam, mint egy függő, aki tudja, hogy nem tesz jót neki az anyag, mégsem tud nemet mondani és leállni vele. A Sadie amellett, hogy elborzaszt dühöt is kivált az emberből, és az alábbi idézet is a porba tiport: "Annyit szerettem volna csak, hogy számítsak valakinek.” Kedves Sadie, igenis számítasz, egy percig se hidd azt, hogy nem.

"Az interneten akarom élni az életemet. Ott minden tökéletes."

"Belenézek a tükörbe, és látom, hogy az orrom oldalt a szemem alatt egy kicsit jobban fel van dagadva, mint eddig. A fáradtságtól a szemem alá kiülő sötét karikák még jobban kiemelik a sérülést."

"Nem nagyon lehet összeszedni magadat egy olyan pillanat után, amikor sikerült egy másik embert porig aláznod. Csak reménykedhetsz, hogy az a másik valamennyire megbocsát neked, még ha nem is érdemled meg."

"Fáradtnak lenni sokkal rosszabb, mint részegnek. Olyan dolgok jönnek ki a szádon, amiket soha nem akartál volna hangosan kimondani, és megálljt sem tudsz parancsolni magadnak, mert mire rájössz, hogy nem kellett volna kimondani, már túl késő."

" - Az emberek nem változnak. Csak ügyesebben rejtik el a világ elől, milyenek is valójában."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)