Könyvajánló a Móra Könyvkiadó kínálatából

Nem olyan rég érkezett egy csomagom a Móra Könyvkiadótól. Tudni kell róluk, hogy egytől egyig magyar szerzők által írt könyvekről van szó, vannak benne régebbi és új megjelenések is. Műfajukat tekintve is színes a felhozatal, vannak köztük 20.századi életrajzi regény a felnőtté válás témájára fókuszálva, ifjúsági krimi sorozatgyilkosság szállal, kortárs sci-fi egy már ismert és szeretett író tollából, illetve természet és klímavédelemmel foglalkozó rövid ifjúsági regény is. Továbbá egy 20. században játszódó híres szerző műve, akit sokan A Pál utcai fiúk miatt ismernek. Ezek közül ebben a bejegyzésben háromról fogok bővebben írni, ezek pedig a következők: Regős Mátyás - Lóri és a kihalt állatok, Janikovszky Éva naplóm 1938-1944 és Molnár Ferenc - Az éhes város.

*

Fülszöveg:

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Hogyan dolgozza fel anyja és az iskolaudvaron élő kisegér, Edmondantesz halálát, saját elhúzódó betegségét, klímaszorongását, teste zavarba ejtő változásait? S legfőképpen: mit kezdjen az osztálytársa, Panni iránti titkos érzéseivel? A finom érzékenységgel megírt regény – a Regényes természet irodalmi pályázat nyertes műve – a szerző első kötete a Móra Kiadónál.

Véleményem:

Regős Mátyás regényét egy unalmas délután alkalmával vettem a kezembe, tartalmas kikapcsolódásra vágytam, és azt is kaptam. Maga a kötet nem hosszú, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, hiszen csupán 144 oldal, ugyanakkor nagyon fontos témával foglalkozik. Elsősorban a fiatalabb korosztályt szólítja meg, hiszen ifjúsági regényről van szó, s az erre a műfajra jellemző sajátosságok is fellelhetők a regény soraiban. Maga a hangulat közvetlen, tanító, de közben olvasmányos is. A kiadó kötetei közül úgy érzem, hogy kicsit kilóg, viszont jó értelemben. Nemcsak információkkal lát el a kötet, hanem a természet és klímavédelemre is felhívja a figyelmet, sőt kész tényekkel tárja elénk a valós helyzetet. A hangulat és a kötet sajátossága arra sarkalt, hogy együltő helyben végezzem ki a történetet, és legyen részese Lóri álmainak. Ez a fajta megoldás felettébb érdekes és újszerű volt, teljesen le is vett a lábamról, ugyanakkor nagyon komoly is. Tudom, hogy ifjúsági regény, de nem biztos, hogy egy 12 éves felfogja a világ súlyát és azt, ami benne történik, ugyanakkor érdekes volt és Lóri személyisége is közel került hozzám.

Mint már említettem, meg a címből is kiderül, a főszereplőnk Lóri, aki álmában kihalt állatokkal "találkozik". Ő maga egy csonka család gyermeke, és emiatt össze is szorult a szívem. Ugyanakkor Lóri egy nagyon okos és nyílt fiú, aki odafigyel a környezetére és a változásokra. Van benne egyfajta báj is, továbbá hangulatos és aranyos is egy bizonyos szál miatt, ami a gyermeki tisztaságával teljesen levett a lábamról.

A kötet szerkezetét tekintve elmondhatom, hogy jól tagolt, könnyen érthető és nincs túlírva. Igaz, hogy rövidke, de a Lóri és a kihalt állatoknak erre a rövidségre volt szüksége ahhoz, hogy megfelelően kibontakozhasson. Nincs hiányérzetem, és teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit kaptam. Az orvosos részek bevallom néhol kiakasztottak, mert ha lehet mindenféle orvost kerülök, de egy bizonyos ponton ki is terítette a lapjait és rámutatott arra, hogy miért is van ez így. 

Fülszöveg:

„Ha ​valami rém okos bácsi, mondjuk egy pszichoanalitikus megfigyelné az életem, egész biztos rém unalmasnak és egész hétköznapinak találna, és nem pocsékolná rám az idejét, hanem visszatérne háromszemű és kétorrú hercegnőjéhez, akinek lelki problémáit biztos sikerrel oldaná meg. De én mégis olyan beképzelt alak vagyok, és azt hiszem, hogy velem annyi érdekes dolog történik, hogy azt föltétlenül szükséges megörökíteni az utókor számára.” Ezt a naplót tizenkét és tizennyolc éves kora között Kucses Éva vezette, aki később Janikovszky Éva néven vált híres íróvá. A korabeli bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ekkor volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább, saját családját is érintő intézkedéseivel. A leendő írónő hol kacagtató, hol szívszorító iróniával mesél osztálytársairól, barátairól, saját magáról és tágabb otthonáról, Szegedről. A vidám gyermeki hang folyamatosan komolyodik, a késői – 1943-as és 1944-es – bejegyzések már egy olyan fiatal nőt mutatnak, aki érettségivel, intelligenciájával, műveltségével kitűnik kortársai közül, és a nála idősebbek barátságát keresi. A kötet gazdag képanyaga a hagyatékban maradt fotókból, valamint korabeli dokumentumok felhasználásával készült.

Véleményem:

Janikovszky Éva Kossuth-díjas és József Attila-díjas író és költő, de ha őszinte akarok lenni középiskolában nem sokat foglalkoztunk vele, ha egyáltalán szóba került. Emiatt eléggé hiányosak az ismereteim vele kapcsolatban, de ez nem tántorított el attól, hogy beleássam magam a naplójába. Régebben, a tini éveim fénykorában én is vezettem naplót, és a kötetet olvasva rá kellett jöjjek, hogy hiába más korban voltunk fiatalok, bizony problémák és az érdeklődési kör nem változik, vagy ha igen, akkor sem akkora mértékben, hogy ne lehessen párhuzamot vonni. Vannak azok az univerzális témák, amik sosem szűnnek meg, és Janikovszky Éva, akkor még Kucses Éva is éppoly gondokkal küzdött, mint a mai fiatalok többsége. Nemcsak az iskolai életét és a szerelmi kötődéseket, vagy épp a baráti viszonyokat írta le, hanem azt is miként zajlott az élet Szegeden, milyen volt szórakozni, kikapcsolni és bizony a háború előszele is érezhető.

Akik jobban beleásták már magukat a magyar irodalomba, azok előtt nem ismeretlen a név. Biztos vagyok benne, hogy sokat fog adni az olvasóinak ez a napló, és a megfelelő közönség értékelni is fogja. Ez a kötet sem hosszú, akárcsak a Lóri, hiszen 208 oldalas, amit egy délután alatt simán be lehet falni, viszont nekem több idő kellett hozzá, mert talán ez volt az első eset, hogy valakinek a naplóját a kezembe vettem, és nem akartam nagyon kíváncsi lenni, és egyből belevetni magam a szaftos részletekbe. Ha érdekel az irodalom, és többet akarsz megtudni a női vonalról, akkor ez a kötet jó kezdésnek tűnik hozzá.

Fülszöveg:

Orsovai ​úr fiatal, pénztelen pesti zsidó. Kisebb gyógykúrára Abbáziába utalják, ahol megismeri egy amerikai milliárdos lányát, fondorlatos módon magába bolondítja, és elveszi, megszerezve ezzel apósa hihetetlen vagyonát. 

Az Abbáziából hazatért urak klubjaitól a feleségek szalonjain át a kávéházakig és irodákig mindenhol végigsöpör a hír: friss pénz érkezik Pestre. És a pályaudvaron százak, ezrek tolonganak, persze „minden érdek nélkül"”, hogy fogadják az újdonsült dollármilliárdost. Eladósodott miniszter, korrupt újságíró, a lipótvárosi zsidó kereskedők maffiája, politikusok, üzletemberek és kis slemilek hada tör rá Orsovai úrra, aki ezt mérhetetlenül élvezi, használja és kihasználja. Hogy közben mi lesz a naiv, kedves feleséggel? 

Az életnyi küzdelem után már csak szórakozásra vágyó apóssal? A néppel? Az országgal? Kit érdekel! Molnár Ferenc, a magyar regény aranykorának egyik legragyogóbb csillaga első bestsellerében a pénzéhes Pest megannyi figurája fosztogatja és kóstolgatja egymást, anyagilag és szexuálisan is. Maró gúnnyal, letehetetlen izgalmakkal fűszerezett, filmszerűen pergő regényét egy éjszaka alatt behabzsolja az ember, és aztán belelapoz a napisajtóba, elolvas pár hírt, majd visszatér 

Az éhes városhoz, megnézi a megírás évszámát (1912), és nem tudja eldönteni, hogy vajon Molnár Ferenc mégis él, és a mai, friss pénzre vágyó, korrupt és önző Pestről írta-e első bestsellerét, vagy mégis ennyire nem változott volna semmi Magyarországon közel száz év alatt sem?

Véleményem:

Molnár Ferenc neve sokaknak egybecseng a Pál utcai fiúkkal. Anno nekem is kellett olvasni általános iskolában (nagyon szenvedtem vele, és inkább megnéztem a filmet, de az se nyerte el a tetszésemet), de úgy gondoltam itt az idő, hogy kapjon Molnár Ferenc még egy esélyt. Az elmúlt 10+ évben sokat fejlődtem, változott az ízlésem, de az sajnos nem, hogy nekem valóak e a szerző írásai, mert nem. Valami miatt nem tud lekötni, unalmasnak és vontatottnak érződött a cselekmény, a karaktereket nem tudtam megszeretni, hiába szerettem volna. Egyszerűen azt érzem, hogy nem én vagyok a megcélzott szegmens, akit el akar érni, mert túl klisés és nagyot akart szólni, de nem sikerült neki. Néhány oldalon keresztül éreztem azt, hogy talán lehet ebből valami jó, de aztán ugyanúgy folytatódott minden, többször elkalandoztam közben és arra lettem figyelmes, hogy bármit csinálnék, csak olvasni ne kelljen. Nem sok híja volt annak, hogy végül nem taszított olvasási válságba Az éhes város. Nem véletlenül nem foglalkoztam tovább az irodalommal és a magyar régi szerzőkkel a középiskola után. Úgy érzem, hogy vannak dolgok, amit nem kell és nem is szabad erőltetni. Számomra Molnár Ferenc ilyen. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akiknek bejön a stílusa és tudnak azonosulni a regényeivel, de az nem én vagyok. 

🛒 A kötetek elérhetőek a Móra Kiadó oldalán ide kattintva! Jó böngészést!