2019. december 1., vasárnap

R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 1. (Riva nővérek)


"Az élet szép is lehetne... - morfondírozott félálomban Christina Rivera, miközben az ablakon besurranó szemtelen fénysugár az arát csiklandozta."

*

Szövevényes ​bűntény Róma fényűző poklában…

Öt évvel a Sant'Ambrogio zárdában történtek után…
Schillingfürst hercegnő támogatásával Blanca Riva, azaz új nevén Christina Rivera a húgaival együtt egy lányiskolát hoz létre. A Sorores nevet viselő iskola árvák, meggyalázottak, kitaszítottak menedéke lesz.
Marco Fiore magánnyomozó irodát nyit, és az évek során egyre több sikeres bűnügyet old meg. Egy nap bekopogtat hozzá egy kétségbeesett nő, és a segítségét kéri eltűnt férje ügyében. A szálak egy hírhedt báróhoz és egy úri szajhához vezetnek… Ugyanebben az időben az egyik, Christina által megmentett gyermek apját brutálisan meggyilkolják.
Vajon mi köze az eltűnt férj és a meggyilkolt apa esetének egymáshoz?
Marco és Christina újra együtt nyomoz. Lehetséges, hogy nem csak a két bűntény szálai fonódnak össze?
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal is a 19. századi Rómába viszi olvasóit. A Riva nővérek-sorozat újabb epizódjában ismét egy megbotránkoztató bűnügyet tár fel a két főszereplő segítségével.

Mielőtt nagyon belemennék a részletekbe cirka 5 év telik el a Mennyei bűnök és A lánynevelde között, így jó néhány meglepetés érheti az olvasókat. Én is csak tátottam a számat, hogy mi, ez most mikor, hogy. Néhány részletet emiatt hiányolok az elejéről, de Angelika piszok jól tudja, hogy hogy kell már az elején kétségbe ejteni az olvasókat és, hogy hogyan kell felkelteni az érdeklődést.

A lánynevelde egy erős, korhű, mozgalmas, érdekfeszítő, olvasmányos regény. Megismerhetjük benne a Riva lányok életének folytatását, azt hogy mi lett velük a Mennyei bűnök 2. után és hogy mi vár rájuk az új duológia lapjai alatt. Számítottam rá, hogy szeretni fogom, hiszen eddig az összes történelmi regényét imádtam az írónőnek. Viszont mindegyiket valami más miatt szerettem. A lányneveldét a jósága, a keménysége és a pergő cselekménye miatt. Egyszerre pörgetett fel ezerrel és töltött el kíváncsisággal. A bűnügyi szál zseniális. Kicsit krimis, amit amúgy én nem kedvelek, de ennek a regénynek még ez is jól állt. A cselekmény középpontjában Marco Fiore nyomozása áll, mellette párhuzamosan fut a Sorores Intézet története és amikor ez a két szál összefut, mint egy jó recept. Nemcsak kiegészítik egymást, de meg sincsenek egymás nélkül. Egyszerre éreztem hálát Christina munkája miatt és egyszerre csüngtem Marco szavain és alig bírtam magammal, azonnal tudni akartam a rejtély nyitját. Angelika a kellő helyeken a kellő mértékkel adagolta az információt, nem sietett vele. Sőt már-már kínzó lassúsággal állította össze az eseményeket. A váltott szemszög ebben az esetben csak még inkább felperzseli az olvasókat, nem hagyja nyugodni őket, mert ahogy véget ér egy Christina rész és jön utána Fiore szemszöge újból a másikat akarod olvasni és nem bírod megállni, hogy ne fald be az egészet egyszerre. Hihetetlen, hogy mennyire letehetetlen. 

És emellett még a múlt Róma utcáin is sétálhatsz, beláthatsz a Sorores életébe, abba hogy milyen volt egy múltbeli nyomozás, a kaszinók világa is elénk tárul. A kezdeti nyugalmad nyomozás olyan fordulatot vet, ami lavinaként zúdítja a sztorira utána a különféle eseményeket, talányokat és megoldásokat. Maga a kötet egyszerre szórakoztat, rabul ejt és kicsit engedi is, hogy beleszeressünk Fioréba. Nem mondom, hogy a Mennyei bűnök alatt nem kedveltem, na de most lett csak igazán kedvencem. 

Már messze van az alkoholgőzös, szajhás Marco és helyette egy komoly nyomozót kapunk, akinek nemcsak helyén van az esze, de izgalmakat és még több meglepetést csempész a kötetbe. A regény első harmada még nagyon a kezdeti státuszban van, ismertet, megbarátkoztat a helyszínnel és a korral, míg a második harmada már kibontakoztatja és a tetőfokára gyújtja az indulatokat és temérdek meglepetést okoz. Emellett hihetné azt az ember, hogy a harmadik harmad egyszerű és gyors, de nem. 

Talán még izgalmasabb, még sziporkázóbb mint az előtte lévő és anyám azok a fordulatok, és azok az eszmefuttatások. Nem fogom kibírni a második kötet megjelenéséig. Teljes letargiába leszek addig. A vége úgy tette fel az i-re a pontot, hogy közben kihúzta alólam a talajt és nem kapott el. Merész, de egyben ügyes húzás is. Pontosan így kell függővéggel zárni egy regényt. Had egye a fene addig is az olvasókat.

Összességében sokkal de sokkal kevesebbre számítottam A lányneveldétől, hiszen nem tudtam elképzelni, hogy mit tud még ebből kihozni az írónő. Nemcsak azért, mert a 3 lány teljesen különböző, hanem azért is, mert látszólag nem ugyanaz a sorsuk és mégis. Mindhárman növelték a regény színvonalát. Marco pedig... szerintem nem kell semmit sem mondanom. Marco ő Marco. Hozza a formáját, a megoldandó rejtélyeit és csak úgy vonzza a bajt és a különleges eseteket. Egyetlen egy negatívumot emelnék ki, ami az, hogy túl rövid volt. Oké elhiszem, hogy tök jó ötlet a duológia, de kérlek akkor Angelika adj nekünk többet. Éhezünk. Ne éheztesd szegény olvasóidat. És kérlek ne függővégezz. Az a leggaládabb eszköz, amit csak elkövethet egy író. Én személy szerint utálom a függővéget, főleg akkor ha még meg sem jelent a következő rész. De azért nagyon imádtam, most sem csalódtam és már tűkön ülve várom A lánynevelde 2-t, ami talán még ennél is szerteágazóbb s izgalmasabb lesz. Unatkozni biztos nem fogunk.
" - Christina már megint Istent játszik! - sóhajtotta, majd lehunyta a szemét, és két tenyerét rászorította. - Megőrjít ez a nő! - motyogta a tenyerének, és érezte, hogy a féltés megállíthatatlanul kúszik fel a gerincén."

" - Jó - bólintott Leona. - Az engem nem érdekel. Utálom a bálokat a sok kikent, kifent ostoba pénzeszsákkal együtt. Az Nella szerepe. De közben gondolkodj ezen is. Megígéred?"

" - Igen, kérlek - vetette oda Christina, majd elfordult, mert könnyek gyűltek a szemébe. Tisztában volt vele, hogy Leona a legjobb. A baj csak az volt, hogy pontosan tudta, miért ilyen lelkes a húga..."

"Marco belemosolygott a pohárba. Büszke volt Christinára. Büszke volt rá, hogy olyan nőt szerethet, mint ő."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 24%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...