Alexandra Christo: Egy birodalom végzete

"Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok."

*

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.

Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.

A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

Nagy elvárásokkal kezdtem neki a regénynek és igaz, hogy nem szoktam olvasás előtt értékeléseket olvasni, de most megtettem és meglepődve tapasztaltam, hogy bizony negatív értékelések is vannak. Tudom én elfogult vagyok a témát illetően, de akinek nem tetszett, az valami egészen más világban él mivel a To Kill A Kingdom egy ízig-vérig tündérmesébe ültetett átdolgozott Ariel sztori egy apró csavarral és megannyi furfanggal.

Nem mondom azt, hogy nincsenek hibái, mert tény, hogy tökéletes regényt nem lehet írni, vagy mégis? Számomra az Egy birodalom végzete tökéletes volt. Kellőképpen kielégítette a sellők, jelen esetben szirének iránti rajongásomat. Egy nagyon precízen kidolgozott cselekménnyel és történet szállal van dolgunk, ahol nemcsak a csili-vili dolgokat látjuk, hanem bizony a rosszakat is. Nem tudom egyszerűen azt mondani, hogy egy tök jó A kis hableány átdolgozás, mert ennél jóval több. Persze a kötelező elemek megvannak - Ariel, Erik, Ursula - még akkor is ha nem is így hívják őket, de ezek a karakterek meg vannak testesítve a regény szereplőiben. Minden egyes cselekedetükkel és tettükkel csak még jobban sulykolják azt, hogy ki is ihlette őket. Ha a sztorit nézem akkor azt mondanám, hogy egy sokkal véresebb, sokkal komolyabb mesével van dolgunk, ahol a sötétség és a dark vonal is felüti a fejét. Maga az alapelgondolás elég morbid, hiszen adott egy tenger alatti szirén és hableány, hablegény társadalom egy kegyetlen királynővel az élén, aki azt várja el az alattvalóitól, hogy azok ember szíveket szerezzenek és gyilkoló életmódot éljenek. Ez az elején üdítő meglepetésként szolgált, sőt hiába tudtam, hogy ez az alapja az egésznek, olvasni mégis meghökkentő volt. 

Egy sokkal rózsaszínebb történetre számítottam és helyette kaptam egy kalandos, veszedelmes, erős főhősben büszkélkedő regényt, ami teljesen felforgatta a világomat és emellett újdonságot is mutatott. Sőt arra is rávilágít a regény, hogy igenis célszerű olykor-olykor elővenni egy klasszikus mesét és azt a saját képünkre formálni. Nincs is felemelőbb érzés annál, amikor azt olvashatja az ember, hogy a kedvenc gyerekkori meséjét átdolgozták és ilyenkor mint egy őrült rohan a legközelebbi könyvesboltba, hogy beszerezze azt. Ne értsétek félre, de nekem A kis hableány óta egy erős sellő és szirén imádat uralja az életemet és a lelkemnek ez a könyv egy igazi csemege. 

De legnagyobb bánatomra csak egy részes stand alone kötet, pedig még annyi mindent ki lehetne hozni belőle. Veszélyek, árulás, bizalmatlanság, új élethelyzetek, egy kezdődő románc és a lelkem máris szerelmes lesz. A To Kill A Kingdom egy leírásokban gazdag, mesterien kidolgozott és cseppet sem szokványos regény, ami megmutatja, hogy mi lenne akkor, ha a szirén hercegnő gonosz kezek között nő fel, de erős akarattal rendelkezik. 

Vajon ő is az anyja nyomdokaiba lép és eltipor mindenkit, aki a közelébe kerül, vagy sikerül kitörni a vasmarok közül és a saját kezébe venni az irányítást? Emellett persze nemcsak Lira érdekes, hanem Elian, a herceg is, aki amellett hogy uralkodó lesz egy napon kalóz is, aki szirénekre vadászok. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz akkor ha a szirén hercegnő, aki a Hercegek Átka és a kalóz herceg találkozik? Az biztos, hogy kő köbön nem marad, akció, adrenalin és vakmerőség ezerrel egy csipetnyi mitológiával és mendemondával karöltve. 

A cselekmény 99% esemény gazdag, bámulatos, megismételhetetlen, egyedi és fantáziadús. A szerelmi vonal szépen a sorok között, lapról-lapra alakul ki és a legváratlanabb pillanatokban forrósodik fel, akár a finom forrócsokoládé. A kötet első fele még a megismerkedésről és a konfliktus kezdeti kialakulásáról szól, majd jön a kibontakozás fázisa, ami a kötet nagy részét kitölti. 

Azt azért hozzátenném, hogy hiába sejtjük a sztori végét nagyon sok meglepetés és váratlan fordulat vár ránk olvasás közben. Se szó, se beszéd, de egy bitang erős kötet.Nemcsak a főhősnő badass, de azért Eliant sem kell félteni. Tipikus esete a két vakmerő és arrogáns ember találkozásának, de nem baj, mert ezáltal csak még lenyűgözőbb és brutálisabb a kötet. Adjatok az írónőnek egy klasszikus mesét és úgy átírja, hogy meg az állad is leesik tőle és könyörögni fogsz a folytatásért, még akkor is ha nincs folytatása. Akadályokat és nehézségeket nem ismerő történet egy régi gondolatvilággal, de annál inkább modern köntösben. Imádtam, alig bírtam letenni és biztos, hogy még idén egyszer el fogom olvasni, annyira kalandos, sötét és szeretnivaló. Akik rosszul vannak a habos-babos rózsaszín tündérmeséktől, azoknak felüdülés és igazi csemege lesz az Egy birodalom végzete. Nemcsak újat mutat, de a régi elemeket és értékeket is belecsempészi. Tipikus esete annak, hogy milyen is az, ha hozzáértő kezek porolnak le egy régi sztorit. Még több ilyet, még több kalandot, még több szirént és még több kalózt. Az ilyen és ehhez hasonló sztorik miatt imádom annyira a retelling történeteket, mert egyszerre közvetítik a régi mesét és alkotnak újat.

" - Sok mítosz, sok legenda szól hercegekről - magyarázza. - De a hercegek nem kergethetik egész életükben a meséket. Itt, a valódi világban kell élniük, és itt kell megteremteniük a csodát. - Olyan ünnepélyes most. - Ha ennyit foglalkozol a legendákkal, Elian, te is legendává válsz a végén."

"Talán nincs uszonyom, és nincs meg a hangom, de akkor is az anyám lánya vagyok. Én vagyok a szár királyág leggyilkosabb teremtménye."

"A hablegényeknek nincs ilyen problémájuk. Bennük sokkal több van az óceánból, ők a legveszélyesebb halak keveredésével jöttek létre, a farkuk olyan, mint a cápáknak és a tengeri szörnyetegeknek. Nem akarnak kapcsolatba lépni a szárazfölddel, még háborús okokból sem. Mindig a tenger alatt vannak, ahol vagy magányosan élnek, mint az őrség elkötelezett katonái, vagy féktelen lények, akik az óceán peremén élnek."

" - Tudtam, hogy gyenge vagy - mondja. - De nem gondoltam volna, hogy ennyire. Hiába vagy Kétó tengeri birodalmának örököse, semmi kegyetlenség nem szorult beléd. Csak nézted azt a fiatal, fuldokló herceget is ahelyett, hogy kitépted volna a szívét, amíg dobogott. És sírtál, mikor megölted a húgomat."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!