2019. november 5., kedd

Abby Winter: Treasure - Téged akarlak (Treasure 2.)


"A tavaszi nap sugara már elég meleg volt ahhoz, hogy rövidnadrágban és pólóban játsszak a házunkhoz tartozó kis udvaron."

*

Scott Harrison a népszerű Treasure dobosaként, mindent megkap, amire csak vágyik. Pénz, nők, pia és drog határtalan mennyiségben. De valóban így jó minden, ahogy van? Egy fékevesztett buli után ultimátumot kap a csapattól. Visszavesz vagy kereshet más bandát magának. Vajon van annyi ereje, hogy ki tudjon jönni a magának ásott gödörből segítség nélkül?
Liza Newton fájdalmas évek után a saját lábára állt. A családi tragédia után végre a maga ura. Van munkája, és egy szuper lakása a St. James Park mellett. Minden úgy alakul, ahogy azt szeretné, egészen addig, amíg el nem viszi Annt, a barátnőjét egy szülinapi koncertre.
Mi történik, ha a határozott lány és a nagyszájú rocksztár találkozik?
Vajon meg tudnak birkózni a múlt terheivel, amikor a démonjaik megpróbálják legyőzni őket?


Nem köntörfalazok nektek már a prológus alatt bekönnyeztem. Annyira megérintett a bevezető, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. Nagyon vágyott volt ez a kötet megszületése és jóval többet adott nekem az írónő annál, hogy megírta Scott és Liza történetét. Erőt sugárzott vele, reményt adott és megmutatta, hogy igenis van fény az alagút végén, csak meg kell találnunk hozzá azt a személyt, aki elhozza a fényt és a napsütést.

Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a Treasure fiúk második kötete valamivel többet adott, mint az első és egy kicsivel jobban is tetszett. Az egy dolog, hogy már az elején megsiratott és igaz, hogy nagyjából már tudjuk Liza és Scott sorsát, mivel akik olvasták az első részt, azoknak feltűnhetett, hogy bizony párhuzamosan játszódik Ann és Brad történetével. Szinte ugyanabban az időben kezdődik, ahol Bradék szerelme, mégis tudott újat mutatni az írónő és mindegy volt, hogy ismerem e az előzményeket, mert biztos, hogy újból és újból képes elvarázsolni. Azt már most tudom, hogy a Treasure kötetek újraolvasósak lesznek. Nincs szó arra, hogy mennyire tetszett. Sokkal bensőségesebb és mélyebb volt, mint amire számítottam. A váltott szemszög most is megvan és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire briliáns ötlet. Imádtam, hogy nemcsak Liza múltja és démonai keserítették meg az ígéretes kapcsolatot, hanem Scott múltja és sajnos a jelene is, amihez hatalmas erő és kitartás kellett. Nemcsak érezni lehet azt, hogy szíve-lelke benne van Abbyből, de még túl is szárnyalta magát. 

Ha a cselekményt tekintem akkor egy ízig-vérig bandás sztorit kaptam, de ha jobban a felszín alá nézek, akkor két meghasadt lélek egymásra találását kaptam. Két megtört és meggyötört, nehéz gyermekkorral rendelkező karakter nászát. Adott volt az alap, amit egy csipetnyi titokzatossággal, talánnyal és kétségekkel fűszerezett meg Abby Winter. Liza karaktere már az első kötet alatt is átütő volt, jócskán lehetett potenciált érezni benne és annyira örülök, hogy nemcsak én láttam ezt, hanem maga az írónő is és megírta a sztoriját Scott-tal, aki hatalmas fejlődésen ment keresztül. 

Emiatt le a kalappal előtte és Abby előtt is, hiszen nem lehetett egyszerű úgy megírni, hogy az hiteles legyen és csomó mindennek utána is kellett járnia. Tényleg le a kalappal. Aztán ott van a múlt, amit ki kell bogozni. Nem egyszerű, de mint minden nehéz dolog, így ez is megéri az erőfeszítéseket. Kemény harc az érzelmekkel és a magánnyal, de a végső jó a végén hogy nyer e vagy sem, azt csak azok tudhatják meg, akik kezükbe veszik a Téged akarlakot. 

Nemcsak Scott akarja Annt, hanem mi olvasók is akarjuk ezt a kötetet. Nem elég, hogy rendesen megkínozza szegény karaktereket az írónő, de minket is megtépáz, kemény témákról ír, nem kímélve minket. Ha kell belénk szúrja a kést és jól megforgatja azt. Úgy éreztem nem egyszer, hogy a szép dolgok után annyi nehézséget gördít aztán az utunkba, amit majd nem bírunk el. Nemcsak megkínzott olvasás alatt, de fel is töltött energiával. Liza és Scott kapcsolatát sem könnyítette meg és hiába vannak meg előre a támpontok bennünk, ha közben csak úgy jönnek az akadályok és a kételyek. 

Maga a cselekmény nem egyszer lökött a padlóra, ugyanakkor nagyon sokszor a fellegekben is voltam, de a kétség mindvégig ott lebeg a fejünk felett és arra vár, hogy lecsapjon. Emellett komoly témákat is feszeget, elgondolkodtat minket és nem utolsó sorban reményt kelt, hogy akár mi is összejöhetünk a kedvenc dobosunkkal. Nem titok, hogy az ilyen zenekaros sztorik a gyengéim.

Főleg akkor, ha olyan alfahímeket tesz meg az írónő főszereplőnek, mint pl. Scott is. Ami bónuszként ért azok a pikáns és szexi erotikus jelenetek, amikből lehetett volna több is. Nem bántam volna. Próbáltam amúgy a megszokottól valamivel lassabban olvasni, mert azt vettem észre, hogy egyre inkább fogyatkoznak a lapok és nem akartam, hogy vége legyen, ugyanakkor alig vártam, hogy legyen egy kis időm olvasni. Ha minőségi rocksztáros sztorira vágytok, akkor a Treasure nektek lett írva. Szexi pasik, zene, koncertek, turné, szex, megoldandó múlt és felfedezésre váró jelen. Sok-sok kétely, boldog pillanatok, fangirl feeling és megannyi érzelem. Ha kellett komolyra fordultak az események, de ha arra volt szükség gyengéd volt és szinte kinyúlt a lapok közül, hogy megsimogasson. Liza és Scott sztorija méltó folytatása a sorozatnak és csak remélni tudom, hogy a többi srác is megkapja a saját kis sztoriját és az ő világuk is fenekestül felfordul. Akarva-akaratlanul, de valamilyen szinten összehasonlítottam Ann és Liza sztoriját és azt kell, hogy mondjam, hogy Lizáéké keményebb, több problémát boncolgat, sötétebb és fájdalmasabb a múlt és fülledt oldalakból is több van, de mind a kettőt imádom, szóval olvassátok bátor szívvel a Treasure sorozatot. Garantálom, hogy nem fogjátok megbánni, ha mégis lökjetek egy szexi rockisten ölébe, nem fogok tiltakozni.
" - Az nem az én dolgom - tette hozzá. - Ne nézz így rám! Egyszer úgysem tudod elkerülni a végzetedet - kuncogott."

"Az rendben van, hogy Brad próbálkozik Ann-nél, de mit akar tőlem ez az idióta? Pontosabban ez a roppant szexi, figyelemfelkeltő, bűnre csábító, gyönyörű mosolyú, idióta dobos. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szorult jóleső görcsbe a gyomrom, amikor válaszolt az üzeneteimre, de nem gondoltam, hogy egyáltalán tudja, hogy létezem. Ezek szerint mégis tudja."

"Akkorát sóhajtottam, hogy azt hittem, kiszakad a tüdőm. Mertem remélni, hogy úgy lesz. Nem volt hülye ötlet Bradtől, hogy Annt beköltöztette a lakásba, míg nem vagyunk otthon. Mivel így Liza is ment a barátnőjével, legalább amiatt nem kellett aggódnom. Együtt mégis csak könnyebb lesz nekik."

" - Hát nem, Scott. Ennyi nem elég. Ami azt illeti, nem számít. Úgy hallottam, már tudsz mindent, így azt is, hogy most mással kell foglalkoznom."

" - Napfényt hoztál az életembe - suttogta a fülembe, majd megcsókolta az érzékeny bőrt mögötte. - Örökké hálás leszek érte."


Köszönöm az írónőnek az olvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád az alábbi helyekről megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...