Anne L. Green: Végzetes csábító (Csábító 3.)

"Niko vagyok. Szélhámos. Csaló. De amit első látásra észlelsz, az csak külső réteg, egy gondosan felépített álca, egy védőburok."

*

A ​legnagyobb bátorság az álarc levételéhez kell

Olivia és Niko a közös jövőjük reményében veszélyes feladatot vállalnak. Úgy döntenek, együtt épülnek be a maffiába. Niko álszemélyiségeit felhasználva a bejutás egyszerű ugyan, de a kiszállás korántsem az. Küldetésük során nem bízhatnak meg senki másban. Egyetlen hiba és oda a gondosan kidolgozott álca. Az egymásba vetett bizalom jelent számukra mindent. A túlélést. A kalandok során azonban újabb megdöbbentő, sokkoló darabkák kerülnek elő Niko múltjából. Veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerülnek, de ezek közül egyik sem olyan hátborzongató, mint Niko alteregóinak rengetege. Minden zavarossá válik, és még ők sem láthatják előre, mi történik, ha nem a rosszfiú lesz jófiúvá, hanem a jó kislány válik rosszá.

Bár mindkettőjüket más motiválja, a céljuk azonos: megszabadulni a láncaiktól és felszámolni a bűnszervezetet.

De Niko már érzi azt, amit Olivia még csak nem is sejt: a megmenekülés talán nem is lehetséges mindkettejük számára.

A Végzetes csábító a Csábító-sorozat harmadik része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében soha nem tudhatod, mi fog történni.

Hatalmas út van a hátunk mögött, de azért az előttünk lévő ösvény is nagy kalandokat, érzelmeket, veszélyes helyzeteket, magányt, cselszövéseket és ki nem mondott szavakat tartogat. Azt hiszem Anne L. Greent senkinek sem kell bemutatnom, hiszen az egykötetes történeteivel vált ismertté, igen ám, de most az első és reméljük nem az utolsó trilógiájának az utolsó részét tartom a kezembe, ami semmi jót nem ígér. Még több gyötrelmet, összetört szíveket és egy jó nagy adag adrenalint. Semmi különöset, csak a szokásosat. Vagy mégsem??

Tudom, tudom kicsit le vagyok maradva, de mentségemre szóljon, hogy csak nem olyan régen került hozzám a kötet. Sajnos nyáron nem volt időm a lelki élvezeteknek élni, de ami késik nem múlik. És végre én is megtudhatom, hogy hogyan is zárul Olivia és Niko kapcsolata. Vajon együtt maradnak, vagy egy nagyobb erő közbe szól és mégsem egymásnak rendelte őket a sors? Vagy talán megbocsáthatatlan bűnök és titkok kerülnek a felszínre, ami elidegeníti egymástól a másikat? Vagy minden a menetrend szerint halad és happy ending lesz a vége? Mindenféle előzetes nélkül is tudjuk, hogy nemcsak a szereplőinket, de mindet is meg fog gyötörni az írónő. De kezdjük szépen az elején. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mert de és már az elején érezhető, hogy bizony kemény kalandokban és sorsfordító helyzetekben lesz részünk, de az az adrenalinfröccs amit már az elején ad eszméletlen. Rendesen majd kiesett a szívem a helyéről, nem bírta a tempót és hogy ne kapjak rohamot bizony néhányszor le kellett rakjam, ami meg kínokkal járt, mert tudnom kell, hogy mi lesz a mi drága Oliviánk és Niko sorsa. Ez a harmadik, befejező kötet egyszerre adja meg a kellő dózist és egy ponton túl is adagolja azt. Igazi függővé válunk az olvasása alatt és nem elégszünk meg azzal, hogy napi néhány lopott órácskára a mienk lehet a Végzetes csábító. Nem részletekben, hanem teljes egészében, egyszerre kell a dózis. 

Maga a cselekmény az eddigiekhez képest jóval erotikusabb, a vágy is teljesen más formában testesül meg, mint az eddigi ALG regényekben és nemcsak ez, de például a kidolgozottság és a kiforrottság is másképp jön elő, mint az eddigi kötetek alatt. Van benne egy bizonyos plusz is azon kívül, hogy hamisítatlanul "annes" a kötet, le sem tudná tagadni, hogy bizony ő írta. Ezer közül is felismerhető. 

A megfelelő helyeken vannak a csavarok, nincs túlbonyolítva a cselekmény, de még a mondanivalója sem. Megtanít arra, hogy mi magunk vagyunk a saját sorsunk kovácsai és eredendően senki sem születik rossznak vagy éppen gonosznak és már kiskorunk óta hatást gyakorolnak ránk az események és ezek formálják a személyiségünket. Tehát eredendően gonosz ember nincs, csak nem túl szerencsés életút és rossz társaság. 

Maga a regény nemcsak adrenalinbomba, de annyira meghökkentő fordulatokkal tarkított, hogy ember legyen a talpán, aki mindenre magától rájön és előre látja az eseményeket, mivel a Végzetes csábító maga a meglepetések regénye és ennél kiszámíthatatlanabb regénnyel nemigen volt még dolgom. Az egyik fordulat a regényben nemcsak Oliviát szedi szét és bizonytalanítja el, hanem minket olvasókat is. 

Oldalak tucatjai vannak átitatva veszéllyel, a halál közelségével, a szívünk nem egyszer reped meg, s a végső döfést nagyon sokáig nem viszi be Anne, tartogatja, hogy aztán teljesen megsemmisítsen minket és igen, bevallom engem teljesen levett a lábamról a kötet, ugyanakkor megsemmisített és a földbe döngölt, ahonnan csak az utolsó fejezetek tudtak felállítani és arra késztetni, hogy úgy csukjam be a regényt, hogy igen, emiatt megérte álmatlanul forgolódni és teljesen elveszettnek érezni magam. Nagy hatással volt rám, ez tény. Egy bitang erős trilógia lezárása egy nem szokványos módon. Talán senkit sem lepek meg azzal, hogy a Végzetes csábító a trilógia legerősebb, legátütőbb része és méltó befejezése a történetnek.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire összeszedett és összetett lesz. Minden részlet a helyére került, nincsenek bennem kételyek és remélem, hogy a Moszkvai csábító novella után is velünk maradnak még a karakterek, hiszen mind Olivia, s mind Niko a sok veszély mellett hatalmas fejlődésen ment keresztül. Nemcsak egymás felé, de a világ felé is nyitottak. Niko jellemfejlődése történelmi, nem sokszor olvasni ekkora változásról. Olivia is csak a javára változott. Ha magát a regény egységét tekintem azt mondanám, hogy Anne L. Green újból feltette azt a bizonyos pontot az "i" végére. Lehengerelt, ha kellett elbizonytalanított, veszélybe sodort, de végig ott volt velem és fogta a kezem. Még a legveszélyesebb pillanatokban sem engedte el és biztatott, hogy ez még közel sem a vég és bizony lesz még itt még több izgalom, még több adrenalin. Egy lendületes, karakteres, ádáz, veszélyes, kalandos regényt kaptam a már megszokott Erzsó eszköztárral és jelenléttel. Ez már nem az első regénye az írónőnek, hanem a sokadik, mégis minden egyes regényével megújul és képes valami újat, valami egészen egyedit mutatni. Nemcsak a múltat kapcsolta össze a jelennel, de a jövőt is és addig nem nyugodott, amíg minden szálat le nem zárt és el nem varrt. És még ezután sem dőlhetünk hátra, hiszen a jövő regényei is legalább ennyire különlegesek és egyediek lesznek, ebben egy percig sem kételkedem. És csak remélni tudom, hogy nem a Csábító trilógia lesz Anne első hosszabb története, hanem még sok-sok ehhez hasonló csemegével lep meg minket és káprázat el.

" - Addig örülj, amíg szerelmes vagyok, mert csak addig tarthatsz engem sakkban. Egyébként pedig te sem az az ember vagy, akinek hittelek. Zsarolással kényszerítesz bele ebbe az egészbe, és se megbánást, se együttérzést nem látok az arcodon - emeltem meg én is a hangom."

" - Hogy akarhatnék én más nőt, amikor az enyém a világon az egyetlen, akit csak én kaphatok meg. Azt hiszed, én nem döglenék bele, ha egy másik férfi hozzád érne?"

" - Azért rettegtem annyira azzal a nővel beépülni, aki a világot jelenti nekem. Ha te is ellenem fordulnál, azt képtelen lennék elviselni. Te vagy a mindenem, Olivia - lassan közeledtem felé."

" - Tudod, ez azért vicces. Én sosem a jókislányok táborát erősítettem, mégis kifogtam a jófiút. Te pedig mindig példamutatóan viselkedtél, és kikötöttél a legrosszabb rosszfiú mellett - fintorgott."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!