2019. december 25., szerda

Katherine Arden: A medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.)


"Ruszban késő télre járt az idő, a levegő nedvességtől volt terhes, amely nem volt igazán sem eső, sem hó."

*

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé. Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

2 évvel a magyar megjelenést követően hozzám is megérkezett a könyv. Tudni kell, hogy hatalmas, de tényleg hatalmas a beszerzendő és elolvasandó könyves listám és nem is lehetnék boldogabb, hogy végre a kezembe foghatom és olvashatom. A recenziós példányért hálás köszönet a kiadónak. Nélkületek csak jó sokára tudtam volna elolvasni.

Már a fülszöveg olvasásakor tudtam, hogy egy nem mindennapi történettel lesz dolgom. Tetszett az az elképzelés, hogy építsük bele az orosz mende-mondák és mesék világát. Pontosan nem tudom, hogy miért de ha a sötétség és az elvontság találkozik meseszerű elemekkel, akkor az biztos, hogy kedvenc lesz. Félig meddig ez így is történt. Maga a kötet eleje iszonyúan vontatott, lassú és valljuk be, nem fogott meg, de aztán ahogy szépen lassan beindul a cselekmény, na onnantól már nemcsak érdekes, de energetikus és erős is. A kezdeti lassúság és elvontság után a főszerep a dark fantasy és a valós események átírására tevődik. A kötet főszereplője Vászja, aki egy kicsi orosz faluban él, egy ősrégi erdő közelségében, ahol nem minden az, mint aminek látszik. Tavi szellemek, a meleg őrzője és különböző emberi szemmel nem látható kis lény otthona ez a falu és az erdő. Előjön a két testvér története, tipikus és hiteles orosz népmesék. Mindezt egy olyan köntösben tárja elénk, ahol nemcsak a szemünkkel, de a lelkünkkel is látni kell, hogy megértsük minden egyes mondatát és minden mozzanatát. Egyébként a kötet 3 részegségből tevődik össze. Mind a három Vászjához igazodik. Az elsőben még kislány, de már itt felüti fejét a misztikum és a talány, kérdések sorozata. A második részben már idősebb, de még nem felnőtt és a harmadik egységben kezd igazán felnőni. Semmi romantika nincs a lapok között csak tömény fantasy sötétséggel megbolondítva. 

Érdekes, hogy mindegy, hogy melyik résznél tartasz a hónapok csak úgy szaladnak és a lényeges dolgok télen történnek, s nem is véletlen, hiszen Vászja mellett a Fagydémon, Morozko a másik központi karakter. S igaz, hogy keveset szerepel, de azok ahol jelen volt, sokkal izgalmasabbak és titokzatosabbak, mint a többi. Egyrészt ad a kötetnek egy baljós árnyat, másrészt különleges, nem szokványos karakter, akire érdemes odafigyelni. 

A medve és a csalogány egy orosz mesei motívumokkal átszőtt, izgalmas, egyedi történet a varázslat és a tél örökös táncáról. Tökéletes téli olvasmány, s nemcsak a kötet lakói, de az olvasók is átélhetik a furcsábbnál furcsább eseményeket és azt a misztikumot, varázst, amit a kötet ad. Nem mondom, hogy türelem kell hozzá, mert kell, de nem szabad idő előtt letenni. Amilyen gyenge az eleje, olyan erős a közepe és a vége visz mindent. Kalandos, érzelmes, titokzatos. Olyan, mintha belecsöppentem volna egy olyan varázsvilágba, ami nem akar elengedni és ami azt akarja, hogy a rabja legyek. 

Nem mondom, hogy nem vártam volna több izgalmat és meglepetést, de ez így volt jó. Kezdő regénynek nem rossz és ott van benne, hogy a második csak még jobb lehet. Mindenféle motívum és utalás a végére értelmét nyeri és maga a cím is kiderül, hogy miért pont A medve és a csalogány.

 A csattanót nem lövöm le, de az biztos, hogy meglepetés lesz mindenki számára, aki elolvassa vagy elolvasta. Mondjuk azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire odáig vagyok a dark fantasyért és, hogy ennyire szépen ki lehet hozni a csigaházából a műfajt és elvetni a magjait. A medve és a csalogány az érett olvasóknak szól, azoknak akik belátnak a lepel alá és nem félnek nyitottak és merészek lenni. Azoknak, akik szeretik, ha egy regény egyszerre alszik és ugrál ezerrel. Akiknek nem akadály az, hogy nem feltétlen olyan tündérmesék kapnak benne helyet, amit mi magunk is ismerünk. És azoknak, akik nem ijednek meg az orosz kifejezésektől, fogalmaktól és nevektől. Amúgy a kötet hátulján, még a köszönetnyilvánítás előtt található egy szószedet, ami hatalmas segítséget nyújt egyes nevek vagy épp fogalmak megértéséhez. Összességében tekintve egy tökéletes trilógia zsenge első próbálkozása a regény, ami egyre erősebb és erősebb energiát lövell ki magából. Katherine Arden nemcsak nagyszerű mesélő, de furfangos író és feneketlen fantázia rejtekhely is.
" - Most majd megtanulja, hogy mi jár a bűnért! - jelentette ki büszkén Anna, amikor Pjotr megrótta a brutalitásáért. - Jobb, ha most tanulja meg, mintha később ég a pokol tüzén, Pjotr Vlagyimirovics."

"Konsztantin még sohasem látta ilyennek Vászját. A házban komoly és óvatos volt, vagy épp gondtalan és bűbájos, csupa szem és csont és hangtalan lábak. Ám idekint a szabad ég alatt gyönyörű volt, mint az egyéves csikó vagy egy most felröppent sólyomfióka."

" - Akkor férjhez kell adni - jelentette ki egyszerűen Dunja. - Minél hamarabb, annál jobb. A fagydémont nem érdeklik a halandó férfiakhoz hozzáadott halandó leányok. A történetek szerint a madárherceg és a gonosz varázsló is csak a tüzes hajadont akarja."

" - Mert olyan a szemed, mint a dédnagyapádé. És most hallgass meg! Oda fogsz ellovagolni, ahol találkozik a föld és az ég. Háromszor születsz meg: egyszer káprázatból, egyszer húsból és vérből és egyszer lélekből. Hóvirágot szedsz a tél közepén, zokogsz a csalogányért és saját választásod szerint halsz meg."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...