Elizabeth Lim: Az alkonyhántó (A hajnalszövő 2.)

 

"Egykor volt édesanyám."

*

Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. 

A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A'landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. 

Ám az úrnőnek más tervei vannak… 

A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.

" - Csak az istenek látják. Lehet, hogy a fonál hosszú, hegyeken és folyókon átívelő, és évekbe telik, mire megtalálod a végét. De tudni fogod, amikor találkozol az igazival."

A hajnalszövő után nagyon vártam, hogy olvashassam Az alkonyhántót, ami felülmúlta a várakozásomat és legalább annyira varázslatos rész lett, mint a duológia első része. Elizabeth Lim nem tud rosszat írni, és ezt már a sokadik regénye, ami igazi szerelem lett. Képtelen vagyok megunni ezt az ázsiai mitológia inspirálta világot, és ahogy egyre többet tudok meg erről a világról, ami köthető a Hat bíborszín darumadárhoz, azt érzem, hogy még nagyon sok mindent nem láttunk, és ha bármikor ír egy újabb regényt az írónő, én tuti, hogy el fogom olvasni.

Elizabeth Lim Az alkonyhántóban tovább szövi Maia Tamarin történetét, és megmutatja, hogy A hajnalszövő ehhez képest semmi, hiszen Maia igazi próbatételek elé áll, és a tét az embersége, az hogy ne változzon démonná. Teljesen új irányba tereli a karakterét, aminek segítségével sokszor sötét vagy éppen veszélyes jeleneteknek lehetünk a szemtanúi, és egy sokkal emberibb oldalát ismerhetjük meg. Küzdelem küzdelem hátán Az alkonyhántó, amiben hatalmas a tét, és akik megszerették Maia karakterét az első részben, akárcsak én, azok végig fogják izgulni a duológia második részét, és végig ott lesznek a karakter mellett, amíg a belső démonaival küzd. Úgy érzem, hogy habár A hajnalszövő is brutális erővel csapott le, Az alkonyhántó még ezen is túltesz, és megmutatja a történet igazi erejét. Imádtam olvasni, és végigizgultam, hogy mi lesz Maia sorsa, hogy hogyan is tud majd helytállni, és a végén lehet e boldog befejezés, vagy démonná alakul, és oda minden? Egy sokkal sötétebb és fájdalmasabb folytatást kaptam, mint amire számítottam, de pont így volt jó. Jól megdolgoztat minket az írónő a nagy finálé előtt, és emiatt nem is lehetnék hálásabb neki. Maia a végére egy igazán erős lánnyá érett, aki bármit megtenne a szeretteiért, és azért, hogy újra a megszokott életét élhesse.

A kötet egyik erőssége az ázsiai mitológia és fantasy elemek mellett az, hogy ezeket keverte a személyes átalakulással, a belső harcokkal, az önfeláldozással és mindazzal, ami kerek egésszé tette Maia Tamarin történetét. Minden karakternek, minden eseménynek rendeltetése van, és ezt nem is rest megmutatni az írónő. Egyik feladat gördül a másik elé, és csak Maia karakterén áll, hogy győzedelmeskedik e, vagy betemeti a sötétség.

Maia miközben próbálja megmenteni a birodalmat, a szeretteit és önmagát darabokra hullik, és ezekből a darabokból születik újjá, akárcsak egy főnix, amik a saját hamvukból kelnek életre és lesznek erősebbek, mint voltak. Maia egy olyan hősnő, aki még A hajnalszövő alatt esetlennek tűnt, de ahogy egyre mélyebbre ástunk úgy láttuk meg a lány igazi erejét, és mindazt, ami benne lakozik. Egy igazi harc Az alkonyhántó, és csak azon áll vagy bukik a világ sorsa, hogy Maia hogy dönt. Hogy enged e a sötétségnek, a kísértésnek vagy talpra áll, és küzd?

A történet valamivel gyorsabb és feszültebb, mint az első rész. Nemcsak politikai játszmák, udvari intrika és a közelgő háború szele lengi be a cselekményt, hanem ezáltal a baljós atmoszféra által felüti a fejét a reménytelenség is, és ez teszi igazán izgalmassá Az alkonyhántót. Sokkal több a fájdalom és a veszteség, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől, de ez is jól áll neki. Mélyebb és fájdalmasabb folytatást ígér, amit 100%-osan meg is kapunk.

Míg a fő hangsúly Maia alakulásán és a világon van, addig nagyjából a kötet felétől újra képbe kerül a szerelmi szál, amiért én teljesen odáig voltam. Szeretem Maia és Edan kapcsolatát, hiszen bármit megtennének a másikért, és készek áldozatot hozni a másik jóléte miatt. Erősek együtt, küzdenek, valahol útközben ők is megtörtek, de nem adják fel, és megmutatják, hogy ők bizony összetartoznak, és semmi sem állhat az útjukba. 

Míg az első részben hangsúlyos volt a varrás, illetve az alkotás folyamata, addig ebben a részben ez háttérbe szorul, és előtérbe lép az alkotási folyamat gyümölcse. Egy kicsit vérzett a szívem amiatt, hogy amit Maia elért A hajnalszövőben azt meg kellett semmisítenie, hiszen "kárba veszett a munkája gyümölcs", de helyette megkaptuk a küzdelmet és áldozathozatalt, mint központi mozgatórugó. Egyik szemem emiatt sírt, de a másik reménykedett, és reménnyel töltött el, hiszen Elizabeth Lim nem az a mesélő, aki cserben hagyna, és nem is hagyott cserben. A kreativitás és az alkotói munka háttérbe szorul, de ezáltal Maia belső küzdelmei, és a harca a sötétséggel előtérbe kerül. Valamit valamiért, és nem vagyok elégedetlen amiatt, hogy ennyire borús és sötét fordulatot vettek az események, sőt... Összességében egy nagyon erős második részt kaptam, ami méltó lezárása A hajnalszövőnek. Elizabeth Lim olyan befejezést írt, ami egyszerre különleges és egy olyan utazás, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni. Maia Tamarin története különleges, és egy ilyen különleges, ám szívszorító befejezés dukál mellé. Ha szereted az írónő munkásságát, illetve az ázsiai mitológia által inspirált fantasy történeteket, akkor ne hagyd ki A hajnalszövő duológiát!

 "Talán nincs más választásom, mint engedelmeskedni a hívásnak. De nem megyek harc nélkül."

"Mostantól, ha a sors utolér, egyenesen szembenézek vele, és a kezembe veszem. Mostantól fogva nem lesz szívem."

"A korábbi énem mindig magához vette a szíve darabjait, és fáradságot nem ismerve újra összevarrta őket. De többé már nem az a Maia voltam."

" - Semmi sem vághatja el, mert a végzet a legerősebb ígéret. Összeköt benneteket, akármi történjék is."

" - A szabóság olyan mesterség, amit még az istenek is tisztelnek. Van benne valami mágikus. Még a legegyszerűbb fonálnak is hatalma van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)