G. Willow Wilson: Méregcsók - Az erény körforgása (Méregcsók 1.)

*

Pamela Isley már sok minden volt az életében. Élő isten, szupergonosz, aktivista, tudós és halott nő is. Egy új testben – amit nem ő kért – és új küldetéstudattal hagyja el Gothamet, hogy beteljesítse legnagyobb feladatát: hogy ajándékot adjon a világnak, amely majd meggyógyítja azt… az emberiség kipusztítása által. 

A Méregcsók #1: Az erény körforgása tartalmazza G. Willow Wilson, Marcio Takara és Arif Prianto közös művének első hat részét, valamint egy előzménytörténetet, egy hatalmas borítóválogatás-gyűjteményt és más exkluzív anyagokat.

Kezeket fel, akinek szintén Méregcsók az egyik kedvenc DC karaktere! Nekem az, és szó szerint ennek a képregénynek a megjelenését vártam idén a legjobban. Méregcsók egy olyan morally grey karakter, aki a nem megfelelő eszközökhöz nyúlva szeretné jobbá tenni a világot, és ehhez minden módszert bevet. Emiatt számomra nem gonosztevő, szimplán egy meg nem értett karakter, aki nem mérlegeli a tetteit és annak következményeit, illetve előrébb van nála a cél, mint az eszköz, ami rothadást, betegséget és járványt hagy maga után. Ő maga a katalizátor, ami egyik helyszínről a másikra szórja el a spóráit, és fertőzi meg azokat, akik egy légtérbe kerülnek vele.

Ebben a képregényben egyszerre jelenik meg az emberiség és a természet kérdésköre, az a pusztító tevékenység, amit az emberiség folytat, és aminek Pamela véget akar vetni. Emlékszem gyerekként mindig lenyűgözött, ahogy harcolt az ökoszisztémáért, ahogy habár önmagát is mérgezi, mégsem engedi, hogy ez gátat szabjon neki, és a küldetésének.

A történet egészét végig átszövi az ökoterrorizmus, amiről én személy szerint még nem olvastam, de érdekes volt látni ebben a nem mindennapi közegben, hiszen végig belengi egy sötét atmoszféra a képregényt, ami a DC világára oly jellemző. Hozza a tőle elvártakat, ugyanakkor idomul is Poison Ivy karakteréhez. Hangsúlyban vannak a természetes színek, a zöld és a természet. Legyen az maga Pam személye, vagy egy kisváros az biztos, hogy megjelennek azok az elemek, amik egyedül az ő karakterére jellemzőek. Ez a sötét és indákkal átszőtt világ tele van láthatatlan ellenségekkel, és láthatóval is, aki mindenen átgázolva, önmagát is veszélybe sodorva halad a célja felé.

Ez a képregény a sorozat első része, ugyanakkor már itt jól szemlélteti G. Willow Wilson Pam leépülését és mentális állapotának folyamatos romlását. Betekintést ad ezáltal a múltja egy darabjába is, de főként a jelenében vagyunk képben. A növényi és az emberi lét mezsgyéjén táncolva kísér végig minket a köteten, és mutatja meg azt a szimbiózist, amiben Méregcsók létezik.

Egy olyan DC karakter ő, aki kicsit ellentmondásos, ám emiatt nem kevésbé szerethető, hiszen van egy kitűzött vágya, amit el akar érni, és ehhez képest bármit feláldozni. Érdekes volt emiatt látni a Pam és Harley Quinn között kialakult kapcsolatot, és őszintén én szerettem ezeket a részeket, mert Méregcsók emberi oldalát voltak hivatottak bemutatni. Nemcsak a célorientált nőt láthatjuk benne, hanem azt is, aki emiatt veszteségeket szenvedett el.

Poison Ivy nemcsak megmentőként van jelen, hanem mint áldozat is. A folytonos harca a természettel, ahogy haladunk előre egyre inkább megviseli a testét, és ez az ábrázolásmódban is feltűnik. Hol horrorisztikus jeleneteket kapunk, hol pedig a természet burjánzása kerül előtérbe. Ezzel együtt az emberiség sorsa is előkerül, és csak Méregcsókon áll vagy bukik, hogy kik vesznek oda ebben a harcban.

G. Willow Wilson Méregcsók - Az erény körforgása képregényében egyúttal azt is boncolgatja, hogy hol a határ aktivizmus és fanatizmus között. Hogy hol van az a pont, amikor Pam átbillen a mérleg másik oldalára, és mikor érkezik el az a pont, ami már visszafordíthatatlan.

Az illusztrációk szépen idomulnak Méregcsók karakteréhez, hiszen tele vannak a természetre is jellemző színekre és formákra. A zöld, a vörös és barna színek egyszerre hívatottak megidézni a természet szépségét, illetve a rothadó világ nyugtalanságát.

A Méregcsók egy olyan utazásra invitál, amiben elmosódik a jó és a rossz kérdésköre, amiben nehéz állást foglalni, hiszen ha az emberiség oldaláról nézed, akkor rossz az, amit Pam tesz, viszont, ha a természet oldaláról, akkor jó, hiszen megtisztítja a világot a fertőtől, és mindattól, ami mérgezi a bolygónkat, hiszen az emberiség a Föld legnagyobb ellensége. Összességében nekem nagyon tetszett, és alig várom, hogy újra visszatérhessek Méregcsók életébe, és folytassam a sorozatot ott, ahol Az erény körforgása abbamaradt.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)