Brooke Fast: To Cage a Wild Bird - Rabmadár (Rabmadár 1.)

"Százhuszonhét. Ennyi életet adtam át jóllakottságért cserébe az elmúlt évek alatt."

*

Küzdelem a túlélésért Dividiumban egyszerű a törvény: ha bűncselekményt követsz el, akkor örökre Végzár Börtönébe száműznek. Egy olyan helyre, ahol a gazdagok szórakozásból levadászhatják a rabokat. 

Raven Thorne Dividium leghírhedtebb fejvadásza. Azonban amikor öccse, Jed Végzárba kerül, Raven bármit megtesz, hogy megmentse. Így most egy olyan börtönben reked, ahol minden sarkon veszély leselkedik rá. És nem csak a korábban általa oda juttatott rabok jelentenek számára fenyegetést… 

Valami olyan is történik vele a rácsok mögött, amelyre soha nem számított. 

Találkozik egy börtönőrrel, aki mélyen felkavar benne valamit. Egy férfi, akit gyűlölnie kellene. Egy férfi, akinek indítékait lehetetlen megfejteni. Egy olyan világban, ahol a bizalom fegyver, a szerelem pedig teher, Ravennek el kell döntenie, hogy mi mindent hajlandó kockáztatni egy elnyomó rendszer lerombolásáért! 

Brooke Fast disztópikus regénye nyers, akciódús és forró romantikában gazdag. Készen állsz, hogy te is belépj Végzár kapuján? De vajon ki is jutsz?

" - Nem kell félned tőlem, Kismadár - dörmögte Vale, mintha csak a gondolataimban olvasott volna."

A Szökés találkozik Az éhezők viadalával ebben a disztópikus történetben. Vajon 2026 lesz az az év, amikor visszatérnek az ehhez hasonló regények? Ha Brooke Fastot kérdeznéd meg, valószínűleg igen lenne a válasz, hiszen megírta 2025 legjobb disztópiáját, aminek én kifejezetten örülök, mert valami eszméletlenül jó volt a Rabmadár, és imádtam minden egyes sorát. Rajongok a disztópiákért, van bennük valami, ami vonz, s ez a Rabmadár esetében sem volt másképp. 

Brooke Fast To Cage a Wild Bird c. regénye egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a legkisebb bűnért is börtönbe kerülsz, ott pedig vadásznak rád a tehetősebbek. Nagyon Az éhezők viadala hangulata van, viszont úgy gondolom, hogy annál sokkal kegyetlenebb. Nem elég egyszer túlélni a vadászatot, hiszen többször is kiválaszthatnak, és az sem akadály, ha meg vagy sérülve, vagy nehezedre megy a járás. Kegyetlen, ám izgalmas a Rabmadár, ami az első soroktól kezdve az utolsóig érdekfeszítő, izgalmas és veszélyes. Adott Dividium, a világ, amely 3 szektorra oszlik. Mind a 3 szektor más, hiszen ha látszólag van is esély a kitörésre, a felsőbbrendűek mindent elkövetnek, hogy ez ne valósulhasson meg. A kötet főszereplője, Raven az alsószektor lakója, ám egyik nap elviszik az öccsét a börtönbe, így kénytelen ő is utánamenni, és kiszabadítani őt. A regény innen indul, és ettől kezdve lesz ádáz, veszélyes és lebilincselő. A társadalmi igazságtalanság csap össze a túléléssel, és ehhez minden eszközt megragadnak a karakterek. A börtönben a túlélés nem egyszerű, főleg nem akkor, ha fejvadász vagy, és a börtön lakóinak többségét te juttattad oda. Raven helyzete nem könnyű, de mindent megtesz, hogy épségben kihozza onnan Jedet, igen ám, de nem számol az érzelmekkel, és a választott családdal, amik megnehezítik a tervét, és már nemcsak két ember élete a tét.

A történet Dividiumon belül zajlik, azon belül is a végzári börtönben, ahol nem egyszerűen leülöd a büntetésed, hanem az életedért harcolsz, és nem kecsegtethet az, hogy majd élve kijutsz onnan. A kérdés nem az, hogy mikor szabadulsz, hanem az, hogy meddig bírod és mikor halsz meg. A börtön egyfajta szórakoztató vérfürdő a gazdagok számára, akik brutális kegyetlenségek között vadásznak a rabokra, és ez is rámutatja azt a brutális és kegyetlen világra, amit Brooke Fast megálmodott.

Raven, a Rabmadár főhőse saját bőrén tapasztalja meg Végzár kegyetlenségét, és a társadalom kétarcúságát: míg a felsőbb rétegek élvezik a kegyetlenkedés minden formáját, addig az alsóbb réteg ki van szolgáltatva, és nem tehetnek semmit. A vadászoknak nem számít, hogy gyerek vagy, fiatal, vagy éppen megsérültél. Ha kiválasztanak, beküldenek meghalni, és levadásznak, akárcsak egy állatot. Most már értitek, hogy miért írtam azt, hogy hozza Az éhezők viadala vibe-ot? 

Az alaphelyzet egyből megteremti ennek a disztópikus világnak a feszültségét, ami nem hozza a megszokott túlélési törvényeket, sőt teljes mértékben eltörli azokat, és hagyja, hogy a rendszer áldozata légy. Aki egyszer bekerül Dividiumba, nem szabadulhat onnan, de mi van akkor, ha Raven eleve azért megy be, hogy kiszabadítson onnan valakit, és mi van akkor, ha nem minden börtönőr élvezi ezt a fajta kegyetlenséget, és kész segíteni a szökésben?

A történet a disztópia műfajára jellemző sajátosságokat veszi alapul, ugyanakkor kapunk erős érzelmeket, egy szerelem kibontakozását, választott családot, ki tette ezt veled?-et és olyan karaktereket, akiket te is legszívesebben kiszabadítanál, és akikért te is képes lennél feláldozni magadat, és átvenni a helyüket a sorban. Raven és Vale szerelme ennél nem is lehetne tiltottabb, de megtesznek mindent a másikért, és közben a többieket is megmentik, viszont veszteségekre készülj, mert össze fog törni!

A regény legerősebb motívuma a szabadság és az ezzel szembeállított elnyomás. Végzár nemcsak egy fizikai korlátot jelképez, hanem az élet utolsó szakaszát, a véget, hiszen kijutni innen csak a halállal lehet, de még akkor sem igazán. Kegyetlen és brutális ez a világ. Eldobja az emberséget, és a vadászatoknak köszönhetően sokkal veszélyesebb, morbidabb és véresebb, mint amire számítana az ember. Egy olyan gondolkodásmódot erősít ez a regény, amiben Dividium lakói képesek elfogadni egy ilyen fajta brutalitást, és a rendszer mellé állnak. Rabként nemcsak a kiszolgáltatottság érzése erős, hanem a félelemé is, hiszen az erőszaktól nem véd meg senki.

A Rabmadár megmutatja egy társadalom bukását. Egy olyan világot, amiben senki sem élne szívesen, és ami napról-napra megöli az embereket olyan apró vétkek miatt, amiket meg lehetne akadályozni: éhezés. Egy olyan mesterséges éhezés, amit a felsőbb réteg tudósai fejlesztettek ki, amiatt hogy meg tudják tölteni Végzárat, és profitorientált lehessen a börtön.  A disztópikus környezet nemcsak egy háttér, hanem aktív résztvevője és alakítója a cselekménynek. Ez a rendszer szinte él, és saját szabályai vannak, amik időközben alakultak ki, és amiket az emberek elfogadnak. Már nemcsak a túlélés a tét, hanem morális kérdések is felütik a fejüket. Hol jön el az a pont, ahol az üldözöttből vadász lesz, és hol van az a pont, amikor már saját magunk sem tudjuk, hogy kik vagyunk? Raven ezen a folyamaton esik át, hiszen fejvadászból lett rab, aki küzd a túlélésért, és első kézből tapasztalhatja meg milyen brutális a Dividium világa. A tiltott romantika jól kiegészíti ezt a változást, viszont azt továbbra sem szabad elfelejteni, hogy Raven alsórendű, és nem zuhanhat akkorát, mint a börtönőr Vale, akinél sokkal nagyobb a tét, és ki tudja mikor fogy el végérvényesen a szerencséje, és mikor darálja be a korrupt rendszer. Összességében úgy gondolom, hogy a Rabmadár egy erős kezdés, ami egy olyan disztópikus világba kalauzol el minket, amiben senki sem élne szívesen, viszont alig várom, hogy újra visszatérhessek és megtudjam, hogy mi történik a kötet utolsó sorai után. Ha úgy érzed, hogy kész vagy elmerülni ebben a kegyetlen és veszélyekkel teli történetben, akkor ne hagyd ki Brooke Fast: To Cage a Wild Bird - Rabmadár c. kötetét!

"Elmerengtem, ilyen-e a halál. A sötét mélyben lebegés, ahol nincs se hang, sem másmilyen inger, nincsen idő, sem tér."

"Úgy nyíltam meg előtte, mintha a lelkem rétegeit fejtette volna le rólam. Ettől sokkal védtelenebbnek és sebezhetőbbnek éreztem magam, mint amikor meztelenül voltam vele a szobájában."

" - Mutasd meg, milyen vagy, amikor nem óvatoskodsz, Vale!"

" - Ez nem teljesen igaz, Kismadár. Nincs senki hozzád fogható. Te igazán veszélyes vagy."

"Egy kis fájdalom nem nagy ár a szabadságért cserébe."

"Melegséggel töltött el a gondolat, hogy ők ketten valami szépséget találtak egy olyan helyen, amit a kegyetlenség határoz meg."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)