N. K. Jemisin: Távolűr

 "Aki másnak fejfájást okoz..."

*

AZ ​ELSŐ GYILKOSSÁG ÖTSZÁZ ÉVE 

HÚSZMILLIÁRD GYANÚSÍTOTT 

EGYETLEN REMÉNY 

A világegyetem peremén lévő hatalmas metropoliszban, a Túlélő Városban nemzedékek óta nem került sor erőszakra. Az érzelemtompítás során kitörölték a polgárok érzelmeit, hogy a három helyi faj túl tudjon lépni viharos történelmén és békésen tudjanak együttélni. Ennek most vége. 

Az újonc Zöld Lámpás, Sojourner „Jo” Mullein – aki ebben a szektorban az egyetlen emberi lény – még mindig csak ismerkedik feladatával, hogy megvédje ezt a különös világot, amikor brutális gyilkosság rázza meg a társadalmat, azzal fenyegetve, hogy semmissé teszi az elmúlt századok fejlődését. Miközben a lakosság fellázad az érzelemtompítás öröksége ellen, és a vezetők az új háború árnyékában hatalomért harcolnak, Jo különleges ösztöneire hagyatkozva próbálja megoldani a bűntényt és ígéretesebb jövő felé terelni a Túlélő Várost. 

A Hugo-díjas N. K. Jemisin egyesíti erőit Jamal Campbell-lel ebben az Eisner-díjra jelölt sci-fi krimiben, mely tartalmazza mind a 12 számot, valamint bónusz rajzokat, karakterterveket és Gerard Way előszavát.

"A felkelés spontán érzelemkitörés. A háborút tervezés előzi meg."

Olvasnál egy olyan képregényt, ami a Zöld Lámpás univerzumában játszódik, ahol a főszereplő egy fekete nő, ráadásul leszbikus? Ha igen, ne hagyd ki a Távolűrt, ami az eddigi legkidolgozottabb és legátgondoltabb képregény és történet, amit azóta olvastam, hogy elkezdtem jobban belemélyedni a képregények csodálatos világába. Mindenféle ismeret nélkül kezdtem bele, de nagyon jó döntés volt, mert nagyon jó a sztori, és ha szereted a DC világát, akkor a Távolűr is el fogja nyerni a tetszésedet.

A történet Sojourmer Mulleinről szól, aki egy Zöld Lámpás, és egy olyan bolygóra kerül, ahol 3 különböző faj él, igen ám, de blokkolva vannak az érzelmek, s minden adott ahhoz, hogy káoszba torkolljon. Ahogy annak lennie kell egy nap az érzelemmentes világ darabokra hullik, és gyilkosság történik a városban. A Zöld Lámpás feladata kideríteni, hogy mi volt az indok és mit lehetett volna tenni, hogy mindezt megakadályozzák.

A politikát, a vezetést és az érzelmek szükségességet boncolgatja N. K. Jemisin a Távolűr alatt. Hol a három fajt állítja pellengérre, hol pedig a vezetőket, akik hagyták, hogy idáig fajuljon a helyzet. Megmutatja, milyen veszélyes is, ha érzelmek nélkül éljük az életünket, hiszen elég egyetlen egy katalizátor, kiváltó ok, és robban az oly gondosan felépített világ, és vele együtt a béke is.

Azt hittem, hogy majd gyorsan és max. 1 óra alatt kiolvasom, de az a helyzet, hogy ennél tovább tartott, mert hagytam szüneteket, csodáltam a rajzokat, amik brutálisan jók lettek. A képi világ és a grafika nagyon jól el lett találva. Nagyon tetszik, hogy a zöld és valamilyen szinten a lila is uralkodik, és hozza azokat a sci-fis eszközöket, amiket még én is kedvelek. Jemisin nagyszerű munkát végzett a világ felépítésével, míg Jamal Campbell illusztrátor papírra vetette Jemisin gondolatait, és megalkotta ezt a minőségi képregényt.

Jó hír, hogy ha nem vagy képben a Zöld Lámpás világával, akkor sem baj, mert lehet mindenféle előismeret nélkül is olvasni, és így is minden érthető és világos. Különösen tetszett az, hogy a szükséges információkat átadta, de amúgy hagyta, hogy mi magunk kalandozzunk, és ismerjük meg a világot, a 3 fajt és Sojourmer Mullein (Jo) karakterét. Azt tudtam, hogy fekete lesz a főhős, aminek határtalanul örülök, viszont az meglepetés volt, hogy leszbikus karakter. Így még különlegesebb helyet foglal el a szívemben a történet.

A világ felépítése tökéletes passzol a kalandos, pörgős és eseményben gazdag cselekményhez. Jamal Campbell művészete igazán szemet gyönyörködtetővé teszi a végterméket, és nem kellenek hosszú monológok, illetve leírások ahhoz, hogy a történet minden apró részletét megismerjük és megértsük, mert itt van nekünk a nagyszerű Jamal, aki gondolkodik arról, hogy minden megjelenjen a képkockákban, és minden akkor törjön elő, amikor a szükség úgy hozza.

Az írásmódon és a történet alakításán is látszik, hogy N. K. Jemisin egy igazi geek, akinek a szívéhez közel áll a DC, a sci-fi és a Zöld Lámpás is. Csak úgy érződik az imádat, és a tisztelet a karakterek, a világ és a kialakult konfliktus iránt. Tisztelem benne, hogy ennyire precízen alkotta meg a mondanivalóját, és úgy mutatta meg, hogy milyen veszélyei is vannak a felsőbb hatalomnak, a mesterséges intelligenciának, vagy éppen az érzelmek elnyomásának, illetve tompításának. Három nép, egy Zöld Lámpás és megannyi fontos tényező, amik oldalról oldalra változtatnak a cselekmény kimenetelén.

A Távolűrben megkapjuk mind a 12 számot, egy kerek egész történetet kisebb egységekre bontva, karakterrajzokat, valamint olyan bónusz rajzokat és borító terveket, amik még jobban megdobogtatják a szívünket. Mind Jemisin, s mind Campbell apait-anyait beletettek, hogy egy ennyire minőségi írás és illusztráció kerüljön ki a kezeik közül. Érződik köztük az összhang, és az, hogy ők maguk is átélték a karakterek útját, és azokat a nehézségeket, amiket a kötet rejt.

A felkelés, illetve lázadás a rendszer ellen nem újkeletű dolog, mégis oly jól megragadta Jemisin a lényeget, és arra összpontosít, amit szükségesnek tart. A hatalmat, a felsővezetést kérdőjelezi meg, azt, hogy miért is van Jo a Túlélő Városban, és mi a rendeltetése. Egy kicsit a múltjába is betekinthetünk, láthatjuk hogy lett belőle Zöld Lámpás, és miért ő a megfelelő ember arra, hogy pontot tegyen a gyilkossági ügy, és az érzelmek elnyomásának a végére. Összességében én nagyon szerettem, és jó volt egy valamivel komolyabb hangulatú, nagyobb falat képregényt olvasni. Úgy hiszem a Zöld Lámpás univerzuma még fog látni engem, mert többet kell tudnom, és ehhez Jo és a Túlélő Város kitűnő kezdőlöket volt. Ha DC rajongó vagy, semmiképp se hagyd ki a Távolűrt!!

"Figyelmeztetés: Zöld Lámpás jelenlét csak kérésre engedélyezett"

" - Egy pillanat, mit akarnak?
- Egy tudatos lény elfogyasztását tisztelettel és elmélyüléssel kellene végrehajtani. És persze beleegyezéssel."

"Népszavazást akarunk az érzelemtompításról."

"Meghalnak, Jo. Egy ideig még mozgatni és lélegeztetni tudjuk a testüket, de belőlük semmi nem marad."

"Az önök mércéje szerint engem mindig érzelmek fűtenek, tanácsos. De nem hallottam, hogy ez kérdés lett volna."

"A rabszolgatelepek szellemi tulajdont állítanak elő. Zenét. Vicceket. Szlenget. Táncmozdulatokat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Stephanie Garber: Egy átok az igaz szerelemért (Volt egyszer egy összetört szív 3.)

"Evangeline Fox mindig is hitt abban, hogy egy napon egy tündérmesében találja magát."

*

Elveszíthetjük-e az emlékét annak, ami egykor a szívünk része volt? 

Két cselszövő, egy lány és egy mindhalálig tartó harc a boldogságért. 

Evangeline Fox a Fenséges Északon révbe ért: hozzáment a jóképű herceghez, egy fantasztikus kastélyban lakik, minden álma teljesült. Boldogan él. 

Tényleg boldogan él? 

Evangeline nem is sejti, milyen pusztító árat fizetett ezért a tündérmeséért. Nem tudja, mit veszített, a férje pedig minden erejével és hatalmával azon van, hogy soha ne is tudja meg. Ennek érdekében először is meg kell ölnie a Szívek Hercegét. 

És amikor Jacks felbukkan, a szálak még jobb összekuszálódnak… Vér, átok, összetört és ellopott szívek – a VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV-trilógia lélegzetvisszafojtva várt befejezésében kegyetlen próbát kell kiállnia hőseinknek az igaz szerelemért

"Az emlékei nem annyira a múltjának érződtek, inkább a közös történetüknek. Evangeline és Jacks történetének. És gyönyörű történet volt, a kedvenc története."

Jacks és Evangeline rajongók ez a könyv nektek szól. Végre megtudhatjuk, hogy van e esélye a Szivek Hercegének és a Kisrókának a szerelemre. A brutális függővég, amit a Soha többé balladája adott végre értelmet nyer, és még egy utolsó kötetben jól megdolgoztatja az írónő a karaktereket, és minket, olvasókat is. Szerintem nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy már az eredeti megjelenés után elolvastam a könyvet, és imádtam.

Első olvasásra is szerelem lett, és most is. Stephanie Garber könyvei azok, amiket nem tudok elégszer olvasni. Imádom őket, és hatalmas szerelem lett az Egy átok az igaz szerelemért is!! Olvassátok, szeressétek és essetek ti is szerelembe Pagonybéli Jacks-szel!! Szeretem az írónő Caraval sorozatát is, de a Volt egyszer egy összetört szív az igazi szerelmem. Imádom a világot, imádom a karaktereket, és imádom Jackset is. Ki ne szeretne egy morally grey karaktert, akinek halálos a csókja, és csak az igaz szerelme törheti meg az átkot?? Ki ne imádná? Ez az a trilógia, amiről nem tudok, nem akarok és nem is fogadok el rosszat. Az egyik legjobb fantasy sorozat, amit valaha olvastam. Megvan benne minden, amit szeretek, és még térképet is kapunk, könnyen olvasható fejezeteket, váltott szemszöget, itt azért muszáj vagyok megállni, és megkérdezni, hogy kedves írónő, mégis kit érdekel Apollo? Kit érdekel mit gondol? Miért kellett ennyi teret engedni neki? Simán ellettem volna a szemszöge nélkül is, és úgy gondolom, hogy túl sokat szerepelt!! Csak Jacks létezik, senki más. Apollo nevét meg sem hallottam, nem létezik számomra!! Nem, és nem. Csakis Jacks. Jacks és a gördülékeny, izgalmas, fordulatos cselekmény, az ami igazán számít. Az írónő újból megcsinálta, és bebizonyította, hogy még van erő ebben a trilógiában, és az utolsó kötetben sem ad alább ebből.

Imádtam, szerettem, és a Fenséges Északon szeretnék élni Jacks szerelmeként. Ámen! De ha én nem lehetek vele, akkor Evangeline is jó, hiszen egy nagyon szerethető, különleges karakter. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött a trilógia első kötete óta, és vérzik a szívem azért, hogy ennyit dolgoztatta őt az írónő a hőn áhítatott boldogság és boldog befejezés eléréséhez. De minden fájdalmat és könnycseppet megért!!

Az idei év második felében ezt a megjelenést vártam a legjobban, mert mindig olyan, mintha hazatérnék a Fátumok, és az átkok világába. Van az Egy átok az igaz szerelemért kötetben valami, ami miatt ha akartam volna sem tudtam volna nem szeretni. Iszonyatosan izgultam, de közben örültem is, hogy újra átélhetem a cselekményt, és újra részese lehetek ennek a varázslatos és fenséges élménynek. Stephanie Garber egy igazi mesélő, akinek aranyból van a keze, és már azért hálás vagyok neki, hogy megteremtette Jacks karakterét.

Érzelmileg megterhelő, összetörik a szíved közben, de végig ott pislákol a remény, és drukkolsz Evangeline-nek, hogy emlékezzen Jacksre, a kalandra, amit eddig átéltek, és arra, hogy mit is szeretne. Valahol sorszerű, ugyanakkor baljós is. Baljós, mert végig ott lebeg felettünk az átok, és nem tudhatjuk mikor csap le, mikor ragadja el Evangeline-t, és mikor szembesülünk azzal, hogy Jacksnek nem jár a happy end. Féltem, közben meg tudtam is, hogy mi lesz. Erős érzelmeket váltott ki belőlem, és úgy igazán számomra akkor indult be a kötet, amikor Evangeline és Apollo mellett Jacks is végre megjelent.

Kellett a lelkemnek Jacks, de örültem volna, ha sokkal de sokkal több fejezetet kap, és annak is, ha Apollo jóval kevesebbet szerepel. Ugyanakkor ennek ellenére is azt gondolom, hogy méltó befejezést kapott a trilógia, és mindent megválaszolt az írónő, nem maradtak bennem kérdések, viszont azt nem mondanám, hogy el tudom engedni a világot, és remélem, hogy tényleg készülődnek más történetek a Fenséges Északon, amit mi is megismerhetünk.

Eva és Jacks szerelme tele van megpróbáltatásokkal, átkokkal, akadályokkal, vámpírokkal, hercegekkel, érzelmekkel és veszteségekkel. Emellett izgalmas, szépem fel van építve, és hozza a megszokott Stephanie Garber stílust. Gördülékeny és gyönyörű az írásmód, igazi élvezet elveszni a sorokban, és a Fenséges Északon találni magunkat. Evangeline és Jacks örökre a szívem egy darabját fogják birtokolni, és nem lehetek elég hálás, hogy az életük része lehettem, ha csak egy rövid időre is.

Teljesen a történet rabja lettem, és minden egyes vele töltött pillanat megérte. Elvarázsolt, romba döntött és nem egyszer sóhajtottam fel olvasás közben, nem egyszer éreztem azt, hogy nemcsak Evangeline vonzódik Jackshez, hanem bizony én is. Egy igazi érzelmi hullámvasút volt, ami hol a mélybe taszított, hol pedig felemelt és megmutatta, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút, a remény hal meg utoljára, és egy gonosztevő, morally grey karakter is megérdemli a boldog befejezést. Nagyon sokat adott nekem ez a kötet, és hiába akartam nem tudtam napokig elhúzni. Jacks nem engedte! Tökéletes lezárása lett a történetnek, megadta azt, amire mind vártunk, és Evangeline is elégedett lehet, hiszen minden kívánsága teljesült, igaz hogy jobban meg kellett küzdeni érte, de megkapta a maga tündérmeséjét, a herceggel, aki nem is annyira herceg, sokkal inkább Fátum, aki a sok fájdalom ellenére is megtalálta a szerelmet, és minden jó, ha a vége jó. Nagyon nehéz elengedni ezt a trilógiát, a Caraval alatt nem éreztem ezt, mert ott is Jacks volt a kedvencem, és tudtam, hogy megkapja a saját trilógiáját!! Stephanie Garber miért csinálod ezt velem? Nem tudom elengedni sem Jackset, sem pedig Evangeline-t. Ha egy olyan sorozatot keresel, ami mágikus, fantasy elemekkel átszőtt, kalandos és függőséget okoz, akkor ne hagyd ki az írónő Egy átok az igaz szerelemért regényét sem, ami a Volt egyszer egy összetört szív harmadik, befejező része.

"Jacks olyan volt, akár a mérgezett tündérgyümölcs – egyetlen harapás, és az ember többé nem kíván semmi mást. Pedig bele sem harapott Jacksbe, és nem is fog. Itt nem lesz harapdálás. Azt sem érti, honnan jutott ez eszébe."

"Nem számít, hány napot élt Jacks, az emberként töltött idejére emlékezett a legtisztábban, és a képek mintha egyáltalán nem halványultak volna. Ez volt a halhatatlanság másik hátulütője - a végeláthatatlanul kísértő emlékek, amelyek mindig azt a látszatot keltették, mintha a halandóság elevenebb lenne a halhatatlanságnál."

" - Mim vagy te nekem? - kérdezte a lány. 

Az Íjász a szemébe nézett. 

- Semmid. 

Az egyáltalán nem semminek érződött, amikor az Íjász megérintette a köntösét összefogó övet. Úgy tartotta a kezében, mintha nem tudná eldönteni, hogy kioldja, vagy közelebb vonja magához."

"Nem félünk a mítoszoktól és a legendáktól! Mi magunk vagyunk a mítoszok és a legen"

"Mintha rátalált volna valamire a régi önmagából. Valamire, amit a legjobban szeretett önmagában. Arra, hogy imádott reménykedni."

" - Nem tudtam, hogy félsz az almától. 

- Nem félek az almától. Ne nevettess!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Margaret Rogerson: Mysteries of Thorn Manor - A Thorn-udvarház rejtélye (Könyvek varázslata 1,5)

 " - Ezt nem én csináltam! - Nathaniel kötötte az ebet a karóhoz."

*

A ​nagy sikerű Könyvek varázslatának folytatásában Elisabethnek, Nathanielnek és Silasnak időben fel kell oldania azt a mágikus kötést, ami a Thorn-udvarházban tartja őket. 

Elisabeth Scrivenernek végre sikerül beleszoknia az új életébe Nathaniel Thorn varázsló oldalán. Most, hogy démontársuk, Silas is visszatért, a minden lében kanál újságírók ismét zaklatni kezdik őket, mert pletykákra éheznek a város legnagyobb hatalmú varázslójáról és a könyvtárosról, aki elrabolta a szívét. Mindeközben Thornék udvarházában egyre különösebb dolgok történnek, amikor Nathaniel és Elisabeth végre kezd közelebb kerülni egymáshoz… 

Miután elveszítik a kapcsolatukat a külvilággal, Elisabethnek, Nathanielnek és Silasnak össze kell fogniuk, hogy minél gyorsabban megfejtsék a különös mágia titkát, mivel hamarosan az a feladat is rájuk hárul, hogy házigazdaként vendégül lássák a város népét a Téli Napforduló Bálján. 

Miután egyértelművé válik, hogy az udvarház – Nathaniel ősei mágiájának hatására – megkéri az engedelmesség árát, kettejüknek olyan mértékben kell összhangjukra támaszkodniuk, mint korábban soha.

" - Igazán nincs mit, Scrivener - válaszolta Nathaniel a padlóról. Még mindig a padlóréseket bámulta, négykézláb közlekedve odalent. - Bármikor hajlandó vagyok térdre ereszkedni előtted."

A Könyvek varázslata az egyik legkedvesebb idei olvasmányom. Úgy érzem, hogy az írónő nekem írta ezeket a könyveket, nem tudok betelni velük, és egyik szívfájdalmam, hogy nem kaptunk 1 könyvnél és 1 kisregénynél többet. Legalább 4-5 könyvre lenne szükségem ahhoz, hogy boldog legyek, és el tudjam engedni Elisabeth, Nathaniel és Silas kezét. 

A szívem egy darabja A Thorn-udvarház rejtélye. Imádtam minden egyes pillanatot, és azt kívánom bárcsak sose ért volna véget. Megmelengette a szívem, és legszívesebben bemásztam volna a lapok közé, hogy én is a cselekmény részese lehessek. Egy igazán szívmelengető kiegészítése ez a kisregény a Könyvek varázslatának. Megadja azt az epilógust, amire mind vágytunk, ugyanakkor még többet akarunk miatta. Nem érzem azt, hogy lezárt lenne a történet, és ne lehetne még jó sok köteten át újabb és újabb rejtélyekbe botlani, ami kalandossá tenné Nathaniel és Elisabeth életét. Ez a kicsivel több mint 200 oldal tele van érzelmekkel, a Thorn-udvarház sajátosságával, szerelemmel és olyan pillanatokkal, amik miatt igazi tócsa lettem. Nagyon szerettem, és Nathaniel a maga esetlenségével teljesen levett a lábamról. Annyira jó volt ennyire felszabadultnak látni a karakterét mindenféle béklyó és felelősség nélkül. A rejtély maga nagyon aranyos volt, és olyan sokszor mosolyogtam közben. Nathaniel és Elisabeth irtó cukik együtt, csak úgy repesett a szívem olvasás közben. Pont egy ilyen epilógusra vágytam, ami tele van szerelemmel, Silasszal és egy kis kalamajkával. A próbatétel tökéletesen megmutatta, hogy milyen kiszámíthatatlan a Thorn-udvarház, és még Nathaniel sem mentesül a szeszélyei elől. Nagy szüksége volt a lelkemnek arra, hogy még közelebb kerüljenek hozzám a karakterek és még egyszer utoljára az életük részese legyek. Kedves Margaret Rogerson, tényleg nem lesz folytatás??

A Thorn udvarház rejtélye számomra maga az otthon melege. Egy olyan hely, ahol mindig tárt karokkal várnak, ahol mindig történik valami, és ott van Silas is, aki miatt az első részben úgy fájt a szívem, de jó volt látni, hogy ha nem is a régi önmaga, a hidegvérét és pedáns természetét megtartotta, és újra meg újra el tudott kápráztatni. Megmutatta, hogy hiába démon, és hiába nem akarja, igenis törődnek vele, és neki is fontos a ház, Nathaniel, és Elisabeth is.

Maga a cselekmény igazán szórakoztató, és nem egyszer mosolyodtam el olvasás közben. Nem egyszer melengette meg a szívemet, és imádtam, ahogy a ház próbatétel elé állította Nathanielt, és rávette, hogy mondja ki azt, amit eddig is sejtettünk és tudtunk. Annyira aranyosak Elisabeth-tel, és nem egy szokványos érzelem kinyilatkoztatásnak lehettem a része, mégis ez illik Nathanielhez, és ahhoz a jellemhez, amit megismerhettünk általa.

A kötet rövidsége sokszor kétségbe ejtett, már csak azért is, mert végtelen időkig ellennék ebben a világban. Túl jó ahhoz, hogy csak villámlátogatásokat tegyünk. A történet magára az udvarházra, és az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, amit a végén megtold egy bállal, de örültem volna, ha sokkal de sokkal hosszabb, és kisregény helyett, valóban egy folytatás, egy második rész.

Elisabeth már a Könyvek varázslata alatt is hatalmas kedvencem lett, aki nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy imádjam ezt a világot. Egy erős, független, könyvmoly karakter, akit nem kell megvédeni, hiszen képes megvédeni saját magát, és éppen ezért volt oly édes, hogy a ház kelt a védelmére, és unszolta Nathanielt arra, hogy ne csak kimondatlan szavak legyenek közöttük, hanem érzelmekkel átitatott esetlen vallomások is.

Ami különösen tetszett nekem A Thorn-udvarház rejtélyében az az, hogy nem cselekmény központú, hanem a karakterekre helyezi a fő hangsúlyt. Silason látszik, hogy megviselték az események, és talán már sosem lesz az, aki Nathaniel mellett volt az évek alatt. Elisabeth ugyanolyan erős, mint eddig, és úgy igazán Nathaniel próbája ez a kis szösszenet. Bájban és humorban sem szűkölködik, de azért nem örülök, hogy ilyen rövid.

Ha szeretted a Könyvek varázslatát, és hiányzik egy hosszabb epilógus a kötet végéről, illetve szívesen találkoznál újra Nathaniellel, Elisabeth-tel és Silasszal, akkor ne hagyd ki A Thorn-udvarház rejtélyét sem!

" - Úgy látom, ismét emlékeztetnem kell mindenkit, hogy nem vagyok rokkant - jegyezte meg, feddő pillantást vetve rájuk a szempillái alól."

" - Nem én tehetek róla! - kiáltott fel Nathaniel, amikor meglátta a lány szemrehányó tekintetét. - Most komolyan, miért hiszi állandóan mindenki mindenről, hogy én csináltam?"

" - Mint azt mondtam - folytatta Nathaniel -, biztosra veszem, hogy Silas nagyon szívesen mesélne azokról a testi kapcsolatokról, amik emberek és… mff! 
Elisabeth egy határozott mozdulattal a szájára szorította a tenyerét."

" - Nathaniel…
- El van átkozva - felelte a fiú anélkül, hogy felé fordult volna."

" - Nyugodtan nézz körül, de ne érj semmihez. Nekem soha nem engedték meg gyerekkoromban, hogy idefent játsszak… A tárgyak egy része el van átkozva."

" - Én nem udvarlóra vágyom. - Elisabetht elöntötték az érzelmek. - Nekem csak te kellesz, Nathaniel, nem életveszélyesen hősies gesztusok, vagy… felbecsülhetetlen kincsek, vagy akár a csillagfény üvegbe zárva. Én nem gondoltam meg magam. Még mindig szeretlek. Sőt az is lehet, hogy még annál is jobban szeretlek, mint három hónappal ezelőtt.
Nathaniel elkapta a pillantását, és hevesen pislogni kezdett. 
- Ez teljesen érthető. Akkoriban volt egy bizonyos szagom."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)