Chloe Liese: Mindig csak te (A Bergman fivérek 2.)

"Ren Bergman átkozottul boldog. Túlságosan is."

*

Ren ​Bergman a találkozásuk első pillanatától tudja, hogy Francine Zeferino olyan nő, akire érdemes várni. A lány ugyan érzéketlennek tűnik, de igazából aranyszíve van, és olyan gödröcskés mosolya, amitől Ren térde azonnal remegni kezd. De amíg Frankie a hokicsapat közösségimédia-menedzsere, addig Ren számára elérhetetlen. 

Frankie ugyanakkor nem titkolja önmaga előtt sem, hogy bármilyen nyers és csípős az alaptermészete, még ő sem lehet érzéketlen Ren Bergman kisugárzására – hogy is lehetne, hiszen a fickó magas, izmos és mindig jókedvű. A múltban Frankie talán beindult volna egy ilyen srác megszerzéséért, de már túl sokszor égette meg magát olyanokkal, akik az ő lelki diagnózisát problémának tekintették, nem pedig emberi sajátosságnak, amikor szembesültek vele. Ezért elhatározta, hogy nem akar többé illúziókat táplálni. 

Ren, miután évekig várt a megfelelő pillanatra, hogy lépéseket tehessen kettejük érdekében, megtudja, hogy Frankie el akarja hagyni a csapatot egy újabb karrier kedvéért. Arra azonban nem számított, milyen nehéz feladat a lány szívének elnyerése. 

Chloe Liese nagy sikerű sorozatának második része szívmelengető történet egy nem mindennapi szerelemről, mely nem a különbségek ellenére, hanem éppen nekik köszönhetően szökik szárba.

" - Hallottad, doktor Amy? Frankie azt gondolja, hogy cuki vagyok."

Chloe Liese már a Csak mi ketten c. regényével meggyőzött, emiatt nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon A Bergman fivérek sorozat második része is akkora hatással lesz e rám, mint Willa és Ryder története. A hokis románcok a gyengéim, és a Mindig csak te c. kötetben megvan minden, ami ahhoz kell, hogy szerethető legyen. Adott egy autista főhősnő, és egy kedves, vörös viking, aki nem mellesleg piszok szexi, és még a hokiban is kitűnő játékos.

Willa és Ryder párosát is imádtam, de Frankie és Ren még őket is túlszárnyalta, és nagyon, de nagyon megszerettem őket. Ren egy igazi könyves álompasi, aki kívülről lehet, hogy egy olyan embernek tűnik, aki magabiztos, aki tudja, hogy mit akar az élettől, de belül egy olyan sérült fiú lapul, aki mindig is kilógott a társai közül a különcsége és a Shakespeare imádata miatt. Én mégis nagyon megszerettem ezt a svéd vikinget, aki egy két lábon járó csábítás. Élveztem a történetet, és azt vettem észre olvasás közben, hogy csak úgy falom a lapokat, és próbálom az összes pillanatot megélni, illetve átélni. Az írónő stílusa nagyon jó. Könnyed, közvetlen és van egyfajta varázsa, ami már a Csak mi ketten alatt is jelen volt. Chloe Liese ért ahhoz, hogy megtalálja az összeillő karaktereket, és olyan történetet írjon nekik, ami hű hozzájuk. Frankie eleinte egy igencsak mufurc, grumpy karakternek tűnik, akinek több egészségügyi problémája van, mint amire számítana az ember, illetve autista. Imádom az írónőben azt, hogy fontos témákat csempész bele a regényeibe, és az autizmus pont ilyen. Jó dolog, hogy felhívja rá a figyelmet, és megmutatja, hogy ezáltal is lehetsz teljes ember, akire ott vár valahol a boldogság és egy szebb élet tele élményekkel, szeretettel és édes pillanatokkal. A szívem csordultig telt szerelemmel, és nem lehetek elég hálás az írónőnek azért, hogy megírta Frankie és Ren történetét.

A kötetnek a humoros oldala mellett van mélysége is, olyan gondolatai, amik gondolkodásra sarkallnak, és amik megmutatják, hogy nem csak fekete-fehér a világ, hanem vannak árnyalatai, illetve más színek is. A Mindig csak te egy felettébb romantikus, könnyed, gyorsan olvasható, pörgős regény tele boldog pillanatokkal és megoldásra váró feladatokkal.

A történet érzelmi része valamivel árnyaltabb, mint a sorozat első részéé. Az érzelmek egyes terei gátolva vannak, el vannak nyomva, és meglehetősen élveztem azt az utat, amit Frankie-nek hála bejárunk. Frankie egy igazi egyéniség, aki az olasz becézgetésekkel (Zenzero) fűszerezi meg a cselekményt, és mutatja meg, hogy egy nő szájából is lehet szexi az, ha idegen nyelvet beszél, és úgy szólítja meg a másikat. Az olasz gyökerek, illetve szavak előfordulása nekem mindenképp adott egy kis pluszt.

A Mindig csak te egyik legfontosabb üzenete az, hogy nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy teljesek és szerethetőek legyünk. Nem kell mindig toppon lenni, és a legjobb formánkat hozni, hiszen aki szeret az akkor is szeretni fog, ha hibázol, ha megijedsz és eltaszítod magadtól, és akkor is, ha az átlagnál több egészségügyi problémád van. Ha megtalálod a másik feled ezek mind nem számítanak, mert számára te leszel az, akit feltételek nélkül szeret.

Az autizmus és Frankie egészsége mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a regény egy sport románc, hokis történet, és habár nem kapunk olyan sok jeges jelenetet, én mégis nagyon szerettem a direkt a hokira fókuszáló fejezeteket. Ad egyfajta körítést a történetnek, és nálam már azzal nyert ugye volt a Mindig csak te kötetnek, hogy szerepet kapott valamilyen formában benne a hoki. Egy jó hokis könyvnek nem lehet ellenállni, és Frankie & Ren párosa megérdemli a figyelmet.

A Harry Pottert kedvelő énem is boldog lehet, hiszen tele van utalásokkal, és nem utolsó sorban azt is megtudhatjuk, hogy Frankie Mardekáros, illetve több varázsige is előkerült olvasás közben, amik dobtak a már így is felfokozott hangulaton. Ezeken a jeleneteken nagyon jót mosolyogtam, és élveztem azt a fanyar humort, ami Frankie-t jellemzi. Szerintem a való életben mi nagyon jó barátnők lennénk. Szóval, igen tele van vicces pillanatokkal és humorral.

A szókimondó, szarkasztikus Frankie találkozása a művészlelkű hokissal egy olyan felállás, ami rossz nem lehet. Egyszerűen isteni volt, és a kémia is teljesen megvan a két karakter között. Lehet érezni azt az éteri vonzást, amit úgy szeretek. A váltott szemszögnek köszönhetően Frankie és Ren gondolatai, érzései és aggályai is megjelennek, aminek azért is örülök, mert mindig várom, hogy a férfi karakterek is megkapják a szereplés jogát, és valószínűleg ez az egyetlen kitétel, amikor érdekel, hogy egy férfi mit gondol. Legyen az kitalált, vagy hús-vér ember. Frankie magának való stílusát tökéletesen kiegészíti Ren nagy családból származó, kicsit kaotikus, de annál vidámabb és derülátóbb személyisége. A kettejük szócsatái, illetve beszólogatásai éltettek nagyon sokáig, és ezeknek is köszönhető, hogy Frankie és Ren párosát egy egészen parányit jobban tetszett, mint Willát és Rydert. A Csak mindig te egy tökéletes példa arra, hogy nemcsak olyan karakterről lehet írni, akik egyben vannak, akiknek nincs hibáik, hanem olyanokról is, akik közel sem tökéletesek, mégis képesek egy csodálatos és nagyon szerethető történetet adni, amik tele vannak érzelmekkel és önfeledtséggel. Ha idén ősszel csak egy könnyed hokis történetet olvasol el, ami az autizmusra is fókuszál, akkor az Chloe Liese Mindig csak te c. regénye legyen!

" - Most felemellek, de szorosan tartalak, nehogy ő megláthasson. Egyenesen előre fogok nézni, és beviszlek a szobába. 

- Oké. Jó terv. - Bólintok. 

- És aztán, ha letettelek, megyek, és megölöm az öcsémet."

"Vészhelyzet! Vészhelyzet! Érzéseid támadnak Ren Bergman iránt!"

" - Nem értelek. Olyan forró vagy, és mégis olyan hideg. 

- Szó sincs róla, Matt. Én mindig olyan fagyos vagyok, mint egy csúcskategóriás jégszerkény. Ne szórakozz velem!

"Ha a föld most megnyílna, és egészben lenyelne, akkor ez a pillanat jelentősen jobb irányba haladna."

"Megcsókolom a szerelmemet - és a remény ízeit érzem."

"Szeretném átölelni és addig csókolni, amíg jobb nem lesz neki. Szeretném kiszedni a testéből az összes fájdalmat, és áttenni a sajátomba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Brian Azzarello: Joker - különleges kiadás

"Amikor befutott a hír, gyorsan elterjedt a sikátoroktól a társasági körökig..."

*

Jokert ​magyarázat nélkül szabadon engedik az Arkham Elmegyógyintézetből, és egyáltalán nem repes az örömtől, amikor szembesül vele, távollétében milyen sorsra jutott bűnözői birodalma. Hamisítatlan Joker-stílusban levezényelt hadjárat veszi kezdetét bosszúállással, gyilkosságokkal és eszelős bűntényekkel. A Bűn Bohóc Hercege visszaköveteli a jussát: megfizet Pingvin, Rébusz, Kétarc, Krok és persze Batman is. 

A Joker: különleges kiadás árnyalt képet ad a denevérember leghírhedtebb nemeziséről: a kiadvány rengeteg exkluzív anyagot kínál írójától és rajzolójától egyaránt, továbbá egy vadonatúj, közös történetüket is tartalmazza. 

Brian Azzarello a kilencvenes évek óta főállású képregényíró, sok egyéb mellett olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Batman: Kárhozat, a Superman: A holnapért, a Before Watchmen: Rorschach és a 100 Bullets. Lee Bermejo gyakran dolgozik együtt Azzarellóval, és tőle függetlenül olyan sorozatokon közreműködött, mint a Global Frequency és a Hellblazer, valamint íróként és rajzolóként jegyzi a Batman: Karácsonyi éneket.

"A részleteket nem ismerem, az okát még mindig nem, de így volt… Jokert elbocsátották az Arkham elmegyógyintézetből."

Joker neve mára már összenőtt a DC univerzummal. Az ikonikus Joker-Harley Quinn párost sem kell senkinek bemutatni. Brian Azzarello kötete előtt más Jokerről szóló képregényt még nem olvastam, emiatt nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is az, ha ez a gonosztevő, Batman ősellensége nyilvánul meg egy képregény sorain. Azt kell, hogy mondjam nagyon tetszett ez a sötétebb világ, a maga abszurd, illetve kegyetlen képeivel.

A képregény középpontjában Joker megtorlása áll, miután kiengedték az Arkhamből (kevésbé rutinos DC olvasók számára az Arkham egy elmegyógyintézet, Gotham mentálisan beteg bűnözői ide kerülnek). A narrátor Johnny Frost szemszögéből láthatjuk az eseményeket, azt az ámokfutást, illetve véres jeleneteket, amiket Joker elkövet. Maga a képregény egy nagyon szépen kidolgozott, pörgős, gyors történet tele sötét képekkel és még sötétebb tettekkel.

Joker hozza a formáját, és egy olyan elvetemült ember képét mutatja, akinek semmi sem szent, és aki bárkit eltenne láb alól. Legyen az egy bártulajdonos, vagy egy olyan személy, aki Joker útjában áll. Emiatt a képi világ tele van brutálissal és erőszakkal. A képek cselekményét azonban nagyon könnyű követni, és talán az eddigi legjobban olvasható képregény a Joker, amihez eddig szerencsém volt.

A kötet maga nagyon igényes, tele van minőségi illusztrációkkal, könnyen értelmezhető képekkel, illetve maga a kiadvány is színvonalas lett. A kötet végén néhány extra is helyet kap, így a maga 152 oldalával igen rövidnek lehet mondani. Viszont ezt ellensúlyozza a pörgős cselekmény, és a rég látott karakterek felbukkanása, úgy mint Harley Quinn, vagy éppen Krok megjelenése.

A képregény mellett két miniképregényt, illetve fekete-fehér vázlatrajzokat is kapunk a kötet végén. Hiszem, hogy a DC rajongók, illetve képregény fogyasztók élvezettel fognak elveszni ebben a Jokerről, és az ő bosszújáról szóló kiadványban.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Heather Fawcett: Emily Wilde atlasza a Másvidékről (Emily Wilde 2.)

"A láb nem fért be a táskámba, ezért egy rongyba csavartam, majd abba a régi hátizsákba tuszkoltam, amelyet néha magammal viszek az expedíciókra."

*

Emily ​Wilde nagyszerű tudós, aki nemrég írta meg a világ első átfogó tündérenciklopédiáját. Kalandjai során a rejtettek számos titkára fényt derített, mint ahogy tudóstársát és korábbi riválisát, Wendell Bamblebyt is leleplezte. 

Mert Bambleby nemcsak őrjítően megnyerő férfi, hanem száműzött tündérkirály is egyben, aki mostohaanyja elől menekülve a birodalmába visszavezető ajtót keresi. S amíg nem jár sikerrel, Emily nem áll készen arra, hogy elfogadja a házassági ajánlatát – gyengéd érzései ellenére jól tudja, hogy egy tündért szeretni veszélyes dolog. 

Mindeközben Emily új célt is kitűz maga elé: meg szeretné rajzolni a különböző tündérbirodalmak térképeit. A kutatásai előkészítése közben pedig Bambleby ismét bajba sodorja, amikor Cambridge-t megszállják a mostohaanyja által küldött orgyilkosok. Kettejükre új kalandok várnak az osztrák Alpok festői vidékén, ahol Emily szerint Bambleby birodalmának ajtaja is rejtőzhet, melynek megtalálása segíthetne a férfinak megmenekülni családja gyilkos cselszövései elől. 

Heather Fawcett nagy sikerű trilógiájának második részében Emilyre ismét nagy veszély vár. Minden erdőben és hasadékban veszedelmes szerzetek leselkednek rá, miközben nemcsak a tündérajtók, de szívének rejtélyes működését is meg kell fejtenie, mielőtt kifut az időből.

" - Nagyra értékelem a tanácsát, Farris. Igazán. De már ismerem Wendellt."

Az Emily Wilde Tündérenciklopédiája nagyon nagy kedvencem lett. Iszonyatosan vártam az újabb kalandot Emily-vel és Wendellel, és azt kell, hogy mondjam nem csalódtam. Imádom azt a hangulatot, amit ezek a könyvek adnak, és nagyon közel került a szívemhez ez a sorozat. Tele van szerzetekkel, a természet közelségével, és végre valamivel többet tudhattunk meg Wendellről, aki már az első rész alatt is kedvenc lett.

Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről ott veszi fel a fonalat, ahol az Emily Wilde Tündérenciklopédiája végét ért. Tökéletesen hozza a második részekre oly jellemző otthonos érzést, és az a helyzet, hogy a veszélyes helyzetek ellenére is, szívesen elmennék egy expedícióra Emilyvel, mert varázslatosnak tűnik, és a veszély sem érdekel. Árad egyfajta cozy hangulat ebből a kötetből is, tele van talányokkal, a természet hívogatásával, lényekkel, akik nem könnyítik meg Emily és Wendell dolgát, illetve régi ismerős is tiszteletét teszi. A legjobb erdei környezetben elmerülni a sorokban, és átélni az Emily Wilde atlasza a Másvidékrőlt. Nagyon hangulatos, szerethető írás tele izgalmasabbnál izgalmasabb részekkel. A helyszín ezúttal az Alpok, aminek még ennyire sosem örültem. Nagyon felpörögnek itt az események, és simán el tudom képzelni, ahogy Emily, Wendell, Rose és Ariadne bolyonganak az ausztriai Alpok lankáin. Varázslatos, tele tündérmágiával, és cozy fantasy hangulattal. Tökéletes őszi olvasmány, ami rávesz arra, hogy menj ki a természetbe, és éld meg az apró csodákat. Boldogsághormonnal töltött el az Emily Wilde trilógia második részének az olvasása, és azt éreztem, hogy nem bírom letenni, be kell faljam egybe, mert annyira jó, közben meg nem akartam, hogy hamar vége legyen, és minden egyes pillanatot megéltem. Heather Fawcett csodálatos mesélő, és nem akarom, hogy a harmadik rész után vége legyen ennek a tündérekkel és szerzetekkel teli történetnek!!

Ahol kell ott humoros, vicces, de vannak édes és romantikus pillanatai is. Ugyanakkor nagyon intelligens kötet, ami információk hadával lát el, és hiába olyan, mint egy napló, mégis minden egyes pillanatot a szívedbe zársz, és alig várod, hogy elmerülhess Emily és Wendell kalandjaiban. Ez az expedíció úgy érzem valamivel veszélyesebb, mint az előző, és nagyobb is a tét. Ehhez mérten igazodik a cselekmény és a történet maga is. Hol felemelő, hol pedig parázsló. Sürget is, meg marasztalna is.

A klasszikus tündér folklórt veszi alapul az írónő, amit kiegészít a saját gondolataival és ötleteivel. Imádnék ebben a korban élni, ebben a világban, ahol az számít munkának, hogy az ember lánya a különböző lényeket kutatja, és ezekről is cikkeket, tart szemináriumokat, és ossza meg a világgal az élményeit, és azokat a tapasztalatokat, amiket az expedíciók során átélt. Legyen az mozgalmas, hosszadalmas, vagy éppen veszélyekkel teli.

Emily most is hozza a már rá oly jellemző különcséget, de pont emiatt oly kedvelhető. Magának való teremtés, aki képes a legmeredekebb helyzetekben is helyt állni, és akinek öröm olvasni a gondolatait, meglátásait és a kalandjait, amit az élet elébe sodor. Legyen az egy hegyi túra, vagy éppen a helyiekkel való ismerkedés. Emily-nek van egyfajta meglátása, ami végig érződik a regényen, és a naplóforma is nagyon jól áll ennek a trilógiának. Azokat a részeket különösen szerettem, amikor Wendell vette át Emily feladatát, és fejezett be egy-egy megkezdett gondolatot.

Emily még mindig az a kutató, aki szociálisan kicsit kínos, magának való, ugyanakkor egy igazi zseni, aki a meglátásainak és nézeteinek hála szerzett magának hírnevet. A Tündérenciklopédia után egy atlasz megírására adta a fejét, és emiatt nem is lehetnék hálásabb neki. Ha az Emily Wilde Tündérenciklopédiájánál azt mondtam, hogy kedvenc lett, akkor az Emily Wilde atlasza a Másvidékről még ennél is hatalmasabb szerelem.

Emily mellett ott van Wendell is, aki még mindig lusta, de helyén van a szíve és tisztaságmániás, de őt így kell szeretni. Imádtam, hogy addig nem tett semmi érdemlegeset, amit Emily meg nem kérte rá, és már az első részben is szerettem a dinamikájukat, ugyanakkor kicsit kiidegelt, amíg Emily döntött, és én már tényleg a hajamat téptem a lassúsága miatt. Miért kell gondolkodni? Wendellről van szó az isten szerelmére. Wendellről, aki bármit megtenne Emily kedvéért. Nincs min gondolkodni, Wendell bármit kérdez IGEN a válasz.

Elsőre talán nem tűnik úgy, de tökéletes párost alkotnak, szépen kiegészítik a másikat, és annyira várom, hogy még többet tudjunk meg Wendell birodalmáról, a tündérekről és bármikor, amikor újabb Poe részeket kapok én boldog vagyok, mert már az első részben is nagyon kedves karakter volt. Úgy érzem, hogy Emily akaratán kívül is gyűjti azokat a szerzeteket, akiknek társaságra van szüksége, mert ez a rész sem érhetett véget úgy, hogy még valaki ne társuljon melléjük. Van valami megnyugtató és felemelő az Emily Wilde könyvekben. Talán a természet közelsége, talán az expedíciók vagy éppen a szerzetek miatt, de otthon érzem magam. A kalandok, és a veszélyek éltetnek, visznek előre a cselekményben, és vesznek rá arra, hogy alvás nélkül olvassam ki Heather Fawcett újabb csodáját. Amíg nem kezdtem el, addig nem is tudtam, mi hiányzik az életemből. Volt egy Emily Wilde méretű lyuk, ami arra várt, hogy betöltsék. Talán nem lepek meg senkit, de ez a rész is legalább, ha nem jobban tetszett, mint az Emily Wilde Tündérenciklopédiája. A cselekmény már az első oldalakkal megnyert magának, a rejtély és Wendell szála pedig igazán érdekes és izgalmas. Nagyon nagyon várom az utolsó befejező részt, de közben nem akarom, hogy vége legyen. Ha olvasnál egy letehetetlen cozy fantasyt tele tündérmágiával és egy kalandos expedícióval, akkor ne hagyd ki az Emily Wilde atlasza a Másvidékről c. kötetet!!

" - Emily. - A bükkfa ágaira mutatott, amelyek ide-oda lengedeztek, még több levelet hintve a földre. - Ismeri a szelet?"

" - Tábla nélkül létezni sem tudsz - vetette a szememre. - Még azt sem árultad el, hová megyünk. Nem képzelheted, hogy előtte végignézzük az összes ábrádat és grafikonodat."

"Ugyanakkor köztudott, hogy a tündérmaradványok, akár mumifikálódottak, akár nem, hajlamosak arra vándorolni, amerre kedvük tartja"

"Igazán csodásan mutat a fenevadam."

"A férfi a lehető legsejtelmesebben nézett rám."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Nikki St. Crowe: The Never King - A Sohakirály (Elveszett gonosz fiúk 1.)

 " Több mint két éve nem járok normális középiskolába, mégis azon kapom magam, hogy még mindig a sztárfocistával hetyegek a terepjárójának az anyósülésén."

*

Tévedtek a történetben: soha nem Hook volt a cselszövő. 

Két évszázadon át a Darling lányok mind eltűnnek a tizennyolcadik születésnapjukon. Néha csak egy napra, máskor egy hétre vagy egy hónapra. De mindig megtörten térnek vissza. 

Most, a tizennyolcadik születésnapom délutánján az anyám körbe rohangál a házunkban, és megbizonyosodik, hogy minden ablakot elreteszeltünk és minden ajtót bezártunk. 

Mindhiába. 

Mert amikor leszáll az éj, ő eljön értem. És ezúttal a Sohakirály és az Elveszett Fiúk nem hajlandóak elengedni. 

Megjegyzés: A Sohakirály Peter és Wendy újraképzelt változata. A szereplők felnőttek ehhez a sötétebb, keményebb változathoz. Ha szereted az enemies-to-lovers, szexi, könyörtelen, erkölcsileg alkonyzónás vonzalmakat, akkor imádni fogod a The Never Kinget és az Elveszett Fiúkat.

"Anya figyelmeztetett, én őrültnek hittem, és most megfizetem az árát."

Tündérmese retellingek mindig jöhetnek, ha meg dark fantasy elemekkel feltúrbózva kapom őket, akkor madarat lehet fogatni velem. A Sohakirály egy gyors lefolyású, nagyon könnyen olvasható, rövid történet, ami olyan brutális függővéggel ér véget, hogy egyből nyúlnál a folytatásért. Remélem hamar kijön magyarul a második rész, mert tudnom kell, hogy mi lesz Peter Pan és az árnyéka sorsa.

A kötet már a legelején egyből belevág a sűrűjébe. Megismerteti velünk a történet egyik főszereplőjét, Winnie Darlingot. Akik szeretik az eredeti mesét, azoknak nem lehet ismeretlen a Darling név, hiszen Wendy is Darling volt. Viszont míg a mesében Wendy-t rabolja el Pan, addig A Sohakirályban Winnie-t, aki egy igencsak szabadszájú, mocskos fantáziával megáldott lány. Az Elveszett Fiúk sem olyan ártatlanok, sőt perverzek, körüllengi őket a sötétség, és két lábon járó kísértések, akik tetováltak, tele vannak sebhelyekkel és nem lehet velük szórakozni.

Az eredeti mese karakterei jelennek meg A Sohakirály lapjain, de egy sokkal felnőttesebb, sokkal kegyetlenebb verzió, akik tökéletesen beleillenek a dark fantasy vonalba. Winnie-t sem kislányként rabolja el Pan, hanem akkor, amikor betölti a 18. életévét. Minden Darlingnak generációról-generációra egyetlen egy dolog miatt kell Peter Pannek és Sohaországnak, mégpedig azért, hogy visszaemlékezzenek egy ősük tettére, és kiderítsék hol van Pan árnyéka. Igen ám, de eddig minden Darling megbolondult és a közelében sem jártak annak, hogy visszaszerezzék Peter árnyékát. Mi van, ha Winnie is beleesik a Darlingok csapdájába, és ő sem lesz Peter Pan és Sohaország megmentője? Mi lesz, ha lejár Peter ideje, és sosem lesz képes újra egyesülni az oly soká keresett árnyékával?

Nikki St. Crowe engem meggyőzött, habár azt el kell ismernem, hogy a kötet rövidsége miatt nincs elég idő arra, hogy megismerjük a karaktereket, a sötétebb Sohaországot, a megváltozott Peter Pant, Kast, Basht és Vane-t. Remélem a továbbiakban nagyobb hangsúlyt fog rájuk fektetni, mert nagyon érdekes karakterek. Szívem szerint én egy kerek egész, 300-400 oldalas regényt írtam volna, és nem három 200 oldal körülit, mert így kínzás.

Maga a cselekmény gyors ütemű, tömör, csak a legfontosabb információkra hagyatkozik, és csak azokat tárja elénk, amikre a legégetőbb szükség van. A történet hol brutális, hol véres, hol pedig kegyetlen. Mindezt szexszel és nyers tényekkel dobja fel. Egy picit megmutatja Peter Pan múltját, de leginkább kérdések hadával lát el.

A Sohakirály egy olyan trilógia első része, ami tökéletesen meghozza a kedvet a főételhez, és épp csak annyi kóstolót ad, hogy ne győzd kivárni azt, mi is lesz az Elveszett Fiúkkal és Winnie-vel, aki elsőre nem volt szimpatikus, de aztán a végére kezdtem szimpatizálni vele. Egy szókimondó, nyers és őszinte karakter, aki nem fél a vágyainak élni, és aki tele van kérdésekkel a világgal kapcsolatban. Néha azt éreztem, hogy akárcsak Winnie, én is szomjazom az információkat, és nem bírom kivárni, hogy megtudjam mi is történt valójában Peterrel, és miért lett gonosz.

Nem titok, hogy fordított hárem történettel van dolgunk, amit valaki vagy szeret vagy nem, de olyan durva dolgok még nem történtek ebben az első részben, viszont várom, hogy az erotikus vonal is jobban felforrósodjon, és megmutassa, hogy miért is érdemes belekezdeni ebbe az átgondolt Pán Péter történetbe. Ha szereted az eredeti mesét, és érdekel egy dark fantasy/ dark romance újragondolás belőle, ami rövid, velős és csak a legszükségesebb alapokat adja meg, akkor olvasd el Nikki St. Crowe The Never King - A Sohakirály c regényét.

"Peter Pan ingének olyan illata van, mint a gazdájának. Mint a vad erdő és a mámoros éjszakák."

"Peter Panben és az Elveszett Fiúkban van valami felszabadító."

"Inkább vagyok halál, mint élet."

"A szavakból mindig ki lehet olvasni valamit, abból, hogy melyiket hogyan mondják ki. Hogy késként vagy balzsamként használjak őket."

"Van valami abban, ha az állítólagos jó fiú nem is olyan rendes."

"A gondolat, hogy elveszítem az ép eszem, jobban megrémít, mint bármiféle mumus."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Clarissa Wild: Sick Boys - Beteg fiúk (Spine Ridge Egyetem 1.)

" - Te hozzánk tartozol."

*

Nem ​hittem nekik, amikor azt mondták, hogy megrontanak. Tévedtem. De még mekkorát. 

Azon az estén, amikor meghalt a nővérem, a lelkem egy része is vele halt, ezért fogadalmat tettem. 

Beiratkozom a Spine Ridge Egyetemre, ahogy ő is tette. Hogy megkeressem azokat, akik a haláláért felelősek… és bosszút álljak rajtuk. 

De aztán megismertem a Koponya és Kígyó Társaságból három beteg fiút: Felixet, Dylant és Alistairt. 

Durva, szívtelen és erőszakos pasik, akik megszállottan törekedtek arra, hogy megbánjam, hogy valaha is az egyetem területére tettem a lábam. 

Egyezséget ajánlottak: a testemet cserébe azért, hogy bepillanthassak az erőszakba, amit elkövetnek. Visszautasítani lehetetlen, megtagadni őrültség. 

Kíméletlenek, mohók és minden velük töltött másodperc maga a romlottság. A mérgüket egyenesen a szívembe fecskendezik, és a világuk beszippant. 

Mindezt a bosszú kedvéért. Amíg ez az egész valami mássá nem válik. Valami felbecsülhetetlenné. Valamivé, amiért mind a négyen ölni tudnánk. 

Figyelmeztetés: a regény bizonyos részei egyes olvasók nyugalmának megzavarására alkalmasak. Olvasd el a könyv belsejében lévő listát.

"Ha továbbra is hazudsz magadnak és elégszer mondogatod, hogy nem számít, akkor a végén elhiszed."

Ha azt hitted, hogy A rituálé vagy a Haunting Adeline volt a durva, akkor még nem találkoztál Felixszel, Dylannel és Alistairrel. Náluk romlottak, mocskosabb és gonoszak karaktereket keresve sem találsz. Földre száműzött ördögök, akiknek semmi sem szent, vulgárisak, tele vannak perverz vágyakkal és olyan szexuális éhséggel, amit nem lehet teljesen kielégíteni. Felperzselik a Spine Ridge Egyetemet, és nem véletlenül intenek óva tőlük. Kegyetlenek, és a vértől sem riadnak vissza. Velejéig romlottak. Mégsem tudsz nemet mondani nekik, és te is beleesel Penelope hibájába.

A Koponya és Kígyó Társaság tele van elvetemült, züllött és piszkos fantáziával megáldott férfiakkal. Olyan családok sarjaival, akik a bűnbe születtek, és akiknek nincs kárhozat. Bűnözők, korrupt zsaruk, alvilági személyek leszármazottjai járnak ide, akik nem hazudtolják meg a családi örökséget, nem szent előttük semmi, és nem félnek bepiszkítani a kezüket. Ha kell ölnek, dugnak vagy éppen megaláznak másokat. Akit egyszer kinéznek maguknak, azoknak nincs menekvés. Egy erősen toxikus közeget mutat be az írónő, tele maszkulin energiákkal, alfahím jegyekkel és megannyi tesztoszteronnal. A vért, illetve az erőszakot sem vetik meg, így akiknek a már felsorolt jelzők is sok, ne kezdjék el. A többiek is csak saját felelősségre, mert a Beteg fiúk tönkre fognak tenni. Hatalmasat meglepetés volt számomra ez a regény, mert nem tudtam, hogy mire is számítsak tőle. Szeretem a dark romance regényeket, a titkos társaságokat és az egyetemen játszódó történeteket is, így biztos voltam benne, hogy tetszeni fog, és akármilyen mocskos is volt nagyon gyorsan a végére értem, és végig olvastatta magát a történet. Elkezdtem és nem akartam abbahagyni, viszont egészséges szüneteket be kell iktatni, mert van jó pár olyan jelenet, ami sokként érhet, illetve ami miatt azt érzed, hogy elvesztetted a józan eszedet. Tipikusan egy olyan dark romance regény, ami nem való mindenkinek, de aki nyitott és túl tud lendülni a gyomorforgató részeken, annak tetszeni fog, és alig várja majd, hogy újra beléphessen az egyetem kapuin.

A történetet Penelope és a három srác szemszögéből olvashatjuk. Hol Pen, hol Felix, hol Dylan, hol pedig Alistair gondolatai, érzései, vágyai, mocskos képzelőereje elevenedik meg. Eleinte Pen egy ártatlan lánynak tűnik, aki ki akarja deríteni, hogy mi is történt pontosan a nővérével, tényleg egy tök átlagos lánynak írja le az írónő, akinek dühkezelési problémái vannak, és aki kicsit lobbanékonyabb a megszokottnál. Aztán megismeri a három srácot.

Felix, Dyaln és Alistair, habár mindannyian irtó perverzek és nem biztos, hogy össze akarnék futni velük megéri a pénzüket. Felix az alfahím, akit követnek, akinek a szava szent, viszont én nagyon nem tudtam azonosulni a karakterével, és nem igazán lett kedvenc. Imádom a gonosz karaktereket, viszont Felix szimplán csak szemét, aki élvezi, ha másokat gyötörhet, és a földbe tiporhatja a méltóságukat.

Mellette ott van Dylan és Alistair, a két kedvencem. A szívem Ali felé húz, de Dylan is megéri a pénzét. Míg az elején róluk sem tudunk olyan sokat, ahogy haladunk a kötetben úgy válik egyre világosabbá, hogy kik is ők, milyen személyiségjegyeket hordoznak a mocsok és a szexuális étvágy alatt. Dylan a megrögzött nőcsábász, a playboy, aki bárkit megkaphat bármikor, elég csak ránéznie az illetőre.

Ezzel szemben Alistair csendesebb, művészlélek, és emiatt lett ő a favoritom, mert hiába nyomja el a két srác ő mégis képes tündökölni mellettük, és a mocsok gyengédebb oldalát mutatja meg. Ha nem ebben a közegben, és nem ilyen formában találkoztam volna vele lehet simán elmegyek mellette, viszont a csendes álca senkit se tévesszen meg, mert Ali egy perverz kukkoló, aki ott jár a nyomodban, és sosem tudatod mikor vagy teljesen egyedül, és mikor leselkedik rád Alistair a sötétből.

A kötet erotikus része egyes helyeken durva, már-már gusztustalan, és súrolja a jó ízlés határát. Emellett why choose és reverse harem, azaz jelen felállás szerint 1 lány és 3 fiú. Maradjunk annyiban, hogy az írónőnek nagyon kreatívnak kellett lennie, és még így is néztem egyes pozitúrákon, hogy mit, hova és hogyan. A 🌶️ szintje nagyon erős, sőt kifejezetten lángol és poroltóval sem lehet eloltani. Azon csodálkozom, hogy olvasás közben nem gyulladt fel a kötet.

Vannak azok a regények, amiket csak 18 éven felül ajánlanak, na én a Sick Boyst még ennél is magasabbra lőném, hiszen sokkalta durvább, mint eddig bármelyik dark romance, amit olvastam. Nagyon sok benne a szex, de tényleg brutális mennyiségben kapunk, jóformán kb. nem is nagyon csinálnak mást a karakterek. Folyamatosan testnedvek, partnerek cserélődnek, és emellett a vért is csak úgy ontják. Na arról nem is beszélve, hogy tele van trágársággal, vulgaritással és kegyetlenkedéssel. A cselekmény nyomokban található meg, mert a hangsúly tényleg a szexen van, nem hiába írtam le, hogy hangsúlyos, a bosszú is erős jelennel bír, ugyanakkor a kettő ötvözete adja ki a Sick Boyst. A fiúk háttéréről is ad egy keveset, de nem éreztem azt, hogy minden kíváncsiságomat kielégítette volna, vagy azt, hogy elég lett volna. Penelope-val kapcsolatban a csavar jókor jött, szépen kiegészítette a durva részeket és azt, amiért Pen beiratkozott a Spine Ridge Egyetemre. A Sick Boys, avagy Beteg fiúk nemcsak a nevében beteg, hanem maga az egész történet is az. Nem olvastam még hasonlót sem, de az tuti, hogy a folytatásokat is akarom. Az írónő nagyon meglepett, és nem gondoltam volna, hogy ennyire wow lesz a kötet. Imádom a borítót, Nessie-t rajta, és úgy az egész koncepciót, majd ehhez jött egy olyan dark romance, amitől leesett az állam, és el kellet fordítanom a fejem, mert egyes jelenetektől én jöttem zavarba. Ha egy olyan sötét, mocskos és elmebeteg regényre vágysz, ami bekúszik a bőröd alá, és ami tele van káromkodásokkal, megalázó szituációkkal, vérrel, harccal, halállal és tömény erotikával, akkor ne hagyd ki Clarissa Wild Sick Boysát!

"Ne hagyd abba! 

Ne nézz vissza! 

Ne ess bele! 

Fuss!"

"Én nem gyűlölőm. 

Még akkor sem gyűlöltem, amikor megbüntettem. Azt gyűlöltem, amire kényszerített, hogy kénytelen voltam felnyitni a saját szívemet és ezer késsel felhasogatni."

"Felix tekintete agresszívvá válik. 

- Mókázunk egy kicsit! 

Dylan felugrik a helyéről, az arcára kiülő izgalomtól megkeményedik a farkam, máris tettre kész vagyok. 

- Oké, na, ez a beszéd!"

"Tetszik, hogy nem kérdezi meg, mi történt. Csak segíteni próbál."

" - Te sokkal kedvesebb vagy, mint a többiek. 

- Kösz, asszem - válaszolok és egy nevetéssel ütöm el a dolgot. - A minimumot nyújtom. 

- Igen, de ők még ennyire sem képesek."

"Mert ő maga is gonosz. Mind a hárman gonoszok."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Abby Jimenez: Átkozottul szeretlek (Van helyem a világodban? 3.)

 "Én vagyok a seggfej azért, mert a volt legjobb barátomról neveztem el a csúnya kutyámat?"

*

Justint átok sújtja, és egy Reddit-posztnak köszönhetően már az egész internet tud róla. Minden nő, akivel randizik, azonnal megtalálja élete párját, miután szakítanak egymással. Amikor Emma üzenetet ír neki, hogy vele is ugyanez történik, kitalálnak egy tervet: egymással randiznak egy ideig, aztán szakítanak. Így a kettőjüket sújtó átok semlegesíti egymást, és végül mindketten megtalálják életük szerelmét. Képtelen ötlet… de talán működhet. 

A kapcsolat csupán egy könnyű, nyári kalandnak indul. Amikor azonban felbukkan Emma toxikus anyja, Justinnak pedig gyámságot kell vállalnia három fiatalabb testvére fölött, hirtelen sokkal komolyabbra fordul a helyzet, mint amire számítottak. Ráadásul valódi érzéseket kezdenek táplálni egymás iránt. 

Vajon a sors ezúttal a tökéletes párt hozta össze? 

A USA Today és New York Times bestsellerszerző Abby Jimenez varázslatos története egy olyan kapcsolatról mesél, amelyben az érzelmi intimitás és az izzó kémia kart karba öltve jár. Minden perce kincs.

"A legjobb szerelem nem holdfényes sétákon vagy romantikus nyaraláson történik. Sokkal inkább a hétköznapokban."

Első Abby Jimenez könyvem, viszont biztosan nem az utolsó, mert imádtam. Az Átkozottul szeretlek a Van helyem a világodban? sorozat harmadik része, ugyanakkor önállóan is olvasható. Én nem olvastam az első két kötetet (ez záros határidőn belül változni fog), de így is értettem mindent, és egy kerek egész történetet kaptam, ami miatt erősen elkezdtem érdeklődni az írónő munkássága iránt.

Habár a borító egy csajos, kis könnyed nyári történetet ígér, sokkal több van az Átkozottul szeretlekben, mint amit sejtet magáról a kötet. Igen, nyáron játszódik, de olyan fontos témákat boncolgat, mint a mentális egészség, vagy éppen a kötődés, illetve a rossz szülői magatartás, az elhagyatottság érzése, és a 'nem vagyok elég jó' gondolatköre. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire komoly lesz, de pont ezért szerettem meg annyira, mert amellett, hogy baromi jó az írónő stílusa, és a fordítás is kifejezetten jó lett, érződik a tehetsége és az, hogy a romantikus történetekbe is belecsempész komolyságot, problémákat, és olyan helyzeteket, amikről beszélni kell. Legyen az egy érzés, vagy mentális állapot. Nem sok olyan könyvet olvastam, ami ennyire a mentális egészségre helyezné a hangsúlyt, és ilyen precízen, és a mélyre ásva mutatná be azt. Gyermekkori traumák, bántalmazás, és még sok-sok minden is felüti a fejét. Mindezt Emma szemén keresztül láthatjuk. Nemcsak azt, hogy magára hagyta az anyja, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, hanem azt is, hogy ez milyen érzelmi gátakat szabott az életében, és ami miatt menekülő mechanizmus alakult ki nála, fél a kötődéstől, az elköteleződéstől és fél a másik emberre támaszkodni. 

Érzelmileg nagyon megterhelő volt számomra olvasni, így aki érzékenyebb a már említett témákra, azoknak nagyon ajánlom a 100-as zsepit, mert szükség lesz rá. Az Átkozottul szeretlek kicsit összetör, elveszi a lelked egy darabját, de aztán megmutatja, hogy össze lehet rakni a darabokat, viszont nem kell sietni, és nincs másra szükséged, mint a megfelelő emberekre és időre. Időre, amit magaddal tölthetsz, és aminek a segítségével tisztábban láthatod az életed, és azt, hogy merre is halad az.

Nagyon fontos témákkal foglalkozik, viszont nem kell megijedni, mert a komolysága mellett Emmára és Justinra is fókuszál. Arra az útra, amit addig bejártak, míg meg nem találták a másikat, és amíg nem küzdöttek meg a boldogság minden egyes morzsájáért. A gyógyulás útja ugyanúgy megnyilvánul, mint a bizalom és a szeretet fogalomköre. A lelkem egy darabját vette el tőlem ez a regény, de nem bánom, mert ha ez azt jelenti, hogy Emma és Justin megkapják az esélyt a szerelemre, akkor többet is adok, mint egy darabot.

Az Átkozottul szeretlek egy szívfájdítóan gyönyörű romantikus történet. Az ilyen regények miatt hisz továbbra is az ember a szerelemben, és ezek miatt nem adja fel a reményt, hogy üljön bármilyen átok is a másikon a boldogság meg fogja találni csak hinni kell benne, és hagyni, hogy az találjon ránk, ne pedig mi üldözzük. Abby Jimenez gyönyörűen megfogalmazta a mondanivalóját, és még gyönyörűbben megírta ezt a történetet.

A szívem annyira ennek nem örül, viszont én nagyon, mert nemcsak új kedvenc sírós könyvem született, hanem új kedvenc írónőm is, akinek el kell olvassam a többi regényét is, és akinek a könyveinek külön szentély kell a könyvespolcomon. Maga a kötet érzelmileg egy hullámvasút, ami nagyon sokat elvesz belőled, de a szomorú pillanatok mellett megtölt nevetéssel, vidámsággal, boldogsággal és kalandvággyal. Elvesz belőled, de közben ad is útravalót.

Nagyon ritka az, ha egy romantikus regény ennyire megérint, viszont úgy érzem, hogy az Átkozottul szeretlek nagyon is megérte a hype-ot, és azt, hogy ennyi ember szívét nyerte már el eddig is. Emmát végig iszonyatosan sajnáltam, de főleg azután, hogy kiderült mit is csinált az anyja, és az volt az a pont, ahol azt éreztem, hogy megforgatta az írónő a szívemben a kést, és hagyja, hogy a happy end előtt elvérezzek. Hihetetlen mennyi érzelmet és könnyet csikart ki belőlem ez a látszólag könnyed és csajos regény.

Justin már a legelején nagyon szimpatikus lett, hiszen ki ne kedvelne egy olyan karaktert, aki humoros, de ha kell komoly, és igazi példakép, aki bármit megtenne a családjáért, és még a világ legrondább kutyáját is örökbefogadja. (Rákerestem és tényleg nagyon csúfi szegény Brad.) Szerettem olvasni az ő szemszögéből írt fejezeteket is, viszont Emma sokkal közelebb került hozzám, és leginkább miatta vérzik a szívem, na jó meg egy kicsit Justin miatt is.

Az Átkozottul szeretlek egy nagyon őszinte regény, nem köntörfalazik, ha kell darabokra töri a szíved, de véghez viszi, amit kigondolt és nem engedi, hogy holmi érzelmek az útjába álljanak. Emma múltja, illetve jelene tele van fájdalmakkal, pofonokkal és reménnyel, amik engem is lesodortak a lábamról, és végig azt éreztem, hogy nem enged lélegzethez jutni, és amikor már azt hittem volna, hogy ki tudok úszni a mélyvízből, taszított rajtam egyet és még mélyebbre süllyedtem. Nagyon magasra tette a lécet az írónő, és olyan őszintén tárta elénk Emma történetét, hogy bele szakadt a szívem. Mégis miért kell egy ennyire fiatal lányt gyötörni? Miért kell megjáratni vele a poklok poklát, és miért kell kicsi, apró darabokra törni a szívét? Miért kell a múltat folyton folyvást az orra alá dörgölni, és emlékeztetni arra, hogy milyen kicsi, szerethetetlen és sebezhető? Végig az ő megpróbáltatásainak lehetünk a szemtanúi, és a végére már nagyon nagyon fájt. Közben meg egy csodálatos történet, amit kötelező olvasmánnyá tennék annyira jó, és annyira más, mint az eddigi általam olvasott romantikus történetek. Komoly, tele van sebekkel és traumákkal, egy lánnyal, akit az élet állandóan a földre lök, és egy fiúval, akinek nem sok szerencséje volt eddig a szerelemmel. De mi van, ha ők ketten összekerülnek és megmutatják, hogy bármilyen átkot meg lehet törni a megfelelő emberrel, és nincs olyan probléma, amire ne lehetne megoldást találni? Ha szeretsz sírni, és szereted, ha olvasás közben apró darabokra törik a szíved olvasd el Abby Jimenez Átkozottul szeretlek c. remekművét!! Ígérem, nem fogod megbánni.

"Reméltem, hogy a távolság megkönnyíti, hogy elengedjem, de nem így lett. Ettől csak még jobban hiányzott. És volt ebben valami végtelenül reménytelen."

"Justin itt volt a szigetemen. 

Nem az igazin. A lelkemben lévő szigeten."

"Most viszont megértettem, hogy a szerelem néha azt jelenti, hogy el kell engedni valakit."

" - Miért ne bocsátottam volna meg? Egy olyan világban, ahol választhatod a haragot vagy az empátiát, mindig az empátiát válaszd."

" - Hányás, tetvek, részegek, Toalettkirály. Te aztán tudod, hogyan szórakoztass egy lányt!"

"Összetörte a szívemet. Ez volt az ár, amit meg kellett fizetnem azért, hogy jobban legyek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sangu Mandanna: Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága

" Az Igen Titkos Boszorkatársaság minden harmadik hónap harmadik csütörtökjén találkozott, és esetünkben ez volt az egyetlen állandó tényező."

*

Mika ​Moon, a kevés britanniai boszorkák egyike pontosan tudja, hogy titkolnia kell a varázserejét, fejét leszegve kell élnie, távol tartva magát boszorkánytársaitól, nehogy keveredjen az erejük, és ne vonják magukra a figyelmet. Mivel árva, akit idegenek neveltek föl, hozzászokott az egyedülléthez, és hajlandó követni a szabályokat, egy kivétellel: online-fiókot nyit, és videókat posztol, amelyeken „úgy tesz”, mintha boszorkány lenne. Úgy gondolja, senki nem veszi komolyan. 

De aztán valaki mégis. Egyszer csak üzenetet kap, amelyben kérve kérik, utazzon el a távoli és rejtélyes Sehol-házba, hogy megtanítson három ifjú boszorkányt varázserejük féken tartására. Noha ezzel minden szabályt áthág, Mika mégis eleget tesz a kérésnek, és megérkezve nyomban belebonyolódik nemcsak három gyámolítottja, hanem egy távollévő régész, egy nyugalmazott színész, két sokat szenvedett gondnok és… Jamie életébe és titkaiba is. A Sehol-ház jóképű és mogorva könytárosa, Jamie bármit megtenne, hogy megvédje a gyermekeket, és a maga részéről egy idegent, mint Mika, veszélynek tart. Bosszantóan vonzó veszélynek. Ahogy Mika kezdi megtalálni a helyét a Sehol-házban, lassan megismeri a valahová tartozás érzését. Ám a varázserő nem az egyetlen fenyegető dolog a világon, és a vész közeledtével Mikának döntenie kell, hogy mindent kockára tesz-e újonnan talált családjáért, amelyről korábban azt se tudta, hogy keresi egyáltalán…

" - Nem mindig elég azt a helyet keresni, ahova tartozunk - mondta Jamie egyik szemét a házra irányítva. - Van, hogy nekünk kell létrehoznunk azt a helyet."

Ha szeretted a Csiribú, szerelmet, illetve az Átkozott csókokat, akkor olvasd el a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát is. Átkozott boszorkák és Ház az égszínkék tengernél rajongóknak is ajánlom. A legcukibb boszorkányos kötet, amit idén ősszel olvashatsz. Tele van varázslattal, gyermeki bájjal, egy szerethető családdal, boszorkánysággal és szeretettel. Balzsam a szívnek és gyógyír a léleknek. Nagy szükségem volt Sangu Mandanna regényére, nagyon jókor talált meg, és azt adta, amit vártam tőle.

A Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága egy cozy fantasy, amiben csak úgy túlteng a szeretet, szórakoztató, az elejétől a végéig kikapcsolás, és fenntartja a figyelmed. A kötet főszereplője Mika Moon, aki egy szerencsés véletlennek, vagy inkább a videóinak köszönhetően kerül Seholnincs-lakba. Már a kötet elején előjön egyfajta báj, ami végig uralkodik a történeten, ugyanakkor a viccesebb, humorosabb részeket hol cozy fantasy elemek, hol előjön a witchy vibes, hol pedig lélekmelengető jelenetek kísérik. Nagyon korán szembetűnt a hasonlóság a Ház az égszínkék tengernél kötettel, viszont cseppet sem bánom, mert a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága tele van varázslattal, gyermekzsivajjal, egy jól működő család képével, egy mogorva könyvtárossal, és egy mindig mosolygó, jó kedélyű boszorkával, aki felpezsdíti a ház életét, tanítgatja a lányokat, és közben a varázslat szálai között szépen kialakul egy szerelem is, ami végig esetlen, ugyanakkor emiatt tele van aranyos, vagy éppen szórakoztató jelenetekkel. Nem kell sokat várni ugyanakkor a történettől, de kikapcsolódásnak tökéletes. Hozza azt a boszis hangulatot, amit úgy szeretek, tele van érzelmekkel, a boszorkányság sajátosságaival, tanítással, szeretettel, bizalommal, titkokkal, illetve a boszorkányok múltjával, ami elő-elő kacsintgat, és jól felkavarja a cselekményt. Legjobban azok a részek tetszettek, amikben a lányok is szerepeltek, illetve amikben Mika felvette a tanító szerepet, és együtt élhettük át a varázs kibontakozását.

Teljesen megvett magának kilóra mind a történet, s mind a karakterek. Pontosan egy ennyire aranyos és szívhez szóló boszis könyvre volt szükségem. Úgy érzem, hogy a legjobbkor talált meg, s míg tavaly az Ex Hex lett hatalmas kedvenc és az őszi szezon egyik ékköve, addig boszis témában a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága nyerte el idén ezt a címet. Már csak azért is, mert könnyed volt, gyorsan tudtam vele haladni, és láttam, hogy merre is halad a cselekmény.

Nincs benne sok konfliktus, illetve csavar, de ez ne tántorítson el, mert nagyon jó az írónő stílusa. Nagyon élveztem, ahogy felvázolta előttünk a történetet, ahogy alakította a szálakat, és ahogy egyre közelebb és közelebb hozta hozzánk Seholnincs-lak lakóit, illetve a boszorkánylétet. Míg más könyvekben boszorkánynak lenni felemelő érzés, addig ebben a regényben olyan, mint egy titok, amit csak egy arra érdemes csoport ismer.

Érdekes volt elmerülni egy olyan boszis világban, ahol tabunak számít más boszorkányokkal az érintkezés, emiatt azt érzem, hogy Mika körül kialakult egy egyfajta sterilitás, ami végig elkísérte, ami azt duruzsolta a fülébe, hogy nem elég és ezért nem marad meg sokáig egy helyen, mert nem akarja azt, hogy mások elhagyják, inkább ő hagyja el őket. Ez a menekülő mechanizmus vitte el Mikát egészen Jamie, a mogorva és morcos könyvtáros ajtajáig.

S mint, ahogy az lenni szokott a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága akkor kezd el igazán beindulni, amikor Mika megérkezik Norfolkba és megismerkedik Terracottával, Rosettával, Altamirával, Iannel, Kennel, Lucie-val és Jamie-vel. Minden karakter a maga nemében elragadó volt, de azért kellett idő, hogy rendesen megnyíljanak, és én is azt érezhettem, hogy tárt karokkal vár Seholnincs-lak, és a lakói is. A lányokat nagyon megkedveltem, főleg Terracottát, akit a legnehezebb volt megnyerni, mégis ő a legérdekesebb számomra a három lány közül.

Olvasás közben hol örömet éreztem, hol csak ámultam, vagy éppen szívesen részt vettem volna egy-egy Mika Moon féle órában. A nevek szerintem zseniálisak lettek, és már csak emiatt is jól szórakoztam, mert különlegesek és bájosak voltak. Mosolyt csaltak az arcomra és pillanatok alatt levettek a lábamról. A Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága egy felettébb aranyos, könnyed őszi olvasmány, tele boszorkánysággal és elragadó karakterek hadával.

Összességében engem nagyon megfogott ez a történet, nagyon szívesen olvasnék még az írónőtől, hiszen baromi jó a stílusa, és képes úgy vezetni a történet szálát, hogy közben cukiságot és bájosságot csempész az oldalakra. A szerelem kialakulása igazi slow burn románc, grumpy x sunshine, amiért élek-halok, illetve boszorkány x ember, ami egy igencsak érdekes és bonyodalmakra fogékony felállás. Olyan érzés volt olvasni a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát, mintha hazatértem volna. Utoljára az Ex Hex volt rám ilyen hatással, s igaz, hogy nem kell nagy dolgokat várni a kötettől, én mégis úgy gondolom, hogy aki szeretne egy könnyed boszis történettel kikapcsolódni, annak tökéletes választás lehet. Jamie tökéletes példája annak, hogy miért a könyves pasik a befutók az igazi, hús-vér férfiak helyett. Igaz, hogy egy mogorva medve, ugyanakkor a megfelelő pillanatokban a megfelelő szavakat adta az írónő a szájába. Elragadó volt, rosszkedvűen vidám, ha lehet ilyet mondani, és a maga introvertált könyvtáros valójában győzte meg Mikát, hogy nem kell mindig menekülni a kötődések elől, lehet úgy is élni az életet, hogy esélyt adunk az embereknek, a boldogságnak és letelepedünk, hiszen Seholnincs-lak mindig tárt karokkal fog várni, és egy ablak mindig nyitva lesz, ha Mika megpihenne, vagy ha úgy érezné, hogy nem menekül tovább. Nagyon sajnáltam Mikát, főleg azért, mert gyerekként nem érezhette a szeretetet, azt, hogy fontos, és foglalkoznak vele. Többek között ezért is volt oly keserédes látni, ahogy a lányokhoz viszonyult, és megadta nekik azt, amiben neki nem lehetett része. Ha csak egy szívmelengető, könnyed boszis könyvet olvasol el idén, akkor az legyen a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága. :)

"Mika olyan mélységesen sérült személyiség, hogy arra trenírozta magát, mielőtt még gyökeret eresztene, lépjen le. De egy dolgot ne feledj, Jamie: ha elmegy valaki, te még mindig nyitva hagyhatsz egy ablakot, hogy ha egy nap úgy akarná, visszajöhessen."

"Az évek során Mika elfogadta mindazokat a dolgokat, amitől más volt, és rájött, hogy nagyon is szereti magát."

"Ahogy Jamie mondta, hitbéli ugrás, amikor megszeretünk másokat, és hagyjuk, hogy szeressenek minket. Be kell csukni a szemünket, lelépni a párkányról a semmibe, bízva abban, hogy repülünk, és nem zuhanunk tragikus és poétikus végzetünkbe."

" - Hogy csinálnád? - érdeklődött. 

- Arra gondoltam, hogy legjobb lenne álmodban - válaszolta Terracotta szemrebbenés nélkül. - Úgy észre se vennéd. Értek a dolgomhoz, de nem vagyok kegyetlen. 

- Ez igazán figyelmes tőled - jegyezte meg Mika, közben azon morfondírozott, vajon a háziak sejtik-e, hogy egy kis pszichopata cseperedik közöttük."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)