Vi Keeland: Egomániás

"Utálom a szilvesztert. Két óra a forgalomban, nehogy egyszerű legyen a tizennégy kilométeres út a LaGuardiától hazáig."

*

Akkor ​találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen.

Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen. Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített. Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk. Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.

Egy újabb feledhetetlen, sikamlós VI Keeland kötettel van dolgunk. Izzanak a lapok, már már olyan forró a levegő, hogy csoda, hogy nem kapnak lángra. Végig perzseli a cselekményt az írónő kifejező stílusa és az a természetesség, vágyakozás és szexuális töltés, ami a lapok között uralkodik.

Imádom, hogy az írónő minden egyes regényével új vizekre evez, mégis teljes mértékben képes arra, hogy elkápráztasson és megmutassa, hogy mennyire otthon van a témában. Erotika, múlt, megoldásokra váró feladatok, tesztek, s egy jó nagy adag vonzalom. Újfent olyan regényt írt, ami átveszi a toplisták első helyét. Igazi uralkodó, ami arra született, hogy minden háztartás olvassa, elmerüljön benne és egy hosszú nap után teljesen kikapcsoljon. Nemcsak jó stressz oldó volt, hanem a lelket is felvirágoztatta. Nem egyszerűen tényként írja le az eseményeket, hanem lelket csempész bele, s ezáltal nagyon közeli ismerősként üdvözöljük a szereplőket a lapokon. Tudniillik VI Keelandről, hogy a maga műfajában az egyik legzseniálisabb írónő akitől szerencsém volt olvasni, nem véletlenül hódította meg világszerte a könyves toplistákat és nem véletlen, hogy olyan sok nyelvre fordítják le az írásait. Szenvedélyes kifejezésmód, trágár szavak tömkelege, szex és izgalom uralja a kötetet. Hol felemel, s hol még jobban visz minket fel azon a bizonyos érzelmi lépcsőn, hogy aztán a mélybe vessen bennünket. Maga a cselekmény már az elejétől kezdve pörög, egy percre nem áll meg. Ha kell sejtelmes, de azért a legfőbb dolgok elég hamar kikövetkeztethetőek, s ez a sablonos oldal sem vesz el az élményből. Egy percig nem gondoltam azt, hogy hiba volt belekezdeni, mivel oké, hogy elég levágós az alapszitu mégis sikerült úgy megfűszerezni, hogy azért talányok is legyenek benne és ne legyen minden olyan fekete-fehér, hanem egy kis színt is kapjon, mondjuk pirosat vagy vöröset. 

Ha az alapot veszem, akkor adott egy fiatal pályakezdő pszichológus lány, aki párkapcsolatokkal foglalkozik és adott egy férfi, aki ügyvéd és azon dolgozik, hogy minél több válást megnyerjen sikeresen. A pólus két ellentétes vége, hiszen míg a női karakter azért létezik, hogy mások kapcsolatát rendbe hozza, addig a másik meg éppen azért, hogy minél hamarabb lezárja azokat. Nagyon érdekes felállás, mégis van benne ezen felül fűszer, só és bors, ami nemcsak hangulattal, érzelmekkel, de belső gondolatokkal is felruházza a cselekményt. 

Maguk a karakterek függetlenek, erősek, van bennük fantázia, s az a legeslegszebb pillanata a regénynek, amikor az igazi belső valójukba enged betekintést és amikor a szív is megnyílik. Valahogy Emerie és Drew története sokkal többet ad, mint az eddigi összes Keeland regény hőse, ők azok akik igazán közel kerültek hozzám, akik annyira megvettek maguknak, hogy rendesen elfacsarodott a szívem, ha éppen olyan részt olvastam és akiknek a boldogsága engem is azzá tett. 

De nehogy csak a jót írjam le, néhol igencsak kiszámítható, sablonos és egyszerű volt a cselekmény, viszont azzal kompenzált, hogy akikor arra volt szükség úgy felkavarta az állóvizet, hogy csak úgy csattant. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy függővé tett és alig bírtam magammal olvasás közben. A kötet első fele még szépen, lassan, egyre inkább haladva a középpont felé egyre izgalmasabbá és pörgősebbé vált, s maga a közepe az ami úgy igazán odatette az i-re a pontot és megmutatta, hogy ezt így kell csinálni és addig kell kínozni az olvasót, amíg azt nem mondja, hogy állj. Miután megvan az alapfelállás és kialakul a vonzalom, na onnantól kezdve nincs megállás. Erotika, szenvedély, vágy. Minden terítéken van. Pikánsan, de egyszerre ízlésesen találva. A vége meg maga a meglepetések és fordulatok tömkelege. Nem győztem kapkodni a fejemet és teljesen átszellemülten fejeztem be a regényt. Becsuktam és csak arra tudtam gondolni, hogy igen a lelkivilágomnak ez kellett. Irányt mutat, s arra is ráhelyezi a hangsúlyt, hogy mindent csak akarni kell és akkor valósággá válik. Ha teszünk érte bármi elérhető, legyen az párkapcsolati dolog vagy valami egészen más.

"Mocskos mosoly suhant át az arcomon, amint elképzeltem, hogy Emerie-vel titkárnősdit játszunk, és én vagyok a főnöke. Már késő volt megállítani a szavaimat: - Pedig sokat fizetnék a szolgáltatásaiért."

"Sokszor pont azok, akik a legkeményebb külsővel rendelkeznek, viselik a legvastagabb páncélt a lelkük körül."

"Azt hiszem, tetszett a gondolat, hogy Drew Jaggernek merevedése van attól, hogy rám gondol. A testem ugyanúgy válaszolt az üzenetére, mint a csókjára tegnap este. Valami szexit akartam visszaírni neki, de mielőtt még bármit kigondolhattam volna, láttam, hogy a pontocskák mozognak, tehát ír."

"Eddig még soha nem mutattam be Becket egy nőnek sem. De valamiért ezt akartam, találkozzon Emerie-vel. Lehet, hogy életem legjobb szopása volt, ami meggátolt abban, hogy gondolkodjak, de valamiért az volt az érzésem, hogy nekik találkozniuk kell."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Borsa Brown: Gyalázat és szenvedély (Gyalázat 2.)

"A házba lépve arra számítok, hogy otthonos és barátságos közeggel találkozom, de a látvány letaglóz. Minden rideg."

*

Dorothy ​Millert, a fiatal amish lányt vétkei miatt Pennsylvaniába száműzik, egy sokkal szigorúbb közösségbe. A lázadó lány nehezen viseli a szabályokat, és nem sejtheti, hogy e helyen maga az ördög és a pokol lakozik.

Mindeközben Gregory Hamilton, az üzletember is szembetalálja magát démonjaival, mégis azon igyekszik, hogy visszahozza a megszokott környezetébe a lányt, akinek összekuszálta az életét.

Samuel Zook, az amish fiú kihágásai miatt végleges kirekesztésre számíthat. Próbál hű maradni az ősei értékrendjéhez, de rá kell jönnie, túl önfejű és heves.

Vajon meddig képesek az emberek álarc mögé bújtatni valós énjüket? Meddig tartható féken az ösztön és a vágy? Legyőzheti a józan ész a szívet és a sóvárgást? Mindhármuknak rá kell döbbenniük, hogy reménytelen háborúba kezdtek önmagukkal, mert „legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír…”

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a Gyalázat-trilógiában ezúttal is egy elzárt közösségbe, az amishok világába enged betekintést. Az első kötet, a Gyalázat és hit után a Gyalázat és szenvedély című részben kiderül, hogyan folytatódik Dorothy, Gregory és Samuel története.

Sok mindenre fel voltam készülve a második kötettel kapcsolatban, csak éppen arra nem, amit kaptam. Fenekestül felforgatta a világomat és még azután sem ereszt, hogy az utolsó sort is elolvastam. Magához láncolt, belém véste a karmait és erősen kapaszkodik, hogy esélyem se legyen szabadulni. De nem bánom, hiszen imádtam minden egyes sorát és az amishok világa is egy új kaput nyitott meg előttem.

Az első részt olvasva elemi erővel vonzott a folytatás, s igaz, hogy jó sokat kellett várnom rá, de már most tudom, hogy édes kevés volt ez a második rész és nem elég, amit kaptam. Ennél sokkal, de sokkal több kell belőle, de kezdjük szépen az elején. Mint ahogy azt már az első részben megszokhattuk Dorothy-Samuel-Gregory párosa ezúttal sem hagy minket unatkozni. Míg az első kötet inkább a megismerésről szólt, addig ez a második kibontja a történet szálát, lebegteti azt, s ha úgy tartja kedve belekap a szél vagy éppen kiszabadul a fogságából és addig szárnyal, amíg el nem következik egy újabb fordulópont. A kötet nyelvezete ismét vetekszik a józansággal és a megfelelési kényszerrel. Hol ad, s hol elvesz. Mindegy, hogy kinek a szemszöge van éppen porondon, az egyszer biztos, hogy nem marad szem szárazon. Meghat, elgondolkodtat, cselekvésre ösztönöz, új világot mutat be, de közbe olyan elemi érzések is szerepet játszanak, mint a szerelem vagy a vágyakozás. Nem hittem volna, de a Gyalázat és szenvedély sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Nehéz volt lassan haladni vele, az volt a baj, hogy minél tovább akartam a fogságában lenni, de még így is úgy érzem, hogy kevés volt a vele töltött idő és ennél jóval többet is írhatott volna nekünk Borsa Brown. 

Ha van írónő, aki függővé tesz, az Borsa és az ő különleges szemléletmódja és a regény ötlet választásai. Amishok. Mi jut róla az embernek az eszébe? Elzárt közösség, érzelemmentesség, kemény munka, saját termékek, visszamaradottság. Pedig ők ennél jóval többek, kilépnek az emberi sztereotípiák hálójából és megmutatják igaz valójában magukat. Maga a történet egyrészt baromira belevezet a sűrűjébe, valósághű, racionális, szenvedélyes, gyalázatos, akaratos, lélekőrlő, mégis emellett igazi adrenalinbomba és függőség okozó írás. 

Az amishokról írt sorozata Borsa egyik ékköve, amit minden valamire való könyvmolynak legalább egyszer el kellene olvasnia. A cselekmény teljes mértékben ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, s az elvárásokkal ellentétben egy sokkal másabb, sokkal fagyosabb és kegyetlenebb közösség kerül a szemünk elé, ahol igazi meglepetésekben, elborzadásokban és meglepő fordulatokban lehet részünk. Maga a cselekmény kimenetele egyszerre megdöbbentő és sorsszerű is. 

Van benne egy rejtett irónia, kárörvendőség is a szó legnemesebb értelmében véve. Nemcsak a regény ment át hatalmas fejlődésen, hanem a karakterek is. Hol kaptak, s hol elvett tőlük az élet. Megerősítette őket, de ugyanakkor formálta is az akaratukat. Kezdve Dorothyval, aki már nem az a hepciáskodó lány, aki csak úgy leönt egy üzletembert tejjel, hanem igazi nővé érett, aki már látja a dolgok mögötti értelmet, de attól még megmaradt a kislányos kisugárzása és a jelleme is erre hajaz inkább, de már kezd felnőni a szemünk láttára. 

Döntéseket hoz, megkérdőjelezi a hitét és az életmódját. Gregory (❤️) ugyanaz az a csibész, ravasz eszű férfi, aki tudja, hogy mit akar, de vissza fogja magát és tiszteletben tartja mások szokásait és kultúráját, legalábbis egy ideig. Samuel változik csak igazán. Már egyáltalán nem az a Samuel Zook, aki az első részben volt. Mindhárman elindultak egy úton, de hogy végül hol fognak kikötni, milyen döntéseket fognak hozni az még a jövő zenéje. 

Már elindult a döntési folyamat, de elhatározás csak a harmadik részben lesz, legalábbis remélem. Az biztos, hogy mint eddig mindig a kötet fő mozgatórugója a szerelem. Egy érzés, ami egyszerre áldás és átok. Olyan dolgokra ösztönzi az embert, amire magától, ép eszűen nem biztos, hogy megvalósulna.

505 oldal tömény izgalom, érzelmi kavalkád, viharos egymásra tálalások, következtetések sorozata, visszatérő elemek sokasága és a már oly jól megszokott Borsa Brown feeling, ami nem hagy nyugodni minket, ami egyszerre ösztönöz, de vissza is tart, hogy ne legyen oly hamar vége. Mindemellett tanít is, megmutatja, hogy mily mulandó us az élet. Kemény helyzetek elé állít, tanít, rávesz minket arra, hogy lássunk a sorok mögé és ne féljünk elengedni a béklyóinkat, ami visszafog. A szabadság érzését nyújtja, s csak rajtunk múlik, hogy élünk e vele. Dorothy, Gregory és Samuel mellett esélyünk van megismerni egy újabb Millert, Joshua személyében. Egy olyan erős férfi karakter, aki nemcsak hogy bekerül a képbe, de mindent felforgat. Vajon Dorothy megmarad a vőlegénye, Samuel mellett, vagy az érzései erősebbek Gregory felé, netalántán Joshua lesz a befutó? A Gyalázat és szenvedély második részéből mindenre fény derül. Egy érzelmes, kalandos, sötét, fájdalmas, de ugyanakkor erős regényt adott nekünk Borsa, de csak a legerősebbek érthetik meg a mondanivalóját és csakis ők láthatnak a sorok mögé. Legyetek erősek és legyetek ti azok, akik megvilágosodnak e regény lapjait olvasva. Legyetek részesei a csodának, éljétek át ti is az amish világ és a modern kor szenvedélyes táncát.

" - Te aztán meg tudod mondani a népnek a magadét. Micsoda nyelved van, te lány! Ha mindenkit magadra is haragítottál, az Úr bizonyára megbocsátott. - Fölnevet, majd a kezét nyújtja: - Eva vagyok!"

" - Szemét! Mocsok! Tönkretetted az egész életemet! Mi vagy te? Egy szörnyeteg! És amishként élsz? Hányok tőled!"

" - Samuel! - szól utánam, mire megtorpanok. - Azért, ha nem is aggódsz, egyvalamit jegyezz meg! Gregory Hamilton megszerzi, amit akar. Eddig csak sejtettem, hogy kell neki a kis Dorothy, de most már biztosra tudom."

"Ha zárkózott vagy, és nem nyitsz, az emberek előbb-utóbb beképzeltnek titulálnak, pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Szóval jó ideje letettem arról, hogy pozitív jellemként értékeljenek mások. Most, ha így belegondolok, szerintem elég sokan utálnak. Az alkalmazottaim közül is csak azok tudják, milyen vagyok valójában, akikkel napi kapcsolatban vagyok."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Tomor Anita: Még mindig rólad álmodom (Álmodtam már rólad 2.)

" - Valamikor a régmúlt időkben, emberi időszámítás szerint a XVI. században, mikor Angkort a környező hatalmak támadása fenyegette, és a puszta léte is veszélybe került, az itt élő emberek találtak egy ösvényt, ha úgy tetszik, egy átjárót, amely elvezetett egy titkos helyre, mely védve volt mindentől, ahol biztonságban élhettek."

*

Mit ​kezdesz az életeddel, ha egy nap felébredsz, és minden, amiről azt hitted, a valóság, arról egyszer csak kiderül, hogy csupán egy álom volt?

Liv egy hajón ébred, és úgy érzi, napok, sőt hetek teltek el egyetlen éjszaka alatt. Tisztán emlékszik az álmára: Kambodzsára, a régészkedésre, a különleges világra, ahol megannyi kalandban volt része, és ahol igazán beleszeretett Davidbe, a pasiba, aki mellett most felébredt. David azonban nem emlékszik arra, hogy milyen veszélyes kalandokban vettek részt együtt, és arra sem, hogy az életét adta volna a lányért, hogy megmentse.

Aztán különös dolgok kezdenek történni. David elmegy, Livnek pedig indul a gépe Kambodzsába. Ázsiába érkezve Livre egyre gyakrabban tör rá déja vu érzés, minden olyan ismerősnek tűnik számára, minden olyan, mintha már megtörtént volna egyszer. Csak David nincs ott vele. Livet nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy valami nem stimmel, és keresni, kutatni kezd Angkor romjai között, míg utat nem talál egy másik világba, ahol álmában járt már egyszer. Méghozzá Daviddel. Innentől kezdve egy újabb kaland veszi kezdetét. Vajon Liv és David újra egymásra találnak? Vajon a hazugságok és a titkok megváltoztatják az érzéseiket?

A nagy sikerű Álmodtam már rólad című regény folytatása megérkezett! Tomor Anita, a Helló újra, kedves exem! és a Nyolc éjszaka szerzője újra elkalauzol minket Kambodzsába, és egy olyan világba, ahol bármi megtörténhet.

Meglepetésekkel teli, szenzációsan jól felépített történetet kapunk, oly sok izgalommal, szerelemmel és szenvedéllyel fűszerezve, amely egész egyszerűen lebilincseli az olvasót. Ez a könyv garantáltan rabul ejt!

Az egész Tomor Anita könyvek iránti szeretetem az Álmodtam már róladdal kezdődött és el sem hiszem, hogy végre itt van a kezembe a folytatás és megtudhatom, hogy hogyan is alakul Liv és David sorsa. Anno amikor először olvastam a végével kapcsolatban nagyon sok kérdés merült fel bennem, teljesen letaglózott, hogy olyan hamar véget ért, de úgy hiszem, hogy minden várakozásomat felülmúlta a Még mindig rólad álmodom.

Ahogy elkezdtem olvasni a regényt úgy ugrottak be az első kötetben történtek, s igaz, hogy nem most volt, hogy a kezembe vettem, mégis minden egyes részlet, ami fontos vagy ami rejtett az eszembe jutott és a második kötet alatt is teljesen elvarázsolt az a világ, amit az megalkotott. A már megszokott könnyedség és kalandos cselekmény most sem hagy unatkozni, de ez jóval másabb, mint az eddigi Tomor Anita kötetek, ugyanis a saját tapasztalatok mellett mágiával, varázslattal és egy elképzelt világ romjaival fűszerezi a kötetet. Nem egyszerűen egy belevaló kalandba invitál minket, hanem a memóriánkat és a józan eszünket is próbára teszi. Maga a kötet eleje sokkoló, ledöbbentő és egyáltalán nem számítottam rá, hogy így fog folytatódni. Igazából halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy merre fog vezetni a cselekmény, hogy mi lesz a sztorival, mivel egy olyan lezárást kapott az első kötet, ami kétségeket ébresztett bennem, de ahogy elkezdtem olvasni ez egyből elszállt és átadta a helyét az izgalomnak és a várakozásnak. Sokat vártam rá, de minden egyes várakozással töltött perc megérte. Anita az az egyik olyan írónő, akinek a regényei nemcsak új helyekre visz el, de teljes mértékben elkápráztatnak és nem unom meg őket. Minden egyes befejezett kötettel egyre nő a kíváncsiságom, hogy mi lesz a következő, s ez a Még mindig rólad álmodom alatt is maximálisan így volt. A cselekmény egyben varázsol el és tölt el kételyekkel, várakozással és izgalommal. 

Újra élhetünk már megtörtént eseményeket, megtörtént pillanatokat, de ezek is olyan izgalmasan vannak megírva, hogy egy percig nem unatkoztam. Maga a cselekmény végig moziszerűen a lelki szemeim előtt pörgött le és nem bírtam pislogni a nagy csattanóknál. Kicsit más mint az eddigiek, mégis nagyon "tomor anitás". Kellően egyensúlyozik benne a valóság a képzeletbeli eseményekkel és a kitalált helyszínekkel, világfelépítéssel. 

Igaz, hogy maga Indora kitalált helyszín, mégis olyan mintha valós lenne és igenis elképzelhető, hogy ott lépkedjünk a romok között. Maga az ásatás világa, Kambodzsa olyan egzotikum, ami miatt már megéri, hogy elolvassuk a regényt és magunkba szívjuk a tudást, hiszen nemcsak a helyzetleírásokban profi az írónő, hanem a történelmi, száraz tények izgalmas és érdekes közlésében is. Egy szó, mint száz, nagyon megérte a várakozást és még nagyon szívesen olvastam volna tovább is. 

Maguk a karakterek igazi egyéniségek, akiket nem szabad lebecsülni, akik sok meglepetést tartogatnak és akiknek a jelleme hűen tükrözi a cselekmény világát és a mondanivalóját is. Hihetetlen, hogy egy-egy utazás milyen mozgatórugó is tud lenni, hiszen Kambodzsa csodás világa az, ami megihlette Anitát és, ami nemcsak az ő szívét, de olvasók millióit is rabul ejtette. 

Páratlan közlésmód, egyedi stílus, megkapó emberi sorsok és fordulatok. Gyengéd érzelmek, szerelem, kaland, vakmerőség. Ezek a kifejezések mind uralják a kötetet és úgy rángatják a szálakat, hogy közben észre sem vesszük az idő múlását, s mire felocsúdnánk már be is fejeztük a regényt. Amellett, hogy szórakoztat újat is mutat, hiszen nincs egy olyan vonal, megmozdulás, ami mögött ne lenne mögöttes tartalom vagy éppen hátsó szándék. Nemcsak a történetet, de a mellék karaktereket is nagyon megszerettem. Kezdve Alice-szel és Andrew-val, de az emberek között is lapulnak igazi igazgyöngyök, akik megérdemlik a figyelmet. Ami nagyon megmaradt bennem, mint pozitív élmény az az volt, hogy olyan szinten tárja elénk az ásatás helyszínét és a munkafolyamatot, hogy olyan volt, mintha én is ott lennék. Emellett végig izgultam az egész cselekmény, mivel néhol veszélyes vagy éppen kétséges a történet kimenetele, mégis minden egyes kétségben töltött pillanat megérte és már tűkön ülve várom a folytatást, ami egyben le is zárja a trilógiát.

" - Ha két ember összetartozik, az rögtön látszik. Nektek még dolgotok van együtt! És még egy jó tanács: a látszat csal, ne higgy el mindent, amit látsz vagy hallasz! Csak a megérzéseidre hallgass! Ne bízz senkiben! Bárki bármikor bármiről hazudhat."

" - Azért, mert én tényleg komolyan beszéltem a múltkor. Számomra te egy nagyon értékes barát vagy, de nem akarok ennél semmi többet tőled! Nem szeretnék a barátnőd lenni! - hadartam, hogy még idejében eljussanak a szavak a tudatáig."

" - Az exek már csak ilyenek. Sosem adják fel - húzta jó széles vigyorra a száját. Kis híján eldőlt az egyik bőröndje, ő meg majdnem átesett rajta. Vicces látvány volt, ahogyan ott szerencsétlenkedik a csomagokkal."

" - Egy nő nagyon tud haragudni, de nagyon tud szeretni is. Ha szeret téged, képtelen lesz elszakadni tőled, hiába akarja."

Köszönöm Tomor Anitának a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Tomor Anita: Sugar Daddy

"Szeretem az egyéjszakás kapcsolatokat. Van bennük valami izgató, valami, ami elfeledteti velem a szürke hétköznapokat."

*

Lily ​egyetemre jár. Semmi más vágya nincs, csak az, hogy lediplomázzon végre és elkezdjen dolgozni. A lakbéren túl nem futja neki másra, nem költ luxusra, sem Louis Vuitton táskákra. Lottit, a barátnőjét viszont csak a Louis Vuitton táskák érdeklik. A régi pasija visszament Ausztráliába, ezért most új Sugar Daddyre vadászik, aki némi viszonzásért cserébe biztosít neki lakást és drága holmikat. Lilytől idegen ez az életforma, kirázza a hideg attól, hogy pusztán érdekből legyen együtt valakivel. Lottinak mégis sikerül valahogy rábeszélnie, hogy menjen el vele a bárba, ahol a potenciális jelöltekkel találkozik. Logan az a típusú pasi, aki tudja, mit akar. Ez azon a napon is így van, amikor ebédelni megy, és a mögötte lévő asztalnál fültanúja lesz két barátnő beszélgetésének. Gazdag, nagyon gazdag, és piszkosul jóképű. Épp olyan pasi, akit az egyikük keres. Neki viszont a másik lány kell. Ajánlatot tesz Lilynek, felkínálja, hogy lesz a Sugar Daddyje, ha beleegyezik, hogy lefekszik vele. Nem egyszer, hanem rendszeresen. A szabály egyszerű: megkap mindent, amíg vele van, de más pasival nem jöhet össze. Lily legszívesebben visszautasítaná, de Logan nem hagyja, hogy nemet mondjon. Vajon meddig tartható fenn egy üzleti ajánlat? És mi van, ha közben beleszeretsz a másikba?

Tomor Anita új regénye egyszerűen szenzációs. Magával ragadó és letehetetlen csakúgy, mint az előzőek, az Álmodtam már rólad, a Helló újra, kedves exem! és a Nyolc éjszaka. Súlyos függőséget okoz!

Tomor Anita azok közé a magyar írónők közé tartozik, akiknek minden egyes regényét olvasni kell, hiszen szórakoztató, kellemes, romantikus, kalandos és nem mindennapi történeteivel elvarázsolja az olvasókat. Eddig sem csalódtam benne és ezek után sem valószínű. A Sugar Daddy már jóval a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésemet, s nemcsak a címe miatt, hanem amiatt is, mert baromira kíváncsivá tett.

Sokan vannak akik tudják, hogy mit is jelent a Sugar Daddy kifejezés, de azoknak akiknek még új a fogalom itt egy kis gyors talpaló. Gazdag pasik, akik azért látnak el Sugar Babyket ajándékokkal, lakással, autóval, csinos és drága ruhákkal, utazással hogy amikor kedvük szottyan szexeljenek velük kötöttségek nélkül. Tipikusan a Sugar Daddyk mással is létesíthetnek kapcsolatot, míg a Sugar Babyknek csak a Daddy van. Legalábbis én így értelmezem a fogalmat. Maga a téma nemcsak kényes, de merész húzás is volt, hiszen sokan elítélik ezt a lét formát, ezt az életvitelt és nem nyitnak az újdonságok felé, de a címmel ellentétben nem is igazán a Sugar Daddy fogalmon van a hangsúly, s Anita megint megcsinálta azt, hogy csak úgy sodródtam az árral és minden előzetes fenntartásom megszűnt olvasás közben. Nem úgy olvastam, hogy ott a Sugar Daddy és a Sugar Baby, hanem úgy, mint Logan és Lily egymásra találását, azt hogy hogyan is kezdődik a közös életük, az egymásra találásuk. Maga a regény nagyon pörgős, valósághű, a leírások és a helyszín bemutatások még mindig a kedvenceim és teljesen olyan érzésem volt, mintha én is jelen lettem volna, én is ott sétáltam San Francisco utcáin, az óceán, a természet szépsége mind megjelentek a lelki szemeim előtt és az a vizualitás amit átad az írónő a regényével utánozhatatlan és megunhatatlan. 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen érték is lapul az ő sajátos úti beszámolóiban, hiszen minden egyes regény helyszínt egy-egy utazása inspirálja, s ezáltal ha nem is testben, de lélekben mi is részesei lehetünk és megismerhetjük azokat a csodás helyeket, ahova Anita elutazik a családjával. Minden egyes írását repesve várom, s ez most sem volt másképp. 

Eddig is imádtam amit alkotott, de most, a Sugar Daddy alatt érzem azt, hogy ez az én regényem, mivel Loganbe egy olyan személyt látok, aki nagyon közel áll a szívemhez, s igaz, hogy csak a levakarhatatlanságában és a pimaszságukban hasonlítanak, mégis emiatt egy olyan plusz adott a regény, amit sohasem fogok elfelejteni. A cselekmény is oldalról oldalra építi, néha aztán rombolja a történet vázát, de az erős alap végig megmarad. 

Maguk a karakterek már megérnek egy misét, hiszen Logan, a gazdag macsó, aki mindenkit és mindent megkao, amit csak akar igazi akadályba ütközik Lily James meghódítása közben, hiszen egy igazán makacs, talpraesett lány jelenik meg a személyében. Maga a regény erős, karizmatikus és a karakterek csak még jobban megerősítik ezt a tényt. Nehéz úgy olvasni, hogy közben semmilyen érzelmet nem vált ki az emberből, mivel szórakoztató, érzelmes, vicces, vidám, szenvedélyes, kekeckedős de nagyon is szerethető regénnyel van dolgunk. 

Az adok-kapok szituációk teszik igazán feledhetetlenné. Nem győztem letörölni a vigyort a képemről olvasás közben, nehogy hülyének nézzenek buszon, hogy én mégis mit olvashatok, hogy ilyen jó kedvem van. Akik úgy olvasnák a regényt, hogy rossz kedvük van azoknak tuti, hogy a regény végére semmi bajuk nem lesz, hiszen kedély javító, igazi boldogság bomba ez a regény minden egyes sorával és bekezdésével.

Terjedelmét tekintve nem hosszú, viszont nagyon sok minden történik benne, elég teret kap a kibontakozásra, a karakterek, az alapszituáció és a helyszín megismerésére. Főleg a kötet eleje nagyon szórakoztató, s ahogy haladunk egyre inkább a vége felé úgy lesz egyre komolyabb és valóságosabb a kötet, s maga a cselekmény is. Az különösen tetszett, hogy két szálon fut, hogy Logan olyan csibészes, olyan perverz és ami a szívén az a száján. Nem egy-két boldog percet sikerült szereznie a személyiségével és a karizmatikusságával. A másik extra dolog, ami kedves volt a szívemnek az a magyar vonatkozás. Az egész regényre nézve talán ez az eddigi legjobb Tomor Anita regény és örülök, hogy lehetőségem nyílt kézbe venni és olvasni, viszont mi ez a lezárás?? Folytatást kiált magáért. Nemcsak, hogy Lily és Logan párosa nem volt elég, de Josh és Lotti is rendesen felkeltették az érdeklődésemet. Várom a következő Sugar Daddyt és Lottiék sztoriját is. Remélem nem kell sokat várni rájuk. Egy baj van csak Anita regényeivel, a befejezés utáni űr, amit csak egy újabb Tomor Anita regénnyel lehet kitölteni.

" - Nincs olyan pasi, akinek ne kellene. Sőt, mondok jobbat, ha megismered, neked sem egy éjszakára fog kelleni."

" - Mert ha most igent mondasz, az lesz életed legjobb döntése! Belém fogsz szeretni és többé soha nem fog más pasi érdekelni. Gyere el velem holnap vacsorázni!"

" - Nekem te kellesz, nem a pénzed! - súgta a fülembe, majd elfordult és kiszállt a kocsiból. A szememmel egészen addig követtem, amíg be nem ment a könyvesboltba."

" - De! Pontosan rá gondolok! Ha abban a korban élnénk, amelyben a Trónok harca játszódik, és ha persze rajtam múlna, én őt is simán lefejeztetném, mert téged kerülget folyton."

Köszönöm Tomor Anitának a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 10%-os kedvezménnyel!

Kékesi Dóra: Várom a párom

"Lágy tavaszi szellő cirógatta sötétbarna, göndör fürtjeimet, amint egy elegáns étterem teraszán ültem."

*

KIKAPCSOL, MEGNEVETTET, SZÓRAKOZTAT

Miről álmodhat egy lány, ha már 29 éves, az állása pocsék, a lakása felejtős, a kocsija pedig használhatatlan?

Egy pasiról, aki társa a bajban, aki kedves, megértő, humoros és természetesen kiváló szerető.

Szilágyi Henriettának nincs szerencséje a szerelemben. Az igazinak hitt férfiakban sorra csalódnia kell, és mintha minden ellene esküdne össze. Még jó, hogy barátnőire, a netes horoszkópokban hívő Margóra és a hebrencs, szöszi Lillára mindig számíthat.

És valakire a szomszédból, aki mellette van, ha már égig ér a baj…

Létezik a nagy ő? Vagy álom csupán?

Mi, nők, milyen praktikákat vetünk be, hogy felfigyeljen ránk az álompasi? És mit teszünk, ha felbukkan a gyönyörű konkurencia? Vagy csupán ölbe tett kézzel várjuk a párunkat?

Minden kérdésünkre választ kapunk a nagy sikert aratott A holnap érintése szerzőjének, Kékesi Dórának a legújabb, sok humorral és még nagyobb szívvel megírt regényében.

Nagy reményekkel kezdtem neki a regénynek, hiszen már volt szerencsém olvasni az írónőtől, de amíg A holnap érintése egy titokzatos, háborús időkben játszódó történelmi-romantikus regény, addig a Várom egy párom egy könnyed, tanulságos, néhol szappanopera jelenetekkel tarkított szórakoztató romantikus regény. Maga a borító eszméletlen gyönyörű, nagyon tetszenek ezek az élénk színek. Már-már azt kell, hogy mondjam, hogy bájos és nagyon jól szemlélteti, hogy miről is szól maga a regény.

Olvasás közben nagyon jól szórakoztam. Nem voltam benne biztos, hogy az írónő ebbe a műfajban is megállja a helyét, de bizonyított, hogy rá is érdemes lesz még odafigyelni és a személyében egy igazi tehetséges, csiszolatlan gyémántra bukkantam. Maga a regény pont jókor jött. Nagyon együtt tudtam érezni a főszereplőnkkel, Henivel, aki akár én is lehetnék leszámítva a gyerekes viselkedését és a bénázásait. Hihetetlen, hogy mennyire eltalálta Kékesi Dóra a jellemét és a karakterét. Nem egyszer okozott feledhetetlen pillanatokat vagy éppen humoros kifakadásokat. Igazi érző - lélegző regénnyel van dolgunk, ami csak egyre jobb és jobb lesz, ahogy haladunk előre a cselekményben. Ahogy elkezdtem már akkor éreztem, hogy itt valami különleges van születőben, s mennyire igazam lett. Nagyon sok olyan álomgyáros regény van, amit teljes szívemből imádok és a Várom a párom is ilyen. Csajod, könnyed, olvasmányos, letehetetlen, szórakoztató, de emellett tanulságos és jókedvre derítő is. Egyszóval tipikusan olyan regény, amit imádok olvasni. 

Maguk a fejezetek sajnos csak egy szemszögből lettek megírva, pedig én baromi kíváncsi vagyok a másik oldalra is. Heni személye végig szórakoztat, nem enged el minket, de azért jól jött volna egy erős férfi kéz, ami az elkezdett mederben tartja a cselekményt. Ami egyébként légies, szókimondó, néha már hihetetlen, ugyanakkor a környezet és a helyzetleírások miatt nagyon is valóságos. Imádtam, ahogy Dóra belevonta Szeged városát is, s nem elégedett meg azzal, hogy ha már Magyarországon játszódik, akkor legyen Budapest a helyszín, s milyen jól tette. 

Mind a hangulata, s mind a megkívánt helyzetek jóval vidámabbak, mint azt el tudnám képzelni, hogy ha a fővárosban játszódna. Ezért mindenféleképpen jár egy hatalmas piros pont, hiszen lehet hogy néhányan pont a Várom a párom miatt látogatnak el Szegedre és ismerik meg közelebbről a várost. Jómagam mindenféleképpen tervezek egy regényhez igazodó barangolós városi sétát. Nagyon élném. De visszakanyarodva magára a történetre. 

Végig kísérhetjük Szilágyi Henriettát azon az úton, amire egyszer mindenki rá fog lépni, ez pedig nem más mint az Igazi, a Nagy Ő megtalálása. Csalódások, fellángolások, kételyek, érzelmek gardedámja, sírás, boldogság, elkeseredettség kíséri végig az utunkat, de ezek mellett racionális képet ad a mi életünkről is, na meg arról, hogy nekünk is voltak Ferik, Ákosok és Robik az életünkben, akiket jobb lenne elfelejteni örökre. 

A sava borsát a kötetnek Heni barátnői adják és a nem éppen hétköznapi ötleteik. Ehhez társul még az új szomszéd, aki tabu Heni számára, de mi van akkor, ha mégsem? Vajon ki lesz a befutó? A csajozógép Feri? A szexi orvos Ákos? Vagy éppen Robi a szomszédból, aki informatikus? Az a legszebb az egészben, hogy én már az elején tisztában voltam azzal, hogy mi lesz a cselekmény vége, mégsem volt meg bennem az a rossz érzés, mint pl. a kriminél, hogy tudom ki a gyilkos, s akkor így már nem is jó. A Várom a párom esetében éppen az a jó, hogy tudom a kimenetelét és végig izgulhatom, hogy vajon minden úgy fog e alakulni, mint ahogy azt én szeretném, vagy rak bele egy csavart az írónő és mindent a feje tetejére állít e. Hát mit ne mondjak jól megvárakoztatott. Az utolsó fejezet utolsó oldaláig kínzott a válasszal, de hogy ne áruljak el semmilyen fontos részletet, járjatok utána, hogy vajon Heni rátalál e a boldogságra vagy túl sokat vár és elszalasztja a nagy lehetőséget?

"Az anti-Valentin-nap igazán jó ötletnek bizonyult, és a film is jó választás volt. Hála a szomszédomnak, már nem éreztem magamat magányosnak, és a rémes valóságot is sikerült felednem, még ha csak egy estére is."

" - Mondd, Heni, miért vagyunk ilyen szerencsétlenek! Ott vagy te, megcsalt a pasid. Itt vagyok én, dobtak, és ott van Margó, aki bele van zúgva egy srácba, akinek ő nem kell! Ennyire rondák lennénk?"

" - Időnként nem értelek, Heni. Hogy lehetsz ilyen vak? Ha a rövidre fogott "igen" és "nem" válaszok szerinted egy igaz barátság kezdetét jelentik, akkor azt hiszem, a két pasi jól ki fog jönni egymással."

"Ujjongtam magamban, bele sem gondolva, mivel fog ez járni. Naná, hogy futással! Utálok futni - de a szerelemért mindent! Kemény vagyok, hős vagyok! Ki fogom bírni, és legalább addig is Robival lehetek kettesben."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Anna Todd: Mielőtt - Before (Miután 5.)

"Kiskorában a fiú arról álmodozott, hogy mi lesz belőle, ha felnő. Talán rendőr, vagy tanár."

*

Hardin és Tessa drámai szerelme egy örvény, mely mindenkit magával rántott, aki körülöttük volt. Most ezek a szereplők is hangot kapnak, és újra felbukkannak az eredeti miután-regények eseményei előtt, közben és azokat követően. A regényben megismerjük Hardin beszámolóját az első találkozásokról Tessával, és ez meg fogja változtatni az eddigi véleményünket a komor fiúról és az angyalról, aki szereti őt.

Anna Todd munkássága nem ismeretlen előttem, hiszen a Miután sorozata nagy kedvencem és imádtam olvasni Hardin és Tessa szenvedélyes történetét. Miután befejeztem őket sajnálattal vettem tudomásul, hogy Hardin szemszögéből nem lesz magyar kiadás. Aztán ahogy teltek az évek, s ahogy egyre inkább lemondtam arról, hogy egyszer olvashatom magyarul jött velem szembe a hír, hogy meg fog jelenni. Ez többek között a filmnek köszönhető, de azt hiszem, hogy megérte várni rá.

Már első pillanatban rabul ejtett a szépséges és letisztult borítójával a kötet. Nagyon illik a többihez és ez a minimalista stílus igazán üde és kellemes benyomást kelt. Tisztában voltam vele, hogy akármennyire is tetszik a külcsín, a belső az, ami a legfontosabb és várakozással teli pillanatok kereszttüzében kezdtem neki. A Mielőtt nem egyszerűen csak Hardin története, persze javarészt az ő gondolatai és lelki világa kapnak teret, de emellett más szereplőket is tüzetesebben megismerhetünk, kapunk információ morzsát abból, hogy kik is voltam a Miután előtt, milyen életét éltek és mi volt az a pont, ami elindította őket lefelé a lejtőn és, hogy hogyan is kerültek a Washingtoni Egyetemre. Nemcsak feltár bizonyos részleteket, de újakat is megmutat, s olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, amire eddig nem is gondoltunk volna. Hardin személyéhez igazodva igazi ellentmondás a regény, rendesen megleckézteti az olvasókat, persze tudjuk, hogy mi lesz mindennek a vége, mivel szigorúan csak az eredeti sorozat kötetei után ajánlott olvasni, mégis ott van a kétely és a talány. Mindegy, hogy hányszor tudatosítottam magamban, hogy tudom mi a Hessa sztori vége, mégis tudott meglepetést okozni és újat mutatni. 

Nagyon sok epikus jelenet vált még jobban érthetővé, vagy éppen egy teljesen új arcát mutatta meg, s ezzel engem is elkezdett egy új irányba terelni. Azok, akik nem ismernék a karaktereket elöljáróban annyit, hogy Hardin egy érzékeny lelkű, de kemény külső és borzalmas személyiség mögé rejtőző érzelmes lélek, aki mindenkit ellök magától és olyan dolgok miatt ostorozza magát, amikről nem tehet. Ezzel szemben Tessa egy makulátlan teremtés, aki mindenkiben a jót látja, s ehhez mérten naiv is. Igazi robbanó elegyet alkot a párosuk, s akik még nem olvasták a románcuk történetét ajánlom, hogy pótolják, mert unatkozni egy pillanatig sem fognak. 

Ez a robbanó elegy a Mielőtt lapjai alatt is jelen van, sőt a leginkább kritikusabb jelenetek valamennyiét újra átélhetjük. Érzelmi harcok, valós érzések, meglepő fordulatok, szenvedély, dac és egy jó nagy adag vakmerőség párosul a Mielőtt lapjai között. Igazi hangulat regény is emellett, hiszen egyszer fent érezzük magunkat a mennybe, s máskor pedig olyan, mintha a pokol kénköves bugyrában találnánk magunkat. Nagyon sokszor déja vu érzésem is támadt, s nem egyszer ült ki az arcomra bugyuta mosoly. 

Kirángatott a hétköznapok szürkeségéből és színt, életet vitt bele. Megragadott, de ha kellett olykor el is taszított magától. Pontosan ilyennek képzeltem el Hardin Scott történetét. Már az elején tisztában voltam vele, hogy milyen nehéz és bonyolult is lesz az ő fejével látni a dolgokat, de a belső gondolatok, kételyek és változások minden egyes perc szenvedést megértek. Az a fejlődés történet, ami lejátszódik a sorok között fenomenális. 

Nemcsak, hogy felnő a sebzett lelkű fiú, de meg is tanulja az élet leckéjét és küzd, harcol, amíg el nem éri a célját és be nem teljesül a sorsa. Maga a regény roppantul eseménydús, karizmatikus, lehengerlő, s emellett elgondolkodtató és szívét tépő is. A regény összetételét tekintve az első rész a mellékszereplők megismerése szolgál, úgy ahogy a kötet harmadik negyede is. S míg ezek teljesen elkülönülten vannak jelen a cselekmény életében, addig a fennmaradó középső rész Hardint illeti, ahol nem egyszerűen csak önmagát adja, de a belső kételyeket és változásokat is feltárja, ami miatt képtelenség nem beleszeretni egy kicsit és várni a saját Hardin Scottunk megérkezését. S nemhogy csillapította volna az After sorozat utáni sóvárgásomat, hanem inkább erősítette és azt kell, hogy mondjam, hogy még mindig nem kaptam eleget. Kell az életembe Hessa és az ő nem mindennapi szerelmük történetének a folytatása. Egy olyan lavinát indított el az írónő, ami úgy látszik, hogy nem akar megállni, s nem akarja az embereket elengedni a bűvköréből. Én benne ragadtam és esélytelen a kijutásom, de nem bánom, mert képes lennék újból és újból elkezdeni az egész sorozatot elölről, csak hogy ne legyen vége.

"Muszáj gúnyolódnom rajta. Nem tudok ellenállni a kísértésnek."

"Pedig Tessa nem a kedvenc játékszerem. Túl szép, és túl új ahhoz, hogy a mocskos kezemmel játszadozzak vele."

" - De igen. Hozzám még a szokottnál is aljasabb vagy. Mindenkivel gonoszkodsz, de úgy tűnik különösen élvezed, ha velem kegyetlenkedsz."

"Hogy prüszköl a magát oroszlánnak képzelő kiscica. Felnevetek, ő pedig maga elé tartja a pólómat, és gyorsan kibújik a felsőjéből. Elfordulok, mert úriember vagyok."

"Vívódom magamban: küzd bennem a jófiú, aki szereti a jó lányt, és a rosszfiú, aki olyan sérült, hogy senkit sem tud szeretni. Mindketten mást akarnak a hercegnőtől. A fekete ruhás fiú végül a földre kerül."

Köszönöm a Gabo Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Baráth Viktória: Az igazság árnyékában (Igazság 2.)

"A tárgyalóteremben feszült csend ereszkedik ránk abban a pár másodpercben, amíg a bírónő lapoz egyet az előtte fekvő aktában."

*

VÁRATLAN ​FORDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN

Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.

Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.

Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?

Baráth Viktória, a kétszeresen Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának második része romantikában és nem várt fordulatokban egyaránt bővelkedik. Ezúttal azonban még mélyebbre kalauzol minket az emberi lélek rejtelmeibe.

Tipikus Baráth Vikis regénnyel van dolgunk. Izgalmas, pezsgő cselekmény, furfangos csavarok, meglepő fordulatok, s egy csipet adok, s elveszek. Mert igen, ha Viki könyvet ír ott az ember nyugton nem marad. A happy end kérdéses nála, sőt... A második résszel kapcsolatban azt érzem, hogy valahol valamikor volt egy regény vagy egy novella az első és a második rész között, mert annyi mindenre nem emlékszem, pedig nem rég olvastam az első részt.

Amikor a kezembe kaptam a regényt már akkor tudtam, hogy egy nem éppen egyszerű kalandba vágom a fejszémet, hogy lesznek tőle álmatlan éjszakaim, de még ezek ellenére is úgy érzem, hogy az a tény, hogy Viki ír és mi, olvasók olvashatunk tőle mindent kárpótol. A már megszokott lendülettel vethetjük bele magunkat Az igazság árnyékábanba, ami talán még az előzőnél is erősebb és hitelesebb. Nagyon érdekes módon nem egyből ott folytatja, ahol a első résznél abbahagyta, hanem egy nagyit ugorva, egy teljesen hétköznapi napon folytatja a regényt. Az eleje még egész könnyed, kellemesnek is mondhatnám. Nem igazán történik meghatározó élmény, a hangsúly az új környezet megismerésén van, azon hogy egy kicsit szokjuk a közeget, majd ahogy egyre inkább belendül a cselekmény úgy kapják az újabb és újabb pofonokat és meglepő fordulatokat. Eddig úgy érzem, hogy ez az eddigi legerősebb, legsugárzóbb regénye az írónőnek. Erős, a velejéig beleás a cselekmény mélyére, logikus, kockázatos, energiabomba, és egy egészen picit az érzelmeket is az előtérbe helyezi. Teljesen eltér az Igazság trilógia első részétől, Az igazság nyomábantól. Egyszerre ad sokat és ahogy egyre jobban épül fel a történet úgy veszi is el a dolgokat. Vannak benne meghökkentő és döbbenetes fejlemények is, ugyanúgy mint kiszámíthatóak is. Maga a cselekmény nemcsak úgy egyszerűen rétegekre épül, hanem a kötőanyagot is a legspécibb anyagokból válogatja össze. 

Szerelem, szex, munka, munkakapcsolat, gyilkosság. A maga 344 oldalával szegezi magához az olvasókat. Nemcsak a cselekmény szálat fonja mesterien, de a karakterek jellemét és életét is. S ha már a karakterek. Hiányzott nekem az, amikor valóban együtt, egy közös életben láthattam volna Jasont és Hannaht. Nem tudom, hogy miért de engem zavart, hogy hiányoznak a boldog együttélés pillanatai és hogy ebbe nem engedett betekintést az írónő. 

Igazából ez az egyetlen negatívuma a kötetnek, hiszen másfelől szórakoztat, kikapcsol, ezerrel pörög a cselekmény, mindig történik benne valami, ami más oldalról engedi nézni a megkezdett szálat és ami gondolkodásra ad okot, sőt éppen arra ösztönöz minket a regény, hogy a fennálló ügyet, ami a történet mozgatórugója is, mi magunk derítsük ki és tálaljuk meg a bűnöst.

 Emellett persze karakter változást is láthatunk. Hannah egy sokkal erősebb, keményebb valójában tér vissza hozzánk. Már nem lehet csak úgy rángatni ide oda, mint egy rongybabát. S ez miatt eléggé eseménytelen, már már szegényes az élete. 

A kötet egy bizonyos pontjáig hiányzik belőle a fény, de aztán miután megérkezik ez a bizonyos fény mintha teljesen kicserélték volna és egy újabb szenvedélyesebb, dögösebb oldalát mutatja be. Jason viszont maga a meglepetés. Nemcsak lesokkolt, de meg is döbbentett. Hihetetlen egy figura, akire nem lehet nem odafigyelni és akit nem lehet nem szeretni.

Maga a nyomozás és a tárgyalás része a regénynek élethű, nagyon sok háttérmunka van benne, ez látszik is a részletességén és azon, hogy milyen szakszerűen is írja le ezeket az írónő. A kifejezések és a szakszavak, vagy épp az eljárás leírásai is ezt sugallják. Aztán ott van a kötet egyik nagy fordulópontja. Nagy merészség az írónőtől, hogy még egy ekkora pluszt is beletett a regénybe.

Az, hogy egy olyan kérdéskört boncolgat, mint a rasszizmus és a faji megkülönböztetés nagyon nagy merészségre és bátorságra vall. Le a kalapom előtte. Ha Amerikában lennénk ennek nagyobb lenne a súlya, de még így is teljesen átérezhető a helyzet komolysága és súlya. Adott egy gyilkosság, egy kezdetleges nyom és egy fekete srác. Korrupció, rendezetlenség, elhamarkodottság és bizonyítékok hiánya, de mégis ott tartunk, hogy tárgyalás, előzetesbe vétel. Ezeket a pontokat Viki nemcsak beleszövi a cselekménybe, de át is itatja vele. Bizonyítékról bizonyítékra építi a cselekményt, s ezzel együtt magát az ügyet is, amit meg kell oldani. Emellett magánéleti problémákat, kételyeket és tanácstalanságot is hozzáad a már így is elég széles és színes palettához. Maga a kötet lezárása egyben megdöbbentő, de logikus is. Csodálkozást halmozott csodálkozásra. Végig a körmömet rágtam, hogy vajon mi lesz a vége, mi lesz a cselekmény kimenete, s amikor erre megadja a választ még utána sem állhatunk meg, nem lélegezhetünk fel, mert következik a következő csavar és újból minden a feje tetejére áll. Ilyen egy igazi és hamisítatlan Baráth Viktória regény, gratulálok. Alig várom már a harmadik, s egyben befejező kötetet is. Megérte, hogy trilógiával gondolkodott az írónő és nem hagyott minket (annyira) kételyek között.

" - Hidd el, majd csak betoppan valaki az életedbe, amikor nem is számítasz rá. A pasik mind ezt csinálják, azt hiszed, hogy az életed rendben van, aztán jönnek, és fenekestül felforgatnak mindent."

" - Ne értsd félre - folytatom. - A szerelem igenis fontos. Ez a világunk mozgatórugója. De valóban csak egy rugó, mint amilyen például a flippergépekben is van. Elindít egy folyamatot, és utána rajtunk áll vagy bukik, hogy mit hozunk ki belőle. A következő pillanatban már veszíthetünk is, de ha megdolgozunk érte, akkor sok örömöt és boldogságot adhat. De az már nem szerelem. Az már teljesen más, egy sokkal jobb és sokkal szebb szakasza két ember életének."

" - Senki sem - vonom meg a vállam. - Még én sem, pedig tudtam, hogy mekkora nőcsábász, mégis hittem abban, hogy miattam megváltozik. Talán így is lett, de elcseszte az esélyeit nálam. Örökre. Ráadásul a hétvége alatt talált magának mást, akivel elszórakozhat."

"Persze tudom én, hogy mitől lesz jobb kedve. Csak annyi kell, hogy valakit csesztethessen. Ez a valaki pedig legtöbbször én vagyok, de már tudom kezelni a beszólásait, és azt is tudom, hogy csak azokkal viselkedik így, akik többet jelentenek a számára, mint az átlagemberek."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!