Borsa Brown: Gyalázat és szenvedély (Gyalázat 2.)

"A házba lépve arra számítok, hogy otthonos és barátságos közeggel találkozom, de a látvány letaglóz. Minden rideg."

*

Dorothy ​Millert, a fiatal amish lányt vétkei miatt Pennsylvaniába száműzik, egy sokkal szigorúbb közösségbe. A lázadó lány nehezen viseli a szabályokat, és nem sejtheti, hogy e helyen maga az ördög és a pokol lakozik.

Mindeközben Gregory Hamilton, az üzletember is szembetalálja magát démonjaival, mégis azon igyekszik, hogy visszahozza a megszokott környezetébe a lányt, akinek összekuszálta az életét.

Samuel Zook, az amish fiú kihágásai miatt végleges kirekesztésre számíthat. Próbál hű maradni az ősei értékrendjéhez, de rá kell jönnie, túl önfejű és heves.

Vajon meddig képesek az emberek álarc mögé bújtatni valós énjüket? Meddig tartható féken az ösztön és a vágy? Legyőzheti a józan ész a szívet és a sóvárgást? Mindhármuknak rá kell döbbenniük, hogy reménytelen háborúba kezdtek önmagukkal, mert „legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír…”

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a Gyalázat-trilógiában ezúttal is egy elzárt közösségbe, az amishok világába enged betekintést. Az első kötet, a Gyalázat és hit után a Gyalázat és szenvedély című részben kiderül, hogyan folytatódik Dorothy, Gregory és Samuel története.

Sok mindenre fel voltam készülve a második kötettel kapcsolatban, csak éppen arra nem, amit kaptam. Fenekestül felforgatta a világomat és még azután sem ereszt, hogy az utolsó sort is elolvastam. Magához láncolt, belém véste a karmait és erősen kapaszkodik, hogy esélyem se legyen szabadulni. De nem bánom, hiszen imádtam minden egyes sorát és az amishok világa is egy új kaput nyitott meg előttem.

Az első részt olvasva elemi erővel vonzott a folytatás, s igaz, hogy jó sokat kellett várnom rá, de már most tudom, hogy édes kevés volt ez a második rész és nem elég, amit kaptam. Ennél sokkal, de sokkal több kell belőle, de kezdjük szépen az elején. Mint ahogy azt már az első részben megszokhattuk Dorothy-Samuel-Gregory párosa ezúttal sem hagy minket unatkozni. Míg az első kötet inkább a megismerésről szólt, addig ez a második kibontja a történet szálát, lebegteti azt, s ha úgy tartja kedve belekap a szél vagy éppen kiszabadul a fogságából és addig szárnyal, amíg el nem következik egy újabb fordulópont. A kötet nyelvezete ismét vetekszik a józansággal és a megfelelési kényszerrel. Hol ad, s hol elvesz. Mindegy, hogy kinek a szemszöge van éppen porondon, az egyszer biztos, hogy nem marad szem szárazon. Meghat, elgondolkodtat, cselekvésre ösztönöz, új világot mutat be, de közbe olyan elemi érzések is szerepet játszanak, mint a szerelem vagy a vágyakozás. Nem hittem volna, de a Gyalázat és szenvedély sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Nehéz volt lassan haladni vele, az volt a baj, hogy minél tovább akartam a fogságában lenni, de még így is úgy érzem, hogy kevés volt a vele töltött idő és ennél jóval többet is írhatott volna nekünk Borsa Brown. 

Ha van írónő, aki függővé tesz, az Borsa és az ő különleges szemléletmódja és a regény ötlet választásai. Amishok. Mi jut róla az embernek az eszébe? Elzárt közösség, érzelemmentesség, kemény munka, saját termékek, visszamaradottság. Pedig ők ennél jóval többek, kilépnek az emberi sztereotípiák hálójából és megmutatják igaz valójában magukat. Maga a történet egyrészt baromira belevezet a sűrűjébe, valósághű, racionális, szenvedélyes, gyalázatos, akaratos, lélekőrlő, mégis emellett igazi adrenalinbomba és függőség okozó írás. 

Az amishokról írt sorozata Borsa egyik ékköve, amit minden valamire való könyvmolynak legalább egyszer el kellene olvasnia. A cselekmény teljes mértékben ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, s az elvárásokkal ellentétben egy sokkal másabb, sokkal fagyosabb és kegyetlenebb közösség kerül a szemünk elé, ahol igazi meglepetésekben, elborzadásokban és meglepő fordulatokban lehet részünk. Maga a cselekmény kimenetele egyszerre megdöbbentő és sorsszerű is. 

Van benne egy rejtett irónia, kárörvendőség is a szó legnemesebb értelmében véve. Nemcsak a regény ment át hatalmas fejlődésen, hanem a karakterek is. Hol kaptak, s hol elvett tőlük az élet. Megerősítette őket, de ugyanakkor formálta is az akaratukat. Kezdve Dorothyval, aki már nem az a hepciáskodó lány, aki csak úgy leönt egy üzletembert tejjel, hanem igazi nővé érett, aki már látja a dolgok mögötti értelmet, de attól még megmaradt a kislányos kisugárzása és a jelleme is erre hajaz inkább, de már kezd felnőni a szemünk láttára. 

Döntéseket hoz, megkérdőjelezi a hitét és az életmódját. Gregory (❤️) ugyanaz az a csibész, ravasz eszű férfi, aki tudja, hogy mit akar, de vissza fogja magát és tiszteletben tartja mások szokásait és kultúráját, legalábbis egy ideig. Samuel változik csak igazán. Már egyáltalán nem az a Samuel Zook, aki az első részben volt. Mindhárman elindultak egy úton, de hogy végül hol fognak kikötni, milyen döntéseket fognak hozni az még a jövő zenéje. 

Már elindult a döntési folyamat, de elhatározás csak a harmadik részben lesz, legalábbis remélem. Az biztos, hogy mint eddig mindig a kötet fő mozgatórugója a szerelem. Egy érzés, ami egyszerre áldás és átok. Olyan dolgokra ösztönzi az embert, amire magától, ép eszűen nem biztos, hogy megvalósulna.

505 oldal tömény izgalom, érzelmi kavalkád, viharos egymásra tálalások, következtetések sorozata, visszatérő elemek sokasága és a már oly jól megszokott Borsa Brown feeling, ami nem hagy nyugodni minket, ami egyszerre ösztönöz, de vissza is tart, hogy ne legyen oly hamar vége. Mindemellett tanít is, megmutatja, hogy mily mulandó us az élet. Kemény helyzetek elé állít, tanít, rávesz minket arra, hogy lássunk a sorok mögé és ne féljünk elengedni a béklyóinkat, ami visszafog. A szabadság érzését nyújtja, s csak rajtunk múlik, hogy élünk e vele. Dorothy, Gregory és Samuel mellett esélyünk van megismerni egy újabb Millert, Joshua személyében. Egy olyan erős férfi karakter, aki nemcsak hogy bekerül a képbe, de mindent felforgat. Vajon Dorothy megmarad a vőlegénye, Samuel mellett, vagy az érzései erősebbek Gregory felé, netalántán Joshua lesz a befutó? A Gyalázat és szenvedély második részéből mindenre fény derül. Egy érzelmes, kalandos, sötét, fájdalmas, de ugyanakkor erős regényt adott nekünk Borsa, de csak a legerősebbek érthetik meg a mondanivalóját és csakis ők láthatnak a sorok mögé. Legyetek erősek és legyetek ti azok, akik megvilágosodnak e regény lapjait olvasva. Legyetek részesei a csodának, éljétek át ti is az amish világ és a modern kor szenvedélyes táncát.

" - Te aztán meg tudod mondani a népnek a magadét. Micsoda nyelved van, te lány! Ha mindenkit magadra is haragítottál, az Úr bizonyára megbocsátott. - Fölnevet, majd a kezét nyújtja: - Eva vagyok!"

" - Szemét! Mocsok! Tönkretetted az egész életemet! Mi vagy te? Egy szörnyeteg! És amishként élsz? Hányok tőled!"

" - Samuel! - szól utánam, mire megtorpanok. - Azért, ha nem is aggódsz, egyvalamit jegyezz meg! Gregory Hamilton megszerzi, amit akar. Eddig csak sejtettem, hogy kell neki a kis Dorothy, de most már biztosra tudom."

"Ha zárkózott vagy, és nem nyitsz, az emberek előbb-utóbb beképzeltnek titulálnak, pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Szóval jó ideje letettem arról, hogy pozitív jellemként értékeljenek mások. Most, ha így belegondolok, szerintem elég sokan utálnak. Az alkalmazottaim közül is csak azok tudják, milyen vagyok valójában, akikkel napi kapcsolatban vagyok."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!