Vi Keeland: Egomániás

"Utálom a szilvesztert. Két óra a forgalomban, nehogy egyszerű legyen a tizennégy kilométeres út a LaGuardiától hazáig."

*

Akkor ​találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen.

Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen. Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített. Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk. Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.

Egy újabb feledhetetlen, sikamlós VI Keeland kötettel van dolgunk. Izzanak a lapok, már már olyan forró a levegő, hogy csoda, hogy nem kapnak lángra. Végig perzseli a cselekményt az írónő kifejező stílusa és az a természetesség, vágyakozás és szexuális töltés, ami a lapok között uralkodik.

Imádom, hogy az írónő minden egyes regényével új vizekre evez, mégis teljes mértékben képes arra, hogy elkápráztasson és megmutassa, hogy mennyire otthon van a témában. Erotika, múlt, megoldásokra váró feladatok, tesztek, s egy jó nagy adag vonzalom. Újfent olyan regényt írt, ami átveszi a toplisták első helyét. Igazi uralkodó, ami arra született, hogy minden háztartás olvassa, elmerüljön benne és egy hosszú nap után teljesen kikapcsoljon. Nemcsak jó stressz oldó volt, hanem a lelket is felvirágoztatta. Nem egyszerűen tényként írja le az eseményeket, hanem lelket csempész bele, s ezáltal nagyon közeli ismerősként üdvözöljük a szereplőket a lapokon. Tudniillik VI Keelandről, hogy a maga műfajában az egyik legzseniálisabb írónő akitől szerencsém volt olvasni, nem véletlenül hódította meg világszerte a könyves toplistákat és nem véletlen, hogy olyan sok nyelvre fordítják le az írásait. Szenvedélyes kifejezésmód, trágár szavak tömkelege, szex és izgalom uralja a kötetet. Hol felemel, s hol még jobban visz minket fel azon a bizonyos érzelmi lépcsőn, hogy aztán a mélybe vessen bennünket. Maga a cselekmény már az elejétől kezdve pörög, egy percre nem áll meg. Ha kell sejtelmes, de azért a legfőbb dolgok elég hamar kikövetkeztethetőek, s ez a sablonos oldal sem vesz el az élményből. Egy percig nem gondoltam azt, hogy hiba volt belekezdeni, mivel oké, hogy elég levágós az alapszitu mégis sikerült úgy megfűszerezni, hogy azért talányok is legyenek benne és ne legyen minden olyan fekete-fehér, hanem egy kis színt is kapjon, mondjuk pirosat vagy vöröset. 

Ha az alapot veszem, akkor adott egy fiatal pályakezdő pszichológus lány, aki párkapcsolatokkal foglalkozik és adott egy férfi, aki ügyvéd és azon dolgozik, hogy minél több válást megnyerjen sikeresen. A pólus két ellentétes vége, hiszen míg a női karakter azért létezik, hogy mások kapcsolatát rendbe hozza, addig a másik meg éppen azért, hogy minél hamarabb lezárja azokat. Nagyon érdekes felállás, mégis van benne ezen felül fűszer, só és bors, ami nemcsak hangulattal, érzelmekkel, de belső gondolatokkal is felruházza a cselekményt. 

Maguk a karakterek függetlenek, erősek, van bennük fantázia, s az a legeslegszebb pillanata a regénynek, amikor az igazi belső valójukba enged betekintést és amikor a szív is megnyílik. Valahogy Emerie és Drew története sokkal többet ad, mint az eddigi összes Keeland regény hőse, ők azok akik igazán közel kerültek hozzám, akik annyira megvettek maguknak, hogy rendesen elfacsarodott a szívem, ha éppen olyan részt olvastam és akiknek a boldogsága engem is azzá tett. 

De nehogy csak a jót írjam le, néhol igencsak kiszámítható, sablonos és egyszerű volt a cselekmény, viszont azzal kompenzált, hogy akikor arra volt szükség úgy felkavarta az állóvizet, hogy csak úgy csattant. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy függővé tett és alig bírtam magammal olvasás közben. A kötet első fele még szépen, lassan, egyre inkább haladva a középpont felé egyre izgalmasabbá és pörgősebbé vált, s maga a közepe az ami úgy igazán odatette az i-re a pontot és megmutatta, hogy ezt így kell csinálni és addig kell kínozni az olvasót, amíg azt nem mondja, hogy állj. Miután megvan az alapfelállás és kialakul a vonzalom, na onnantól kezdve nincs megállás. Erotika, szenvedély, vágy. Minden terítéken van. Pikánsan, de egyszerre ízlésesen találva. A vége meg maga a meglepetések és fordulatok tömkelege. Nem győztem kapkodni a fejemet és teljesen átszellemülten fejeztem be a regényt. Becsuktam és csak arra tudtam gondolni, hogy igen a lelkivilágomnak ez kellett. Irányt mutat, s arra is ráhelyezi a hangsúlyt, hogy mindent csak akarni kell és akkor valósággá válik. Ha teszünk érte bármi elérhető, legyen az párkapcsolati dolog vagy valami egészen más.

"Mocskos mosoly suhant át az arcomon, amint elképzeltem, hogy Emerie-vel titkárnősdit játszunk, és én vagyok a főnöke. Már késő volt megállítani a szavaimat: - Pedig sokat fizetnék a szolgáltatásaiért."

"Sokszor pont azok, akik a legkeményebb külsővel rendelkeznek, viselik a legvastagabb páncélt a lelkük körül."

"Azt hiszem, tetszett a gondolat, hogy Drew Jaggernek merevedése van attól, hogy rám gondol. A testem ugyanúgy válaszolt az üzenetére, mint a csókjára tegnap este. Valami szexit akartam visszaírni neki, de mielőtt még bármit kigondolhattam volna, láttam, hogy a pontocskák mozognak, tehát ír."

"Eddig még soha nem mutattam be Becket egy nőnek sem. De valamiért ezt akartam, találkozzon Emerie-vel. Lehet, hogy életem legjobb szopása volt, ami meggátolt abban, hogy gondolkodjak, de valamiért az volt az érzésem, hogy nekik találkozniuk kell."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!