Baráth Viktória: Az igazság árnyékában (Igazság 2.)

"A tárgyalóteremben feszült csend ereszkedik ránk abban a pár másodpercben, amíg a bírónő lapoz egyet az előtte fekvő aktában."

*

VÁRATLAN ​FORDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN

Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.

Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.

Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?

Baráth Viktória, a kétszeresen Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának második része romantikában és nem várt fordulatokban egyaránt bővelkedik. Ezúttal azonban még mélyebbre kalauzol minket az emberi lélek rejtelmeibe.

Tipikus Baráth Vikis regénnyel van dolgunk. Izgalmas, pezsgő cselekmény, furfangos csavarok, meglepő fordulatok, s egy csipet adok, s elveszek. Mert igen, ha Viki könyvet ír ott az ember nyugton nem marad. A happy end kérdéses nála, sőt... A második résszel kapcsolatban azt érzem, hogy valahol valamikor volt egy regény vagy egy novella az első és a második rész között, mert annyi mindenre nem emlékszem, pedig nem rég olvastam az első részt.

Amikor a kezembe kaptam a regényt már akkor tudtam, hogy egy nem éppen egyszerű kalandba vágom a fejszémet, hogy lesznek tőle álmatlan éjszakaim, de még ezek ellenére is úgy érzem, hogy az a tény, hogy Viki ír és mi, olvasók olvashatunk tőle mindent kárpótol. A már megszokott lendülettel vethetjük bele magunkat Az igazság árnyékábanba, ami talán még az előzőnél is erősebb és hitelesebb. Nagyon érdekes módon nem egyből ott folytatja, ahol a első résznél abbahagyta, hanem egy nagyit ugorva, egy teljesen hétköznapi napon folytatja a regényt. Az eleje még egész könnyed, kellemesnek is mondhatnám. Nem igazán történik meghatározó élmény, a hangsúly az új környezet megismerésén van, azon hogy egy kicsit szokjuk a közeget, majd ahogy egyre inkább belendül a cselekmény úgy kapják az újabb és újabb pofonokat és meglepő fordulatokat. Eddig úgy érzem, hogy ez az eddigi legerősebb, legsugárzóbb regénye az írónőnek. Erős, a velejéig beleás a cselekmény mélyére, logikus, kockázatos, energiabomba, és egy egészen picit az érzelmeket is az előtérbe helyezi. Teljesen eltér az Igazság trilógia első részétől, Az igazság nyomábantól. Egyszerre ad sokat és ahogy egyre jobban épül fel a történet úgy veszi is el a dolgokat. Vannak benne meghökkentő és döbbenetes fejlemények is, ugyanúgy mint kiszámíthatóak is. Maga a cselekmény nemcsak úgy egyszerűen rétegekre épül, hanem a kötőanyagot is a legspécibb anyagokból válogatja össze. 

Szerelem, szex, munka, munkakapcsolat, gyilkosság. A maga 344 oldalával szegezi magához az olvasókat. Nemcsak a cselekmény szálat fonja mesterien, de a karakterek jellemét és életét is. S ha már a karakterek. Hiányzott nekem az, amikor valóban együtt, egy közös életben láthattam volna Jasont és Hannaht. Nem tudom, hogy miért de engem zavart, hogy hiányoznak a boldog együttélés pillanatai és hogy ebbe nem engedett betekintést az írónő. 

Igazából ez az egyetlen negatívuma a kötetnek, hiszen másfelől szórakoztat, kikapcsol, ezerrel pörög a cselekmény, mindig történik benne valami, ami más oldalról engedi nézni a megkezdett szálat és ami gondolkodásra ad okot, sőt éppen arra ösztönöz minket a regény, hogy a fennálló ügyet, ami a történet mozgatórugója is, mi magunk derítsük ki és tálaljuk meg a bűnöst.

 Emellett persze karakter változást is láthatunk. Hannah egy sokkal erősebb, keményebb valójában tér vissza hozzánk. Már nem lehet csak úgy rángatni ide oda, mint egy rongybabát. S ez miatt eléggé eseménytelen, már már szegényes az élete. 

A kötet egy bizonyos pontjáig hiányzik belőle a fény, de aztán miután megérkezik ez a bizonyos fény mintha teljesen kicserélték volna és egy újabb szenvedélyesebb, dögösebb oldalát mutatja be. Jason viszont maga a meglepetés. Nemcsak lesokkolt, de meg is döbbentett. Hihetetlen egy figura, akire nem lehet nem odafigyelni és akit nem lehet nem szeretni.

Maga a nyomozás és a tárgyalás része a regénynek élethű, nagyon sok háttérmunka van benne, ez látszik is a részletességén és azon, hogy milyen szakszerűen is írja le ezeket az írónő. A kifejezések és a szakszavak, vagy épp az eljárás leírásai is ezt sugallják. Aztán ott van a kötet egyik nagy fordulópontja. Nagy merészség az írónőtől, hogy még egy ekkora pluszt is beletett a regénybe.

Az, hogy egy olyan kérdéskört boncolgat, mint a rasszizmus és a faji megkülönböztetés nagyon nagy merészségre és bátorságra vall. Le a kalapom előtte. Ha Amerikában lennénk ennek nagyobb lenne a súlya, de még így is teljesen átérezhető a helyzet komolysága és súlya. Adott egy gyilkosság, egy kezdetleges nyom és egy fekete srác. Korrupció, rendezetlenség, elhamarkodottság és bizonyítékok hiánya, de mégis ott tartunk, hogy tárgyalás, előzetesbe vétel. Ezeket a pontokat Viki nemcsak beleszövi a cselekménybe, de át is itatja vele. Bizonyítékról bizonyítékra építi a cselekményt, s ezzel együtt magát az ügyet is, amit meg kell oldani. Emellett magánéleti problémákat, kételyeket és tanácstalanságot is hozzáad a már így is elég széles és színes palettához. Maga a kötet lezárása egyben megdöbbentő, de logikus is. Csodálkozást halmozott csodálkozásra. Végig a körmömet rágtam, hogy vajon mi lesz a vége, mi lesz a cselekmény kimenete, s amikor erre megadja a választ még utána sem állhatunk meg, nem lélegezhetünk fel, mert következik a következő csavar és újból minden a feje tetejére áll. Ilyen egy igazi és hamisítatlan Baráth Viktória regény, gratulálok. Alig várom már a harmadik, s egyben befejező kötetet is. Megérte, hogy trilógiával gondolkodott az írónő és nem hagyott minket (annyira) kételyek között.

" - Hidd el, majd csak betoppan valaki az életedbe, amikor nem is számítasz rá. A pasik mind ezt csinálják, azt hiszed, hogy az életed rendben van, aztán jönnek, és fenekestül felforgatnak mindent."

" - Ne értsd félre - folytatom. - A szerelem igenis fontos. Ez a világunk mozgatórugója. De valóban csak egy rugó, mint amilyen például a flippergépekben is van. Elindít egy folyamatot, és utána rajtunk áll vagy bukik, hogy mit hozunk ki belőle. A következő pillanatban már veszíthetünk is, de ha megdolgozunk érte, akkor sok örömöt és boldogságot adhat. De az már nem szerelem. Az már teljesen más, egy sokkal jobb és sokkal szebb szakasza két ember életének."

" - Senki sem - vonom meg a vállam. - Még én sem, pedig tudtam, hogy mekkora nőcsábász, mégis hittem abban, hogy miattam megváltozik. Talán így is lett, de elcseszte az esélyeit nálam. Örökre. Ráadásul a hétvége alatt talált magának mást, akivel elszórakozhat."

"Persze tudom én, hogy mitől lesz jobb kedve. Csak annyi kell, hogy valakit csesztethessen. Ez a valaki pedig legtöbbször én vagyok, de már tudom kezelni a beszólásait, és azt is tudom, hogy csak azokkal viselkedik így, akik többet jelentenek a számára, mint az átlagemberek."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!