Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház (Bűbájok boltja 2.)

"A növény ártatlan volt."

*

Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából! 

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve… 

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe. A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész. 

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen. 

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni. 

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár. 

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is. 

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

" - Mindig is melegszívűbb voltál annál, mint amire a világ lehetőséget adott."

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amíg olvastam a könyvet elkezdett esni a hó, így számomra még hangulatosabb és szerethetőbb lett ezáltal Az elvarázsolt üvegház. A cozy télies hangulat, a szívet melengető karakterek, és az otthon melege hatja át ezt a csupa szív történetet. Már a Bűbájok boltja is kedvenc lett, de Az elvarázsolt üvegház az, ami szíven talált, és akkor mutatta meg a varázsát, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. 

A kötet felépítése habár nagyon hasonlít az első részhez, én mégsem bántam, mert imádtam, és végig azt éreztem olvasás közben, hogy simogat a történet, és melegséggel tölt el ezeken a téli napokon. Tökéletes téli kikapcsolódás, és megmelengeti a legfagyosabb szíveket is. Egy olyan különleges fantasy regényt kapunk, amiben egy különleges szigeten lépkedhetünk, persze a legnagyobb hidegben, de ez a sziget tele van üvegházakkal, növényekkel, amik mágikusak, életre kelthetőek, vagy csak éppen megmentésre szorulnak. Egy titokzatos múlt és elfeledett varázslatok is segítenek a regényt még varázslatosabbá tenni, na meg az sem elhanyagolandó tényező, hogy a sok száz üvegházat egyetlen grumpy kertész gondozza, akinek nagyon nehéz a kedvében járni, mégis gondoskodó, és olyan ételeket készít, amik után te is sóvárogsz. A történet középpontjában Terlu mellett az üvegházak sorsa áll, a küldetés, hogy a lehető legtöbbet sikerüljön megmenteni, és eközben valahol ez a grumpy x sunshine páros is egymásra talál. Yarrow nem az a szokványos férfi karakter, akire számítanál, mégis meglátod a páncél alatt a gondoskodásra és szeretetre vágyó férfit, aki a múlt rabjaként, régi sérelmeket hurcolva éli a mindennapjait, és végzi el a kertészek feladatát.

Plant ladyként imádtam olvasni a különböző különleges, olykor élő növényekről, és a szívem szakadt meg, amikor egy-egy üvegház a sok száz közül felmondta a szolgálatot, és meg kellett menteni a menthetőt. A hangulata kellemes, cozy a szó legnemesebb értelmében, és végig körüllengi a szeretet és a biztonság érzése. Zimankós, hóviharos maga az időjárás, de az üvegházakban melegség és szeretet honol, engem meg pont ezzel sikerült kilóra megvennie az írónőnek.

Terlu habár nem varázsló, csak egy könyvtáros, akit kővé változtattak, mert életre keltette Cazt, a póknövényt, mégis mindent megtesz, hogy minél több növényen tudjon segíteni az elvarázsolt üvegházakban. Egy nagyon kedvelhető, önfeláldozó és szimpatikus hősnő ő, akit csak szeretni lehet. Nagyon hasonló a sorsa, mint a Bűbájok boltjából Kielának, és talán emiatt a párhuzam miatt is tökéletes alapja ő a történetnek.

Yarrow eleinte nem egy nagyon kedvelhető karakter, mufurc, befelé fordulható, aki nem szavakkal, hanem tettekkel mutatja ki az érzéseit, és idő kell, amíg az ember kiismeri, és átlát a gesztusokon, és meglátja a férfit, azt, hogy mire is vágyik, és mit miért tesz. Mentsd meg az üvegházakat, és Yarrow szíve a tiéd. Akár ez is lehetne a kötet jelszava, mert minden egyes szava igaz. A kötet fő mozgatórugója a növények és az üvegházak sorsa közül mozog. Minden egyes tettnek ehhez van köze.

A szerelmi szál habár nem hangsúlyos, de ott van. Láthatatlanul alakul ki a két karakter között a vonzalom, és lassú mederben folyik. Egy tipikus slow burn románc, ami nem viszi el a történetet más irányba, és megmutatja, hogy így is lehet izgalmas és szerethető cselekményt összehozni. Egyes részek a szívedig markolnak, míg mások fénnyel és melegséggel töltenek el. Igazi balzsam a léleknek, főleg ebben a zord és hideg időben.

Míg Kielának ott van Caz, addig Terlunak Lotti és a szárnyas macska, Smaragor, akiért odáig voltam. Én is szeretnék egy szárnyas macskát!! Az elvarázsolt üvegház nemcsak egy különleges helyszínre sodor minket, hanem megmutatja az elszigeteltség hátulütőit is. Maguk az üvegházak, nemcsak mint helyszín, illetve létesítmény van jelen, hanem érzelmi töltettel is rendelkeznek. Nemcsak a növények állapotát mutatják meg, hanem a karakterek belső küzdelmeit is. Egy olyan mesebeli "dzsungelt" hozott létre az írónő, ami tele van élettel, különleges fajokkal, varázslattal és egy olyan atmoszférával, ami elvarázsol. Én nagyon megszerettem ezt a világot, a szigetet, a főkertészt, akit eleinte nehéz volt hova tenni, de azt már az elején éreztem, hogy nem egy mindennapi történetet fogok kapni, hanem egy olyat, ami tele van élettel és szeretettel. Sarah Beth Durst most sem okozott csalódást, és imádtam Terlu és Yarrow párosát, ahogy a kötet előre haladtával szépen egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. A mágia rendszere végig jelen van, uralja a cselekményt és szó szerint ez mozgatja a történet elágazását, és mindazt, ami át van itatva vele. Ha szereted a cozy fantasyket, és szerettem a Bűbájok boltját, akkor ne hagyd ki Az elvarázsolt üvegház c. kötetet, ami tele van szeretettel, és megannyi különleges és varázslatos növénnyel.

"A télünnep nem valami komoly, fennkölt esemény. A fényt ünnepeljük a sötétségben. Meg a családot és a barátokat. Az egész arról szól, hogy együtt nevessünk, és feloldjuk ezzel a sötétség magányát."

"A szavak sokat számítanak. A megfelelő szavak képesek meggyógyítani a törött üveget. A szíveket. A családokat. Az életeket."

" - Mentsd meg az üvegházait - szólalt meg az asztal túloldaláról Lotti -, és ez a férfi tűzön-vízen keresztülgázol érted."

"Vannak emberek, akik igénylik az emberi érintést, mások viszont szinte összeomlanak tőle."

" - Örökké szeretni fog, ha megeteted. A gyomra közvetlen összeköttetésben áll a szívével."

"Az idegen egy olyan barát, akivel még nem találkoztál."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)