Monica Murphy: close to Me - Közel hozzám (The Callahans 1.)

"Az iskola első hetében találkoztam vele."

*

Asher Davis sok minden számomra. 

Az első szerelem. Az első csók. 

De leginkább az a fiú, aki olyan sokszor törte össze a szívem, hogy már a számát sem tudom. Mégis van ebben a komor rosszfiúban valami, aminek nem tudok ellenállni. 

Azok vagyunk, akik a gimiben kerülik egymás tekintetét a folyosón, bár mindig tudják, hol van a másik. Szenvedünk, ha együtt kell dolgoznunk az órán, a szemünkben ég a gyűlölet. Ugyanakkor az a pár is vagyunk, akiről pletykáltak, miután másodikban megnyerték a bálkirály és bálkirálynő címet... 

Érzem az iróniát, mivel a legkevésbé sem vagyok a királynője. Sokkal inkább egy játékszer, amivel csak akkor játszik, ha unatkozik. És ő sem az én királyom, bármennyire is szeretném, ha az lenne. Ez a huzavona öl meg leginkább. Legalább annyira szeretnék odafutni hozzá, mint amennyire elfutni előle, és ezt ő is tudja. 

Végre itt vagyunk a végzős évben, és már csak hónapok választanak el attól, hogy soha többé ne kelljen látnunk egymást, amikor beüt a katasztrófa... és közelebb hoz minket egymáshoz. Elég egyetlen forró érintés, és én máris tűzben égek Ashért. De vajon ez a tűz végleg elpusztít minket, vagy ezúttal sikerül elérnünk, hogy működjön a kapcsolat?

"Amikor korábban bevallottam neki, hogy kezdek beleszeretni, akkor hazudtam. Mivel már totálisan beleestem."

Monica Murphy munkásságát képtelen vagyok megunni. A Close to Me egy gyengédebb, kevesebb szexualitással rendelkező sport románc, amiben több évnyi yearning van  és egy olyan első szerelemnek lehetünk szemtanúi, ami igaz, hogy korábban is szárba szökkenhetett volna, ám kellett az idő, az hogy a karakterek felnőjenek, és ne csak az elszalasztott lehetőséget lássák a másikban. A futballsztár és a pompon lány története ez, ahol a férfi karakter esik elsőnek szerelembe.

Nagyon szerethető, könnyed, gimis helyszínen játszódó olvasmány, amiben nagy szerepet kap a sport, az hogy milyen érzés is úgy egy kisvárosba költözni, hogy nagyvárosi lány vagy, illetve az apukád egy visszavonult futball szupersztár, ex NFL játékos. Autumn ott veszi fel a fonalat, ahol minden valamirevaló YA kötet felvenné, a gimi első évében, amikor ő az új lány, ő a híres apuka lánya, emiatt bizalmatlan, főleg a fiúkkal kapcsolatban. Itt jön a képbe a pimasz Ash, aki mindig kimondja, amit gondol. Ahogy telnek az iskolai évek úgy lesz egyre nyitottabb a kettejük között kialakult ellenségeskedés, illetve ellenszenv. Egy pontig olyan, mintha történni fog valami, aztán szépen parlagon hagy az írónő, de én szerettem, hogy ennyire kiszámíthatatlan volt a kezdet. Jó volt olvasni, gyorsan tudtam vele haladni, tetszett az alap is, az meg főleg, hogy nem siettünk, és az írónő inkább hagyott időt a karaktereinek, minthogy rossz időben összehozza őket. Úgy gondolom, hogy nemcsak Autumn javára válik az idő, hanem Ashére is, aki ebben a történetben a rossz hírű, megrögzött rosszfiú, aki mégis a futballcsapat irányítója, és van benne potenciál, csak nem jók a körülményei, és ez az a pont, ahol behozza az írónő a bonyodalmakat.

A két karakter közötti adok-kapok helyzetekért, illetve a huzavonáért szó szerint éltem-haltam. Nagyon imádtam, hogy sem Ash nem vallja be, hogy mit érez, sem pedig Autumn, hiszen ő a kötet kb. háromnegyedéig tagadásban él, de ennek is van egyfajta varázsa. Szikrázik közöttük a levegő, mégsem történik semmi, és nem egyszer legszívesebben már én löktem volna őket egymás karjába. Monica Murphy az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, és nem a testiségre, ami felüdülés volt ismerve a többi regényét.

Az első szerelem, az első élmény és az első igazi kapcsolat kerül előtérbe, míg közben olyan témákat feszegetünk, mint a fizikai bántalmazás, a hátráltató környezet, a család hiánya, és az iskola megpróbáltató környezete. Azt hinné az ember, hogy mivel futballsztár x pompon lány a két főszereplő klisés lenne a történet, de nem az. Olvasmányos, könnyen haladós, izgalmas, és hozza a sport románcokra oly jellemző hangulatot.

Autumn karakterét már az elején megkedveltem, és éreztem, hogy nagyon jó narratíva lesz, már csak azért is, hiszen alázatos, és nem az az undok pompon lány, mint amit a tipikus gimis amerikai filmekben látni, és ez igazi meglepetés volt. Tetszett, hogy habár minden lehetősége meglenne; megmaradt egy tipikus szomszédlánynak azzal a különbséggel, hogy híres az apukája, és az élete minden egyes pontján ott van a futball, nem kerülheti el, és Ashsel ez a kapocs még jobban meg is erősödik.

Aztán ott van Ash, akiről eleinte nem tudunk sokat, csupán annyit, hogy idegesíti Autumnöt, és egy feltörekvő futball tehetség, akinek baromi nehéz a családi háttere, mégsem látunk eleinte ebből semmit. Aztán megismerhetjük, hogy milyen is ez a háttér, és minden megváltozik. Fizikai bántalmazás, a jövő képlékenysége és dílerkedés is felüti a fejét. Viszont Autumn az a személy, aki miatt megéri küzdenie, és változnia, kitörni a helyzetéből, és küzdeni az álmaiért.

Érzelmileg mély, és míg olvassuk a kötetet elég sok mindent átélhetünk. Az édes első szerelem, és az addigi út tele van akadályokkal, mégis nagyon szerethető a cselekmény, és nekem kifejezetten tetszett az, hogy ennyire gyorsan tudtam haladni vele. A karaktereket nagyon megkedveltem, és szerintem a The Callahans lesz az új kedvencem az írónőtől. Összességében a Close to Me egy olyan sport románc, ami érzelmes és egy középiskolai szerelmet mutat be. A második esély, illetve a megbocsátás fontos szerepet játszik a történet alakulása szempontjából, és megmutatja, hogy egy YA kötet is lehet érzelmileg mély. Emellett van benne küzdelem is, ami tovább mélyíti a cselekményt, ugyanakkor végig megmarad az a könnyedség, ami a Közel hozzám c. kötetet jellemzi. Ha szereted a gimiben játszódó, amerikai focival foglalkozó, olvasmányos és szerethető köteteket, és már olvastál Monica Murphytől, akkor ne hagyd ki a close to Me-t sem, ami könnyen az új kedvenced lehet. Sokkal többet ad, mint amit a cuki borító sejtet. Engem sikeresen meggyőzött, és alig várom a következő kötetet. Egy futball tehetség és egy pompon lány történetét még sosem szerettem ennyire, és ez mindent elmond arról, hogy mennyire jó a történet.

"A zűrös lelkeknek viszont néha arra is szükségük van, hogy valaki szeresse őket. Higgyen bennük, amikor ők maguk már vesztesnek érzik magukat."

"Mintha te lehetnél a mindenem."

" - Én éppen most öntöttem ki neked a szívem, te pedig csak ennyit tudz mondani? - kérdezi felháborodva. 

- Nincs szíved, nem emlékszel? 

- Igen, mert elloptad."

"Még mindig szeretek játszani a tűzzel."

"Mégis itt vagyok, és a sötétséghez vonzódom, miközben a fényt kellene keresnem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)