George Eliot: Miss Brooke és a vidéki élet szépsége (Middlemarch 1.)

 "Miss Brooke az a fajta szépség volt, akinek nem kellett jól szabott ruha, hogy szép legyen."

*

A ​bájos, fiatal Dorothea egyetlen rossz tulajdonsága, hogy talán túlságosan ájtatos. Ez nem rettenti el sem a középkorú tudóst, Mr. Casaubont, sem a jóképű Sir Jamest, hogy udvaroljon neki. Vajon a lány kit választ? 

Egy eljegyzés nagy dolog az angliai kisváros, Middlemarch mindennapjaiban. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Dorothea húgát, az érzékeny, mégis racionálisan gondolkodó Celiát bántja a lány döntése. Talán a bácsikájuk, Mr. Brooke, sem tartja remek ötletnek, ám unokahúgai nevelése helyett jobban kedveli a politikát, ezért nem akar konfliktust. Mindezek ellenére Dorothea boldogságra lel? 

Közben új orvos érkezik a városba: Dr. Tertius Lydgate személye a vacsorák és találkozók beszélgetéseinek másik fő témája. Egy fiatal orvos lehet jó? Tud-e eleget? A polgármester és a bankár is őt fogja hívni a bajban? S mi következik abból, ha találkozik a középosztálybeli gyáros szőke leányával, a kissé hiú és önző Rosamonddal? 

George Eliot páratlanul pontos és finom iróniával rajzolja meg az 1830-as évek társadalmának karikatúráját. A Middlemarch nyolc kötetben jelenik meg Ortutay Péter fordításában. A művelt, bújtatott humort kedvelő olvasók számára igazi csemege ennek a klasszikusnak az újrafordítása!

" - Igaz. Csakhogy az ember társas lény, tudod, és bántja a magány."

Ritkán olvasok klasszikus irodalmat, viszont George Eliot Middlemarch kötete mellett nem tudtam elmenni szó nélkül. Már egy ideje nézegettem a könyvet, viszont akkor még nem jelent meg ez a hosszú történet a KNW Kiadó gondozásában. Mivel egy igencsak tetemes terjedelmű írásról van szó, a kiadó 8 részben jelenteti meg. A Miss Brooke és a vidéki élet szépsége az első része, amit én felettébb élveztem, és az átdolgozott szöveget is könnyűszerrel tudtam értelmezni és befogadni.

A legtöbb klasszikus esetében fennáll annak az eshetősége, hogy nehezen értelmezhető mit is akart a szerző, de nem a Middlemarchnál, hiszen egy igencsak igényes és szépen feldolgozott szöveget adott ki a kiadó a kezei közül. Maga a történet első része izgalmas, megismerhetjük a főbb szereplőket, a jellemeiket és azt, hogy milyen tulajdonságoknak szentelnek nagyobb figyelmet, és mi az amit elítélnek. A szerző a 19. századi Angliába kalauzol el minket, amiről én személy szerint nagyon szeretek olvasni, és ha úgy tetszik, akkor a Middlemarch egy családregény, ami a viktoriánus kori Angliát eleveníti fel a lelki szemeink előtt. S habár a szerző neve férfira utal, mégis nő írta, csak álnév mögé rejtőzött. A Middlemarch egy hamisíthatatlanul szórakoztató regény tele kisebb-nagyobb bukkanókkal, karakterek széles skálájával, és már ebben az első részben érződik az, hogy ez még csak a kezdet és a java, na meg a kalandok és az érzelmek sokasága csak ezután jön. A karakterek ehhez igazodva hol előtérben vannak, hol a háttérben mozognak, viszont az biztos, hogy akit az írónő eddig bemutatott nekünk, azok még fognak meglepetéseket okozni.

A Middlemarch egy igazán kacifántos regény, ami néhol kicsit lassú, de ennek ellenére is nagyon szerethető, és ad egyfajta a klasszikus irodalomra jellemző hangulatot. Nincsenek benne nagy volumenű történések még, ami nem zárja ki, hogy a további kötetekben még lehet. Nekem pont amiatt tetszett, hogy rövid, de frappáns és a széttagoltsága miatt kényelmes az olvasása, ugyanakkor az utolsó mondatok után már nyúlnál is a folytatásért.

A Miss Brooke és a vidéki élet szépsége egy gyönyörűen kidolgozott, jól gondozott szöveg, ami nemcsak külsőleg de belsőleg is gyönyörű. Viszont arra muszáj felhívnom a figyelmet, hogy ha kézbe veszitek és elkezditek olvasni ne nagyon érjetek az aranyozott designhoz, mert sajnos erősen kopik. Nekem a borító elő és hátlapja is megkopott egyes helyeken, de ami a leginkább szembetűnő az a gerinc.

A történet cselekménye egyszerű, nincsenek benne nagyvolumenű történések, ahogy már azt említettem, viszont a karakterei összetettek, árnyaltak és hiszem, hogy fognak még meglepetést okozni. Eliot egyik karaktere sem tökéletes, de talán pont ez a Middlemarch szépsége, hogy az írónő nem is akarta, hogy azok legyenek. Szépen kidolgozta őket, hogy aztán majd a továbbiakban meglepetéseket okozzanak nekünk.

Amikor elkezdtem olvasni még nem voltak nagy elvárásaim a történettel szemben, hiszen nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak, viszont akik odáig vannak a klasszikus irodalomért és a kosztümös filmekért, azoknak el kell olvasni, mert nagy eséllyel a Middlemarch új kedvenc lesz, akárcsak nekem. Hihetetlen, hogy mennyire megkedveltem a karaktereket, és mennyire a szívemen viselem már most a sorsukat, és mennyire érdekel, hogy mi lesz velük a továbbiakban.

Ami meglepett az az, hogy mennyire is humoros George Eliot írása. Sokkal jobban befogadható számomra, mint pl. egy Austen regény. Közvetlenebb, és megszólítja az olvasóját. A lányok nemcsak jó oldalát mutatja be, hanem a gyengeségeit is. Többféle gondolkodásmódot elevenít meg, és hagyja, hogy mi döntsük el ki a szimpatikus és ki nem. Jelen esetben a szívem Dorothea és Celia felé húz, akiket nem tudtam nem megszeretni.

Az idei évem legméltóbb zárás a Middlemarch! Milyen szép meglepetés volt ez a kötet, és örülök, hogy az egyik olyan utolsó olvasmányom volt, amit december utolsó napjaiban olvastam. Azt hiszem senki sem ábrázolja jobban a társadalom mélységét, mint George Elliot. Megmutatja, hogyan formálja az embereket az idő, és az általuk felállított eszményi képet. Ott van Dorothea, akinek van egy elképzelése, de ahogy új embereket sodor elébe az élet úgy kezd el a bizonytalanság magva gyökeret ereszteni, és csak a folytatás mutathatja meg, hogy vajon jó e a megérzés vele kapcsolatban, vagy valamit nagyon félreolvastam és Dorothea sorsa nem abba az irányba fog elmozdulni, mint amiben erősen hiszek, és amiben remélem, hogy Eliot is látta a fantáziát, és a lehetőséget. Aztán ott van Celia is, akinek a sorsát nagyon a szívemen viselem, és aki az egyik legkevesebb része a Middlemarchnak, viszont még olyan nagy szerepet nem kapott ebben az első részben. George Eliot írása kiemelkedik a klasszikus irodalom megannyi írása közül, és tiszta szívvel tudom ajánlani azoknak, akik valami frisset szeretnének olvasni, de azért megmaradnának a viktoriánus kori Angliára jellemző jegyek mellett is.

"Hisz majdnem olyan lenne, mintha angyali küldönc állna elébe hirtelen az úton, és nyújtaná felé a kezét! Hosszú ideje bizonytalanság nyomta a lány lelkét; mint valami nehéz nyári pára, mely ott lebeg minden forró vágya felett, hogy igazán hasznos tudjon lenni az életben."

"Minden apróság a csodálat, a remény, a bizalom forrása, amely olyan hatalmas, mint az ég, és ez bizony a tények elszórt részecskéivel csupán kiszínezve van."

" - Milyen bámulatos kis kalendárium vagy te, Celia! A naptári, avagy a holdhónapokat jegyzed?"

"Hiszen a női nem legnagyobb varázsa a lángoló, önfeláldozó szeretetre való képességében rejlik, és ebben látjuk alkalmasságát arra, hogy kiegészítse és teljessé tegye a mi életünket."

"Kétségtelen, minden egyes embernek a saját élete a legfontosabb, és ha úgy érezzük, hogy valaki túlságosan sok törődést vár el tőlünk, annak egyszerűen az a magyarázata, hogy nem is akarunk vele törődni egyáltalán."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)