Benjamin Stevenson: Idén karácsonykor mindenki gyilkos (Ernest Cunningham 3.)

"Az ausztráliai karácsony elég sok tekintetben különbözik az északi féltekén jellemző ünneptől, amelyet könyvekben és filmekben látunk."

*

Van pár jelentős különbség az ausztrál és az európai karácsony közt. Példának okáért nálunk nem havazik. És, szigorúan a saját tapasztalataim alapján, az emberek sokkal többet öldökölnek ilyenkor. Vagyis megint helyben vagyunk. Miután megoldottam két meglehetősen komoly gyilkossági ügyet, a harmadik esetem akkor veszi kezdetét, amikor valaki szó szerint elveszíti a fejét egy karácsonyi bűvészelőadáson. Szenteste írom ezeket a sorokat, és őszintén szólva az egész helyzet egy adventi naptárra hasonlít. Huszonhárom nyom és egy gyilkos, mert nyilván a legfinomabb falat mindig a végére marad. Nincs egyszerű dolgom. Karácsony van, szóval mindenkinek megvan a maga indítéka. Nem arra kell rájönnöm, ki akarta holtan látni ezt a szerencsétlent – hanem hogy ki előzött meg mindenkit… Ernest Cunningham, mindannyiunk kedvenc ausztrál nyomozója visszatér egy fergeteges karácsonyi különkiadásra, melyben az eddigi legfurább gyilkossági ügyével szembesül. 

"De ki ne nyomozná le a volt felesége új pasiját?"

A karácsony közeledtével szeretek krimiket olvasni, és az egyik választásom Benjamin Stevenson: Idén karácsonykor mindenki gyilkos lett. Ernest Cunningham eddig nem okozott csalódást, és most is megmutatta, hogy rövidebb terjedelemben is tud érdekes és informatív esetet megoldani és minden karácsonyi kívánság úgy teljesüljön, ahogy Ernest megoldja a gyilkosságokat.

 

Ennél jobb karácsonyi krimit szerintem akarva sem kívánhatna az ember. Egy igazán gyors lefolyású, érdekes és jól átgondolt gyilkosságnak lehetünk a felgöngyölítői. Azt már megszokhattuk, hogy ahol Ernest felbukkan ott mindig történik valami, de az, hogy nemcsak egy gyilkosság hull az ölébe, hanem több is, na erre pont nem számítottam. Érdekes volt maga az eset, végig fenn tudta tartani a figyelmemet, és érdekelt, hogy ki a tettes, mi volt az indítéka és mégis, hogyan is vitelezte ki Benjamin Stevenson. A kötet elején már egyből bedob minket a történet sűrűjébe, és elénk tárja a haláleset főbb részleteit, ami sokkal árnyaltabb, mint elsőre tűnne.

A kötet maga nem valami hosszú, sőt kifejezetten rövid, de így sem éreztem azt, hogy sietnénk valahova, vagy azt, hogy ne lenne mindenen kellő mennyiségű fókusz. Stevenson jól forgatta a szálakat, a fekete humor és a sajátos Ernest Cunningham hangulat végig érződött, és ezért nem is lehetnék eléggé hálás. Pont annyira volt morbid, mint amire számítottam rá, és pont annyit mutatott meg magából, mint amennyi szükséges volt.

A kötet címe eléggé beszédes, és szó szerint lelövi a poént, viszont én így is szerettem. Imádtam igazából, és nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a sorozatra, hiszen a halálesetek ellenére is szórakoztató, tele van apró részletekkel, amikre érdemes odafigyelni, és ha jobban belegondolunk minden információ ott volt előttünk, csak össze kellett volna kötni az összefüggéseket.

A karakterek egy része régi ismerős, a másik fele pedig potenciális gyanúsított, akik még nem tisztázták magukat, de a megfelelő helyen zöld utat kapnak ahhoz, hogy hozzátegyenek a cselekményhez és ahhoz, hogy egy kerek egész történetet adjon ki a két gyilkosság, amire a fókusz került ebben a kötetben. A rövidsége miatt pont nem számítottam arra, hogy nem egy, hanem kapásból két megoldásra váró ügy is lesz.

Ernest Cunningham ezúttal is hozta a szokásos Ernest Cunningham formáját, aki egy amatőr detektív, ha úgy tetszik, és ahol jár ott lépten-nyomon gyilkosság követi. Egyszerűen nem tud úgy elmenni sehova, hogy ne szaladjon bele egy újabb esetbe, ami addig birizgálja a fantáziáját, amíg meg nem oldja azt. Zseniális egy sorozat, amit sokkal több embernek kellene ismernie!!

A kötet felépítése nagyon tetszett, már csak azért is, mert senki előtt sem ismeretlen az adventi kalendárium fogalma, és Ernest Cunningham is eköré építve mutatja be a gyilkosságokat, és mutat rá nyilvánvaló dolgokra. Hol egy apró részlet tűnik fel neki, hol pedig egy karakter, aki vagy kilóg a többiek közül, vagy gyanúsabb, mint a többiek. Jó volt ezeket az adventi ablakokat nyitogatni, és még többet megtudni a összefüggésekről és arról, hogy mi is volt az indíték.

A karakterek, habár nem kapnak annyi teret, hogy kibontakozhassanak, még így is sikerült megmutatniuk magukat, és mindenkinek megvan a maga múltja, és tetteinek a láncolata, hogy mit miért csinált, vagy éppen nem csinált. Maga a gyilkosságok megoldása nagyon jól kidolgozott, aprólékos és látszik benne a logika, viszont az is igaz, hogy magamtól soha nem jöttem volna rá, hogy ki tette és miért. És ez pont így volt jól.

Összességében nagyon élveztem ezt a rövid kis karácsonyi kalendáriumos gyilkosságokkal tarkított karácsonyi krimit. Ernest Cunningham újra megmutatta, hogy még nagyon sok van benne, és nem érdemes kihagyni az újabb és újabb kalandjait, amibe belekeveredik, és talál rá az újabb gyilkosság, vagy éppen leendő ügy, ami megoldásra vár.

"A helyiség bűzlött az alkoholtól. Úgy éreztem, nemcsak a bor lett levegőztetve, hanem a levegő is boroztatva, mert oxigén helyett etilt lélegeztem be."

" - Ez valami vallatási technika? 

- Mi?

- Hogy félbeszakítasz. Azért csinálod, hogy megtörd a lendületemet? Meg akarod akasztani a gyanúsítottat?"

"Az egyik sarokban egy búbánatos, vézna karácsonyfa árválkodott, hervatag megjelenését csak fokozta, hogy az is műanyagból készült. Az ernyedt angyalhaj nem bírta rávenni magát a csillogásra a neonlámpák alatt."

"Odakint még mindig izzott a forróság, egy kis szellő sem kínált enyhülést. A napsütés egy dolog, de az ilyen szélcsendes éjszakák paplanként nehezednek az emberre. Úgy éreztem magam, mintha a saját bőrömbe lennék vákuumfóliázva."

"A nonstop motel recepciósának szeme akár karácsonyfaizzónak is elment volna, úgy felragyogott, amikor közöltem vele, hogy azonnal be akarok jelentkezni, és készpénzben fizetek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)