Brigid Kemmerer: A Vow So Bold and Deadly - Merész, gyilkos eskü (Az Átoktörő 3.)

"Az időjárás hűvösre fordult, a hegyek felől metsző szél csap le rám, és bekúszik a prémes bőrkabátom alá."

*

Királyságok ​csapnak össze. Te kinek az oldalára állsz? A lenyűgöző Átoktörő-sorozat befejező része. 

Nézz szembe a félelmeiddel, vívd meg a csatát! 

Emberfall rohamosan pusztul, és a végletekig megosztott: vannak, akik úgy vélik, a trón Rhent illeti, ám mások alig várják, hogy új korszak kezdődjön Grey, a jogos örökös vezetésével. Grey két hónap türelmi időt adott Emberfallnak a támadás előtt, ám ez idő alatt Rhen mindenkitől elfordult, még Harpertől is, aki kétségbeesetten próbál segíteni neki, hogy megtalálja a békéhez vezető utat. 

Vívd meg a csatát, mentsd meg a királyságot! 

Eközben Lia Mara azért küzd, hogy anyjánál emberségesebben uralkodjon Syhl Shallow felett. Miután a mágusokat kiűzték az országból, évtizedekig tartó békés időszak köszöntött be, ám az alattvalók közül nem mindenki nézi jó szemmel, hogy Lia Mara egy varázserővel bíró herceggel és egy kaparóval szövetkezik. A háború közeledtével Lia Mara elbizonytalanodik: valóban ő az a királynő, akire az országának szüksége van? 

A két birodalom egyre közelebb sodródik a fegyveres összecsapáshoz, ami próbára teszi a hűséget, szerelmeket sodor veszélybe, egy régi ellenség újbóli felbukkanása pedig mindenkire fenyegetést jelent. Hagyd, hogy magával ragadjon!

" - Érted, milady, az egész várost a földdel tettem volna egyenlővé."

A Sötét, magányos átok hatalmas kedvencem, viszont a Harcos, megtört szív hatalmas csalódás. Emiatt nagyon félve kezdtem neki a Merész, gyilkos eskünek, mert nem tudtam, hogy fogom e szeretni, vagy az is a második kötet csapdájába esik. Most, hogy befejeztem úgy érzem, hogy valahol a kettő között van. Voltak részek, amiket nagyon szerettem, de sajnos Grey még mindig nem a szívem csücske, és ez rányomta a bélyegét a befejező részre is.

A kötet az elején nem valami erős, de aztán ahogy haladtam, és ahogy egyre több teret kapott Rhen és Harper úgy lett izgalmas, és a vége az, ami úgy igazán vitte a prímet. Nem egy helyen volt meglepő, de sajnos a legtöbb Grey részt untam. Van ebben a karakterben valami, ami hasonló érzéseket vált ki belőlem, mint Chaol Westfall. Jó is lehetett volna, de az írónő útközben valahol nagyon félre siklott vele, amit sajnálok és néha azt kívánom, hogy bárcsak megmaradt volna önálló kötetnek A Sötét, magányos átok. Rhen és Harper a szívem egyik csücske, és teljes szívemből imádom őket, sőt úgy érzem, hogy nem kapják meg a kellő figyelmet és elismerést, amit amúgy érdemelnének. A történet egy fairytale retellinget visz tovább, hol visszakanyarodik az eredeti motívumhoz, hol pedig újat ad hozzá, vagy éppen megmutatja, hogy eredeti lényeket is fel tud sorakoztatni maga mögött. Gondolok itt a kaparók jelenségére, vagy a mágiára, ami lépten-nyomon ott jár Rhen nyomában. Bevallom nagy kételyek gyötörtek a kötettel kapcsolatban, és lehet, hogy nem vagyok teljesen elégedett, mégsem bánom, hogy elkezdtem és be is fejeztem ezt a trilógiát, mert nagyon kedves a szívemben az írónő munkássága, és ő volt az ACOTAR után az egyik olyan, akinek az írásmódja nagyon bejött. A Merész, gyilkos eskü egy feszültséggel teli lezárás tele izgalmas pillanatokkal és meglepő fordulatokkal.

A kötet nagy részét a két fél közötti háború, és az arra való felkészülés teszi ki. Hol Grey oldalát látjuk, s hol pedig Rhenét. Grey oldalán ott van Lia Mara, míg Rhenén Harper. Mind a négyen megkapják a szereplés lehetőségét, megismerhetjük a gondolataikat és azt, hogy hogyan látják az eseményeket, mik azok a döntő pillanatok, amik befolyással hatnak a cselekmény alakulására.

Nem egyszerű a helyzet, hiszen mind a két oldalon a háború mellett viszályok és kétségek törnek elő, amik hol áruláshoz, hol pedig belső harcokhoz vezetnek. Míg Lia Mara küzd az elismerésért, és azért, hogy kiálljon, mint királynő, hogy megmutassa nemcsak erőszakkal lehet egy népet irányítani, hanem kedvességgel és igazságossággal is. Jelmondata akár az is lehetne, hogy Killing with kindness.

Mellette ott van Grey, aki annyira aláásta magát a szememben, hogy nagyon nehezen lendültem túl a jelenetein, a szemszögeit meg egyenesen untam. Hihetetlen, hogy mennyire elrontotta az írónő a karakterét. Rendesen vérzik érte a szívem, és csak a kötet végén kezdtem el úgy, ahogy de kedvelni, és nem éreztem azt, hogy meg tudnám fojtani egy kanál vízben.

Rhen és Harper megpróbáltatásoknak és embert próbáló feladatoknak vannak kitéve. Míg Rhen szenved, és újra előbukkan a múlt keserű valósága, addig Harper bármit megtesz, hogy elkerüljék a háborút, és újra béke honoljon Emberfallban. A párosuk minden egyes kötetben rendesen meg van dolgoztatva, hol érzelmileg görget akadályokat eléjük az írónő, hol pedig fizikaiakat.

Ha összegezném a trilógiát, azt mondanám, hogy az első rész a legerősebb, viszont a legtöbb csavar és fordulat a Merész, gyilkos esküben van, ennek is inkább a közepétől indulnak be az események és érződik az, hogy nemsokára lezárul a történet, na meg a trilógia is, viszont jó hír, hogy még visszatérhetünk Emberfallba, ha hiányozna, de nem a megismert és megszeretett karakterek lesznek a középpontban. A második részről inkább ne beszéljünk, simán elég lett volna belőle 2 fejezet is, és előre is bocsi, ha neked épp az a kedvenc, vagy ha Greyt választanád inkább Rhen helyett. Míg a Sötét, magányos átokban Rhen és Harper hangsúlyos, addig a befejező kötetben mindenki lehetőséget kap a szereplésre. A világ maga érdekes, a mágia kérdése is jól van megoldva, illetve ahol kell ott elülteti bennünk a kétely magvait, és hagyja gyökeret eresszen. Összességében tetszett is meg nem is, de úgy érzem, hogy hiába zárult le, mégis maradtak nyitva kérdések és olyan gondolatok, amik nem lettek rendesen elvarrva. A trilógia legnagyobb előnye mégis az, hogy gyorsan lehet vele haladni, pörgős és akik nem szeretik a nagyon tagolt, nehéz fantasyket, azoknak jó választás lehet Brigid Kemmerer Az Átoktörő trilógiája!

" - De én nem akarom, hogy féljenek tőlem. - Aha. Tehát azt reméled, ha eleget pátyolgatod őket, majd hűségesek lesznek. - Nolla Verin a szemét forgatja, majd színpadiasan a szívére szorítja a kezét. - Jaj, ne bántsatok, orgyilkosok! Kér valaki süteményt?"

"Régen, amikor királynőnek képzeltem magam, álmaimban a népem végre békére lelt. Anyám kegyetlen brutalitása helyett szelíd határozottsággal uralkodtam, és az alattvalóim gyarapodásnak indultak. Senki sem félt tőlem. Nem is akartam, hogy féljenek. Azt hittem a népem örülni fog. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki egyszer majd azért fog könyörögni nekem, hogy vágjak le néhány végtagot."

" - Úgy érzem, inkább én tartozom bocsánatkéréssel neked. - Akikor nem válaszolok, így folytatja:- Tudom, hogy haragszol rám. Azt hiszem - mondja tétován -, túl sok minden maradt kimondatlanul kettőnk között."

"Boldogság. Vajon ez lenne az? A szó önmagában nem fejezi ki azt, amit most érzek. Gyakran elfelejtem, hogy az életem legjelentősebb pillanatai voltaképpen nem a birodalmamhoz, a háborúhoz vagy az alattvalóimhoz kötődnek. Elfelejtem, hogy a világ időnként két emberre szűkül, a sebezhetőség és a bizalom pillanataira."

" - Tízszer ennyit is megadnék érte. - Arra a pillanatra gondolok, amikor Harper tőrt döfött Lilith mellkasába. A hasamra szorítom a kezem, hogy lerázzam magamról a hirtelen támadt érzéseket. - Harperért mindenemet odaadnám."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)