L. J. Shen: Vagány (Vágyak iskolája 2.)

"Ököllel a tölgyfába bokszoltam, és ahogy felhasadt a bőröm, mindenemet átjárta a friss sérülést kísérő ismerős fájdalom."

*

A legszebb szerelmi történetek tragikus véget érnek? 

Luna Rexroth mindenki kedvenc szürke kisegere. Aranyos. Gondoskodó.Jótékony lélek. Csöndes. Kamu. A szelíd, fiús külső mögött, amit mindenki szeret (és sajnál), egy olyan lány rejtőzik, aki pontosan tudja, mit és kit akar – nevezetesen azt a fiút a faházból, aki megtanította neki, hogyan kell jelnyelven káromkodni. Aki megtanította nevetni. Élni. Szeretni. 

Knight Cole mindenki kedvenc focihőse. Gyönyörű. Sportos. Kigyúrt. Népszerű. Hazug. Ez a fenegyerek már a tekintetével is képes hanyatt vágni bárkit, de ő csak egy lányt lát: az utca szemközti oldalán lakó Lunát. 

Luna azonban már nem olyan, mint volt. Már nincs szüksége a srác védelmére. Egy váratlan fordulat hatására a Mindenszentek Gimnázium szépfiúja kénytelen belátni, hogy nem minden főszereplőből lesz hős. 

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző, L. J. Shen egy garantáltan felejthetetlen, önállóan olvasható történettel folytatja a Vágyak iskolája-sorozatot.

A Vagány egy megtört herceg története, aki hiába várja, hogy Aranyhaj leengedje a haját, mivel ez nem fog megtörténni. Aranyhaj egy olyan hercegnő, akinek meg kell találnia a saját hangját, és kiszabadítani magát abból a toronyból, amibe az eddigi életét élte. A hercegnek pedig türelmesnek kell lennie, még akkor is, ha millió darabokban hever a szíve. A Broken Knight nem az a boldog szerelmes regény, amiben minden hamar összejön, hanem egy olyan történet, ahol küzdeni kell, nemcsak az áhítat tárgyáért, hanem az elképzelésekkel és a vasakarattal is, ami nem hagyja, hogy a pillangó kibontsa a szárnyát, és útra keljen az ismeretlenbe.

Már a Vakmerő alatt nagyon megkedveltem Knight karakterét, és nemcsak a szülei miatt, hanem azért is, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog kezdeni vele és Lunával az írónő. Érdekelt, hogy miben lesz más ez a kötet, mint a többi, és nem is kellett sokat várnom arra, hogy erre választ kapjak, mivel a Vagány az eddigi legérzelmesebb, lelkileg legmegterhelőbb regény a sorozat kötetei közül. Ha ismeritek a Sinners of Saint köteteket, akkor nem lesz ismeretlen előttetek Knight helyzete, ő Dean és Rosie örökbefogadott gyereke, aki habár nem Dean vérszerinti fia, mégis olyan, mint kicsi Dean. Tudja mit akar, és nem fél a végsőkig elmenni érte. Nem fél várni, és attól sem fél, hogy újból és újból összetörjék a szívét. Luna Trent lánya, aki egy gyermekkori trauma miatt nem beszél, s aki emiatt igazi kis különc, kakukktojás, aki ezek ellenére is képes szeretni másokat, és a maga különleges módján mutatja ki az érzelmeit. Erős kezdést kaptam, még erősebb karakterekkel, és úgy érzem, hogy ez az L. J. Shen regény valami egészen más. Hiába fiatalok a karakterek, sokkal felnőttesebb és komolyabb, mint az eddig olvasottak. Nemcsak Luna miatt, de Knight is alaposan kiveszi a részét abban, hogy ez a történet más legyen, mint egy egyszerű szerelmes regény. Harcok, belső vívódások, félelem az ismeretlentől és érzelmek hada várja, hogy elvarázsoljon, és mutasson valami egészen újat. Nevettem, sírtam és örültem a karakterekkel együtt, ugyanakkor millió darabokra is törte a szívem. 

Knight és Luna, a lovag és a körülötte forgó Hold. Két barát, két szerelmes, érzelmek tömkelege és egy kis szenvedés, ezt jelenti a Vagány. Nem egy tipikus tündérmese, a lovag nem kapja meg egyből a hercegnőt, nem baj, hogy küzd érte, nem baj, hogy közben teljesen tönkremegy, a hercegnőnek kell megtalálnia a saját útját, ami kivezeti a fényre. Neki kell megmentenie a saját életét, nem pedig Knightnak.

Nagyon vártam a kötetet, ugyanakkor nagyon sokat is szenvedtem alatta. Érzelmileg teljesen taccsra vágott. Sírtam. Ritkán fordul elő ilyen (szökőévente egyszer), de a Vagány megsiratott és még jobban összetörte a már így is romokban heverő szívemet. Érzelmileg egy nagyon megterhelő kötet ez tele kilátástalan pillanatokkal, sötét gondolatokkal, ugyanakkor a fény is egyre közelebb és közelebb kerül, ahogy haladunk előre.

Knighttal kapcsolatban éreztem, hogy imádni fogom, mint karaktert, hiszen ha csak egy kicsit is olyan, mint az apja, akkor már nyert ügye van. Deant és Rosie-t nagyon szeretem, és a kötet alatt a fiuk is bebizonyította, hogy megérdemelten kapott saját történetet. Egy szexi, mocskos, érzelmekkel teli srácról van szó, aki nem fél és tud is küzdeni, aki mindent belead, és még ha úgy látszik, hogy ki is csúszik a lába alól a talaj, tudja mikor kell újult erővel, még nagyobb gőzerővel küzdeni.

Lunát nagyon sajnáltam, aztán utáltam, majd megint sajnáltam, és igazán örömteli volt az a pillanat, amikor azt tudtam mondani, hogy most már értem, miért volt olyan, amilyen. Habár Holdfény külsőleg igazi különc, belül egy csupaszív teremtés, akinek először el kell engednie a démonjait, ahhoz hogy igazán élni tudja az életét. Kemény sorsot szánt neki az írónő, de nem adta fel, és talpra állt, megmutatva ezzel, hogy milyen fából is faragták.

A cselekmény olyan, mint egy száguldó hullámvasút. Nemcsak az érzelmekkel száguldunk, hanem a traumákkal, a ki nem mondott szavakkal és magával a szerelemmel is, ami ott van, akkor is, ha nem kívánatos vendég. A Vagány nemcsak a megfelelő pillanatokról szól, hanem a várakozásról és a másik iránti szeretetről is. Nemcsak a jelen a fontos, hanem a múlt, és annak a kísértetei is.

Jelen pillanatban azt érzem, hogy ez a kedvenc L. J. Shen regényem, és nemcsak Knight miatt, hanem amiatt is, hogy különleges, szívszorító, de mégis hű önmagához, és a megalkotott világhoz. Bebizonyítja, hogy az erős is lehet gyenge, és a gyenge is lehet erős. Nincsenek skatulyák, csak érzelmek és meghozott döntések, amiknek súlya van, amiket cipelni kell, és a megfelelő pillanatban előhozakodni velük.

Imádtam, hogy nemcsak Knight mutatta meg a kötet alatt az érzelmesebb, gyengédebb oldalát (mindenki sejtette már, hogy bizony mocskos oldala is van, ami néha nem tűr nyomdafestéket), de Luna is kilépett a szürke kisegér jelmezéből, s ha hosszú is volt az út odáig, minden egyes pillanatot megért, mert az írónő megmutatta, hogy sosem késő, mindig lehet változni, és az élet pont erről szól, a változásokról és a döntésekről. A döntésekről, amik formálják a személyiségünket, s amik nélkül nem lennénk, azok akik.

A kötet vége felé, az utolsó néhány fejezet elhozza a megmásíthatatlant, azt az eseményt, amit már a Ruckus vége után sejtet. Valahol reménykedtem benne, hogy nem fog bekövetkezni, hogy tényleg happy end lesz a vége, de azokat a bizonyos fejezeteket bizony végigbőgtem. Sírtam, mert fájt, és azt éreztem, hogy túl korai. Azt éreztem, hogy kínoz a kötet, és darabokra cincál. Nemcsak engem, hanem a karaktereket, és bizony elég sokszor le kellett tegyem közben, hogy letöröljem a könnyeimet, és tudjam ott folytatni, ahol abbahagytam. Összetört, és még most is keresem a szívem darabkáit.

Ha szeretnéd, hogy millió darabokra törjön a szíved, akkor el kell olvasnod a Vagányt. Érzelmileg megterhelő utazás vár rád, de hidd el, hogy megéri. Megéri, mert megmutatja a kötet, hogy semmi sincs veszve. Lehetsz sportoló, nagymenő, vagy akár egy csendes, visszahúzódó lány. A szerelem ott van és csak arra vár, hogy igent mondj neki, és végre elfogadd azt. Emellett Shen a függőségek és a múlt csapdájába taszítja főhőseit, akik nemcsak szenvednek a kötet alatt, hanem meg is kérdőjelezik önmagukat, és azt, hogy mit is akarnak az élettől. Az erotikusabb részek mocskosak, piszok szexik és tagadhatatlanul fülledtek. Nem titkolnak semmit, és hűek maradnak a felépített világhoz. S habár ez a legérzelmesebb regénye az írónőnek, nemcsak érzelmileg erős, hanem a cselekmény váza is. Végig gyönyörű, fájdalmas és a lelkembe tiport, de megérte. Szerettem, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem. Knight és Luna párosa új kedvenceim lettek, biztos vagyok benne, hogy még vissza fogok térni hozzájuk, amikor majd úgy érzem, hogy elég erős vagyok, és készen állok újból összetörni a szívem, és készenállok arra a macska-egér játékra, ami Knightot és Lunát is az őrületbe kergette a kötet alatt. Nem tudom, mit fogok csinálni magammal, mert úgy érzem, hogy teljesen üres vagyok, annyira megrázott, meghatott és romba döntött ez a kötet, hogy levegőt venni is fáj. De közben meg is melengette a szívemet, és nem cserélném el semmivel sem azt az élményt, amit adott.

" - Holdfény vagy - suttogta. - Kitöltöd az üres, sötét teret, mintha a holdé lenne az egész égbolt. Csendes. De fényes. Nem kell lángoló gömbnek lennie ahhoz, hogy észrevegyék. Egyszerűen csak létezik. És izzik, örökké."

"Dühös voltam, amiért Luna, az egyetlen lány, akit valaha szerettem, csak barátként kezel engem, és nem azért, mert valami kurva nagy lelki probléma miatt nem tudott kefélni senkivel, hanem azért, mert kurvára félreértettem mindent, és még csak nem is jöttem be neki."

"Tökéletlen volt, de csak akkor, ha nagyon közelről nézte az ember. Túlságosan, kényelmetlenül közelről. Túl közel ahhoz, hogy azt csak úgy bárkinek megengedje. Soha nem tudnék beleszeretni egy százszázalékosba... de Knight egy nagyon erő 99,99 százalékos volt."

"Úgy éreztem magam, mint egy megtört Hamupipőke. A hintóm hamarosan tökké változik, csakhogy ez nem tündérmese volt - inkább egy halloweeni rémálom. Utáltam, hogy Knight láthatta, miket mondok, ha akarta. Még a szoba másik végéből is."

" - Téged mindig is jobban szerettelek egy kicsivel. Az én nemes, lázadó fiam. Az én legendás rosszcsontom, az én szomorú hercegem, az én hihetetlen megmentőm, az én gyönyörű, megtört lovagom."

"El akartam őt venni feleségül. Ezt minden porcikámmal tudtam már azelőtt is, hogy teljesen szobatiszta lettem volna, a kurva életbe. Csak akkor még nem tudtam, hogy fogalmazzam meg."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)