Sarah Winman: Csendélet

"Valahol a toszkánai dombvidéken két angol hajadon, Evelyn Skinner és Margaret hogy-is-hívják késői ebédjét fogyasztotta egy szerény albergo teraszán."

*

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. 

Különleges estét töltenek együtt. Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is? 

Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában. 

Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.

Ismeritek azt az érzést, amikor megszólít titeket egy-egy kötet, és addig nem hagy nyugodni, amíg kézbe nem vetted, és el nem merültél a történetében? Velem pontosan ez történt a Csendélet alatt. Szerelem volt első látásra, nem győztem ámulni rajta, fel nem foghattam, hogy lehet egy kötet ennyire szép, ennyire igényes, és nemcsak a külcsín sugározza ezt, hanem a belbecs is. A Csendélet egy olyan kötet, ami kimozdít a komfortzónádból, új vizekre evez, és ami a maga különlegességével vesz le a lábadról. 

Kívül-belül csodaszép, és értékkel ruház fel minden egyes sort. Viszont azért voltak kétségeim, hiszen nem az a tipikus kötet, amit olvasni szoktam, ugyanakkor egyáltalán nem bánom, hogy rám talált ez a történet. Az elején kellett idő, mire hozzászoktam az írónő stílusához, és ahhoz a milliőhöz, amit már az első oldalak alatt éreztem, de határozottan erre volt most szükségem. Műfaját tekintve egy LMBTQ regényről van szó, de nem MM, hanem WW (nő-nő), ami már csak azért is volt érdekes számomra, mert még sosem olvastam olyan történetet, ahol két nő szerelmének a kibontakozásának lehettem a szemtanúja. Már emiatt nagyon különleges, és érdemes elolvasni, mert nem fél nyitni új dolgok iránt, nem fél tabukat döntögetni, és nem fél feltétel nélkül írni a szerelemről.

A Csendélethez fel kell nőni, ki kell tárni a szívünket, és engedni, hogy a szavak megtaláljanak minket, és levegyenek a lábunkról. Hagynunk kell, hogy az írónő beássa magát a szívünkbe, és minden egyes fejezettel egyre több érzelemmel és művészettel töltse meg azt, hiszen a Csendéletet olyan olvasni, mintha maga a művészet elevenedne meg a lelki szemeink előtt, és tárná ki nekünk a szívét. Néhol ugyan elvont a cselekmény, és figyelni kell nagyon a sorokra, de a kezdeti nehézségek hamar a háttérbe szorulnak, és átveszi az a különleges hangulat az uralmat, ami aztán végigkísér minket a kötet egészén.

20. századi regény, viszont mindig meglepődök, hogy mennyi mindent nem tudok még, mennyi mindent nem láttam és tapasztaltam, s habár úgy érzem, hogy nem nőttem fel eléggé a Csendélet cselekményéhez, nem vagyok elég érett hozzá, az biztos, hogy maradandó élménnyé vált. Varázsa van a kötetnek, egy olyan hangulata, ami fejezetről-fejezetre erősödik, és teljesedik ki egyre inkább. Nemcsak arra helyezi a hangsúlyt, hogy megmutassa egy-egy találkozás, összepillantás vagy akár egy együtt töltött óra mekkora hatással is lehet az emberre, hanem azt is, hogy ez hogyan formálja az egyént, nemcsak a gondolkodásmódját, hanem a lelkét is.

A Csendélet nemcsak barátságokról, szerelmekről és lelki utazásról szól, hanem annál jóval több lapul a sorok között. Mélysége van, az elfogadás fontossága és az útkeresés az, ami legnagyobbrészt meghatározza a cselekményt, és a leütött szavakat. Nem egyszerre olvastam ki a kötetet, ugyanakkor úgy érzem, hogy nekem, jelenleg arra volt szükségem, hogy fejezetenként fogadjam be az információkat, az érzéseket, úgy éljem át a történetet, és mindazt, amit mondani akar vele. Hosszú utat jártam be alatta, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne pár nap alatt kiolvasni, sőt... annyira olvastatja magát, hogy azon se csodálkoznék, ha valaki egy nap leforgása alatt képes lenne befogadni, és megemészteni mindazt, amit a Csendélet takar, amitől azt mondhatjuk, hogy ez az, aminek látszik, és nem több.

A cselekmény mellett a karakterek igazi gyöngyszemek, nemcsak érdekesek, de mondanivalójuk is van. Készek teljes egészükben felfedni magukat, és minden érzelmet átadni azok közül, amiket ők is éreznek, s amik miatt azt érezhetjük, hogy hiába nem a társadalom által megszokott figurákról van szó, attól még képesek elvinni a hátukon a történetet, és megnyílni előttünk. Imádtam bennük, hogy semmilyen skatulyába nem lehet zárni őket, Evelyn és Ulysses is a maguk nemében egyedülállóak, és felejthetetlenek. Személyiségükkel megfűszerezik a sorokat, és a különleges humorukkal és életfelfogásukkal színesítik azt.

Ami az érzelmeket illeti hol vidám, humoros, de borús, és már-már búskomor is. Nehéz szavakba önteni, amit képvisel, és amit sugároz magából, hiszen annyira különleges, hogy nem is akarja mihez hasonlítani az ember. Sarah Winman nemcsak a karakterekkel, és az érzelmek átadásával bánt jól, hanem a szavakkal is. Egészen egyedi módon veti elénk a cselekményt, a mondatai és a stílusa is páratlan, s igaz, hogy az elején nagyon szokatlan olvasni, a közepe tájától ez a furcsaság már fel sem tűnik. Winman igazi csodabogár, aki megérdemelten sikeres, és a tehetségével képes bárkit meggyőzni. Engem sikerült, és habár csak 4 csillagos olvasmány lett, örülök, hogy részese lehettem a Csendéletnek, és egy ennyire elkápráztató kötettel indíthattam az évemet.

"Majd' negyvenöt éve beleszeretett a Livia nevű szolgálóba. A távoli ágyúdörej égzengésnek hatott. Torkolattűz villanásai hasították az eget. Hát persze hogy megőrizte azt az istenverte ibolyát."

"Dehogy! Dante. Meggyőződés, hogy az értelem és a szépség együtt jobbá teszik a világot. Látja már az orvlövészét?"

"Ő signora Mimmi. Ő azonnal rád ismert. Ő meg a férje nyitottak neked ajtót a háború alatt. Az ő konyhájukon keresztül jutottál ki a tetőre."

"Nem is Atlasz, mondta reszketve Evelyn. Ő...

... a katonád, ugye?

Evelyn bólintott. Hát megtaláltam őt, Dotty."

"Fuss szabadon, édesem!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)