Colleen Hoover: Maybe Now - Talán most (Egy nap talán 2.)

"Leteszem a tollat a papírra. A kezem túlságosan remeg, hogy befejezzem az űrlap kitöltését, ezért néhány mély lélegzetvétellel próbálom megnyugtatni az idegeimet."

*

Mi a fontosabb: a barátság, a hűség vagy a szerelem? 

Colleen Hoover és Griffin Peterson együtt visszarepítik az Egy nap talán rajongóit Ridge Lawson és Sydney Blake zenés világába. Maggie is ott lesz. 

És Warren és Bridgette. 

A regény a New York Times bestseller Egy nap talán folytatása. Tedd teljessé az élményt!

Imádom Colleen Hoover munkásságát, s habár régen olvastam tőle, a Maybe Someday különleges helyet foglal el a szívemben. Emiatt kérdés sem volt, hogy amilyen gyorsan csak lehet a Maybe Nowt is kézbe veszem, és visszacsöppenek a már megszeretett világba a kedvenc karaktereim közé. S habár a fülszöveg nem sok mindent mond el, éreztem, hogy ezt a részt is szeretni fogom, és igazam lett, mert majdnem ugyanannyira különleges, mint az első rész. Ridge és Sydney örök kedvenceim, és örültem, hogy nemcsak Maggie-re fókuszál ez a rész, hanem a többiekre is, és őket sem hagyja veszni hagyni. De bevallom azért féltem is Maggie miatt, hogy esetleg elmarad a happy end, és könnyekkel küszködve kell bezárjam a kötetet.

Van egy varázsa a CoHo könyveknek, ahol már az első sorok után tudni fogod, hogy neked írták e vagy sem. A Maybe Now első fejezete után azt éreztem, hogy többet kell tudnom, nemcsak az érdekel, hogy a már kerek történetet hogyan folytatja az írónő, hanem az is, hogy mi lesz Maggie-vel, aki habár az első részben nem lett kedvelt karakter, itt gyökeresen megváltozott róla a véleményem, és egy teljesen más megközelítésben láthattam azt, hogy ki is ő. S igaz, hogy a kötet pont rá épül, de a jelen ugyanúgy fontos szerepet játszik, mint a múlt és az elfogadás. A kötet különlegessége, hogy pontosan a Maybe Someday után kezdődik, és már az első fejezettel bevezet minket az írónő a kötet sűrűjébe, szépen, egyenletesen adagolva a különböző szemszögeket, s ezáltal a különböző nézeteket. Maggie SF beteg, akinek megvannak számlálva az évei, de ettől függetlenül nem éreztem azt, hogy akkora hangsúly lenne a betegségen. Az írónő leginkább a szellemi fejlődésre, a csigaházból való kibújásra, a tapasztalatokra, és magára az életre helyezi a hangsúlyt. Megmutatja, hogy sosem késő elkezdeni úgy igazán élni, és új dolgokat kipróbálni. Maggie a tökéletes szemléltetőeszköz ehhez, hiszen általa hozza előtérbe azt az írónő, hogy inkább bánjuk meg a tetteinket, mint hogy azon tépelődjünk, hogy miért nem tettük meg, miért nem próbáltunk ki valamit, amire amúgy nagyon vágytunk. Nem az elmúlást erősíti, hanem az élményeket és a boldogsággal teli pillanatokat.

Ridge és Sydney párosa még mindig hatalmas kedvencem. Imádom őket együtt, eszméletlenül édesek, és Ridge-n keresztül a siketség egy teljesen új megközelítésben kerül elő. Megmutatja az írónő, hogy a testi fogyatékosság nem hátrány, nem lesz ettől kevesebb valaki, sőt úgy gondolom, hogy ha CoHo nem úgy alkotta volna meg Ridge karakterét, ahogy, akkor nem is lenne ekkora kedvenc. Egyedi, s nemcsak a személye, hanem a kifejezésmódja, és az a nyíltság, amivel Sydney felé közelít, ahogy fejezetről-fejezetre megmutatja, mennyit is ér, s miért tökéletesek együtt. 

Miatta a zene is alapeleme a kötetnek, s biztos vagyok benne, hogy aki egyszer is meghallgatja a kötethez írt dalokat, nem tud másra gondolni, csak azokra az érzésekre, amiket kiváltott belőle, s amivel egy hatalmas pluszt adott a Maybe Now-nak, s ezzel egy újabb szintre emeli a Maybe Someday rajongók elköteleződöttségét, és szeretetét a sorozat iránt.

Ridge és Sydney mellett Warren és Bridgette is fontosak. Számomra még mindig a legkülöncebb CoHo karakterek, mégis passzolnak egymáshoz, és ha nem is teljesen normálisak, akkor is szereti őket az ember, mert felemelik a kötet hangulatát, és nem egyszer mosolyt csalnak az ember arcára, vagy éppen elképedümk tőlük, hiszen velük aztán igazán érdekes az élet, és sosem unalmasak. Spontának, kicsit dilisek, de nagyon szerethetőek. A jégpáncél és a falak mögött Bridgette is egy csupaszív lány, akire érdemes odafigyelni.

Aztán ott van Maggie, aki miatt megszületett ez a rész, az a karakter, aki a Maybe Now cselekménye épül, akinek még megannyi érzés, kaland és élmény lapul az életében, csak el kell engednie magát, és hagyni, hogy mások rátaláljanak a személyére. Nem könnyű a helyzete, mégis úgy érzem, hogy az írónő a lehető legtöbbet kihozta belőle. Megmutatta a Maybe Someday-ben a felszínt, a második rész alatt pedig a felszín alá is betekintést engedett. Igazi érzelmi életvasúton élhetjük át a kötetet, s nem egy helyen el is szorítja az ember szívét az írónő, s tövig rágjuk a körmünket, ugyanakkor egy olyan utazásra is invitál, amit garantáltan nem fogunk egyhamar megbánni.

A Maybe Now egy érzelmektől és fontos döntésektől túlfűtött szórakoztató olvasmány, ami nem hagyja, hogy a CF rányomja a kötet hangulatára a bélyegét, és ami azt is megmutatja, hogy egy betegséggel küzdve is lehet majdnem normális életet élni barátokkal, szerelmekkel és kalandokkal karöltve. Ami magukat az érzelmeket illeti hol bonyolult, hol világos, mint a nap, de az biztos, hogy rendesen megdolgoztat, és nem hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk. Erről az írónő, és Jake is teljes mértékben gondoskodik, aki amúgy egy új kedvenc CoHo karakter lett.

Ha olvastad már a Maybe Somedayt, akkor a Maybe Nowt se hagyd ki, mert így lesz teljes egész, lezárt a történet. Úgy érzem, hogy kellett nekem ez a kötet, mivel így az érzelmek is valóságosabbak, sokkal szerethetőbbek a karakterek, és jó újra visszatérni egy olyan közegbe, ami egyszer már támaszt nyújtott a szürke hétköznapok ellen. CoHo rajongóként nagyok voltak az elvárásaim, de a történet sikeresen megugrotta azt. Újból megmutatta, miért is olyan különleges Ridge, Sydney, Maggie, Jake, Warren és Bridgette világa, és olyan olvasni, mintha maga a művészet szólalna meg, és mesélné el neked ezt a páratlan történetet. Magával ragad, rabul ejt, és érzelmek hadával bombázza meg a szíved. Nincs is jobb, mint egy borús napon kézbe venni, kikapcsolni a külvilágot, és elmerülni ebben a zenei utazásban, ahol a lelked is dalolva fogja bezárni a kötetet. Colleen Hoever egy zseni, akinek imádom a munkásságát, és amikor azt hinném, hogy már nem tud újat mutatni, akkor bebizonyítja, hogy mégis, és teljesen ámulatba ejt. Ajánlom mindenkinek, aki újdonságra vágyik, és nem riad vissza az érzelmektől és a különlegesség sem riasztja el. Éld át te is újra Ridge, Sydney és a többiek történetét, és hagyd, hogy elvarázsoljon a Maybe Now. Éld át, ahogy megváltozik Maggie gondolkodásmódja, és már nem az lebeg előtte, hogy mennyi ideje van hátra, hanem az, hogy mennyi mindent átélhet még addig, mennyi mindent kipróbálhat, amire eddig nem volt alkalma. Nyisd ki a szíved, és engedd, hogy beáramoljon rajta a dal, és elmesélje neked mi is történik a csapattal a Maybe Someday után.

" - Talán azért, mert haldoklom. Hosszú bakancslistám van azokról a dolgokról, amiket mindig is meg akartam csinálni."

"Életem minden napjának minden órájában, sőt minden percében eszembe jut a halál. Szinte biztos vagyok benne, hogy többet gondolok rá, mint mások."

"Ő egy teljesen külön állatfaj. Vannak a kétéltűek, a hüllők, az emlősök, a madarak, a halak... és van Bridgette."

"Ha egy magányos emberen eluralkodik az öngyűlölet, akkor nincs mellette senki, hogy emlékeztesse a jó tulajdonságaira, és csak még jobban gyűlölni kezdi magát, amivel végül minden pozitívumot kiirt magából és az életéből."

" - Ha a dolgok esetleg rosszul végződnének ezzel a Jake-kel, gondolom, a vele töltött időt sem törölnéd ki. Nem szabad mindent a lehetséges vég függvényében megítélni. Sokkal fontosabb az út, ami a véghez vezet."

" - Azta! Te aztán jó vágású legény vagy - jelenti ki, majd Maggie-re sandít. - Szép munka, Maggot! Behúztad Amerika Kapitányt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)