Marissa Meyer: Cress (Holdbéli krónikák 3.)

"A műhold tizenhat óránként írt le egy teljes kört a Föld körül."

*

Még a jövőben is akadnak bajba jutott hölgyek… (Mert néha még a legerősebbeket is meg kell menteni…) 

Cress mindent kockára tett azért, hogy figyelmeztesse Cindert Levana királynő gonosz tervére; még úgy is, hogy gyerekkora óta egy műholdba zárva él, netmonitorok társaságában. A rengeteg képernyő előtt töltött idő alatt Cress zseniális hackerré vált. Csakhogy parancs érkezett Levanától, hogy keresse meg Cindert és az ő jóképű tettestársát. 

Amikor Cinder, Thorne kapitány, Scarlet és Farkas Cress kiszabadítására irányuló merész küldetése félresiklik, a csapat szétválik. Cress végre kiszabadul, ám ezért súlyos árat kell fizetnie. Mindeközben Levana királynőt semmi sem állíthatja meg abban, hogy feleségül menjen Kai császárhoz. 

Lehet, hogy Cress, Scarlet és Cinder nem önként vállalkozott arra, hogy megmentse a világot, de talán egyedül ők képesek rá. Vajon megtalálják a kiutat a legreménytelenebb helyzetekből?

Cresst már a Scarlet alatt megismerhettük, de úgy igazán csak a harmadik részben bontakozik ki a karaktere, s ekkor is csatlakozik a többiekhez. Nem titok, hogy mennyire is imádom Aranyhaj történetét, s bizony ez a rész egy retelling, méghozzá Aranyhaj retelling egy jó nagy adag sci-fis csavarral. Akármennyire is szokatlan volt először ez a vonal, annyira megkedveltem a végére, hogy úgy érzem a Holdbéli krónikák kötetről kötetre egyre jobb és izgalmasabb lesz. Ez a Cress alatt sem volt másképp. Kaptunk egy megmentésre váró hősnőt, akit már az első találkozás alkalmával a szívünkbe zártunk és egy csibészes főhőst, akit sokáig nem igazán szívleltem, de aztán csak megmutatta ki is ő és mennyi minden lapul az egója alatt. Határozottan kedvenc lett ez a rész is.

A maga 600 oldalával nem egy rövid olvasmány, de minden egyes oldala igazi kincs. Talán már feltűnt, hogy mennyire is imádom ezt a sorozatot, de ha nem, akkor itt egy újabb emlékeztető, hiszen a Holdbéli krónikákat mindenkinek el kéne olvasnia. Nemcsak amiatt, mert aktuális a vírusos helyzet miatt, hanem azért is, mert iszonyatosan kalandos, olvasmányos, nehéz letenni és levesz a lábadról. Nem számítottam rá, hogy ennyire szeretni fogom, mégis a Scarlettel szorosan az élmezőnyben van, már csak azért is, mert csavarokkal teli, meglepetésekben és szerelmekben gazdag történet, amit nem akartam letenni és nem akartam, hogy véget érjen. Az írónő egy újabb fergeteges résszel lepte meg olvasóit, gyönyörű kerettel és a már megszokott színvonallal. Nagyon szerethető, szépen ívelő, mestermű, ami kitűnik a sci-fi műfajából és ami helyet követel a képzeletbeli trónon. Nagyon izgatott voltam a kötettel kapcsolatban és szerencsére minden hozzá fűzött reményemet betöltötte, sőt felül is múlta azokat, hiszen nem egy helyen mutatta meg azt, hogy milyen is az, ha egy cselekmény szerteágazó, ha több szálon, több karakter szemszögéből fut és egy bizonyos ponton azt is megmutatta, milyen az, ha ezek a szálak összeérnek és milyen az, ha az első kötetben megkezdett szál végre értelmét nyeri és el tudod helyezni az apró információkat, amik később kiadják a teljes képet. 

Emiatt is mondható el a kötetről, hogy mind külsőleg, s mind tartalmilag a helyén van minden, szemet kápráztatóan aprólékos és nincs egy felesleges szál vagy épp mozzanat benne. Cress megmutatta, hogy mennyi fantáziával van megáldva, hogy mennyire varázslatos és mennyire gazdag mind érzelmek téren, s mind a cselekményt tekintve, ami hol gyorsabb mederben száguld, s hol pedig lelassít, hogy letelepedjenek az információk és engedi, hogy mi magunk rakjuk össze a kirakós darabkáit. 

Az írónő itt is hozta a megszokott minőséget, s nem túlzok, ha azt állítom, hogy eddig ez a legkalandosabb, legszórakoztatóbb, legvarázslatosabb rész az eddigiek közül, s még koránt sincs vége, de már ennél a harmadik résznél is érezhető, hogy a történet java még csak most kezdődik el igazán. Imádtam, hogy nemcsak Cress, de ugyanúgy a többiek is újra szerepet kaptak és végre Thorne is kilép abból a skatulyából, amibe belepasszírozta az írónő és igenis megmutatja, hogy van benne fantázia, nemcsak egy szép pofi és bűntettek lajstroma. 

Igen, kedvelhető és szerethető karakter, akinek lehet drukkolni, s aki megmutatja, hogy milyen értékek is rejlenek a mélyben. Maga a cselekmény humorban és érzelmekben, szerelmekben sem marad alul, viszont azt nagyon sajnáltam, hogy Scarlet és Farkas kevesebb szerepet kapott, de remélem ezt a későbbiekben orvosolni fogja az írónő, hiszen kár lenne értük. Cress és Thorne kapcsolata eléggé szokatlan módon kezdődik, de annál édesebben folytatódik, s képtelenség nem megkedvelni a párosukat. 

Tetszett, hogy az írónő a megmentendő hercegnő szerepébe passzírozta bele Cresst, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy nem feltétlen van szüksége a megmentésre, hiszen képes megállni a saját lábán, találékony és könnyen alkalmazkodik. Mellette Thorne-t is alaposabban megismerhetjük és nemcsak azt az énjét, akit mutat másoknak, hanem a finomabb, értelmesebb oldalát is, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vett le a lábamról, mert levett és nem értem eddig miért nem kedveltem őt. 

Lehet, hogy nem egy szőke herceg fehér lovon, de vannak benne értékek és ha megnyílik, akkor igazi kincsekre lelhetünk. Scarleték mellett Cress és Thorne lett a másik kedvenc párosom. Mellettük Cinder is hangsúlyos, de emellett a karakter fejlődésének a szemtanúi is lehetünk. Ez a kötet az, ami szerintem a legtöbb érzelmet hordozza magában, s nemcsak azért, mert a végére eléggé szomorú jelenet is a szemünk elé tárul, hanem azért is, mert olyan csavart dobott be az írónő, amire nem számítottam, s ami nagyon megviselt. Sírni nem sírtam, de mindenképp ajánlom a zsepi beszerzését.

Összességében egy akciódús, kalandos regényt kaptam, ami egyre közelebb visz minket a sorozat lezárásához, ugyanakkor titkokat és megoldásokat is rejt magában. Az írónő újfent lenyűgözött a lényegre törő leírásaival, azzal ahogy a cselekményt alakítja, s a karakterek sokszínűségével és nem mindennapi megjelenésükkel. Annak kifejezetten örülök, hogy Iko is a helyére került, s végre a fanartok is értelmet nyertek számomra. Winter és Jacin, a negyedik kötet főszereplői is tiszteletüket tették e kötet alatt, de még nem tudom mit gondoljak róluk. Mindenesetre nagyon várom a következő részt, s remélem minél hamarabb olvashatjuk is. Ha egy igazán izgalmas és egyedi sorozatra vágysz, ami humoros is és komoly is, de egyben fantasy elemekkel tarkított sci-fi, akkor nagyon ajánlom a Holdbéli krónikákat, mert egy igazán kiemelkedő alkotás tele izgalmakkal, váratlan fordulatokkal, szerethető karakterekkel és mesés elemekkel. Retelling egy teljesen új köntösben és megvilágításban, ami olvasók millióinak a szívét rabolta már el.

" - Gondolod, hogy valaha is viszont fogsz szeretni?

  - Cress, nagyon édes vagy, de nem én vagyok az első srác, akivel valaha találkoztál? Gyere, állj fel szépen!"

" - Kicsinálsz, Cress! Mégis mikor tettem én bármit, ami hősiesnek tűnik? Az, hogy kimentettünk téged a műholdról, Cinder ötlete volt, és te voltál az, akinek köszönhetően nem haltunk szörnyet, amikor lezuhantunk, aki végigvezetett a sivatagon..."

" - Idióta vagy, ha utánamész! - torkolta le Jamal. - Addigra már úgyis eladják, és az az öreg nem fog érte kétszer fizetni. Tégy magadnak egy szívességet, és lépj tovább! Hiszen csak egy kagyló holdlakó, ennyit nem ér!

 - Ha őszintén így gondolod - dugta vissza korábbi helyére a fegyvert Thorne -, akkor  nem ismered fel a valódi értéket, még akkor sem, ha kiszúrja a szemed."

" - Elnézést, bocsánat, ne is foglalkozzatok velem, csak beugrom ide... Ó, nahát, szia! - köszönt egy kifejezetten jóképű, Kaira hasonlító droidnak, aki a többiekhez hasonlóan szintén nem reagált. - Vagy mégsem - motyogta, ahogy elnyomakodott mellette. - Elnézést, egy kis helyet, ha kérhetem!"

"Hanem mert a valódi Carswell Thorne erőt adott neki a sivatagban. Eljött érte, amikor elrabolták. megcsókolta, amikor minden remény odaveszett, és a halál küszöbén jártak."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!