Kylie Scott: Trust - Bizalom

 " - Nehogy elfelejtsd a kukoricachipset! - kiabálta Georgia a kocsija ablakából kihajolva."

*

A ​fiatalság a tapasztalatszerzésről szól: milyen az, amikor először lógsz a suliból, amikor először leszel szerelmes… és amikor először nyom valaki fegyvert a fejedhez. Miután a tizenhét éves Edie-t a helyi bolt kirablása közben túszul ejtik, az élete alapjaiban megváltozik. 

Elege lesz a magániskolájában uralkodó sznobizmusból és gúnyolódásból, és átiratkozik a helyi állami gimibe, nem sejtve, hogy ott találkozik Johnnal, aki az életét is kockára téve megmentette őt. 

Miközben Edie élete sokkal intenzívebbé válik, John éppen jó útra akar térni évekig tartó bulizás és drogdílerkedés után: nem késik az órákról és a jövőjét tervezi. Kettejük között egy valószerűtlen szövetség alakul ki: John megvédi Edie-t a hülyeségektől, és segít neki tágabb perspektívában gondolkodni. De amikor még egy „első” dologban segít neki, mégpedig abban, hogy elveszítse a szüzességét, a barátságuk bonyolulttá válik. 

Közben újra abban a veszélyes világban találják magukat, amit alig tudtak túlélni. Elsőre még szerencsésen megoldották, de most már többet veszíthetnek: egymást.

Kylie Scott írásai mindig jókor találnak meg, és ez a Bizalommal sem volt másképp. Először a borító vonta magára a figyelmemet, hiszen ezzel a fekete-szürke háttérrel és a kék színnel egyből odavonzza a figyelmet és hiába félmeztelen pasi van rajta, nem lesz emiatt olcsó. Eleve is odáig vagyok ezekért a csodákért és a Trust borítója is ilyen. Ízléses mégis szexi. Tökéletes John, aki garantáltan elrabolja a női olvasók szívét. Aztán a borító után elolvastam a fülszöveget és tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell.

Már a kötet eleje lesokkolt és mély gondolatokat ébresztett bennem. Kyle Scott már az első fejezetekkel velős gondolatokat közvetít és ez végig kihatással van a regényre. Elgondolkodtató, de egyben gyors lefolyású, könnyen emészthető olvasmány is. Hozza a már megszokott stílust, amit elvárok az írónőtől, és egy percig sem akarja másnak mutatni magát, mint aki. Az különösen tetszett, hogy nem menekült el a problémák elől, hanem szembesített minket vele, és a regény kibontakozásával összhangban adja át a Trust mondanivalóját. Imádtam olvasni és szerettem benne, hogy mindent őszintén írt le, nem akart tökéletes lenni, a karaktereivel sem erre törekedett, mégis értékeket és gondolatokat adott át a regényével. Maga az alapsztori már az első oldalakon beszippantott és nagyon kíváncsivá is tett, hogy mit fog ebből az egészből kihozni az írónő, s ha voltak is fenntartásaim, azok elég hamar el is párologtak. Többet között az életről ír, az elfogadásról, a bántalmazásról, a függőségről, az élet jó és rossz oldaláról, az iskolai megfélemlítésről és arról, hogy legyünk akárkik, megérdemeljük a teljes életet és a boldogságot. A kötet egy szálon fut, mégis két karakter életútját mutatja be. Nemcsak Edie-n van a hangsúly, hanem Johnon is. 

Edie-n keresztül lehetünk szemtanúi a tökéletlenségnek, ami nem jelenti azt, hogy kevesebbek lennénk a többieknél, sőt pont amiatt, hogy nem tökéletes, hogy nem egy modell alkat, lett annyira szimpatikus már az elején és végig azt éreztem, hogy akár rólam is írhatott volna az írónő, kivéve a fegyveres rablós dolgot, mert az nem történt meg velem, de én is voltam ugyanúgy bizonytalan magammal szemben, nem hittem el, ha valaki érdeklődött irántam, s ezzel azt mutatja meg az írónő, hogy lehetünk bárkik, nézhetünk ki bárhogyan, az élet ott van előttünk, csak meg kell ragadni és átélni, megtapasztalni azokat az eseményeket és fontos momentumokat, amit elénk sodor. 

Aztán ott van John, a cuki rosszfiú, akit nem lehet utálni, aki elég hamar belopja magát a szívedbe és akin keresztül láthatjuk azt, hogy a legmélyebb gödörből is van kiút, folyamatosan fejlődünk és semmi sincs kőbe vésve, lehetünk akárkik, előttünk áll az élet és ha van bennünk elég akaraterő bármilyen skatulyából ki tudunk lépni. Emellett a traumák feldolgozása, a beilleszkedés és társadalmi sztereotípiák földbe tiprása is fontos szerepet kap. 

A Trust megmutatja, hogy nem kell ahhoz pompom lánynak lenni, hogy megkapd az áhított fiút és nem kell mások véleményét kőbe vésett szentírásként kezelni. A kötet megtanít szeretni és szeretve lenni. Megtanít arra, hogy fogadd el azt, aki vagy és hozd ki ebből a maximumot. Megtanít arra, hogy élj az álmaidnak, állíts fontossági sorrendet és szórd ki az életedből azokat, akik gátolnak vagy épp azokat, akik visszahúznak. Emellett arra is rámutat, hogy legtöbb esetben a bajban ismerszik meg az ember igaz barátja, s aki a te szerencsétlenségeden akar nyerészkedni, annak jobb minél előbb elengedni a kezét és más emberek felé nyitni. 

Mindezt Kylie Scott középiskolai közegbe helyezte el, s emiatt nem lett kevesebb a regény, hiszen pont ez az a réteg, akinek szüksége van az iránymutatásra és arra, hogy rájuk is odafigyeljen az ember. Szerettem a karaktereket, szerettem a cselekményt és szerettem, ahogy a kellő helyeken találtak el a gondolatok és ahogy egyre jobban kibontakozott a lelki szemeim előtt a cselekmény. Ami pedig a szerelmi szálat illeti, szerintem nagyon aranyos volt és jót tett a kötetnek, hogy ennyire lassan bontakozott ki, hogy volt varázsa és nem egyből a kötet elején akarta letuszkolni a torkunkon az írónő, mert így a maga nemében sokkal szerethetőbb lett. 

Összességében nagyon szerettem és sokkal több mindent adott ez a kötet, mint amire számítottam. Értéket adott és közvetített, fontos dolgokat helyezett az események középpontjába és nem egy helyen vetette be a lehengerlő stílusát, ami egyszerre tette letehetetlenné és igazán különlegessé a kötetet. Nem volt túl nyomasztó, még a keményebb témák ellenére sem, sőt minden egyes mozzanatot, eseményt és jelenetet önmagához hűen írt és mutatott be az írónő. Egy percig nem éreztem azt, hogy valami nincs a helyén, mert ahol kellett a végletekig komoly maradt, de ahol feszültségoldásra volt szükség ott bevetette a humor eszközét. A kötetnek a barátokból szerelmesek vonal (friends to lovers) igazán jót tett és emiatt is annyira keserédes maga a történet, van benne bánat is, de örömteli pillanatok és az első szerelem varázsa is, ami miatt sok helyen már-már bájos volt a történet. Maga a cselekmény nagyon pörög, a kezdeti lassúság helyét átveszi egy gyorsabb tempó, ami arra ösztökél, hogy minél előbb fejezd be a kötetet és tudd meg mi lett Edie és John történetének a vége.

"Azt kívántam, bárcsak tényleg gyilkos bálna lennék. Akkor leharapnám Kara fejét, és strandlabdának használnám. Ki tudja, lehet, hogy a búrája amúgy is csak forró levegővel van tele."

" - Fura - mondtam az elsuhanó házakat nézve. - Most már tudom, mennyi mindentől félhet az ember, és ez megrémiszt. Másrészt olyan érzésem is van, hogy azok után, amit átéltem, mindent túl tudok élni. Úgy értem, hogy mitől kellene félnem? Fura, nem?"

" - Másrészt aligha van értelme úgy életben maradni, ha közben nem akarod rendbe hozni a dolgokat. - Komolyan csengett a hangja, és az arckifejezése is komoly volt. - Nem így van?"

"Fütyültem a baconos és juharszirupos palacsintára, nekem Johntól csorgott a nyálam."

" - Miért más szabályok érvényesek rád és rám?

 - Mert még soha nem találkoztam olyan lánnyal, akire vigyázni szeretnék."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!