R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona (Caroline Wood 1.)

"Aznap reggel úgy ébredtem, mintha egy tengerparti bungalóban heverésznék, kilátással a végtelenre."

*

Barcelona ​és a szerelem íze…

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense. Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét. Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért. Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.

Egyedül. Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is. Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának. Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra… Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Nagyon kíváncsi lettem az írónő új kötetére, mivel a történelmi-romantikusai hatalmas kedvenceim és olyan elegánsan, zsigerből jönnek belőle a szavak, hogy nemcsak jó érzés kézbe venni egy-egy kötetét, de kalandos is. Ez a stílus váltás, ami a Barcelona, Barcelonát jellemzi, nagyon illik Angelikához és külön élvezet volt valami teljesen újat olvasni tőle.

Már maga a cím arra késztet, hogy kézbe vedd és elmerülj a sorok között. Az írónő egyedi stílusa még így is teljes mértékben körüllengi. Az első két fejezet számomra lassan indult be, azt vártam, hogy mikor lesz már végre Barcelona a porondon, de amint beindult onnantól kezdve nem volt megállás. Csak úgy kapkodtam a fejem és már az elején kitaláltam, hogy mi is lesz a sztori vége, mi lesz az a fordulópont, ami mindent teljesen megváltoztat. Nemcsak Caroline Wood kalandjait kísérhetjük végig, hanem saját magunkét is. Arra ösztönöz a kötet, hogy merjünk, hogy ne üljünk a seggünkön, hanem cselekedjünk és éljünk. Nagyon inspiráló és utazásra késztet. Barcelona mindig is bakancslistás desztináció volt számomra és Angelika könyve csak még jobban arra sarkall, hogy igenis egy nap látnom kell és meg kell tapasztaljam a város nagyszerűségét és azt a varázst, amit adni képes. De hogy ne csak arról áradozzak hogy milyen különleges is a témaválasztás, ha megfigyeljük a kötet szerkezetét feltűnő, hogy napokra bontva olvashatjuk Caro kalandját. 

Egyik nap sincs olyan, hogy ne lenne izgalmas, vicces vagy éppen nevetséges a szituáció. Bevallom, nem egyszer nevettem fel hangosan a nem éppen szokványos és már - már hihetetlen sztorik hallatán. Maga az alapszituáció nem több, mint egy kulináris kaland spékelve egy újságcikkel. Ebből még semmi extra nem derül ki, viszont egy ilyen szintű témát is meg lehet úgy írni, ahogy azt Angelika csinálta. Furfangos, jó hangulatú, kedélyes, megmosolyogtató és aranyos mert valljuk be, tényleg az a sztori. 

Utoljára talán J. K. Smith regényeinél éreztem azt a bohókás hangulatot, ami a Barcelona, Barcelona alatt is uralkodik. A helyszínt tekintve a siker már garantált volt, de mégis... Bravúros, látványos, nehezen felejthető élményekkel gazdagított. A szívem mélyére látott, olyan dolgokra világított rá, amik bennem is ott lapultak, mégsem láttam őket. Értéket adott, de közben el is gondolkodtam az életemen és azon, hogy igen, én is akarok olyan kalandokban részt venni és átélni, mint Caro, aki amúgy nem egy fiatal csitri, s ehhez mérten néhol komolyabb vagy velősebb gondolatok és érzések is jelen vannak. 

Maga a cselekmény odatapaszt az oldalakhoz, különleges, a stílus páratlan, olyan volt mintha én is ott lennék Barcelonában és én is átéltem volna a szánalmas és vicces randikat egyaránt. Annyi különbséggel, hogy én a kötet végén nem kaptam egy szőke herceget fehér lovon. Az a kötet különlegessége, hogy a főszereplő Caro egy teljesen átlagos nő, aki akár te is lehetsz vagy a szomszédod és maguk a kötet alatt zajló események is simán megtörténhetnek veled is vagy bárkivel.

Ha úgy vesszük nem egy hűde terjedelmes kötettel van dolgunk, mégis tartalmas, egyedi és még szívesen olvasnék hasonló témában és stílusban az írónőtől. Boldogsággal és önfeledt jókedvvel gazdagított a kötet. Tökéletes nyári olvasmány, amit akár nyaralás alatt is simán lehet olvasni a tengerparton napozva. De a legjobb, ha az ember Barcelonában olvassa, s közben a regény helyszíneit is bebarangolja. Ha egyszer kijutok tuti, hogy újra előveszem és nyomon fogom követni Caroline barangolását. Még annyit szeretnek megosztani veletek, hogy nem egy, s nem két helyen világít rá a kötet mindennapos problémákra egy olyan tekercsbe csomagolva, ami egyszerre édes és sós. Ha nem vettem volna a kezembe biztos vagyok benne, hogy üres lenne a júliusom nélküle. Úgy érzem, hogy tökéletes kezdése volt ez a hónapnak és irány Barcelona. Mindezek mellett gondolatébresztő hatása is van, mivel akik olvassák azok biztos, hogy végig nézik az eddigi kis életüket és változást akarnak majd elérni, többet akarnak majd utazni és új helyeket, ételeket, dolgokat kipróbálni. Maga a szerelmi szál nagyon furfangosan van találva és nem akarok hazudni, de én elég hamar rájöttem, hogy mi is lesz ebből az egészből. Amit kicsit hiányolok az a testiség és a másik oldal érzelmeinek átadása, néhány helyen jó lett volna egy váltott szemszög, de így is teljesen elégedett vagyok, sőt... Tudtam, hogy jó lesz, csak azt nem, hogy ennyire. Teljesen levett a lábamról és még most is a felhők felett járok pár méterrel. Lehet, hogy épp Barcelona felé tartok. 😉

" - Nem válaszoltam. Tudod, hogy nagyon akartam, hogy működjön, de egy olyan emberrel, aki sosincs itt, aki annyira sem tart fontosnak, hogy közölje, mikor találkozunk legközelebb, nem lehet normális kapcsolatot fenntartani. Csak olyan egészségügyit... - pillogtam jelentőségteljesen."

"Az esélytelen, plátói szerelmeknél nincs szánalmasabb, kész szenvedés."

" - De... sajnáltalak, de nálad viccesebb lányt még életemben nem láttam. Más rég otthagyta volna azt a fickót, ha ilyesmire akarja kényszeríteni, te azonban álltad a sarat."

"Harmincöt évesen kellett megtapasztalnom, milyen érzés, amikor annyira vágyom egy férfi érintésére, hogy teljes mértékben alárendelem az agyamat a libidómnak."

" - Sajnálom, Caro - suttogta, és megsimogatta az arcomat. - Sajnálom, hogy hülyén viselkedtem. Wanda váratlanul érkezett, valaki felhívta, hogy túl sok időt töltök egy vendéggel. Már tudta, ki vagy, amikor beléptél az étterembe, én pedig zavarba jöttem."

Ha te is elolvasnád Caro barcelonai kiruccanását ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!