Sienna Cole: Elmejáték

" Tim Ellis tudta, hogy aznap meg fog halni. Enyhe izgalom borzolta a halántékát, de félelmet nem érzett - ez az érzés már eltűnt belőle, csak tompa lüktetést tapasztalt a gyomrában, és gyűlöletet, mely lassan ölő, halálos méregként áradt szét az idegpályáin."

*

„Élni ​vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik. Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri. Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.

Sienna Cole a legújabb regényében egy valós problémát boncolgat, amire kevesen helyeznek hangsúlyt. Emlékszem középiskolában nekem nem is volt előadás arról, hogy mit is jelent a bullying és, hogy ez milyen hatással is lehet egy fejlődésben lévő személyre. Maga a téma, mint iskolai lövöldözés nem mai keletű, hiszen hírekben hallani, hogy Amerikában vérengzések voltak különböző középiskolákban és hasonlók. Magyarországon még nem öltött ilyen szintet a probléma, de határozottan jelen van. Jómagam sosem álltam bullying hatása alatt, de lehet, hogy épp te, aki olvasod volt hasonlóban részed. Ennek ellenére is teljes mértékben át tudtam érezni a főszereplő döntéseit és érzéseit, a miértekét és az ok-okozatokat.

Az írónő minden egyes regényében, főleg az elmúlt 1 évben olyan lelki problémákra helyezi a hangsúlyt, amik képesek egy-egy ember életét gyökeresen megváltoztatni. Magát a regényt nehéz volt olvasni, nem a nyelvezete miatt, mert az nagyon gördülékeny és olvastatja magát, hanem amiatt a vehemencia miatt, hogy belevágott a cselekmény közepébe. Igazi in medias rex. Már az első két oldal után annyira arcul csapott a regény, annyira hatással volt rám, hogy tudtam, nem tudok majd egykönnyen új olvasmányba kezdeni, mivel ennek le kell ülepednie és a sokkhatás után magamhoz kell térjek. Nem sűrűn olvasok hasonló témában, ez nem is véletlen, hiszen azért olvasok, hogy kikapcsoljak, hogy szórakozzak, hogy egy kicsit kilépjek a mindennapok körforgásából. Na hat az Elmejátékkal nem ez a helyzet. Bizalmat szavaztam Siennának és nagyon jól tettem. Lehengerelt a stílusa, a mondanivalója, teljesen a padlóra küldött és sokáig nem engedett felkelni onnan. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is ott lettem volna és nemcsak külső szemlélőként. Bevallom nehéz úgy írnom az Elmejátékról, hogy ne spoilerezzek és ne lőjem le a nagy csattanókat és a váratlan fordulatokat. Maga a regény több szemszögből is játszódik, van itt minden elkövető, nyomozó, pszichiáter. 

Ez a hármasság teszi igazán izgalmassá és feledhetetlen élménnyé a cselekmény egész lényét. Többféle szemszögből láthatjuk, hogy mi is történt. Adott a főszereplő, Tim szemszöge, aki befolyásolható, szelíd, mégis szörnyű dolgokra képes, mégis megvan a sötét oldala, amit kellő motivációval és kisördögként elsuttogott szavakkal bármire rá lehet venni. 

Aztán ott a nyomozó, aki tárgyilagosan, már - már tényként kezelve a helyzetet tárja elénk, hogy mi is történt. A pszichiáter a lélek oldaláról, a belső vívódások és önmarcangolás oldaláról közelítve meg vezet be a cselekmény sűrűjébe.

A múlt és jelen pillanatai keverednek, s ahogy egyre inkább haladunk előre a cselekményben úgy tölti ki a hézagokat és úgy világít rá a nyilvánvalóra. Hol boldog pillanatokat életünk át, hol meg nyomasztó, lelket romboló és letaglózó pillanatokat. Tim életéből ragad ki részleteket az írónő, megmutatja majdnem a teljes életét, amit a regény kezdetéig leélt, azokat a meghatározó eseményeket, amik hatással voltak arra a személyre, akivé az évek során alakult. 

Láthatjuk a kisfiú, majd a kamasz Timet is, aki sérülékeny, érzékeny, magába zárkózó és igazi különc. Azok a részek voltak számomra a legmegrázóbbak, amikor a zaklatás és a testi erőszak képei kerültek előtérbe. Nemcsak elgondolkodtató pillanatok ezek, de magunkba is tekintés, hiszen biztos ismer vagy ismert mindenki olyat, akit kipécéztek és cseszegették őket. Már magában az, hogy tudomásod van ezekről bűnrészesség, hiszen tehettél volna valamit, de mégsem tetted. Ez a gondolatkör is feltör és ott lebeg a ki nem mondott ítélet a sorok között.

Nem is tudom, hogy utoljára mikor olvastam ennyire szívszorító, elszomorító és brutálisan valóságos történetet, ami igaz, hogy elképzelt, de ettől függetlenül még megtörténhet és sajnos meg is történik, hiszen hányszor hallani azt, hogy ezt és ezt tették diáktársai a másikkal. A strucc-politika helytelenségére is rávilágít az írónő. Sienna Cole egy olyan regényt írt, amiről beszélni kell, amit ha lehetne minden középiskolás számára kötelező olvasmánnyá tennék. Az utóbbi egy-másfél évben lett újra beszédtéma a bullying, azaz a zaklatás. Ott van a 13 Reasons Why sorozat, nálunk Rácz-Stefán Tibor könyve és most Sienna Elmejátéka is.

Nem szaporítom tovább a szót. Összességében nagyon elgondolkodtató, határozott, valóságos, kemény és brutális történet egy fiúról, aki bármi lehetett volna, mégis olyan dolgokra kényszerült, amit senkinek sem kívánnék. A kötet utolsó néhány fejezete igazi sorsdöntő mozzanatokat és rejtett információkat rejt, amik teljesen felforgatják a regény eddigi álláspontját és új megközelítést eszközöl. Hihetetlen, hogy mennyire összetett és egész maga a sztori. Nem maradtak bennem kérdések, se kételyek. Úgy adta át a mondanivalóját, hogy közben átértékelt bennem dolgokat és arra késztetett, hogy elgondolkodjak az egész eddigi életemen és azokon a dolgokon, amiket tettem vagy hogy tettem e olyat, ami valakit kényelmetlenül érintett vagy épp miattam akarta volna eldobni az életét, és persze a válasz az, hogy nem tettem ilyet, de ha már egy ember ezek után megváltozik vagy másképp neveli a gyerekét, ahogy őt nevelték, akkor már megérte az az érzelmi hullámvasút, ami a kötetet jellemzi. Sokszor a mélybe taszít, s nehéz megtalálni a fényt, ami kihoz a felszínre, s ami nem sötétséggel és komorsággal átitatott érzelmi kavalkád.

"De Carol nem teljesen hitt neki. Ismerte a fiát: kiegyensúlyozottnak látta, aki sosem adott szélsőséges érzelmi reakciót semmire. A halál közelsége azonban mindent egy csapásra megváltoztathat."

"Az ablakból még visszanézett a lány egyre távolodó alakjára. Édes-szomorkás érzés emelte a hátára, mint egy könnyű hullám: egy hétre kapott egy barátot."

"Elsie menedék volt. Egy gyönyörű álomvilág, ahol minden lehetséges, ahol bármivé válhat, még rettenthetetlen hőssé és zseniális gitárvirtuózzá is, vagy Abel-díj várományos matematikussá."

" - Amondó vagyok, ne horgonyozz le, míg nem muszáj. Annyi szép sziget van az óceánban, ahol ki lehet kötni ideig-óráig, majd továbbhajózni és felfedezni a következőt, ha érted, mire gondolok."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!