Tera Lynn Childs: Hableány mindörökké (Hableányok kíméljenek 2.)

"Jelenleg én vagyok Thalasszinia, a világ talán leggazdagabb víz alatti királyságának egyedüli trónörököse."

*

Lily ​Sanderson úgy tervezi, hogy a tizennyolcadik születésnapján végleg visszaváltozik hétköznapi lánnyá – persze sellő marad, de miután lemond a trónról, a thalassziniai Vízililiom hercegnő megszűnik létezni. A szárazföldön élő Lily a szerelmével randizgat, és minden igyekezetét latba vetve próbál megfelelni az emberi élet előírásainak. Most, hogy Lily és Quince egy pár lettek, a lány szinte megkönnyebbül, hogy kivonhatja magát a thalassziniai államügyekből. De mikor már azt hiszi, minden rendbe jött, hirtelen felkorbácsolódnak a hullámok. Egy bajkeverő unokatestvért sóznak Lily nyakába. Mit követett el Doe, hogy száműzték Thalassziniából és kétlábúként kénytelen létezni, holott köztudomású, mennyire gyűlöli az embereket? És miért, miért, miért rebegteti a szempilláját Lily korábbi szerelme, Brody láttán? Ráadásul Lily múltjából felbukkan egy sellőkirályfi, Tellin, aki meglehetősen zavarbaejtő ajánlatot tesz a lánynak. Lily Quince és a szárazföldi közös jövő, valamint a tengeri királyság iránti hűsége között hánykolódik. Vajon megtalálja a módját, hogy összhangba hozza a magánéletét, a kötelességeit és a saját álmait?

Tera Lynn Childs Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek című művének folytatása egy újabb lubickolásra csábító romantikus regény, ami sok-sok nevetést, napfényt és víz alatti kalandot tartogat.

Nagyon nagyon boldog vagyok, hogy a kiadó mégsem kaszálta el a trilógiát, hiszen a magyar könyves piacon nagyon kevés sellős kötet van és az írónő könyvei az egyik kedvencem ebben a témában. Aki ismer az tudja, hogy nemcsak, hogy szeretem a sellőket, de kb. sose növök ki abból, hogy ne keressem velük kapcsolatban az újdonságokat és ne fedezzek fel újfajta szemléleteket. A Fins are forever egy igazi nyárias, üde, strandkönyv, ami egyszerre szórakoztat és kapcsol ki.

Baromi sokat kellett várni arra, hogy a második rész megjelenjen, de minden várakozással töltött pillanat kifizetődött, hiszen a kezemben tarthatom és elmerülhetek Lily Sanderson életének kacifántos világában. Kezdjük azzal, hogy megláttam a KMK újdonságai között és nem akartam hinni a szememnek, hogy ez tényleg megtörtént és nemcsak a második rész, de a harmadik is meg fog jelenni. Repes a szívem a boldogságtól. Teljesen fan görcsöm lett, de nem bánom, mert imádtam a második részt is, sőt talán még jobban is szerettem, mint az elsőt. Az egyszer biztos, hogy méltó darabja a sellős kollekciómnak. Maga a történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, még arra is emlékszem, hogy mennyire meglepett az első lezárása és, hogy alig vártam, hogy jöjjön a következő rész. Igaz csak 4 vagy 5 évet vártam, de ez a várakozás be is ért és nemcsak izgatott lettem, de boldogság is töltötte el a pici szívemet. De elég az ömlengésből és lássuk milyen benyomást keltett bennem a Hableány mindörökké. Első körben szeretném leszögezni, hogy nem egy szokványos tengeralatti világgal van dolgunk, már maga a világ felépítése és a sellő mítosz sem az a hétköznapi, sablon sztori. Nemcsak hátteret, de jól felépített és megkomponált információk is segítik a gördülékeny olvasást. 

Nagyon spoilerezni az első részre való tekintettel nem szeretnék, de a lényeg a lényegben, hogy Lily és Quince még szórakoztatóbb és még drámaibb páros, mint az első kötet alatt. Bonyodalmakban, cselszövésekben és ármányban nem szűkölködik. De emellett megmarad könnyed emészthetőnek és cserfesnek is. Tagadhatatlan, hogy tiniknek íródott, de így is, hogy már elmúltam 20 szerethető, vicces és bohókás regénynek érzem. Minden egyes feladat, probléma úgy van tálalva, hogy az a megcélzott szegmens értékeinek megfelelő legyen. 

A kötet nagyon kis rövidke, mégis felhívja a figyelmet egy mai is helytálló problémára, ami nem más, mint a vizek szennyezettsége és a klíma változás hatásai a tengeri élőlényekre, a vizek felmelegedése és a fajok elvándorlása, illetve kihalása. Még csak a kezdetleges mag van elvetve, de jó táptalajon csak úgy nőni fog, s remélhetőleg a harmadik részben még nagyobb hangsúly kerül rá. Maga a történet nagyon olvastatja magát, könnyed, szellemes, átérezhető, szerelmes, megható, pillekönnyű és csak úgy árad belőle az óceánok iránti szeretet és tisztelet. 

A szerelmi szál kibontakozása hiteles, néhol fanyar, de a pozitív és negatív oldal egyensúlyozza egymást. Beleszerettem a kötetbe, s nem tudok betelni vele. Imádnivaló, letehetetlen és minden sellő fanatikusnak bőszen ajánlom. A szárazföldi és tengeralatti részek kiegészítik egymást, néhol ellensúlyozzák a másik oldal álláspontját vagy épp megtámadja azt. De az biztos, hogy varázslatban és misztikumban nincs hiány. Jól felépített és megálmodott regény egy hercegnőről, aki tenni akar azért, hogy jobb legyen a népe élete, de emellett a szárazföldiek életét sem akarja veszélyeztetni. 

Doe megjelenése igazi lavinaként éri a kötetet. Ha kell felperzseli a lapokat, de ha arra van szükség tüzet olt. Unalomban és semmittevésben nincs részünk, hiszen ahol a karakán, vagány Doe feltűnik ott szem nem marad szárazon. Életet és nehézségeket csempész be a sorok közé, s ezzel egészíti ki Lily kételyeit és kétségeit.

Egy teljesen más világ értékrendjébe mutat utat az írónő, mégis kivetíti ezt a való életre, s párhuzamot vonva vele éri el, hogy teljes mértékben beleéljük magunkat a cselekménybe. Quince karaktere és megszólalásai mindig megmelengetik a szívem, hiszen már az elejétől kezdve drukkoltam neki. Ha a karaktereket vesszük ennél színesebb és eltérő személyiség jegyeket komponálni sem lehetne. Az írónő kipróbálta mi lenne, ha összerakná a suli különcét, a menő sportoló, a baj keverő uncsitesót és az elvegyülni vágyó tengeri hercegnőt. A végeredmény tömény szórakozás, egy új kitalált világ és kultúra megismerése érzelmekkel és csipetnyi tűzzel fűszerezve. Összességében nagyon szerettem és alig várom, hogy elkezdhessem a következő, egyben befejező részt. Nemcsak Thalasszinia jövője, de a cselekmény lezárása is roppant mód érdekel és már ez alatt a regény alatt is tövig rágtam a körmöm, ki tudja hogy mi lesz még itt?!

"Quince elszakadt a táblától, és felém fordul. Rajtakap, hogy őt bámulom - jó, stírölöm. Annak ellenére, hogy a barátnője vagyok, tehát bármikor szabadon bámulhatom - oké, stírölhetem -, még mindig anemónavörös pír borítja lángba az arcomat."

"Már csak ez hiányzott: egy fedél alatt Doe-val. Mintha a felvételi, a meghallgatás, az új pasi, az érettségi meg a kismillió egyéb teendőm nem lenne éppen elég, apunak pont most kellett rám lőcsölnie a tintahalagyú unokatestvéremet is."

"Jó, azért nem mindig. Visszaszívom. Ha belegondolok, hogy bántam Quince-szel, mielőtt rájöttem, hogy érez valamit irántam, és én is érzek valamit iránta, inkább úgy fogalmaznék, hogy szinte mindig aranyos vagyok."

"Amikor a szája az enyémre tapad, Doe rögtön a feledés homályába merül. Quince-nek varázsajka van, mindent elfeledtet velem."

"Egy sellőlány életében a tizennyolcadik születésnap a legfontosabb mérföldkő. Hivatalosan is nagykorúvá válik, legalábbis tengeri mércével mérve, és együtt ünnepel a családjával meg a barátaival."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!