Emma Chase: Királyi szerető (Uralkodj magadon 2.)

"A faszom. Sikerült kiviteleznem egy slice-ot. Vagy valami ilyesminek hívják."

*

Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet. De nem kezeli valami jól a helyzetet. Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését: Üdv a királyi párválasztón! A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét. Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne. Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora. De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra. Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.

Emma Chase megint megcsinálta. Jajj azt hiszem az Uralkodj magadon! sorozat fog tönkretenni. Faltam a Királyi szerető sorait, imádtam az események alakulását és a szívemen hordoztam a két főszereplő sorsát. Már az első kötetben is kaptunk utalást a másodikra és igen, megcsinálta az írónő. Összerakta a tökéletes könyves álompárt. A rosszfiú herceg és a csendes könyvmoly szerelmét. Nyugtassatok meg, hogy nem csak én ugráltam örömömben.

Henryt már az Egy ágyban a herceggel alatt megismerhettük. Igazi rosszfiú, lázadó és vad természetű srác, akinek hatalmas, ezáltal felelősségteljes feladat hárul, s nem tudhatni, hogy össze roskad e a teher alatt. Megannyi kétely és homály kísérte az utamat, nem egyszer voltam szkeptikus a herceggel kapcsolatban, s még így is sikerült megmutatnia, hogy milyen fából is faragták őt. Nicholas sztorija alatt alig vártam, hogy a kezembe foghassam Henry történetét is, mivel már akkor elvarázsolt és már akkor alig bírtam magammal, hogy meg tudjam mi az ő története, hogy ki lesz az, aki miatt megváltozik, aki arra készteti hogy jobb legyen, hogy saját maga jobbik változata legyen. Drukkoltam, hogy a megkezdett elejtett apró szál igaz legyen és úgy folytassa az írónő a sorozatot, ahogy én azt szeretném, vagy ahogy helyénvalónak látom és igen, megadta ezt nekem Emma Chase és ennél hálásabb nem is lehetnék neki. Maga a történet mesébe illő, nagyon vizuális, megvan benne az, hogy akár film is készüljön belőle. Ha kell vagány, érzelmes, érzéki, de buja is, vagy éppen komoly. Persze vannak benne tipikus Henry részek is, amikor a fő cél a komolytalanság és a viccelődés, de ezek mellett is megmaradt az értéke és az a természetessége, ami magából a kötetből és a sorozatból árad. 

Legnagyobb örömömre nemcsak a sztori kitűnő, hanem a fordítói munka is. Még igaz, hogy néhány helyen magyartalan, de az első kötethez képest fejlődést ért el és ez már kevésbé viszi el másfelé a színvonalat, mivel Emma Chase színvonalas regényeket ír, melyekben van igazság tartalom és szókimondóság. A Királyi szerető nemcsak egy a sok regény közül, ez maga a szórakoztatás és a kikapcsolódás regénye, ami egy fárasztó nap után üde felüdülést jelenthet a mindennapokra nézve. 

Maga az elképzelés, ez az egész királyi párválasztás nem mai keletű dolog, mégis tudott újat mutatni és nem egyszerűen csak mondta és mondta a magáét, hanem beengedett minket, azt akarta hogy a részesei legyünk és ehhez mértem szórakoztat és kapcsol ki. Sarah és Henry szerelme nem mindennapi, ugyanakkor viharos, szenvedélyes, kicsit kocka, de ugyanakkor felettébb aranyos és jómagam imádom, amikor az írónő megszelídíti az amúgy rossz hírben álló srácot és értelmet ad az életének. 

Henry vállát komoly súly nyomja, s még így is megmaradt önmaga, egy percig nem hazudtolja meg a róla kialakított képet, nem esik abba a csapdába, hogy másnak mutassa magát, mint aki. Sarah-val mondhatnám, hogy rokonlelkek vagyunk, de ő a könyvmolyságával és azzal a tisztasággal jóval túlszárnyalja a mai embereket. Igazi értéket hordoz magával, olyan múltja van, ami fájdalmas és hatással van a jelenre, mégis ha ez mind nem lenne, akkor talán a Királyi szerető sem lenne ennyire kiforrott, ennyire szerethető és ennyire egyedi. 

Henry pimasz és makacs, ugyanakkor nagy lókötő is. Sarah a maga csendességével és félelmeivel ennek pont az ellentéte. Ha ezt a kettőt összeadjuk rossz nem sülhet ki belőle. De ami a lapokon működik az nem biztos, hogy a való életben is megállná a helyét. Ettől függetlenül imádtam a párosukat.

Maga a cselekmény a már jól megszokott kettősséggel folyik, azaz mind Henry s mind Sarah gondolatai, érzései helyet kapnak. Egyszer hol érzelemdús a regény, máskor pedig épp komor. Nincs két egyforma eleme mindig van benne valami kis plusz, ami nem engedi hogy egy mederben folyjon. Egyszer fent, egyszer lent, de az biztos, hogy áldozat és alázat nélkül nem lenne ez a regény sem ennyire szerethető és ennyire olvasmányos. Azt be kell vallanom, hogy jó néhány helyen alaposan meglepődtem, van hogy a valóság sokkal durvább, mint ahogy azt Emma leírja, de az biztos, hogy a helyzethez képest egész jól megoldotta, félig meddig hiteles is lett a körítés, de maga a kötetben szereplő szerelem az, ami igazán hitelessé teszi, a körítés csak a jobban érthetőséget és az izgalmakat szolgálja. Összességében nagyon elégedett vagyok. Az utolsó fejezetek lesokkoltak és egy ponton meg is rémítettek, de az epilógus mindenért kárpótolt. Viszont igazán lehetett volna sokkal hosszabb is a regény, annyira olvastam volna még. A múlt század keveredése a XXI. századdal jót tett a lelkemnek és élvezet volt a regény minden egyes sora, megszólalása.

"Vagy inkább reflexnek is nevezhetjük. Ha ők azt mondták: jobb, én balra mentem. Ha azt akarták hogy leüljek, inkább ugráltam. Ha azt mondták, viselkedjek, lerészegedtem, és azzal töltöttem a hétvégét, hogy mind a három érsek unokahúgát megdugtam."

" - Ne bánd! Ettől lesz olyan szép színes az arcod. Csak az arcod pirul el ilyenkor? - A szeme végigvándorolt a testemen, mintha csak belátott volna a ruháim alá. - Vagy mindenhol?"

" - Értem. A hosszú, sötét hajaddal, a szemüvegedben, egy szűk, szürke és egy fehér blúzban, amin két... - a lenyűgöző mellére pillantottam - ...három gomb ki van gombolva. A szexi könyvtárosok netovábbja vagy."

"Sarah-ért feladnám a koronát. Feladnám a nevemet, a címemet, az országomat, a születési előjogaimat, hazudnék, ölnék, csalnék és lopnék. Bármit megtennék."

"Késő este, zárás után a sorok között szeretkeztünk. A csibészség, ahogy felemeltem a szexi könyvtárosnő szoknyáját és a könyvespolcoknak nyomtam, ahogy nyögött, a falak pedig visszhangozták minden egyes sóhaját, akár egy erotikus szimfóniát, felülmúlta minden fantáziámat."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!