Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban (Lili Green 2.)

"Október vége volt, de a levelek még csak most kezdtek rikítóan zöld színüktől elbúcsúzva új, barnásvörös árnyalatba öltözni."

*

Lili ​Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat. Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?

Az Ügynök tűsarkúban a nagysikerű Lili Green-sorozat második epizódja, amely önálló regényként is letehetetlen olvasmány, tele izgalommal, fordulattal és szenvedéllyel. A sorozat első részéért (A szemtanú) Aranykönyv díjra jelölt Carrie Cooper ismét különleges kalandot ígér a romantikus krimik kedvelőinek.

Nem most volt, hogy megismerkedtem az írónő munkásságával, mégis valahogy elfelejtődött bennem, hogy milyen természetességgel és akció dúsan ír Carrie Cooper. Lili Green nemcsak eljött hozzám ismét, hanem le is hengerelt. Ennyire izgalmas, de egyben veszélyes kötetet rég olvastam. Hatalmas hiba volt tőlem, hogy eddig nem fogtam kézbe az Ügynök tűsarkúban-t és merültem el a világában.

Szeretem az írónőben, hogy olyan természetesen, mégis csavarokkal teli tűzdelve ír, ahogy egy másodperc alatt képes odaszegezni a lapokhoz és ahogy egy pillanat alatt beránt a mélybe és addig húz, amíg ki nem mászok belőle. Olyan volt számomra a regény, mint a fény a sötétben. Megvilágította az utat maga előtt és kézen fogva kísért végig rajta. Igaz, hogy néhol a szívbajt hozta rám, vagy éppen megijesztett, de ezekkel együtt is egy igazán elképesztő és fenomenális regényt hozott össze. Már A szemtanú is favorit lett, de az, ami a második kötet lapjain történik az valami eszméletlen. Nem győzködtem kapkodni a fejem. Nem tudtam, hogy hova nézzek, hova forduljak annyi minden történt egyszerre és annyi mindenre derült fény szépen lassan, ahogy haladtam a vége felé. Már rögtön a kötet elején izgalmas, letehetetlen és tényleg odaszögezett magához. Nem telt el úgy perc, hogy ne rágódtam volna azon, hogy mi lesz a következő csavar, a következő meglepő fordulat, ami mindent fel fog borítani. Az egyszer biztos, hogy most sem csalódtam az írónőben, sőt csak megerősített abban, amit már eddig is tudtam, hogy Carrie Cooperre érdemes odafigyelni és figyelemmel kísérni a munkásságát. Maga a kötet nem valami rövid, sőt eleinte a terjedelme megijesztett, de aztán rájöttem, hogy még így sem elég az, amit kaptam. Minden egyes fejezettel csak egyre többet és többet akartam. 

Annyira jól bánik a szavakkal és annyira kézzel foghatóvá teszi az eseményeket, az érzéseket és a helyzet feelingjét, hogy az egyszerűen bámulatos. Az apró részletek is precízen ki vannak fejtve, ahol kell ott el van rejtve az a töredék információ, amire a későbbiekben még szükségünk lesz ahhoz, hogy összerakjuk a kirakós darabkáit. Azt megsúgom, hogy nem sikerült és általában nem is szokott sikerülni, ezért lapról lapra egyre több sokk és adrenalin ért, s már attól féltem, hogy a sok akciótól és meglepődéstől kikészülök a kötet végére. 

De szerencsére nem így történt. Maga a cselekmény brutális, őszinte, csavaros, terjedelmes, olvasmányos, lehengerlő, részleteiben egyszerű, mégis nagyon összetett. Ahogy átszövi az első kötet eseményeit és tényeit, hát le a kalappal. Megérte várni rá azt hiszem. A karakterek is hitelesek, titokzatosak, nehéz esetek, mégis vagy szeretjük őket vagy rosszabbik esetben félünk. A rosszfiú szerepét is úgy alakította ki az írónő, hogy kétség se férjen hozzá, hogy miért éppen arra esett a választása akire. Lili Green most is hatalmasat alakított, imádom a karakterét, igazi kis bajkeverő, aki mindig rosszkor van rossz helyen és akivel csak úgy zajlik az élet. 

Unatkozásra nem hagy időt. Igazi kis adrenalinbomba, ami egyébként magára a kötetre is teljesen igaz. De Lili elviszi a hátán a cselekményt, formálja azt, ha kell érzelmessé teszi, de ha úgy van kedve, akkor biztos, hogy az izgalmak izgalmával jutalmaz meg minket. Nagyon sokoldalú személyiség, aki tele van vakmerőséggel, tenni akarással, igazságérzettel és csak úgy vonzza a bajt. Ezzel szemben Nikosz, igen ő is fontos szereplője a kötetnek. 

Megfontolt, mindent alaposan átgondol, előre eltervez mindent, segítőkész, igazi macsó, de emellett figyelmes szerető is. A többi karakter között vannak veszélyesek vagy éppen idegtépően idegesítőek is, gondolok itt Amandára. Ha majd olvassátok megtudjátok, hogy mire gondolok. Egy ilyen együgyű, egyszerű nőt én még nemhogy nem láttam, de még csak nem is olvastam ilyenről. Alaposan eljátszott az idegeimmel és nem kímélt, de miatta lett versengő, erotikus és változatos a regény. De viszont látások és már megismert karakterek felbukkanására is lehet számítani. 

Ami az erotika vonalát illeti. Én kiraktam volna a kötetre, hogy erősen 18+-os, már csak a drog és az élvezethajhász férfi karakterek miatt is. Nem ajánlom fiatal olvasóknak a regényt, de aki szereti a kegyetlen valóságot látni, azoknak kitűnő támpont lehet. Drog, szex, szexualitás, tiltott szerek és élvezetek. Mind mind fontos elemei a kötetnek, amellett hogy alapjaiban véve krimiről van szó. A nyomozós szál és az ezzel kapcsolatos fejlemények szórakoztatóak, izgalmasak, egyediek és valamilyen szinten valósak is, hiszen én úgy képzelem el a droggal való üzérkedést, mint ahogy azt Carrie Cooper leírta. Maga a szerelmi szál a maga fájdalmával és nem mindennapiságával már jó ideje birizgálta a fantáziámat. Adok-kapok, elválások és meglepő találkozások kapcsolata ez, ahol sosem lehetünk biztosak abban, hogy mikor fogja a sors, azaz Carrie újra összefonni Lili és Nikosz sorsát. Sokáig úgy éreztem, hogy az utolsó fejezetek nem az igaziak, de aztán az utolsó oldalakon minden értelmét nyerte. Cseppnyi kétely nem maradt bennem és alig várom, hogy megtudjam hogyan is folytatódik ezek után a szerelmesek szenvedélyes és veszélyes története. Nemcsak egy jól átgondolt akcióban lehetett részem, hanem beleláttam a mocsokba is, a felsőbbrendűségbe és az emberi romlottság világába is. Vér, áldozat, felejthetetlen élmények, golyónyom és erotika azok az elemek, amik végig körülölelik a regényt s amelyek nemcsak keretet adnak neki, hanem tartalmat is.

" - És mivel kívánnak elszórakoztatni a hölgyek? - nézett Nikosz várakozóan a két lányra, bár a kérdést egyértelműen Lilinek szánta. - Azt mondta Frednek, hogy el kívánnak szórakoztatni valamivel."

" - Nem akarom megmagyarázni a helyzetet. Pontosan az történt, amit láttál - jelentette ki a férfi fájdalmas őszinteséggel."

" - Épp azt mondtam az én kiváló és gyönyörű asszisztensemnek, hogy ma is milyen ragyogóan néz ki, és hogy ez alkalommal is sikerült a két ellentétes pólust képviselniük Amandával. És persze azt is hozzátettem, hogy én ma is az ő csodás összeállítását díjazom jobban. Szóval, kire teszi a voksát, fehér vagy fekete?"

" - Azért diplomát már ne adjunk neki azért, mert egy rúddal a lába között táncolt egyet! Szerintem bármelyik nő képes erre, akiben egy cseppnyi ritmusérzék van."

" - Megérdemelted. És lehet, hogy Mike nem egy rosszfiúkat üldöző harcos szuperügynök, nekem mégis azt nyújtja, amire most a legnagyobb szükségem van: figyelmet, szeretetet és legfőképpen nyugalmat."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva előjegyezhető 25%-os kedvezménnyel!