2019. április 9., kedd

Ella Steel: Féktelen hajsza (Hajsza 1.)


"Ismered azt az érzést, amikor megrekedsz egy ponton?"

*

Mira Wright egy fiatal nyomozó, aki a múltban elszenvedett fájdalmait, a munkájában szerzett sikereivel szeretné felülírni.
Társai körében elismert és határozott nő, de ez mind csak a felszín.
Az egyik nyomozás során a sors összehozza egy titokzatos férfival, akivel együtt tölt egy szenvedélyes éjszakát.
Jay Davis az elkövetett hibáit nem tudja maga mögött hagyni, hiába az eltelt évek… a bűntudat nem engedi.
Mira az évekig gyakorolt önkontroll ellenére sem képes parancsolni magának. Úgy érzi meg kell ismernie a férfit és meg kell fejtenie a férfi testét beborító tetoválások jelentését.
Boldogságra lelhetnek ennyi titokkal a hátuk mögött?
Mindent megpróbálnak, hogy ez sikerüljön, kivéve az őszinteséget.
Aztán egy nap el kezd felszínre törni a múlt…



Az írónő immáron negyedik kötetét tarthatom a "kezembe". Azon szerencsések közé tartozom, akik megjelenés előtt, még a végső formája előtt olvashatták a regényt. Köszönöm Gabi a bizalmat, megtisztelsz vele. Lassan, de biztosan kijelenthetem, hogy az idő előre haladtával egyre jobb, egyre pikánsabb, és egyre vadabbak lesznek az írónő írásai. Akik arra adják majd a fejüket, hogy megjelenés után elolvassák, azok már most készüljenek fel arra, hogy nem semmi kalandban lesz részük.

Nehezen térek magamhoz, egy kicsit azt hiszem le is sokkolódtam, persze jó értelemben, hiszen nemcsak egy eddig nem látott oldalát ismerhettem meg az írónőnek, de a története is alaposan a feje tetejére állította a dolgokat. De kezdjük szépen az elején. Nem titok, hogy imádok mindent, ami Ella Steel. Grandiózus, bomba biztos módja van a szórakoztatásra, a kikapcsolódásra. Ahogy egyre többet és többet kapok belőle, annál inkább látszik a fejlődés, az hogy igenis volt értelme annak, hogy bizalmat fektettem bele és, ha nem is személyesen, de megismerhettem és valamennyire részese lehettem a kötetének. Előre leszögezném, hogy mindenfelé elfogultság nélkül írom a sorokat, nincs mögötte semmilyen ráhatás. Minden egyes leírt szó igaz és valós. Jajj Ella, mit művelsz te velem? Rendesen rajongtam a karakterekért, a cselekményért, a sztoriért és úgy cakumpakk az egészért. Vad, szexi, lehengerlő, piszkosul földbe döngölős, szórakoztató, eseménydús, energia bomba, lelket szaggató regény, amit mindenkinek el kellene olvasnia. 

Már a legeslegelején éreztem, hogy nem lesz egyszerű menet, mégis imádtam minden egyes sorát. Nemcsak kikapcsolt, de elgondolkodtatott és ha nem is mindenben, de elég sok dolog emlékeztet magamban Mirára, s emiatt is tudtam annyira átérezni. Fájdalmas a regény olvasása, néha idegtépő, de minden elejtett könnycsepp vagy idegeskedés megérte. Olyan pluszt ad, amire sok regény nem képes. Nemcsak a karaktereket formázza, hanem általuk engem is. Arra késztet, hogy jobb legyek, hogy megnyíljak és kimásszak a csigaházamból. 

Maga a cselekmény két szálon fut, Mira és Jay tolmácsolásában olvashatjuk a gondolatmeneteket, a belső vívódásokat, a titkokat, a kételyeket és az érzelmek sokaságát. Ahogy minden kezdődik az maga a leírt történelem, tisztára olyan érzésem volt, mintha egy filmet kezdtem volna el nézni annyira vizuális és annyira vászonra való. S habár a kezdeti nehézségek nagyon sokáig fennállnak a kötetben köszönhetően a makacs karaktereknek igazi élvezet olvasni azt a macska-egér játékot, ami a lapok között játszódik le. Igazi adok-kapok elven alapul az egész és annyira lebilincselő, szórakoztató, hogy már ezért is érdemes elolvasni. 

Adott két erősnek tűnő, ugyanakkor makacs és önfejű karakter olyan múlttal, hogy csak na. Nemcsak hogy sötét múlttal ajándékozta meg őket az írónő, de fájdalmassal is. S ezt a fájdalmat nagyon sokáig marcangolja. Néha már azt kívántam, hogy ne, legyen vége, tudjam meg hogy mi történt, mert a bizonytalanság kicsinál, de mikor már azt mondhattam volna, hogy elég, ez túl sok, kaptam egy olyan információ morzsát, ami kezdte kielégíteni a kíváncsiságomat és amíg nem kaptam egy újabb szeletet, addig táplált. Ehhez mérten hol kiszámítható, s hol kiszámíthatatlan a cselekmény. Egyszer fent egyszer lent ahogy mondani szokás, de ezek a hullámvölgyek csak építik tovább a regényt. 

Nagyon nem az alapoktól kezdődik el ez az építés, hanem a harmadik emeletről, s bizony olykor ledob minket a másodikra, hogy onnan másszunk vissza és aztán mindenféle mentőöv nélkül taszít a mélybe. Nemcsak a léleknek, de az érzelmeknek is igazi csemege a Féktelen hajsza. Van benne száguldás, adrenalin, vad érzelmek, vágyakozás, tettek, tomboló hormonok, mindent elsöprő erotikus jelenetek, de emellett megmaradt hűnek is önmagához, s egy percig sem ringat minket abba a csapdába, hogy belenyugodjunk abba, ami a szemünk előtt játszódik, hiszen a legváratlanabb pillanatban dob bele egy újabb csavart, ami mindent a feje tetejére állít és csak ámulunk, hogy hűha, erre igazán nem számítottam, de ezek a csavarok olykor vérpezsdítőek, de olykor túlontúl fájdalmasak, vagy épp végzetesek. 

Az egyszer biztos, hogy ez az eddigi egyik legjobb Ella Steel regény, amivel dolgom volt és nagyon nem bánnám, hogy ha ez az új stílusvonal folytatódna, s az írónő nemcsak szórakoztató, de határozott, karakteres köteteket írna a továbbiakban is. Félre értés ne essék, az eddigi, Sors trilógiáját is imádom, de ez a brutális, szexi pasis, vad csajos vonal isteni. Határozott, kemény, de ha kell szelíd, olyan mint egy kiscica. 

Igen ám, de ennek a kiscicának vannak karmai is, s ha kell kiengedi, sőt szét is marcangolja a lapokat, hogy kitörjön mindenféle sztereotípiából és megmutassa, hogy ki is ő valójában. Emellett nagyon erős az érzelmi háttér, maga a regény háttere is alaposan átgondolt, jól kidolgozott, logikailag precíz, s igazán becsülendő. Negyedik regényként nagyon kiemelkedő, meghatározó és ez az a vonal, ami Ella sajátossága. A karakterei egytől egyik érdekesek, valósak, már már élnek, de az biztos, hogy a regénnyel együtt lélegeznek. Nagyon tetszik, hogy mindig csak a kellő információkkal lát el, hogy nem mond túl sokat, hogy nem akar mindent egyszerre rám zúdítani, mértékletes és nagyon jól vannak időzítve a meglepetések és a fájdalmas elmélkedések, vagy éppen az emlékekben való elmerülés. Maga a lezárás sem hazudtolja meg magát, hiszen már mikor abba a hiszembe ringathattam volna magam, hogy minden a helyén van, Ella lökött rajtam egyet és elkezdtem zuhanni. Igazi függővéggel zárta le, s én azóta is itt kattogok, hogy mi lesz még ezután, hogy hogyan is folytatódik a cselekmény. Erre a választ némiképp megkapjuk, de ugyebár egy fejezet kinek elég a második kötetből?
"– Emlékeztetlek. 
– Mégis mire? – nyögtem, ahogy megéreztem forró leheletét a bőrömön. – Arra, hogy mennyire élvezed, amikor velem vagy – tapadt rögtön a számra és bennem ezer érzés szakadt fel, ahogy ajka az ajkamat érintette. Feltört belőlem a hosszú napok óta visszafojtott vágy. Tűz száguldott végig az ereimben. Megragadtam a pólójánál fogva és közelebb rántottam magamhoz. Elégedett vigyorra húzta a száját és nyelvét egy gyors mozdulattal átcsúsztatta a számba, körbe fonva az enyémet. Olyan éhesen tekeredtek egymásba, hogy már azt sem tudtam mit teszek, és hol vagyok."

"– Állítsd már le magad, oké? – fogtam le a kezeit.
– Miért? Miért? – vergődött tovább a szorításomban. – Most nem tettem semmit. Egyszerűen csak elrohant – néztem rá segítségnyújtást kérően. Bíztam benne, hogy ő majd kisegít valamivel. – Akkor menj már utána, te idióta! Őt nem szabad futni hagyni! Ő nem az a „kiduzzogom magam és utána jobb lesz” típus! Őt minél tovább magára hagyod, annál nagyobb baromságokat kreál a fejében! Menj már! – ordította le majdnem a fejemet a nyakamról."

"A tenyerembe fogtam az arcát és elmélyedtem csokoládébarna tekintetében. A jelenléte, a pillantása olyan világosságot és reményt hozott éjsötét lelkembe, mint a villám, ami bevilágítja a koromfekete éjszakát. Magamhoz rántottam és hevesen a szájára tapadtam. A csókomba beleadtam minden kételyemet, ami a lelkemet mardosta, és amikor viszonzásra leltem úgy szívtam magamba, mintha így akarnék levegőhöz jutni. Mintha, a csókja segítene a felszínen maradni, mintha segítene megtalálni a sötétségből kivezető utat."


Köszönöm Ella Steel írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva előrendelhető dedikáltan, de a LibriLíraBookline üzletek webshopjaiból is megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...