2018. október 21., vasárnap

Anne L. Green: Arcátlan csábító (Csábító 1.)


"Olivia Clark vagyok. Követeléskezelő. Közismertebb néven behajtó."

*

Minden ​történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca. Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét. Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában. A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat. De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos. Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik.

Ó, te jó ég. Mi volt ez az Arcátlan csábító? Elevenen felfalt és nem eresztett. Minden egyes sora még jobban magához láncolt és úgy kötött gúzsba, hogy észre sem vettem. Imádom ALG stílusát, de ez a személyesebb hangvételű írása eddig a kedvencem. A többi kötetét is nagyon szeretem, de a lelkemnek erre a csemegére volt szüksége ahhoz, hogy valami újat éljek át könyv által.

Tudom, hogy mennyire izgult és félt Anne, hiszen szívét-lelkét kitárta ebben a történetben. A legféltettebb belső gondolatait osztotta meg velünk egy olyan köntösben, ami nem köntörfalazott és úgy tárta elénk az igazságot, ahogyan azt kell. Mindig is csodáltam az írónőt, hogy hogyan képes ilyen érzékletesen és ilyen kiforrt stílusban írni, de az Arcátlan csábítóval jóval felülmúlta önmagát is. Nem egyszerűen követték az események egymást, hanem mozgóképek sokaságával pörögtek le a szemeink előtt. A cselekmény egyszerre volt tüzes, tanulságos, őszinte és titokzatos. Már a fülszöveg elolvasása után éreztem, hogy más lesz, mint az eddigi ALG regények, mégis nagyon illik az írónőhöz. Hordozza magában azt a sajátos stílust, amit annyira megkedveltem az évek során és én, mint egy olyan olvasó, aki már a kezdetektől figyelemmel kíséri Anne munkásságát rettentően büszke vagyok, hogy sikerült eljutnia odáig, hogy kiöntse a szívét nekünk és olyanról írjon, amiről nagyon szeretett volna. Sokan nem tudják, de a polgári foglalkozása valóban az adósság behajtás volt, és az, hogy egy számára kedves hivatást állít a középpontba csak még jobban növeli a kötet értékét, hiszen nemcsak Anne-t ismerhetjük meg közelebbről, de ezáltal egy teljesen új sorozat első elemébe is betekintést nyerhettünk. 

Magát a cselekményt a már jól megszokott módon kezdi. Egyből felkelti az érdeklődést, nagyon sokáig nem ad egyértelmű választ és ott lebeg előttünk a titokzatos John Doe, amerikai bűnügyi, esetleg orvosos sorozatokból lehet ismerős ez a kifejezés, s lényegében annyit jelent, hogy ismeretlen, nem tudjuk a nevét és ez a férfi karakterünkre nagyon is igaz. Adott egy sármos, egoista csaló, aki nem fedi fel magát, vagy mégis? Nagyon érdekes kérdésekre ad választ az írónő. Mi van, akkor ha ezt a titokzatos John Doe-t eltalálja Ámor-nyila és már nem elégszik meg a tolvajlással, a lopással, az egyéjszakás kalandokkal és a felszínes kapcsolatokkal? 

Itt jön a mi drága írónőnk és úgy állítja a feje tetejére az eseményeket. Csak úgy dobálja a bonyodalmakat, a felvetéseket és a megoldandó kérdéseket, legyenek azok racionálisak vagy emocionálisak. Nem egy helyen vet be olyan csavart, ahol még pislogni is elfelejtünk vagy éppen leesik az állunk, hogy hűha erre a fordulatra nem számítottunk és wow. Rutinos ALG olvasónak számítok, de még így is tudott meglepetést okozni az Arcátlan csábító. Hol nevettem, hol hitetlenkedtem, hol pedig bosszankodtam, mivel az érzelmi vonalon nagy előrelépés sokáig nem történik, na de amikor úgy igazán bevetette magát az írónő megmutatta, hogy anélkül is lehet pikáns, szexi és libidót okozó jelenetet írni, hogy közben tulajdonképpen aktus, együttlét nem történik. A részletekbe csak annyira megy bele, amennyire kell, de a kötet többi része maximálisan ki van dolgozva. 

Szinte minden apróságra odafigyelt, hogy ne maradjon bennünk elvarratlan szál (ez a szófordulat, tudom...), vagy éppen kétely. Egyszerűen imádtam és nem csak azért, mert az írónőt is imádom, hanem azért is, mert maradandót alkotott, megmozgatott olvasás közben, megmutatta mind a két oldalt. Mind Oliviáét, ami a törvény és a behajtás, s mind Nikoét, éppen ez az a név, amit használ, de senkit se tévesszen meg, mivel a legnagyobb kérdésre az Arcátlan csábító nem ad választ. Ki az a John Doe? Mikor tudjuk meg a nevét és a történetét, a hátterét, a láncreakciókat, ami elindította a lejtőn? Ez és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak most, hogy befejeztem és, hogy még nem lehet a kezemben a következő és az azutáni rész.

Visszatérve Oliviára. Már megszoktam, hogy erős karakterekkel, igazi egyéniségekkel dolgozik Anne, de Olivia még így is más, mint a többiek. Kicsit magát Erzsót látom benne. Ambiciózus, mindig eléri amit akar és nem futamodik meg, ha falba ütközik, addig küzd amíg át nem töri és nem győzedelmeskedik. Addig amíg meg nem született az Arcátlan csábító számos ALG regényt foghattunk a kezünkbe, de a Csábító-sorozat első része az, ami teljesen megbolygatott és újat mutatott. 

Már a cselekménye is igazi hullámvasút. Egyszer a magasságokig emelkedünk, míg van, hogy teljesen mindennek az alján érezzük magunkat úgy játszadozik az írónő az érzéseinkkel. Végig izgalmas, a lélegzetem elállt, imádtam, ahogy a szálakat fonta, ahogy a karakterek szájába adta a szavakat és ahogy elvarázsolt. Sikeresen kiütötte Alex Crosst a nyeregből, hiszen számomra ő volt eddig A férfi ALG megfelelője. Niko és Olivia között igazi macska-egér játék játszódik le, hol az egyik, hol a másik csíp, szúr és tűr, de az biztos, hogy szenvedélyben, forróságban és izgalmakban nem lesz hiánya annak, aki megpróbálja kideríteni, hogy mi lesz mindennek a vége és, hogy ez milyen következmények fog járni arra a világra és világnézetre vonatkozóan, amit az első részben elénk tár a cselekmény. Az utolsó fejezetről meg csak annyit, hogy nem győztem kapkodni a tekintetem és újfent csak annyit írhatok, hogy wow. Gratulálok. Így kell lezárni egy regényt, hogy az olvasók teljesen meghökkenjenek, összetörjön a szívük, sírjanak és még jobban vágyjanak arra a második kötetre. Rendesen lesokkolt. Izgalmakban, megoldandó ügyek tömkelegében lesz részünk az Érzéki csábítóban, azt garantálhatom.
"Félrenyeltem a kólám. Átlagos? Sok mindennek neveztek már a nők de átlagosnak még soha. Ezzel visszavonhatatlanul a figyelmem központjába lépett a pimasz kis szöszi. A férfiúi hiúságom szenvedett csorbát."

"Csodás volt. A fölényes büszkeségéről a vadlovak jutottak eszembe. Megfékezhetetlen, betörhetetlen. Vágyat éreztem, hogy szenvedélyességében leigázzam."

"- Valóban nem vagy egy Quasimodo - gúnyolódott -, de valljuk be, jobbat vártam. A Fantomról valóságos ódákat zengenek, te pedig... nem vagy valami nagy szám."

" - Csak egy esélyt szeretnék - jelent meg a képernyőmön. Az ajkamba haraptam. Vártam a folytatást, de nem érkezett.
   - Esélyt mire? - döbbentem meg.
   - Hogy jobb emberré váljak. Naponta egy órát kérek az életedből, hogy bebizonyítsam, nem vagyok az a gazember, akinek most gondolsz."

" - Ne csináld már! Ez olyan gyerekes. Mikor rólam van szó, tűrjem el, hogy sértegetsz, lenézel, becsmérelsz, ellenben én nem tehetek még célzatos megjegyzéseket sem - emeltem fel a hangom. Kiborított a nő."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...