2018. október 7., vasárnap

J. K. Smith: Káosz a köbön


" - Jó - ordítottam teli torokból. Úgy éreztem, menten felrobban az agyam, hogy elszakadnak az idegszálaim, hogy végletekig feszített idegsejtjeimmel simán befognám bármelyik rádióadót is."

*

A ​káosz a köbön főszereplője Andi, akit a Szerelem hirdetésre című első J. K. Smith-regényből ismerhettünk meg Kori szókimondó barátnőjeként. Azóta férjez ment Kanadába Tomhoz, és a Walker-farmon éli látszólag boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott vidéki életét. Paul sikeres ügyvéd. Az ő élete csupa csillogás: fényes karriert tudhat magáénak, drága autókat, luxuslakást és tökéletes testű nőket. De mi történik, ha mindkét ember életében megkapargatjuk a felszínt? Lehet, hogy Andi házassága valójában elhamarkodott volt, és Tommal nem is közösek a céljaik? Paulnak vajon mire van szüksége ahhoz, hogy lehulljon a szeméről a fátyol, és a hamis csillogást hátrahagyva visszatérjen szülővárosába, hogy ott kezdjen új, tartalmasabb életet? Ha kíváncsi vagy, mekkora káosz keletkezik abból, ha két ennyire különböző ember találkozik egymással, és a sorsuk egymásba fonódik, akkor feltétlenül olvasd el ezt a könyvet. Külön érdekessége, hogy J. K. Smith első regényéből megismert szereplők életébe nyerhetünk újból bepillantást.


Imádom Judit stílusát, így kétség sem fért hozzá, hogy az elsők között fogom kiolvasni az új kötetét. A premier könyvbemutatón is az elsők között voltam, akiknek dedikálta Andi történetét. Nagyon jó volt végre személyesen is találkozni vele és nemcsak a könyvein keresztül megtudni, hogy milyen is ő valójában. A jó hangulatú bemutató után másnap szó szerint nekiestem a kötetnek, s habár volt egy érzelmi kicsapongásom és napokig könyv közelébe sem mentem Judit kihozott ebből az érzelmi válságból és harmadjára is megmutatta, hogy mire is képes.

Már a Szerelem hirdetésre kötet alatt felötlött bennem, hogy mi lenne, ha Andi és Tom is megkapná az ő sztorijukat, amit meg is említettem az írónőnek, de ekkor még nem tudtam, hogy ez egyszer meg fog valósulni és a kezembe foghatom azt a kötetet, amit nagyon vágytam olvasni, de ez is megtörtént és te jó ég, hogy én mennyire imádtam a Káosz a köbönt. Nemcsak kikapcsolt, szórakoztatott, de el is feledtette velem a gondjaimat és teljesen új mederbe sodort. Azt viszont jobb, ha tudjátok, hogy komolyság is vegyül alaposan a történetbe, sőt egészen más, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől. Persze az alap még mindig a pajkosságon, a humoron és a színes palettán van, mégis van benne újdonság érzet is és ha alapul veszem az előzményeket nagy fejlődés látszik, mind a történetvezetési szálakat tekintve, s mind a stilisztikát. Már nem csak egyszerűen fejezeteket kapunk, hanem bölcsességeket, összefoglalókat, néhány jó szót egy-egy újabb rész előtt, amik tökéletesen összefoglalják és leírják, hogy mire is számíthatunk. S a cselekmény sem hazudtolja meg magát. Az előző kötetekhez képest ez is eseménydús, romantikus, néhol szarkasztikus de egy új elemmel is gazdagodott, komoly és kényes témát boncolgat. Én személy szerint nagyon örültem, hogy Andi kap egy saját könyvet, de azt az álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy tollvonással széttöri az álmomat azzal az írónő, hogy bevezet egy újnak nem mondható szereplőt, s ezzel felborítja a kártyavárat, amit az előző kötetben oly szépen felépített. Ezáltal is látszik, hogy mire is képes Judit. 

Nem kell őt félteni, hiszen nemcsak a humorhoz, de a végzetes találkozások és egymásra találások nagymestere is, akinek az írás a kisujjában van. Annak ellenére, hogy felülmúlta a számításaimat örülök neki, hogy így tett, hiszen így sokkal több mindenre tudott időt fordítani. Már nem egyszerűen az egymásra találáson van a hangsúly, hanem azon, hogy kijöjjünk egy olyan szakadékból, ami akár a mélybe is taszíthatna, de nem mi felállunk és addig küzdünk, amíg meg nem találjuk a számításunkat, még akkor is, ha ehhez rögös út vezet, s bizony J. K. Smih aztán tudja, hogy játsszon az ember idegeivel és érzelmeivel. 

Tökéletesen kombinálja a kilátástalanság helyzetét az újrakezdésével és a szebb jövő előtérbe helyezésével. Számomra amolyan párkapcsolati kalauzként is szolgált, mivel nemcsak a rózsaszín ködös szerelmet reprezentálja, hanem bizony a nehézségeket és csalódásokat, bukkanókat is. Ha nagyon szentimentális és elvetemült lennék mondhatnám, hogy ez a kedvenc eddigi J. K. Smith regényem, de ez nem igazán lenne helytálló, mivel a többi is a szívem polcának a helyén ülnek sorban. Az a nagy helyzet, hogy szinte mindegy, hogy mit ír Judit, amíg beleteszi az egyéniségét és személyiségét az egyenlő a kasszasikerrel és biztosan imádni fogom. Istenem, annyit nevettem Andi szarkazmusán és annyira mélyen érintett a kötet mélyebb pontja, hogy egyszer hol összecsavart a szívem, hol pedig fellélegzett. 

Nem egyszerűen csemege volt a számomra, hanem szellemi felfrissülés a mindennapok fáradalmai és nehézségei után. Az írónő úgy bánik a szavakkal, hogy azok mélyre hatolnak, beeszik magukat a fejedbe és alig fogod már várni a következő kötetet, hogy egy igazi csodában lehessen részed. Természetesen Andi mellett Kori mindennapjaiba, életébe és felfordult bioritmusába is beenged és akik olvasták már a Szerelem hirdetésre című művet, azok nagyon fogják értékelni, mivel gondolom nemcsak engem érdekelt, hogy mi is lesz Chris, Holly és Kori sorsa azután, hogy egymásra találnak és élik az ő kis mindennapi életüket. 

A farm, a kisvárosi élet és az idegennyelv használata mind-mind jótékonyan hatottak a hangulatra. Egy olyan atmoszférába csöppenhettünk bele, ami kellemes, megnyugtató lehetne, ha ezt nem fűszerezte volna az írónő és nem adott volna hozzá valami kis pluszt, ami tovább emeli a színvonalat és már tudom, hogy nagyon dicsérem a kötetet, de imádtam és amit imádok, az teljességgel levett a lábamról és nincs mese mindenkinek el kell olvasnia. A cselekmény maga nagyon változatos, aktív. A romantikusabb jelenetek azok bizony alaposan oda lettek téve. Ha nem is teljesen vannak, minden apró részletig kidolgozva, akkor is átjön a fülledt hangulat, a macska-egér játék és az ezzel párhuzamos kekeckedések és csipkelődések hangulata. A kezdeti idillt hamar felváltja a letargia, de ahogy haladunk előre úgy világosul meg minden és úgy ereszti el a kezünket az írónő, hogy mi magunk fedezzük fel a mélyben rejlő motívumokat, a mondanivalót és arra sarkall mindenkit, hogy nézzünk a felszín alá is és ne csak a külcsínt, azt a viselkedést és megjelenést lássuk, ami szembeötlik, hanem azt is, amit próbálnak a karakterek és tulajdonképpen mi magunk is elrejteni. S a legnagyobb meglepetést titokban a végére tartogatta Judit, ami egyszerre lepett meg, s töltötte el boldogsággal a szívemet. Ezzel együtt úgy érzem, hogy lezárult egy ciklus, egy korszak, s alig várja, hogy belépjen a következőbe, ami még lehengerlőbb és ellenállhatatlan lesz, az egészen biztos.
" - Tehát együtt dolgoztok heti négy nap, napi néhány órát, és meg vagytok róla győződve, hogy egy hónap után is élve fogtok kijönni onnan mindketten? - könyökölt rá fürkészőn Kori az asztalra."
" - Szólhatnál ennek a nyikhajnak, hogy a szexi nálunk is szexi. Lehet, másképp írják, de attól még ugyanazt jelenti - bökött apa hüvelykujjával hódolóm felé, mire én is röhögni kezdtem."

" - Ha kihasználod a helyzetét, levágom kicsi Pault - fenyegette meg Liz a kísérőmet."

" - Én is szeretlek, de néha meg tudnálak ölni, úgy gyűlöllek - emeltem a számhoz a kezét, és nyomtam rá egy puszit. - Most mi lesz?"

" - Rettenetesen Andis - nevetett a férje is. - Olyan arcot fog vágni Paul az ébredéskor, mint amikor Cuki az ölébe pisilt, vagy amikor a drága bőrcipőjében belelépett a tehénlepénybe."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...