Kékesi Dóra: Várom a párom

"Lágy tavaszi szellő cirógatta sötétbarna, göndör fürtjeimet, amint egy elegáns étterem teraszán ültem."

*

KIKAPCSOL, MEGNEVETTET, SZÓRAKOZTAT

Miről álmodhat egy lány, ha már 29 éves, az állása pocsék, a lakása felejtős, a kocsija pedig használhatatlan?

Egy pasiról, aki társa a bajban, aki kedves, megértő, humoros és természetesen kiváló szerető.

Szilágyi Henriettának nincs szerencséje a szerelemben. Az igazinak hitt férfiakban sorra csalódnia kell, és mintha minden ellene esküdne össze. Még jó, hogy barátnőire, a netes horoszkópokban hívő Margóra és a hebrencs, szöszi Lillára mindig számíthat.

És valakire a szomszédból, aki mellette van, ha már égig ér a baj…

Létezik a nagy ő? Vagy álom csupán?

Mi, nők, milyen praktikákat vetünk be, hogy felfigyeljen ránk az álompasi? És mit teszünk, ha felbukkan a gyönyörű konkurencia? Vagy csupán ölbe tett kézzel várjuk a párunkat?

Minden kérdésünkre választ kapunk a nagy sikert aratott A holnap érintése szerzőjének, Kékesi Dórának a legújabb, sok humorral és még nagyobb szívvel megírt regényében.

Nagy reményekkel kezdtem neki a regénynek, hiszen már volt szerencsém olvasni az írónőtől, de amíg A holnap érintése egy titokzatos, háborús időkben játszódó történelmi-romantikus regény, addig a Várom egy párom egy könnyed, tanulságos, néhol szappanopera jelenetekkel tarkított szórakoztató romantikus regény. Maga a borító eszméletlen gyönyörű, nagyon tetszenek ezek az élénk színek. Már-már azt kell, hogy mondjam, hogy bájos és nagyon jól szemlélteti, hogy miről is szól maga a regény.

Olvasás közben nagyon jól szórakoztam. Nem voltam benne biztos, hogy az írónő ebbe a műfajban is megállja a helyét, de bizonyított, hogy rá is érdemes lesz még odafigyelni és a személyében egy igazi tehetséges, csiszolatlan gyémántra bukkantam. Maga a regény pont jókor jött. Nagyon együtt tudtam érezni a főszereplőnkkel, Henivel, aki akár én is lehetnék leszámítva a gyerekes viselkedését és a bénázásait. Hihetetlen, hogy mennyire eltalálta Kékesi Dóra a jellemét és a karakterét. Nem egyszer okozott feledhetetlen pillanatokat vagy éppen humoros kifakadásokat. Igazi érző - lélegző regénnyel van dolgunk, ami csak egyre jobb és jobb lesz, ahogy haladunk előre a cselekményben. Ahogy elkezdtem már akkor éreztem, hogy itt valami különleges van születőben, s mennyire igazam lett. Nagyon sok olyan álomgyáros regény van, amit teljes szívemből imádok és a Várom a párom is ilyen. Csajod, könnyed, olvasmányos, letehetetlen, szórakoztató, de emellett tanulságos és jókedvre derítő is. Egyszóval tipikusan olyan regény, amit imádok olvasni. 

Maguk a fejezetek sajnos csak egy szemszögből lettek megírva, pedig én baromi kíváncsi vagyok a másik oldalra is. Heni személye végig szórakoztat, nem enged el minket, de azért jól jött volna egy erős férfi kéz, ami az elkezdett mederben tartja a cselekményt. Ami egyébként légies, szókimondó, néha már hihetetlen, ugyanakkor a környezet és a helyzetleírások miatt nagyon is valóságos. Imádtam, ahogy Dóra belevonta Szeged városát is, s nem elégedett meg azzal, hogy ha már Magyarországon játszódik, akkor legyen Budapest a helyszín, s milyen jól tette. 

Mind a hangulata, s mind a megkívánt helyzetek jóval vidámabbak, mint azt el tudnám képzelni, hogy ha a fővárosban játszódna. Ezért mindenféleképpen jár egy hatalmas piros pont, hiszen lehet hogy néhányan pont a Várom a párom miatt látogatnak el Szegedre és ismerik meg közelebbről a várost. Jómagam mindenféleképpen tervezek egy regényhez igazodó barangolós városi sétát. Nagyon élném. De visszakanyarodva magára a történetre. 

Végig kísérhetjük Szilágyi Henriettát azon az úton, amire egyszer mindenki rá fog lépni, ez pedig nem más mint az Igazi, a Nagy Ő megtalálása. Csalódások, fellángolások, kételyek, érzelmek gardedámja, sírás, boldogság, elkeseredettség kíséri végig az utunkat, de ezek mellett racionális képet ad a mi életünkről is, na meg arról, hogy nekünk is voltak Ferik, Ákosok és Robik az életünkben, akiket jobb lenne elfelejteni örökre. 

A sava borsát a kötetnek Heni barátnői adják és a nem éppen hétköznapi ötleteik. Ehhez társul még az új szomszéd, aki tabu Heni számára, de mi van akkor, ha mégsem? Vajon ki lesz a befutó? A csajozógép Feri? A szexi orvos Ákos? Vagy éppen Robi a szomszédból, aki informatikus? Az a legszebb az egészben, hogy én már az elején tisztában voltam azzal, hogy mi lesz a cselekmény vége, mégsem volt meg bennem az a rossz érzés, mint pl. a kriminél, hogy tudom ki a gyilkos, s akkor így már nem is jó. A Várom a párom esetében éppen az a jó, hogy tudom a kimenetelét és végig izgulhatom, hogy vajon minden úgy fog e alakulni, mint ahogy azt én szeretném, vagy rak bele egy csavart az írónő és mindent a feje tetejére állít e. Hát mit ne mondjak jól megvárakoztatott. Az utolsó fejezet utolsó oldaláig kínzott a válasszal, de hogy ne áruljak el semmilyen fontos részletet, járjatok utána, hogy vajon Heni rátalál e a boldogságra vagy túl sokat vár és elszalasztja a nagy lehetőséget?

"Az anti-Valentin-nap igazán jó ötletnek bizonyult, és a film is jó választás volt. Hála a szomszédomnak, már nem éreztem magamat magányosnak, és a rémes valóságot is sikerült felednem, még ha csak egy estére is."

" - Mondd, Heni, miért vagyunk ilyen szerencsétlenek! Ott vagy te, megcsalt a pasid. Itt vagyok én, dobtak, és ott van Margó, aki bele van zúgva egy srácba, akinek ő nem kell! Ennyire rondák lennénk?"

" - Időnként nem értelek, Heni. Hogy lehetsz ilyen vak? Ha a rövidre fogott "igen" és "nem" válaszok szerinted egy igaz barátság kezdetét jelentik, akkor azt hiszem, a két pasi jól ki fog jönni egymással."

"Ujjongtam magamban, bele sem gondolva, mivel fog ez járni. Naná, hogy futással! Utálok futni - de a szerelemért mindent! Kemény vagyok, hős vagyok! Ki fogom bírni, és legalább addig is Robival lehetek kettesben."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Anna Todd: Mielőtt - Before (Miután 5.)

"Kiskorában a fiú arról álmodozott, hogy mi lesz belőle, ha felnő. Talán rendőr, vagy tanár."

*

Hardin és Tessa drámai szerelme egy örvény, mely mindenkit magával rántott, aki körülöttük volt. Most ezek a szereplők is hangot kapnak, és újra felbukkannak az eredeti miután-regények eseményei előtt, közben és azokat követően. A regényben megismerjük Hardin beszámolóját az első találkozásokról Tessával, és ez meg fogja változtatni az eddigi véleményünket a komor fiúról és az angyalról, aki szereti őt.

Anna Todd munkássága nem ismeretlen előttem, hiszen a Miután sorozata nagy kedvencem és imádtam olvasni Hardin és Tessa szenvedélyes történetét. Miután befejeztem őket sajnálattal vettem tudomásul, hogy Hardin szemszögéből nem lesz magyar kiadás. Aztán ahogy teltek az évek, s ahogy egyre inkább lemondtam arról, hogy egyszer olvashatom magyarul jött velem szembe a hír, hogy meg fog jelenni. Ez többek között a filmnek köszönhető, de azt hiszem, hogy megérte várni rá.

Már első pillanatban rabul ejtett a szépséges és letisztult borítójával a kötet. Nagyon illik a többihez és ez a minimalista stílus igazán üde és kellemes benyomást kelt. Tisztában voltam vele, hogy akármennyire is tetszik a külcsín, a belső az, ami a legfontosabb és várakozással teli pillanatok kereszttüzében kezdtem neki. A Mielőtt nem egyszerűen csak Hardin története, persze javarészt az ő gondolatai és lelki világa kapnak teret, de emellett más szereplőket is tüzetesebben megismerhetünk, kapunk információ morzsát abból, hogy kik is voltam a Miután előtt, milyen életét éltek és mi volt az a pont, ami elindította őket lefelé a lejtőn és, hogy hogyan is kerültek a Washingtoni Egyetemre. Nemcsak feltár bizonyos részleteket, de újakat is megmutat, s olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, amire eddig nem is gondoltunk volna. Hardin személyéhez igazodva igazi ellentmondás a regény, rendesen megleckézteti az olvasókat, persze tudjuk, hogy mi lesz mindennek a vége, mivel szigorúan csak az eredeti sorozat kötetei után ajánlott olvasni, mégis ott van a kétely és a talány. Mindegy, hogy hányszor tudatosítottam magamban, hogy tudom mi a Hessa sztori vége, mégis tudott meglepetést okozni és újat mutatni. 

Nagyon sok epikus jelenet vált még jobban érthetővé, vagy éppen egy teljesen új arcát mutatta meg, s ezzel engem is elkezdett egy új irányba terelni. Azok, akik nem ismernék a karaktereket elöljáróban annyit, hogy Hardin egy érzékeny lelkű, de kemény külső és borzalmas személyiség mögé rejtőző érzelmes lélek, aki mindenkit ellök magától és olyan dolgok miatt ostorozza magát, amikről nem tehet. Ezzel szemben Tessa egy makulátlan teremtés, aki mindenkiben a jót látja, s ehhez mérten naiv is. Igazi robbanó elegyet alkot a párosuk, s akik még nem olvasták a románcuk történetét ajánlom, hogy pótolják, mert unatkozni egy pillanatig sem fognak. 

Ez a robbanó elegy a Mielőtt lapjai alatt is jelen van, sőt a leginkább kritikusabb jelenetek valamennyiét újra átélhetjük. Érzelmi harcok, valós érzések, meglepő fordulatok, szenvedély, dac és egy jó nagy adag vakmerőség párosul a Mielőtt lapjai között. Igazi hangulat regény is emellett, hiszen egyszer fent érezzük magunkat a mennybe, s máskor pedig olyan, mintha a pokol kénköves bugyrában találnánk magunkat. Nagyon sokszor déja vu érzésem is támadt, s nem egyszer ült ki az arcomra bugyuta mosoly. 

Kirángatott a hétköznapok szürkeségéből és színt, életet vitt bele. Megragadott, de ha kellett olykor el is taszított magától. Pontosan ilyennek képzeltem el Hardin Scott történetét. Már az elején tisztában voltam vele, hogy milyen nehéz és bonyolult is lesz az ő fejével látni a dolgokat, de a belső gondolatok, kételyek és változások minden egyes perc szenvedést megértek. Az a fejlődés történet, ami lejátszódik a sorok között fenomenális. 

Nemcsak, hogy felnő a sebzett lelkű fiú, de meg is tanulja az élet leckéjét és küzd, harcol, amíg el nem éri a célját és be nem teljesül a sorsa. Maga a regény roppantul eseménydús, karizmatikus, lehengerlő, s emellett elgondolkodtató és szívét tépő is. A regény összetételét tekintve az első rész a mellékszereplők megismerése szolgál, úgy ahogy a kötet harmadik negyede is. S míg ezek teljesen elkülönülten vannak jelen a cselekmény életében, addig a fennmaradó középső rész Hardint illeti, ahol nem egyszerűen csak önmagát adja, de a belső kételyeket és változásokat is feltárja, ami miatt képtelenség nem beleszeretni egy kicsit és várni a saját Hardin Scottunk megérkezését. S nemhogy csillapította volna az After sorozat utáni sóvárgásomat, hanem inkább erősítette és azt kell, hogy mondjam, hogy még mindig nem kaptam eleget. Kell az életembe Hessa és az ő nem mindennapi szerelmük történetének a folytatása. Egy olyan lavinát indított el az írónő, ami úgy látszik, hogy nem akar megállni, s nem akarja az embereket elengedni a bűvköréből. Én benne ragadtam és esélytelen a kijutásom, de nem bánom, mert képes lennék újból és újból elkezdeni az egész sorozatot elölről, csak hogy ne legyen vége.

"Muszáj gúnyolódnom rajta. Nem tudok ellenállni a kísértésnek."

"Pedig Tessa nem a kedvenc játékszerem. Túl szép, és túl új ahhoz, hogy a mocskos kezemmel játszadozzak vele."

" - De igen. Hozzám még a szokottnál is aljasabb vagy. Mindenkivel gonoszkodsz, de úgy tűnik különösen élvezed, ha velem kegyetlenkedsz."

"Hogy prüszköl a magát oroszlánnak képzelő kiscica. Felnevetek, ő pedig maga elé tartja a pólómat, és gyorsan kibújik a felsőjéből. Elfordulok, mert úriember vagyok."

"Vívódom magamban: küzd bennem a jófiú, aki szereti a jó lányt, és a rosszfiú, aki olyan sérült, hogy senkit sem tud szeretni. Mindketten mást akarnak a hercegnőtől. A fekete ruhás fiú végül a földre kerül."

Köszönöm a Gabo Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Baráth Viktória: Az igazság árnyékában (Igazság 2.)

"A tárgyalóteremben feszült csend ereszkedik ránk abban a pár másodpercben, amíg a bírónő lapoz egyet az előtte fekvő aktában."

*

VÁRATLAN ​FORDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN

Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.

Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.

Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?

Baráth Viktória, a kétszeresen Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának második része romantikában és nem várt fordulatokban egyaránt bővelkedik. Ezúttal azonban még mélyebbre kalauzol minket az emberi lélek rejtelmeibe.

Tipikus Baráth Vikis regénnyel van dolgunk. Izgalmas, pezsgő cselekmény, furfangos csavarok, meglepő fordulatok, s egy csipet adok, s elveszek. Mert igen, ha Viki könyvet ír ott az ember nyugton nem marad. A happy end kérdéses nála, sőt... A második résszel kapcsolatban azt érzem, hogy valahol valamikor volt egy regény vagy egy novella az első és a második rész között, mert annyi mindenre nem emlékszem, pedig nem rég olvastam az első részt.

Amikor a kezembe kaptam a regényt már akkor tudtam, hogy egy nem éppen egyszerű kalandba vágom a fejszémet, hogy lesznek tőle álmatlan éjszakaim, de még ezek ellenére is úgy érzem, hogy az a tény, hogy Viki ír és mi, olvasók olvashatunk tőle mindent kárpótol. A már megszokott lendülettel vethetjük bele magunkat Az igazság árnyékábanba, ami talán még az előzőnél is erősebb és hitelesebb. Nagyon érdekes módon nem egyből ott folytatja, ahol a első résznél abbahagyta, hanem egy nagyit ugorva, egy teljesen hétköznapi napon folytatja a regényt. Az eleje még egész könnyed, kellemesnek is mondhatnám. Nem igazán történik meghatározó élmény, a hangsúly az új környezet megismerésén van, azon hogy egy kicsit szokjuk a közeget, majd ahogy egyre inkább belendül a cselekmény úgy kapják az újabb és újabb pofonokat és meglepő fordulatokat. Eddig úgy érzem, hogy ez az eddigi legerősebb, legsugárzóbb regénye az írónőnek. Erős, a velejéig beleás a cselekmény mélyére, logikus, kockázatos, energiabomba, és egy egészen picit az érzelmeket is az előtérbe helyezi. Teljesen eltér az Igazság trilógia első részétől, Az igazság nyomábantól. Egyszerre ad sokat és ahogy egyre jobban épül fel a történet úgy veszi is el a dolgokat. Vannak benne meghökkentő és döbbenetes fejlemények is, ugyanúgy mint kiszámíthatóak is. Maga a cselekmény nemcsak úgy egyszerűen rétegekre épül, hanem a kötőanyagot is a legspécibb anyagokból válogatja össze. 

Szerelem, szex, munka, munkakapcsolat, gyilkosság. A maga 344 oldalával szegezi magához az olvasókat. Nemcsak a cselekmény szálat fonja mesterien, de a karakterek jellemét és életét is. S ha már a karakterek. Hiányzott nekem az, amikor valóban együtt, egy közös életben láthattam volna Jasont és Hannaht. Nem tudom, hogy miért de engem zavart, hogy hiányoznak a boldog együttélés pillanatai és hogy ebbe nem engedett betekintést az írónő. 

Igazából ez az egyetlen negatívuma a kötetnek, hiszen másfelől szórakoztat, kikapcsol, ezerrel pörög a cselekmény, mindig történik benne valami, ami más oldalról engedi nézni a megkezdett szálat és ami gondolkodásra ad okot, sőt éppen arra ösztönöz minket a regény, hogy a fennálló ügyet, ami a történet mozgatórugója is, mi magunk derítsük ki és tálaljuk meg a bűnöst.

 Emellett persze karakter változást is láthatunk. Hannah egy sokkal erősebb, keményebb valójában tér vissza hozzánk. Már nem lehet csak úgy rángatni ide oda, mint egy rongybabát. S ez miatt eléggé eseménytelen, már már szegényes az élete. 

A kötet egy bizonyos pontjáig hiányzik belőle a fény, de aztán miután megérkezik ez a bizonyos fény mintha teljesen kicserélték volna és egy újabb szenvedélyesebb, dögösebb oldalát mutatja be. Jason viszont maga a meglepetés. Nemcsak lesokkolt, de meg is döbbentett. Hihetetlen egy figura, akire nem lehet nem odafigyelni és akit nem lehet nem szeretni.

Maga a nyomozás és a tárgyalás része a regénynek élethű, nagyon sok háttérmunka van benne, ez látszik is a részletességén és azon, hogy milyen szakszerűen is írja le ezeket az írónő. A kifejezések és a szakszavak, vagy épp az eljárás leírásai is ezt sugallják. Aztán ott van a kötet egyik nagy fordulópontja. Nagy merészség az írónőtől, hogy még egy ekkora pluszt is beletett a regénybe.

Az, hogy egy olyan kérdéskört boncolgat, mint a rasszizmus és a faji megkülönböztetés nagyon nagy merészségre és bátorságra vall. Le a kalapom előtte. Ha Amerikában lennénk ennek nagyobb lenne a súlya, de még így is teljesen átérezhető a helyzet komolysága és súlya. Adott egy gyilkosság, egy kezdetleges nyom és egy fekete srác. Korrupció, rendezetlenség, elhamarkodottság és bizonyítékok hiánya, de mégis ott tartunk, hogy tárgyalás, előzetesbe vétel. Ezeket a pontokat Viki nemcsak beleszövi a cselekménybe, de át is itatja vele. Bizonyítékról bizonyítékra építi a cselekményt, s ezzel együtt magát az ügyet is, amit meg kell oldani. Emellett magánéleti problémákat, kételyeket és tanácstalanságot is hozzáad a már így is elég széles és színes palettához. Maga a kötet lezárása egyben megdöbbentő, de logikus is. Csodálkozást halmozott csodálkozásra. Végig a körmömet rágtam, hogy vajon mi lesz a vége, mi lesz a cselekmény kimenete, s amikor erre megadja a választ még utána sem állhatunk meg, nem lélegezhetünk fel, mert következik a következő csavar és újból minden a feje tetejére áll. Ilyen egy igazi és hamisítatlan Baráth Viktória regény, gratulálok. Alig várom már a harmadik, s egyben befejező kötetet is. Megérte, hogy trilógiával gondolkodott az írónő és nem hagyott minket (annyira) kételyek között.

" - Hidd el, majd csak betoppan valaki az életedbe, amikor nem is számítasz rá. A pasik mind ezt csinálják, azt hiszed, hogy az életed rendben van, aztán jönnek, és fenekestül felforgatnak mindent."

" - Ne értsd félre - folytatom. - A szerelem igenis fontos. Ez a világunk mozgatórugója. De valóban csak egy rugó, mint amilyen például a flippergépekben is van. Elindít egy folyamatot, és utána rajtunk áll vagy bukik, hogy mit hozunk ki belőle. A következő pillanatban már veszíthetünk is, de ha megdolgozunk érte, akkor sok örömöt és boldogságot adhat. De az már nem szerelem. Az már teljesen más, egy sokkal jobb és sokkal szebb szakasza két ember életének."

" - Senki sem - vonom meg a vállam. - Még én sem, pedig tudtam, hogy mekkora nőcsábász, mégis hittem abban, hogy miattam megváltozik. Talán így is lett, de elcseszte az esélyeit nálam. Örökre. Ráadásul a hétvége alatt talált magának mást, akivel elszórakozhat."

"Persze tudom én, hogy mitől lesz jobb kedve. Csak annyi kell, hogy valakit csesztethessen. Ez a valaki pedig legtöbbször én vagyok, de már tudom kezelni a beszólásait, és azt is tudom, hogy csak azokkal viselkedik így, akik többet jelentenek a számára, mint az átlagemberek."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2. (Riva nővérek)

"Csend volt. Marco Fiore hallgatózott, figyelte az emeletet, ahová fel kellett jutniuk."

*

1860. ​Róma. Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába. Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire. Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője. Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet. Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott. Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel? Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában? A történetet valós események ihlették.

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Minden elvárásomat felülmúlta. Csak úgy remekelt a regény. Minden egyes sorában, fejezetében benne van a romlottság, a mocsok, a bűn, ami egyszerre rémített meg és borzasztott el. Angelika ezzel a regényével egy teljesen új szintre lépett, ahol már nem elég a korhű leírások, igazi érzelmeket, félelmet láttam a lapokon. A legbelső, legtiltottabb szentségtörésbe vezet be. Ha az, amit leírt mind igaz, akkor nem is tudom... Borzasztó, de egyben gyönyörű is, hogy az írónő ennyire tehetséges és még a szennyt, a bűnt is úgy írta le, hogy a szavam elállt tőle.

Nagyon vártam már a második részt és sok mindenre számítottam, de még így is szinte mindenre rácáfolt az írónő. Szavam elállt és csak úgy függtem a soraitól. Hihetetlen, hogy milyen erő lakozik ebben a regényben. Nem megszokott, hogy Angelika ennyire mélyre ásson, mégis annyira új, annyira más, mint az eddigi regényei, mégis úgy érzem, hogy ez a szókimondóbb, tabukat döngető regénye az eddigi legjobb, amit volt szerencsém olvasni tőle. Nem elég az, hogy egy olyan témát feszeget, amit sokan nem tesznek vagy éppen nem mernek, de mindezt olyan profizmussal teszi, hogy le a kalappal előtte. El tudom képzelni, hogy mennyire nehéz is lehetett ennyire mélyre ásni, ennyire belemerülni a részletekbe és ennyire aprólékosan, részletgazdagon megírni az eseményeket. Maga a cselekmény pörgős, gyors, titokzatos egy bizonyos szintig, de ugyanakkor hátborzongató is. A nyomozás és a kutakodás részei érdekesek, adrenalin mozgatóak, szívet szétzilálós, s az igazán kemény részeknél ádáz, kegyetlen és már már sátáni. Néhány résznél elgondolkodtam azon, hogy hívok egy ördögűzőt és lelocsolom szenteltvízzel a regényt. Hihetetlenül csodálatosan van megírva. Minden egyes sorába bele csempeszett valami értéket, még a legsátánibb részekbe is. 

Nagyon érdekes volt ezenfelül, hogy a két szál futásával szinkronban mozogva éppen annyit mutat meg egy-egy fejezet alatt, hogy szükségünk, sőt késztetésünk legyen a következő fejezetre. Az egyszer biztos, hogy nem igazán hagy aludni a kötet. Aki egyszer elkezdi az tuti, hogy odatapad az oldalakhoz és vele együtt lélegzik. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hatással lesz rám, mégis így történt. Borzongatóan izgalmas. 

A cselekmény eszméletlen, fordulatokban gazdag, sötét, mocskos és parázna. Az elrejtett hajszálnyi szerelmi szál meg épp csak kielégíti a kíváncsiságot. Nagyon nem elég az a két kötet, amit az írónő megírt nekünk. Sokkal több van benne, hisz ez még csak a kezdet. A karakterek is azt sugallják, hogy ismerjük meg jobban őket. Blanca nagyon erős, példaértékű jellemmel rendelkező igazi harcos szellem. Marcoban pozitív irányban csalódtam nagyot. Meghökkentett és elvarázsolt az odaadásával és a törődésével. Ilyen egy tökéletes történelmi regény, amiben ha kevés is a romantika, azért fellelhető itt-ott. 

Nagyon tetszett ezenfelül még az a regényben, hogy nagyon következetes volt, egyáltalán nem tudtam kiszámítani, hogy mikor mi fog következni, hogy mi lesz a következő csavar vagy éppen a csodálkozásra és elborzadásra utaló esemény. Végig úgy éreztem magam olvasás közben, mintha a pokol bugyrába másznék egyre mélyebbre és mélyebbre, s nem lenne belőle kiút. Szellemi csemege, s nem a lélek kebelbarátja a Mennyei bűnök, de néha ilyen is kell. 

Néhol furcsán éreztem magam olvasás közben, mintha valami olyat hallgatnék ki vagy lennék a szemtanúja, amihez semmi közöm, de az biztos, hogy nem engedett el és a végsőkig gyötört. Ennél szebb, de egyben mocskos regényt is régen olvastam, de nagyon tetszett, ahogy szőtte Angelika a szálakat és ahogy félhomályban tartott. Ahogy nem engedett másra gondolni, s ahogy teljes mértékben magához láncolt, ahogy végig vezetett az úton, s nem engedte el közbe a kezemet. 

A legdurvább részeknél éreztem azt elsőnek, hogy nagy falat lesz a regény, de ahogy már engedtem volna el a cselekményt és a szereplőket úgy húzott vissza Angelika, s vezetett át a nehéz és elborzasztó részeken egy szebb jövő reményében. Ha a későbbiekben csak ilyen, tabukat döngető, nem szokványos és elsikkasztott dolgokról olvashatnék csak az írónőtől azt sem bánnám, mert végig érződik Angelika keze nyoma, s ez elég mozgatóerő ahhoz, hogy folytassam és kézbe vegyem azt, amin a neve szerepel. Igazi nagy falatba vágta az írónő a fejszéjét, de nagyon jól helytállt és csak gratulálni tudok neki a Riva nővérek sorozatához. A legdurvább részeknél éreztem azt elsőnek, hogy nagy falat lesz a regény, de ahogy már engedtem volna el a cselekményt és a szereplőket úgy húzott vissza Angelika, s vezetett át a nehéz és elborzasztó részeken egy szebb jövő reményében. Ha a későbbiekben csak ilyen, tabukat döngető, nem szokványos és elsikkasztott dolgokról olvashatnék csak az írónőtől azt sem bánnám, mert végig érződik Angelika keze nyoma, s ez elég mozgatóerő ahhoz, hogy folytassam és kézbe vegyem azt, amin a neve szerepel. Igazi nagy falatba vágta az írónő a fejszéjét, de nagyon jól helytállt és csak gratulálni tudok neki a Riva nővérek sorozatához.

"Marco szinte látta, ahogy Monica nővér szívéről méretes szikladarab gördül le, egy pillanatra újra felvillant a mosolya, de aztán észbe kapott, és szomorúságot erőltetett az arcára."

" - Marco... - nevetett fel Valentini. - Mi ez a lelkesedés? Mi történt veled? Néhány napja még nem láttad értelmét az életednek."

" - És neked ez is tetszik - nevetett mély hangján a pap is. - Emlékezz szavamra, amice, bele fogsz szeretni ebbe a lányba. Ha túléli a kolostort, persze... - tette hozzá elkomorodva. - Mondd el végre, mit tudott meg?"

" - Én jó voltam hozzád, Christina! Kaptál rajzeszközöket, szabadon rajzolhattál, senki nem bántott, és ezzel hálálod meg? Majdnem megkedveltelek..."

" - Csinos kis portéka vagy, Christina. Élvezet lesz kínozni - húzódott kegyetlen vigyorra durva arca, és elindult a lány felé."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Budai Lotti: A párizsi gésa (A szamuráj lánya 2.)

" - Rettenetes ez a felfordulás! - panaszkodott Chatillon grófné. - Mintha egy emberöltő óta nyelnénk a port, és hallgatnánk ezt a végeérhetetlen kopácsolást!"

*

Miután ​hazájából menekülnie kell, Miya Párizsban talál új otthonra, ahol hamarosan a város legkeresettebb és legvagyonosabb prostituáltja lesz. Múltja azonban kísérteni kezdi: fenyegető üzeneteket kap és élete is veszélybe kerül. Végzete végül újra Japán partjai felé vezeti. Mikor megérkezik, árulás vádjával börtönbe vetik és kivégzés vár rá. Egykori szövetségese csak egy kegyetlen alku árán menti meg életét, s Miyára újabb megpróbáltatások várnak a háború sújtotta országban. Kalandjai során a császári udvar misztikus és veszélyes világával is megismerkedik, s életében végre újra felbukkan a szerelem.

Budai Lotti – a hatalmas sikert aratott Ágyas és úrnő című sorozata után – új regényében a 19. századi Japán titokzatos világát tárja elénk, amelyben nyomon követhetjük Kelet és Nyugat találkozását egy rendkívüli fiatal lány szívszorító kalandjain keresztül. Az írónőtől megszokott módon a könyvben ezúttal is szórakoztató formában elegyedik egymással a romantika, a szenvedély és a történelmi hitelesség.

Jajj, már nagyon vártam Mija történetének befejező kötetet. Csak úgy faltam az oldalakat. Bár azt előre le kell szögeznem, hogy még olvastam volna tovább és Lotti egy igazi remekművet rakott le ismét az asztalra. Nem egyszerűen páratlan alkotás, de magával ragadó és lenyűgöző is. Mija története méltón folytatódik és ennél jobban meg se lehetett volna írni.

Maga a regény a francia földre való megérkezéssel kezdődik, ahol is Mija újabb akadályokba ütközik, s próbálja ezeket minél jobban áthidalni, megtalálni a kiutat a húzós helyzetéből. Annyi biztos, hogy nem egy egyszerű folytatással van dolgunk. Az istenek nemcsak osztogatják a pofonokat, de a megpróbáltatásokat és a merész helyzeteket is csak úgy keverik, mint egy jó mixer a koktélokat. Igaz, hogy nem sokáig olvashatjuk a francia jeleneteket, de annál inkább alapjai lesznek a kötetnek, úgymond kiindulópontja a cselekménynek és a további megpróbáltatásoknak. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, hiszen jóval felnőttesebb és jóval keményebb, mint az első rész, de minden egyes pillanatot megér. Ha kellett a földbe döngölt, vagy éppen felemelt, reménnyel látott el, lehúzta előttem a mézes madzagot majd utána jól móresre tanított. Mija karaktere nemcsak hogy hatalmas fejlődésen és átalakuláson megy keresztül, de emellett a finom lelke, a vágyakozás és a remény is megmaradt benne. Maga a kötet nem terjedelmes, ám annál inkább kidolgozottabb, kiforrottabb és ha lehet ilyet mondani, akkor úgy igazán feltette az i-re a pontot és megmutatta ezáltal az írónő harciasabb, tüzesebb oldalát is. A kötet igazi sors játék, sose tudhatjuk, hogy mikor fordul át meghökkentőből leigázottá vagy éppen reménykedőbe. 

Nagyon sokoldalú, s ezzel együtt hatásos is. A kötet negyed része francia földön játszódik, ám a megmaradt többi visszakalauzol minket Japán világába, ahol a már megkezdett borzalmak és fejtörések folytatódnak. Ellenségek, necces pillanatok, nem várt feltűnések, találkozások és könnyes viszontlátások útvesztője a kötet. Leginkább a harci jeleneteken, a durva valóságon és a japán szamurájok jellemén, harci jövőjükön és a változáson van a hangsúly. 

Lehet, hogy szépen percről percre egyre világosabb lesz előttünk a cselekmény, de biztos, hogy ekkor fogja megbolygatni a sors fonalát Lotti és a cselekmény nemcsak, hogy fenekestül felfordul, de vissza is üt. Minden egyes sora érték, nem győzöm elégszer mondani, hogy mennyire is imádom az írónő stílusát és áldom azt a napot, amikor rábukkantam. A kötet magával repített, ha kellett felemelt a mennyekbe, de ugyanúgy el is tiport. Egy percig nem lehetett nyugton, akkora energiabomba. Az események csak úgy sodródnak az árral. Nincs megállás, nincs menekvés. 

Akit egyszer elkapott a Lotti hurrikán azt egyhamar nem fogja elengedni. Titokzatos Japán, a szamurájok jövője, belső hatalmi harcok, vérontás, kegyelem, halál, egymásra találás, elengedés, szerelem, nehéz sorsok, kegyetlen múlt. Ezek mind mind központi elemei a kötetnek, s ezekkel a motívumokkal válik csak igazán fergetegessé és letehetetlenné. Mija erős, karizmatikus, igazi egyéniség, aki sosem adja fel, aki harcol, küzd, s aki maga is egy harcos amazon. Anthony... 

Végre az első kötet kételyei után megtudjuk, hogy mi történt vele és a sors kezei kifürkészhetetlenek mint már tudjuk, főleg ha azokat Lotti írja, így a boldog befejezés nagyon sokáig csak illúzió marad, s hogy valóban megkapja e a szerelmes a megérdemelt befejezést azt csak a kötet legvégén, már már az utolsó pillanatban tudhatjuk csak meg. Nagyon megéri végig kísérni Mija útját. Legyen az Franciaország vagy épp Japán, a baj és a megoldásra váró helyzetek nem kerülik el őt, sőt... 

A személye nélkül semmi sem lenne ugyanolyan. Ha kell finom úrihölgy, de ha arra van szükség felveszi a kesztyűt, akár az élete árán is védelmezi a számára fontos személyeket. Maga a cselekmény nagyon interaktív, történelem hű, megfelelő mennyiségben vegyíti a megtörtént eseményeket a kitalációval. Egyrészt igazi harcos, másrészt olyan mint egy rossz anyós, odacsap, odaszúr, ha kell ha nem , de az biztos, hogy a végén minden egyes szenvedés célt ér és megadja azt a befejezést, amit mindig is megérdemelt a kötet. Emellett persze szenvedélyes, sötét és egy kicsit komor is a regény, de ezeket mind úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítik a cselekményt és csak emelnek a fényén. Néha kell a kegyetlen valóság, a vérontás és a hatalmi harcok, hogy meglássuk a mögöttes igaz értékeket. Méltó folytatása és egyben befejezése A nyugati szeretőnek. Összességében mint azt gondolhatjátok nagyon szerettem A szamuráj lánya duológiát és már alig várom, hogy ősz legyen és olvashassam Az ültetvényes első részét, ami az Édes ébredés címet viseli. Már most nagyon felkeltette vele Lotti a figyelmem és izgatottan várom, hogy mit hoz ki a témából.

" - A levegő, amit szívok - felelte Mija immáron japánul -, szabad levegő, ami engem is szabad asszonnyá tett. Semmi okom rá, hogy a porban csússzak előtted, mint megannyi szerencsétlen teszi odahaza."

" - Na mire vársz, Csizukó? - kérdezte Mija. - Ha meg akarsz ölni, itt a remek alkalom... Nem teszed, ugye? Elég legyen ebből az ostobaságból...! Én nem ijedek meg tőletek! Eresszetek!"

" - Ahogy mondtam, hamarosan egy új rend és egy új világ köszönt be az Istenek Földjén. S ebben a világban a császárotok sem rejtőzhet többé a palota falai közé. Menjetek hát, a szellemek és az én áldásommal. Imádkozni fogok, hogy harcotok sikerrel és minél kevesebb áldozattal járjon."

" - Ezért áldom az égieket, hogy sosem vertek meg a szerelem átkával. Homályt borít az ember elméjére, és csak megzavarja lelke békéjét. Hanem ez a gaidzsin... nagyon szerencsés ember, hogy létezik valaki a földön, aki úgy szereti, mint te..."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Emma Chase: Királyi szerető (Uralkodj magadon 2.)

"A faszom. Sikerült kiviteleznem egy slice-ot. Vagy valami ilyesminek hívják."

*

Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet. De nem kezeli valami jól a helyzetet. Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését: Üdv a királyi párválasztón! A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét. Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne. Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora. De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra. Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.

Emma Chase megint megcsinálta. Jajj azt hiszem az Uralkodj magadon! sorozat fog tönkretenni. Faltam a Királyi szerető sorait, imádtam az események alakulását és a szívemen hordoztam a két főszereplő sorsát. Már az első kötetben is kaptunk utalást a másodikra és igen, megcsinálta az írónő. Összerakta a tökéletes könyves álompárt. A rosszfiú herceg és a csendes könyvmoly szerelmét. Nyugtassatok meg, hogy nem csak én ugráltam örömömben.

Henryt már az Egy ágyban a herceggel alatt megismerhettük. Igazi rosszfiú, lázadó és vad természetű srác, akinek hatalmas, ezáltal felelősségteljes feladat hárul, s nem tudhatni, hogy össze roskad e a teher alatt. Megannyi kétely és homály kísérte az utamat, nem egyszer voltam szkeptikus a herceggel kapcsolatban, s még így is sikerült megmutatnia, hogy milyen fából is faragták őt. Nicholas sztorija alatt alig vártam, hogy a kezembe foghassam Henry történetét is, mivel már akkor elvarázsolt és már akkor alig bírtam magammal, hogy meg tudjam mi az ő története, hogy ki lesz az, aki miatt megváltozik, aki arra készteti hogy jobb legyen, hogy saját maga jobbik változata legyen. Drukkoltam, hogy a megkezdett elejtett apró szál igaz legyen és úgy folytassa az írónő a sorozatot, ahogy én azt szeretném, vagy ahogy helyénvalónak látom és igen, megadta ezt nekem Emma Chase és ennél hálásabb nem is lehetnék neki. Maga a történet mesébe illő, nagyon vizuális, megvan benne az, hogy akár film is készüljön belőle. Ha kell vagány, érzelmes, érzéki, de buja is, vagy éppen komoly. Persze vannak benne tipikus Henry részek is, amikor a fő cél a komolytalanság és a viccelődés, de ezek mellett is megmaradt az értéke és az a természetessége, ami magából a kötetből és a sorozatból árad. 

Legnagyobb örömömre nemcsak a sztori kitűnő, hanem a fordítói munka is. Még igaz, hogy néhány helyen magyartalan, de az első kötethez képest fejlődést ért el és ez már kevésbé viszi el másfelé a színvonalat, mivel Emma Chase színvonalas regényeket ír, melyekben van igazság tartalom és szókimondóság. A Királyi szerető nemcsak egy a sok regény közül, ez maga a szórakoztatás és a kikapcsolódás regénye, ami egy fárasztó nap után üde felüdülést jelenthet a mindennapokra nézve. 

Maga az elképzelés, ez az egész királyi párválasztás nem mai keletű dolog, mégis tudott újat mutatni és nem egyszerűen csak mondta és mondta a magáét, hanem beengedett minket, azt akarta hogy a részesei legyünk és ehhez mértem szórakoztat és kapcsol ki. Sarah és Henry szerelme nem mindennapi, ugyanakkor viharos, szenvedélyes, kicsit kocka, de ugyanakkor felettébb aranyos és jómagam imádom, amikor az írónő megszelídíti az amúgy rossz hírben álló srácot és értelmet ad az életének. 

Henry vállát komoly súly nyomja, s még így is megmaradt önmaga, egy percig nem hazudtolja meg a róla kialakított képet, nem esik abba a csapdába, hogy másnak mutassa magát, mint aki. Sarah-val mondhatnám, hogy rokonlelkek vagyunk, de ő a könyvmolyságával és azzal a tisztasággal jóval túlszárnyalja a mai embereket. Igazi értéket hordoz magával, olyan múltja van, ami fájdalmas és hatással van a jelenre, mégis ha ez mind nem lenne, akkor talán a Királyi szerető sem lenne ennyire kiforrott, ennyire szerethető és ennyire egyedi. 

Henry pimasz és makacs, ugyanakkor nagy lókötő is. Sarah a maga csendességével és félelmeivel ennek pont az ellentéte. Ha ezt a kettőt összeadjuk rossz nem sülhet ki belőle. De ami a lapokon működik az nem biztos, hogy a való életben is megállná a helyét. Ettől függetlenül imádtam a párosukat.

Maga a cselekmény a már jól megszokott kettősséggel folyik, azaz mind Henry s mind Sarah gondolatai, érzései helyet kapnak. Egyszer hol érzelemdús a regény, máskor pedig épp komor. Nincs két egyforma eleme mindig van benne valami kis plusz, ami nem engedi hogy egy mederben folyjon. Egyszer fent, egyszer lent, de az biztos, hogy áldozat és alázat nélkül nem lenne ez a regény sem ennyire szerethető és ennyire olvasmányos. Azt be kell vallanom, hogy jó néhány helyen alaposan meglepődtem, van hogy a valóság sokkal durvább, mint ahogy azt Emma leírja, de az biztos, hogy a helyzethez képest egész jól megoldotta, félig meddig hiteles is lett a körítés, de maga a kötetben szereplő szerelem az, ami igazán hitelessé teszi, a körítés csak a jobban érthetőséget és az izgalmakat szolgálja. Összességében nagyon elégedett vagyok. Az utolsó fejezetek lesokkoltak és egy ponton meg is rémítettek, de az epilógus mindenért kárpótolt. Viszont igazán lehetett volna sokkal hosszabb is a regény, annyira olvastam volna még. A múlt század keveredése a XXI. századdal jót tett a lelkemnek és élvezet volt a regény minden egyes sora, megszólalása.

"Vagy inkább reflexnek is nevezhetjük. Ha ők azt mondták: jobb, én balra mentem. Ha azt akarták hogy leüljek, inkább ugráltam. Ha azt mondták, viselkedjek, lerészegedtem, és azzal töltöttem a hétvégét, hogy mind a három érsek unokahúgát megdugtam."

" - Ne bánd! Ettől lesz olyan szép színes az arcod. Csak az arcod pirul el ilyenkor? - A szeme végigvándorolt a testemen, mintha csak belátott volna a ruháim alá. - Vagy mindenhol?"

" - Értem. A hosszú, sötét hajaddal, a szemüvegedben, egy szűk, szürke és egy fehér blúzban, amin két... - a lenyűgöző mellére pillantottam - ...három gomb ki van gombolva. A szexi könyvtárosok netovábbja vagy."

"Sarah-ért feladnám a koronát. Feladnám a nevemet, a címemet, az országomat, a születési előjogaimat, hazudnék, ölnék, csalnék és lopnék. Bármit megtennék."

"Késő este, zárás után a sorok között szeretkeztünk. A csibészség, ahogy felemeltem a szexi könyvtárosnő szoknyáját és a könyvespolcoknak nyomtam, ahogy nyögött, a falak pedig visszhangozták minden egyes sóhaját, akár egy erotikus szimfóniát, felülmúlta minden fantáziámat."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban (Lili Green 2.)

"Október vége volt, de a levelek még csak most kezdtek rikítóan zöld színüktől elbúcsúzva új, barnásvörös árnyalatba öltözni."

*

Lili ​Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat. Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?

Az Ügynök tűsarkúban a nagysikerű Lili Green-sorozat második epizódja, amely önálló regényként is letehetetlen olvasmány, tele izgalommal, fordulattal és szenvedéllyel. A sorozat első részéért (A szemtanú) Aranykönyv díjra jelölt Carrie Cooper ismét különleges kalandot ígér a romantikus krimik kedvelőinek.

Nem most volt, hogy megismerkedtem az írónő munkásságával, mégis valahogy elfelejtődött bennem, hogy milyen természetességgel és akció dúsan ír Carrie Cooper. Lili Green nemcsak eljött hozzám ismét, hanem le is hengerelt. Ennyire izgalmas, de egyben veszélyes kötetet rég olvastam. Hatalmas hiba volt tőlem, hogy eddig nem fogtam kézbe az Ügynök tűsarkúban-t és merültem el a világában.

Szeretem az írónőben, hogy olyan természetesen, mégis csavarokkal teli tűzdelve ír, ahogy egy másodperc alatt képes odaszegezni a lapokhoz és ahogy egy pillanat alatt beránt a mélybe és addig húz, amíg ki nem mászok belőle. Olyan volt számomra a regény, mint a fény a sötétben. Megvilágította az utat maga előtt és kézen fogva kísért végig rajta. Igaz, hogy néhol a szívbajt hozta rám, vagy éppen megijesztett, de ezekkel együtt is egy igazán elképesztő és fenomenális regényt hozott össze. Már A szemtanú is favorit lett, de az, ami a második kötet lapjain történik az valami eszméletlen. Nem győzködtem kapkodni a fejem. Nem tudtam, hogy hova nézzek, hova forduljak annyi minden történt egyszerre és annyi mindenre derült fény szépen lassan, ahogy haladtam a vége felé. Már rögtön a kötet elején izgalmas, letehetetlen és tényleg odaszögezett magához. Nem telt el úgy perc, hogy ne rágódtam volna azon, hogy mi lesz a következő csavar, a következő meglepő fordulat, ami mindent fel fog borítani. Az egyszer biztos, hogy most sem csalódtam az írónőben, sőt csak megerősített abban, amit már eddig is tudtam, hogy Carrie Cooperre érdemes odafigyelni és figyelemmel kísérni a munkásságát. Maga a kötet nem valami rövid, sőt eleinte a terjedelme megijesztett, de aztán rájöttem, hogy még így sem elég az, amit kaptam. Minden egyes fejezettel csak egyre többet és többet akartam. 

Annyira jól bánik a szavakkal és annyira kézzel foghatóvá teszi az eseményeket, az érzéseket és a helyzet feelingjét, hogy az egyszerűen bámulatos. Az apró részletek is precízen ki vannak fejtve, ahol kell ott el van rejtve az a töredék információ, amire a későbbiekben még szükségünk lesz ahhoz, hogy összerakjuk a kirakós darabkáit. Azt megsúgom, hogy nem sikerült és általában nem is szokott sikerülni, ezért lapról lapra egyre több sokk és adrenalin ért, s már attól féltem, hogy a sok akciótól és meglepődéstől kikészülök a kötet végére. 

De szerencsére nem így történt. Maga a cselekmény brutális, őszinte, csavaros, terjedelmes, olvasmányos, lehengerlő, részleteiben egyszerű, mégis nagyon összetett. Ahogy átszövi az első kötet eseményeit és tényeit, hát le a kalappal. Megérte várni rá azt hiszem. A karakterek is hitelesek, titokzatosak, nehéz esetek, mégis vagy szeretjük őket vagy rosszabbik esetben félünk. A rosszfiú szerepét is úgy alakította ki az írónő, hogy kétség se férjen hozzá, hogy miért éppen arra esett a választása akire. Lili Green most is hatalmasat alakított, imádom a karakterét, igazi kis bajkeverő, aki mindig rosszkor van rossz helyen és akivel csak úgy zajlik az élet. 

Unatkozásra nem hagy időt. Igazi kis adrenalinbomba, ami egyébként magára a kötetre is teljesen igaz. De Lili elviszi a hátán a cselekményt, formálja azt, ha kell érzelmessé teszi, de ha úgy van kedve, akkor biztos, hogy az izgalmak izgalmával jutalmaz meg minket. Nagyon sokoldalú személyiség, aki tele van vakmerőséggel, tenni akarással, igazságérzettel és csak úgy vonzza a bajt. Ezzel szemben Nikosz, igen ő is fontos szereplője a kötetnek. 

Megfontolt, mindent alaposan átgondol, előre eltervez mindent, segítőkész, igazi macsó, de emellett figyelmes szerető is. A többi karakter között vannak veszélyesek vagy éppen idegtépően idegesítőek is, gondolok itt Amandára. Ha majd olvassátok megtudjátok, hogy mire gondolok. Egy ilyen együgyű, egyszerű nőt én még nemhogy nem láttam, de még csak nem is olvastam ilyenről. Alaposan eljátszott az idegeimmel és nem kímélt, de miatta lett versengő, erotikus és változatos a regény. De viszont látások és már megismert karakterek felbukkanására is lehet számítani. 

Ami az erotika vonalát illeti. Én kiraktam volna a kötetre, hogy erősen 18+-os, már csak a drog és az élvezethajhász férfi karakterek miatt is. Nem ajánlom fiatal olvasóknak a regényt, de aki szereti a kegyetlen valóságot látni, azoknak kitűnő támpont lehet. Drog, szex, szexualitás, tiltott szerek és élvezetek. Mind mind fontos elemei a kötetnek, amellett hogy alapjaiban véve krimiről van szó. A nyomozós szál és az ezzel kapcsolatos fejlemények szórakoztatóak, izgalmasak, egyediek és valamilyen szinten valósak is, hiszen én úgy képzelem el a droggal való üzérkedést, mint ahogy azt Carrie Cooper leírta. Maga a szerelmi szál a maga fájdalmával és nem mindennapiságával már jó ideje birizgálta a fantáziámat. Adok-kapok, elválások és meglepő találkozások kapcsolata ez, ahol sosem lehetünk biztosak abban, hogy mikor fogja a sors, azaz Carrie újra összefonni Lili és Nikosz sorsát. Sokáig úgy éreztem, hogy az utolsó fejezetek nem az igaziak, de aztán az utolsó oldalakon minden értelmét nyerte. Cseppnyi kétely nem maradt bennem és alig várom, hogy megtudjam hogyan is folytatódik ezek után a szerelmesek szenvedélyes és veszélyes története. Nemcsak egy jól átgondolt akcióban lehetett részem, hanem beleláttam a mocsokba is, a felsőbbrendűségbe és az emberi romlottság világába is. Vér, áldozat, felejthetetlen élmények, golyónyom és erotika azok az elemek, amik végig körülölelik a regényt s amelyek nemcsak keretet adnak neki, hanem tartalmat is.

" - És mivel kívánnak elszórakoztatni a hölgyek? - nézett Nikosz várakozóan a két lányra, bár a kérdést egyértelműen Lilinek szánta. - Azt mondta Frednek, hogy el kívánnak szórakoztatni valamivel."

" - Nem akarom megmagyarázni a helyzetet. Pontosan az történt, amit láttál - jelentette ki a férfi fájdalmas őszinteséggel."

" - Épp azt mondtam az én kiváló és gyönyörű asszisztensemnek, hogy ma is milyen ragyogóan néz ki, és hogy ez alkalommal is sikerült a két ellentétes pólust képviselniük Amandával. És persze azt is hozzátettem, hogy én ma is az ő csodás összeállítását díjazom jobban. Szóval, kire teszi a voksát, fehér vagy fekete?"

" - Azért diplomát már ne adjunk neki azért, mert egy rúddal a lába között táncolt egyet! Szerintem bármelyik nő képes erre, akiben egy cseppnyi ritmusérzék van."

" - Megérdemelted. És lehet, hogy Mike nem egy rosszfiúkat üldöző harcos szuperügynök, nekem mégis azt nyújtja, amire most a legnagyobb szükségem van: figyelmet, szeretetet és legfőképpen nyugalmat."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva előjegyezhető 25%-os kedvezménnyel!