Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája (Az éhezők viadala trilógia)

"Coriolanus beleengedte a maréknyi káposztát a forró vízbe, és megfogadta, hogy egy szép napon soha nem vesz ilyesmit a szájába."

*

A ​becsvágy hajtja.

A küzdelem élteti.

De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Amikor felreppent a hír, hogy újabb Éhezők viadala köteten dolgozik az írónő biztos voltam benne, hogy nekem olvasnom kell, hiszen anno nagyon imádtam az eredeti trilógiát és alig vártam, hogy újra belecsöppenjek a már ismert világba, igen ám, de arra nem számítottam, hogy az írónő Coriolanus Snowt teszi meg főszereplőnek, aki valljuk be senkinek sem a szíve csücske. Egy tipikus negatív karakter, aki zsarnok és keménykezű, aki szörnyű döntéseket hoz és szörnyű tetteket képes véghezvinni.

A kötet a Prológus szervezte Bookstagram turné keretein belül került hozzám, köszönöm a bizalmat itt is. Amikor kézhez kaptam a kötetet nem tudtam, mire is számítsak. Olvastam jókat is meg rosszakat is a kötetről, de az biztos, hogy megrengetett, megdöbbentett és fenekestül felforgatta az eddigi elképzeléseimet a viadalról, a Kapitóliumról és magáról a körzetekről is. Egy olyan történetet kaptam amire senki sem számított, ami nem magát a viadalt mutatja be, mint résztvevő, hanem a körülötte zajló eseményeket és a kezdetleges terveket, amik majd elvezetnek minket ahhoz az Éhezők viadalához, amit már ismerünk. Történetünk főszereplője a már említett Coriolanus Snow, az Énekesmadarak és kígyók balladája alatt a fiatalkori énjét ismerhetjük meg. Kezdve a családja múltjával, a fiatalkori döntéseivel és az első szerelemmel. Sokkal kegyetlenebb kötetre számítottam, bár így is brutális erővel csapott le rám. Kihúzta a lábam alól a talajt és néhány résznél csak pislogtam vagy épp fel voltam háborodva, hogy miért kell ezt. 

Miért kell tinédzsereknek más tinédzserek életéről döntéseket hoznia? Miért kell halálra ítélni másokat? Miért kell a háború veszteseinek életét még jobban meggyötörni? Miért kellett az írónőnek az ifjú Snowt úgy leírnia és bemutatni, hogy megkedveljük a karakterét? Mert az a nagy helyzet, bármennyire is utáltam Snow elnököt, a fiatalkori énjével nincs semmi bajom, sőt tulajdonképpen egészen kedvelhető, bátor karakter, aki józanul tud gondolkodni és egyáltalán nincs meg még benne az a kegyetlenség és zsarnoki hatalom ami jó pár év múlva jellemezni fogja. 

Maga a cselekmény ehhez képest nem egy helyen döfi át tőrrel a szíved és hagyja, hogy egymagad kelj fel és foltozd be azt. Cselekménydús, gyorsan pörgő, megdöbbentő olvasmány tele erőszakkal, halállal és megvetéssel. A regény 3 része is ezeket az érzéseket erősítik. A mentorban még csak kapizsgáljuk, a felszínt karcoljuk majd A díjban elborzadunk, s A békeőr részben fordul csak igazán nagyot velünk a világ. 

Mindemellett hozza az elvárt színvonalat, tökéletes előzményt ad a trilógiának és önmagában is megállja a helyét. Erős, határozott hangú kemény olvasmány, ami a 10. Éhezők viadala sűrűjében játszódik tele lelkiismerettel, jósággal, igazságérzettel, meglepő fordulatokkal és eget rengető változásokkal. Aki egyszer belekezd biztos, hogy nem tud leállni és még többet és többet akar majd belőle. 

Ami magukat a karaktereket illeti, a középpontban Snow áll, a sanyarú sorsa, a nélkülözés és a remény vesztettség, de ahogy feltűnik a színen a 12. körzet kiválasztottja úgy fordul nagyot vele a világ és úgy nyílik meg előtte a lehetőségek kapuja. Igen, de mi van, ha túl sokat akar egyszerre és két szék közül végül a padlón végzi? Vajon kivégzik vagy más büntetés után néznek? Nem kedveltem Coriolanust, de együtt éreztem vele és drukkoltam, hogy viszonzásra találjanak az érzelmei és végül boldog befejezést kapjon, de az Énekesmadarak és kígyók balladája nem egy érzelmektől túlfűtött regény, hanem egy disztópia, ahol csak a halál és a bosszú a biztos. 

Ezenfelül a kötet megmutatja azt is, hogy Coriolanus nem született gonosznak, szörnyetegnek. A tettek és az elvárások tették azzá, aki lett. Eredendően senki sem bűnös a körülmények és a meghozott döntések formálják az embert olyanná, amilyen. Rávilágít az élet árnyoldalára és a semmiből hozza az újabb gondokat és döntéseket. Aztán megkaptuk Lucy Grayt, a kiválasztottat, aki a maga jóságával szavak nélkül levett mindenkit a lábáról és drukkoltunk, hogy nyerjen, de vajon egy csenevész, fiatal, énekesnek mennyi esélye lehet megnyerni a viadalt? 

Mennyi esélye lehet arra, hogy ne öljék meg már az első percekben? Mennyi esélye van a túlélésre? Vajon a mentora mit tud hozzátenni, mivel tudja segíteni? A regény nemcsak kérdéseket vet fel, hanem válaszokat is ad. Kezdve a génmanipulációval egészen a fecsegőposzátákig, hiszen ki ne szeretne még többet tudni azokról a módosításokról, amik Katniss Everdeen idején hétköznapiak??

Összességében úgy érzem, hogy egyrészt mást kaptam, mint amit vártam, de valahol többet is adott. Egy életsorsot mutatott be, a kezdetektől a szörnyetegig. A formálhatótól a kegyetlenig. Szerettem, de közben utáltam is. Nagyon jól megírta az írónő és az a helyzet, hogy ezután még többet szeretnék, hiszen annyi viadal, karakter van, aki még több figyelmet érdemelne. Nemcsak a 10. és a 74. viadal az érdekes, nemcsak a különbségek, az ahogy a brutalitást átvette az emberbarátibb környezet, hanem például az első viadal is. Nagyon kidolgozottan megmutatja a különbségeket és a kiaknázatlan lehetőségeket. Ha engem kérdeztek, mindenképp érdemes adni egy esélyt az Énekesmadarak és kígyók balladájának, ha valami újat akartok, ha látni akarjátok a fejlődést és részesei akartok lenni egy zsarnok születésének. Ha szerettétek a trilógiát, az előzményt se hagyjátok ki. Ha vágytok egy regényre, ami végig fenntartja a figyelmet, ami ad egy kis pluszt, ami elborzaszt és reménytelenséggel tölt el, ami egyszerre kegyetlen és ádáz, ahol egyszerre folyik a harc a túlélésért és ahol központi szerepet játszik a hatalom, az árulás és a háború végeláthatatlan sora, akkor az Énekesmadarak és kígyók balladája a te köteted. Ha szeretted az Éhezők viadala trilógiát, az előzménykötet sem fog csalódást okozni.

" - A hó felül landol! - visszhangozta Tigris. A mondás családnevünkre utalt, ami havat jelentett - és ez a mottó segítette őket át a háborún, amikor folyamatosan azért küzdöttek, hogy ne tapossák el őket."

" - Lehetséges. - Coriolanus elszégyellte magát. Ott, a kis zuguk relatív intimitásában döbbent rá először, hogy a lány pár napon belül meghal. Illetve ezt mindig is tudta. De inkább a saját versenyzőjeként gondolt rá. A kancájaként egy lóversenyen, a kutyájaként egy ketrecharcban. De minél több kiemelt figyelemmel kezelte, a lány annál emberibbé vált a szemében. Ahogy Sejamus is mondta annak a kislánynak, Lucy Gray nem állat volt, még akkor sem, ha nem kapitóliuminak született. Ő viszont mit keresett ott? Csak felvágott volna?"

" - Ez az egész Éhezők Viadala megőrjít! Mit művelünk itt? Gyerekeket küldünk az arénába, hogy megöljék egymást? Ez nagyon sok szempontból elfogadhatatlannak tűnik. Még az állatok is védelmezik a kicsinyeiket, nem? És mi is. Mi megvédjük a gyermekeinket! Ezt diktálják az ösztöneink. Ki akar ilyesmit csinálni? Ez természetellenes!"

"Coriolanus önkéntelenül is csodálta a fiú merészségét. De persze Sejanus nem tudta, milyen veszélyt jelenthet dr. Gaul. A fiú akár egy ketrecben is végezheti papagájszárnyakkal és elefántormánnyal, ha nem vigyáz."

" - Eleve vesztes helyzetből indultál - mondta Tigris. - Az Éhezők Viadala egy természetellenes, aljas büntetés. Hogyan várhatják, hogy egy olyan jó ember, mint te vagy, belemenjen ebbe?"

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!